Kereső toggle

Európa a melegekkel van

LMBT-lobbi kontra hagyományos család

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az USA-ban meghozott, a melegházasság elfogadása terén korszakváltásként emlegetett legfelsőbb bírósági döntéssel egyidejűleg európai uniós szinten is egyre előrehaladottabb fázisba jut az LMBT- (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű) személyek jogegyenlőségéért folytatott harc. Emellett azonban háttérbe szorul a hagyományos családok támogatása, és válasz nélkül maradnak az európai demográfiai trendek által felvetett egyre égetőbb kérdések is.

Az EU törvényhozó szerve, a Miniszterek Tanácsaként emlegetett Európai Unió Tanácsa múlt héten, június 24-én adta ki a tagországoknak szóló, részletesen kifejtett irányelveit „a leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transzneműek és interszexuális személyek emberi jogainak elősegítése és védelme” érdekében. Ebben, hivatkozva számos nemzetközi, uniós és ENSZ emberjogi egyezményre és deklarációra, áttekintik az egyenlő bánásmód elvének feltételeit és azok érvényesülését az LMBT-személyek esetében. A Miniszterek Tanácsa mindenekelőtt sürgeti a homoszexualitás teljes dekriminalizációját, és e téren a fejlett országok példamutatását és a szigorúbb monitorozást szorgalmazza. Mint leszögezik, nyolcvan nem európai államban még mindig börtön vagy halálbüntetés jár az azonos neműek kapcsolatáért, és a téma tiltott az ottani közbeszédben.

A hatóságok Európa több országában is akadályozzák még a melegek gyülekezési, véleménynyilvánítási vagy egyesülési szabadságát, továbbá az érintetteknek munkahelyi, egészségügyi vagy oktatási téren is jelentős diszkriminációban van részük. A hátrányos megkülönböztetés témaköréhez tartozik – Európában és az USA-ban legalábbis – a heteroszexuálisokkal azonos bele-egyezési korhatár követelménye is, akárcsak a házasság és gyerekvállalás kérdésköre. Az EU az emberi jogok védelmének jelszavával lép fel az LMBT-egyének jogegyenlőségéért, Hollande francia elnök például az ENSZ tavalyi közgyűlésén ezt a harcot az egyik legfontosabb, világméretű ügynek nevezte. Más kérdés, hogy sokan mások még ennél is fontosabbnak tartanák például a munkanélküliség vagy a menekültáradat problémáját.

A példamutatás jegyében az EU szakpolitikai ajánlásaiba és jogi alapdokumentumaiba, így például az Alapjogi Chartába is sorra bekerülnek az emberi jogi alapelveket az LMBT-személyekre is kiterjesztő passzusok. Így az eddig „bevett” megkülönböztető jegyekhez, mint amilyen a nemi, etnikai, vallási, politikai hovatartozás, mindenhova bekerül a nemi identitás és a szexuális irányultság is. A Miniszterek Tanácsának kissé nehézkes meghatározása szerint a nemi identitás az egyén önmeghatározását jelenti, ami nem feltétlenül felel meg a biológiailag adott nemnek, míg a szexuális irányultságot az egyén másokhoz való viszonyulása határozza meg, ami a valamelyik vagy mindkét nem irányába való szexuális és érzelmi vonzódást jelenti.

A kérdés szabályozása alapvetően tagállami hatáskör ugyan, de az uniós direktívák fokozódó nyomást jelentenek a tagországokra nézve. „A nemi identitás és a szexuális irányultság terén rengeteg emberjogi sérelem történik még világszerte, így az unióban is, ami heves vitákhoz vezetett. Mégis, a nemzetközi sztenderdekre és saját jogi keretekre építve az EU elkötelezett abban, hogy lépéseket tegyen a teljes jogegyenlőség elősegítésének irányába – természetesen a helyi viszonyokat figyelembe véve, ahol először az emberi jogok helyi védelmezőinek kell megvívniuk a harcot” – olvasható a június 24-én kiadott irányelvekben. A doku-mentum – megszokott, de vitatható módon – az erőszaknak kitett gyermekek és nők jogainak védelmét is a homofóbia elleni küzdelem szerves részeként tünteti fel, s a melegeket velük együtt az „áldozatvédelem” egyenrangú alanyai közé sorolja.

Az LMBT-személyek jogegyenlőségéért való küzdelem alaphivatkozása az előítéletes indíttatású vagy más néven gyűlölet-bűncselekmények és gyűlöletbeszéd elleni tiltakozás, mely mára a heteroszexuálisokkal teljesen azonos elbánás elvét tűzte zászlajára. „Az EU-t különösen aggasztják az LMBT-fóbiás erőszak megnyilvánulásai, ami aláássa a legalapvetőbb emberi jogi alapelveket. Ez magában foglalja az erőszakos cselekmények olyan széles spektrumát, mint a gyilkosság, nemi erőszak, verés, kínzás, kegyetlen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés, és a nyilvános térben történő fizikai támadások” – szól a nyilatkozat.

Tény, hogy LMBT-portálok tele vannak hasonló bűncselekmények híreivel, akárcsak a római katolikus egyház papjai által elkövetett borzalmas visszaélésekkel, melyeknek közzétételében az is közrejátszhat, hogy a melegjogok legnagyobb ellenfelének Európában a katolikus egyház számít. Egyes jogvédők szerint egyébként az összes világvallás homofóbnak tekinthető.

A most kiadott uniós dokumentum alapjául az szolgált, hogy május 17-én, a homofóbia elleni világnapon hozták nyilvánosságra azt az uniós kutatást, amely 93 ezer LMBT-személy megkérdezésén alapult, s amelyből kiderült: az érintettek negyedét támadták vagy fenyegették meg szexuális identitása miatt az elmúlt öt évben. Az inzultusok nyilvános helyeken, többnyire férfiak részéről érték őket. A megkérdezettek ötöde munkahelyi, kétharmada iskolai diszkriminációra is panaszkodott. Amúgy a homofóbia-ellenes világnapot azért tették május 17-ére, mert az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1990. május 17-én törölte a homoszexualitást a mentális betegségek köréből. 

A társadalmi szintű áttörést igazából az ezredfordulótól számítják a fejlett világban. „Miközben Európában a 21. század elejére az Európai Unió és az Európa Tanács intézményei által megerősített jogi normává vált az azonos nemű felnőttek kölcsönös beleegyezésen alapuló szexuális gyakorlatának dekriminalizációja, az LMBT-emberek jogi emancipációjának területén még mindig vannak, elsősorban az LMBT-emberek államilag elismert együttélésének és szülői jogainak rendezetlenségéből adódó, problematikus kérdések” – írja egy helyütt Takács Judit szociológus, aki munkássága és civil tevékenysége miatt múlt vasárnap, a 18. Budapest Pride megnyitóján megkapta a Háttér Társaság díját.

Az egyhetes melegfesztivál a most szombati felvonulással ér véget, de megnyitója nem csak a díjátadás miatt vált emlékezetessé, hiszen a svéd, finn, belga nagykövet és más ellenzéki, köztük LMP-s politikusok mellett tiszteletét tette rajta Bajnai Gordon, az Együtt-PM vezetője is. Bajnai a férfisztriptíz-bemutató után úgy nyilatkozott: a produkciót az alkalomhoz illőnek találta, még akkor is, ha ez nem teljesen az ő világa. Az MSZP, amelynek idén alakult meg a meleg munkacsoportja, levélben köszöntötte a bemutatót, amelyre a zsúfolásig megtöltött Toldi moziban került sor. A felszólaló értelmiségiek, így Bán Zsófia író és Fischer Iván karmester a másság nyílt felvállalására és ennek támogatására szólították fel a nagyérdeműt, beleértve az érintett, de még rejtőzködő hazai művészcelebeket is.

A nemzetközi trendekkel szembemenő, homofóbnak titulált Fidesz–KDNP -kormányzat a melegjogok terén, úgy tűnik, társadalmi támogatottsággal bír, legalábbis a különböző kutatások szerint. Bár ahogy az unió más országaiban, úgy Magyarországon is jelentősen enyhült a homoszexuális emberek elutasítottsága az elmúlt évtizedben, s ennek kapcsán a jogalkotás is folyamatosan változik, rangsorban még mindig az egyik legelőítéletesebb, ezen belül leghomofóbabb társadalomnak számítunk Európában. A drogosok, börtönviseltek és romák után a melegek számítanak a leginkább elutasított csoportnak nálunk. Az is tény, hogy a 1990 és 2008 közötti időszakban a társadalom elsősorban a homoszexuálisok iránt vált elfogadóbbá: egy kutatás szerint, míg korábban a megkérdezettek mintegy háromnegyede nem szerette volna, ha a szomszédjában homoszexuális ember él, addig 2008-ra alig egyharmaduk nyilatkozott így. A melegek örökbefogadási lehetősége azonban máig a társadalom többsége által elutasított kérdéskör.

Európában legelőször 1989-ben Dániában vált lehetővé a melegek hivatalos élettársi kapcsolata, és 2001-ben Hollandiában engedélyezték először a házasságkötést és közös örökbefogadást. Hazánkban 2009 óta van lehetőség a homoszexuális párok számára regisztrált élettársi kapcsolatra, de ez nem teszi lehetővé számukra az örökbefogadást. A kormányzat a magyarok máig jellemző házasság- és gyerekpárti többségi felfogásával magyarázza azt, hogy – a kereszténydemokraták szándékának megfelelően – az Alaptörvény egy konzervatív házasság- és családfogalmat tartalmaz, s hogy a regisztrált élettársi kapcsolat az új Ptk.-ban már kikerült a családjogból, azt egy különálló törvény szabályozza.

Az Ipsos idei kutatása szerint a melegek hivatalos élettársi viszonyát a magyarok 50, örökbefogadását 40, házasságkötését 30 százaléka támogatja, ami jóval elmarad a nemzetközi átlagértékektől. Mórucz Lajosné, a nyílt örökbeadással foglalkozó Gólyahír Egyesület vezetője szerint, ha a magyar melegek nyíltan létrehoznák a maguk örökbefogadással foglalkozó egyesületét, aligha tolonganának náluk a krízisterhes kismamák azért, hogy meleg pároknak adhassák örökbe a babájukat.

Tavaly októberben a parlamentben egy nemzetközi konferencián elhangzott: ma az uniós vagy az ENSZ-fórumokon egyre inkább az az élet- és családellenes nézet válik uralkodóvá, amely a gender-ideológia jegyében stigmatizálja az abortuszt vagy a homoszexuális házasságot ellenző, hagyományos családpárti országokat. A nemzetközi porondon a konzervatív lobbit a Vatikán és más katolikus államok – e felé tart most Magyarország is – képviselik. Pongrácz Tiborné demográfus szerint 2011-ben, a magyar kormány uniós elnöksége idején egyedülállóan pozitív kezdeményezés volt, hogy előtérbe helyezték a család és a demográfia ügyét, hiszen addig ez nem merült fel uniós szinten, és nem is könnyű ezen a téren közös hangot találni.