Kereső toggle

Az olasz melódráma - Miért drágul a svájci frank?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Görögország, Írország, Portugália és Spanyol-ország után újabb nemzet, Olaszország került fel a gazdaságilag problematikus államok sorába. Olaszországgal többek között az is a baj, hogy méreténél és ipari fejlettségénél fogva elképzelhetetlen, hogy uniós segélyprogramot dolgozzanak ki részükre, hiszen – pestiesen szólva – nincs az a pénz, ami erre elég lenne. Az erősödő pánikhangulatban a befektetők svájci frankba menekítik a pénzüket, és sorra jelennek meg elemzések az eurózóna széteséséről.

Az olaszokkal kapcsolatos aktuális izgalom oka - állítja a The Economist összefoglalója -, hogy az ország államadóssága láthatóan „izzik", amikor Giulio Tremonti olasz pénzügyminiszter jövőjét találgatják. (Tremontit általában úgy jellemzik, mint Berlusconi egyik „erős emberét" és a költségvetési szigor egyik letéteményesét.) Ezt pedig csak tetézi, hogy az euróövezeti vezetők gyakorlatilag képtelenek megoldani a „görög drámát", és ráadásul a héten a Moody's még le is minősítette Portugáliát. A napokban ismét rekordot döntött a tízéves olasz és német államkötvények hozamkülönbsége. De az olasz pénzügyi intézmények is kaptak egy „lökettel": az UniCredit Bank részvényei hirtelen esésbe kezdtek, és a nagy olasz biztosító, a Generali sem büszkélkedhet megnyugtatóbb hozamingadozásokkal. Az olasz kötvénypiac a világ harmadik legnagyobbja - Amerika és Japán után. Egy globális befektető nehezen tudja megkerülni őket.

Egyelőre senki sem beszél úgy Olaszországról, mint egy újabb „görög méretű" válság helyéről - olvasható a The Economistban. A Handelsblatt által idézett szakértői vélemények szerint az euróban kételkedők, illetve a spekulánsok számára jól jön az euróövezeti helyzet dramatizálása. Az idézett szakértők szerint megalapozatlan az a gyanú, hogy Olaszország második Görögország lehet. A piacok  heves reagálását - véleményük szerint - nem a racionalitás, hanem az idegesség mozgatta. Sem Spanyolország, sem Olaszország nem sorolható Görögországgal egy kategóriába. Ennek egyik oka, hogy a spanyol eladósodási kvóta - a gazdaság erejéhez mérve - kisebb, mint a német. Másik oka pedig, hogy Olaszországban az államadósság ugyan a bruttó hazai termék 120 százalékát teszi ki, ám az államkölcsönök többnyire belföldi hitelezők kezében vannak, a kormány pedig most fogadott el takarékossági csomagot.

Kevés az esély arra, hogy ez euróövezet tíz év múlva is létezzen - állítják viszont a Centre for Economics and Business Research (CEBR) szakértői. A CEBR szerint sem az olaszok, sem a spanyolok nem vállalják majd az eurózónában maradáshoz szükséges megszorításokat. A Capital Economics elemzése szerint az is valószínűtlen, hogy az EU-adófizetők hajlandók lennének annyi pénz előteremtésére, amennyi egy ekkora gazdaság megmentéséhez szükséges. Egy esetleges olasz fizetési válság az euróövezet összeomlásához is elvezethet. Olaszország gazdasága ugyanis gyakorlatilag leállt, az olasz exportot pedig alapvetően versenyképtelenné teszi az erős euró. A CEBR londoni szakelemzőinek számításai szerint a versenyképesség megteremtéséhez Olaszországban közel ötödére kellene visszafogni a fogyasztást, és az egyre emelkedő hozamok miatt pedig most már az olasz adóssághelyzet is közel jár ahhoz, hogy fenntarthatatlannak nyilvánítsák.

Az eurózóna válságának legkézenfekvőbb metaforája a dőlő dominók sora. Elsőnek „dőlt" Görögország, aztán Írország, majd Portugália, az éppen soron következő pedig Spanyolország. Gondolták. Olaszország esete azonban a félelem újabb hullámát hozta el: már ez a „dominósor" sem kiszámítható? Most már új metaforát használnak a szakértők: olyanok az eurózóna országai, mint a dülöngélő kuglibábuk - zárta elemzését a The Economist.

„Ahogy Görögországról a fertőzés átterjedni látszik Olaszországra - az eurózóna egyik oszlopos tagjára -, rég nem látott tolongás közepette kezdték el vásárolni a menekülődevizának tekintett svájci frankot, amely vételi hullám a frank/forint árfolyamot is szinte azonnal új csúcsra katapultálta. Mindez egyrészt azt is jelzi, hogy még közel sincsen beárazva minden kockázat az eurózóna adósságválságával kapcsolatban; ugyanakkor azt is mutatja, hogy a válság egy újabb, kritikusabb szintre lépett" - vélekedett lapunknak elküldött szakértői kommentárjában Orosz Dániel, az AXA csoport Magyarország stratégiai elemzési igazgatója.

Az, hogy miért pont most kezdték el látványosan kiszórni a befektetők az olasz eszközeiket, inkább egy lélektani mozzanattal magyarázható. A hatalmas olasz államadósság ugyanis érdemben nem változott az elmúlt hónapokban, és Berlusconi a tervezett megszorításokkal kapcsolatban elhangzott kritikájának sem kellett volna feltétlen ekkora port kavarnia.

Orosz Dániel szerint a krízis ilyen mértékű elburjánzásának azonban az egyik oka lehet, hogy a válságkezelés kissé nehézkesen és viszonylag lassan zajlik, rengeteg megoldási javaslat verseng egymással. Néha kifejezetten nehezen látható, hogyan és mikor fog kialakulni egy egységes álláspont az érintettek között.  Mindez történik olyan időkben, amikor az érdekelteknek egy „falanxba tömörülve", szorosan egymás mellé felsorakozva kellene egy átütő erejű megoldási stratégiával előállniuk.

Az idő azonban megállás nélkül ketyeg, és minden valódi megoldás nélkül eltelt nappal fokozódik a piacok érzékenysége. Jelenleg úgy tűnik, hogy ezen bizonytalanság vagy türelmetlenség miatt elpattant egy húr, és olyan ország is érintetté vált az adósságválságban, amire már puszta mérete miatt is csak nagyon nehezen lehet egy új mentőcsomagot szabni. Míg Görögország esetében egyesek nem zárták ki a csőd valamilyen formájának a lehetőségét, addig Olaszország esetében egyszerűen nem létezik ilyen alternatíva. Ez ugyanis olyan viharokat gerjesztene a pénzpiacokon és a bankszektorban, amelyek rövid áttétel után könnyen megakadályoznák a 2009 márciusában elindult kilábalást. Így most a legfontosabb talán az lenne, hogy Olaszország minél gyorsabban egy hihető és egyben látványos tervvel rukkoljon elő, ami nem átmeneti megoldást kínál, hanem hosszú távon stabilizálja a helyzetet - tette hozzá a szakértő.

Mint fogalmazott: amellett, hogy a piacok ilyen látványosan képesek demonstrálni, hogy már megunták a „huzavonát", egy elhúzódó adósságrendezés keltette pesszimista hangulat alaphangon tovább ronthatja a befektetői vagy a fogyasztói bizalmat, ami a vártnál lassabb vagy akár teljesen lelassuló gazdasági növekedésben is testet ölthet.

A feltörekvő piacokon belül hazánk, pontosabban a forintunk az euróval szemben jelenleg egy igen erős szinten tartózkodik, a további erősödésnek már alapvetően csak kevesebb tere lehet, míg egy kiteljesedő külső sokk esetén a gyengülés irányába már inkább csak alacsony ellenállás mutatkozhat. Amennyiben az eddig látott, viszonylag kedvező globális hangulat tartósabban elromlana, úgy nem csupán a frank, hanem a forint oldaláról is további nyomás érkezhetne.