Kereső toggle

Mennyit kaszálnak a bankok?

Interjú Simó Endrével, a Magyar Szociális Fórum (MSZF) alapító-szervezőjével és Damm Andrea banki szakjogásszal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Eddig több mint 130 ezer devizahitel dőlt be hazánkban, azaz ennyi hitelesre igaz, hogy már több mint 90 napja nem fizette be aktuális törlesztőrészletét. A következő években tovább nőhet a rossz adósok száma - ezzel számolnak a magyarországi bankok és maga az MNB is. Milyen kép rajzolódott ki Önök előtt a magyar társadalomról a „devizahiteles" ügy kapcsán?

Simó Endre: - Társadalmunk érik, a korábbinál tisztábban látja, ki az, aki a bérből és fizetésből élők és a nyugdíjasok érdekében cselekszik, és ki az, aki csak szavazatot vár tőlük, hogy utána azt csináljon vele, amit akar, egészen a szavazók érdekeivel ellentétes politikai célokig. Mások örülnek, hogy élnek. Mindennapi megélhetési gondjaik akkorák, hogy képtelenek „felülemelkedni" rajtuk, és aktív részt vállalni a társadalmi küzdelemből. Az ő érdekeiket az szolgálhatja a legjobban, aki a tudatlanságnak és az elesettségnek ebből az állapotából nem hasznot akar húzni, hanem helyzetük javításával mutat nekik emberibb jövőt.

Mi a véleményük a hétfői kormányzati bejelentésről, azaz hogy a bankoknak szinte ultimátumként kiadnák, hogy 180 Ft-on rögzítsék az árfolyamot, és így engedjék végtörleszteni a CHF-hiteleket?

Simó Endre: - Nem ultimátum ez, hanem lehetőség a devizahitelesek tehetősebb csoportjának, hogy olcsón megszabaduljon az adósságtól. Hiszen a 180 forintos szint nem csak a tisztességes banki hasznot nem érinti, hanem még az extraprofit egy része is megmarad. Arról nem beszélve, hogy a kormány nem firtatja a bankok eddig realizált extraprofitját! A hitelkárosultak 80-90 százaléka nem fog tudni élni a kormány által felkínált lehetőséggel, mert sem megtakarított pénze nincs, sem pedig hitelt nem fog kapni. A terv a hitelkárosultak „felső tízezrének" kedvez, a többieknek pedig csak fiktív lehetőség. A többségnek arra volna szüksége, hogy helyreállítsák az eredeti állapotot, és csak azt kelljen törlesztenie, amit ténylegesen felvett, természetesen tisztességes banki haszon mellett.

Damm Andrea: - Jogi véleményem az, hogy ez nem ultimátum. Minthogy milliós nagyságrendű szerződésről van szó, ilyen szerződésmódosítás kizárólag bírósági úton lehetetlen, olyan széles társadalmi réteget érint, amelyet csak jogalkotással lehet végrehajtani. Erre a bankoknak számítaniuk kellett, sajnálatos, hogy maguk nem kezdeményezték együttműködési kötelezettségük alapján korábban a szerződések gazdasági egyensúlyának, a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyenértékűségének visszaállítását.

Elfogadhatónak tartják a kormány által felvetett megoldást?

Simó Endre: - A valódi megoldást a gazdaságpolitika felülvizsgálásában látom: nem szabad szent tehénként viszonyulni a külföldi adósságállomány csökkentéséhez. Nem 73 százalékon, hanem például 77-en kell meghúzni a határt. Az így felszabaduló összegből munkához és jövedelemhez lehetne juttatni azokat, akik azért váltak fizetésképtelenné, mert elvesztették az állásukat, vagy régóta nincs is nekik.

Damm Andrea: - Mindeddig nagyon sok - elsősorban banki érdekeltségű - személy beszélt arról, hogy nincs megoldás. Nem értettem ezt, hiszen maguk is pontosan tudták, hogy számtalan megoldás lehetséges. Ez a javaslat csak az egyik adóscsoportot érintő intézkedés. A többi csoportra nézve még megoldásokat kell találni, úgy gondolom, hogy ez eljön majd, csak valahol el kellett indulni.

Hogyan értelmezik azt a miniszterelnöki kitételt, miszerint az „FHB és az OTP Bank mögött a magyar állam van"? Jelenthet ez bármilyen könnyítést, felmentést a számukra?

Simó Endre: - A külföldi bankoknak címzett figyelmeztetésként értelmezem. Mintha azt üzennék nekik, hogy a piacgazdaság szabadsága nem jelenthet korlátlan forráskivonást. Ha egy idegen érdekeltségű bank nem törődik Magyarország gazdasági növekedésével és a magyar társadalom megélhetésével, hanem csak haszonszerzési terepnek tekinti, akkor számolnia kell azzal, hogy hangsúlyozottabbá válnak a magyar nemzeti érdekek az ő érdekeivel szemben. A Magyar Szociális Fórum maga is híve annak, hogy szülessék olyan magyar állami vagy vegyes bank, amely a nemzeti fejlesztés követelményét tartja szem előtt, nem pedig az értékek kivonását az országból.

Damm Andrea: - E két intézmény együttes felsorolásán én magam is csodálkoztam. Természetesen az FHB Zrt. a magyar állam tulajdona, tehát az állam, mint végső tehervállaló valóban ott áll a bank mögött. Az OTP Nyrt. azonban mint nyilvánosan működő részvénytársaság nem a magyar állam tulajdona, minden pillanatban változik a tulajdonosok közössége. Azt sem tudjuk egyébként, hogy milyen mértékű magyar részvénytulajdon lehet benne. Vélhetően a miniszterelnök azt kívánta ezzel kifejezni, hogy míg a többi bank esetében pontosan megállapítható a külföldi anyabankok és tulajdonos pénzügyi intézmények köre, azaz áll mögöttük megfelelő tőke a tulajdonukban álló bankok finanszírozására, ezen két bank sajátos helyzete alapján tőkeinjekció esetén a magyar államra számíthat. A beszéd e részének értelme szerintem az volt, hogy önmagától ezen intézkedéstől nem reális bankcsődöket kilátásba helyezni, hiszen minden bank mögött elegendő tőke áll.