Kereső toggle

Megtorpedózott félsziget

Pattanásig feszült koreai helyzet

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A helyzet pattanásig feszült a megosztott Koreai-félszigeten, miután Kim Dzsong Il észak-koreai vezető állítólag harckészültségbe helyezte országa hadseregét. Az utóbbi időben az Észak- és Dél-Korea között tapasztalt enyhülésnek könnyen véget vethetne egy köztük kirobbanó háború, amely globális válságot okozhatna.

A két ország között az utóbbi hetekben azért éleződött ki a feszültség, mert Dél-Korea a nemzetközi vizsgálóbizottság jelentésére hivatkozva Észak-Koreát vádolja a Cshonan hadihajó március végi, 46 halálos áldozatot követelő elsüllyesztésével (lásd keretes írásunkat).

Hétfőn Ri Mjung-bak dél-koreai elnök kemény hangú üzenetében bejelentette, hogy felfüggesztik a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatokat, és a tengeri útvonalakat lezárják. Ezzel az intézkedéssel talán a legnagyobb csapást mérte az amúgy is elszegényedett északi szomszédra, mivel az évente 230 millió dollárnyi tengeri halat és egyéb termékeket exportál, illetve 50 millió dollár értékben különböző szolgáltatásokat nyújt dél-koreai cégeknek.

Szöul pszichológiai hadviselést is folytat: Ri Mjung-bak elnök beszédében kilátásba helyezte a hat éve felfüggesztett határmenti propagandaadások újraindítását is. Továbbá emlékeztetett a korábbi észak-koreai támadásokra, köztük egy utasszállító repülőgép elleni merényletre, amely 115 emberéletet követelt 1987-ben. „Újra és újra toleráltuk Észak-Korea brutalitását, de csak azért, mert nagyon szerettük volna, hogy béke honoljon a Koreai-félszigeten - mondta az államfő - A helyzet azonban most más. Észak-Koreának meg kell fizetnie provokatív lépéseiért."

Észak-Korea, úgy tűnik, csak rosszul jöhet ki a jelenlegi helyzetből: pénzének, a wonnak értéke máris 45 százelékponttal csökkent a dollár értékéhez képest. A gazdasági szankciók és nehézségek mellett komoly politikai és katonai következményekre is számítania kell a phenjani vezetésnek. Mivel Dél-Koreában mintegy 28 ezer amerikai katona állomásozik, így a világ egyik nagyhatalmával is szembekerülne.

Az ázsiai körúton tartózkodó Hillary Clinton amerikai külügyminiszter Pekingben egyeztetett a koreai helyzet kezeléséről. A politikus közölte, hogy az Észak-Korea által előidézett bizonytalanság és feszültség továbbterjedésének megakadályozásán dolgozik az Obama-kormányzat, és a washingtoni vezetés teljes mellszélességgel kiáll Szöul mellett. „Támogatjuk Ri elnök követelését, hogy Észak-Korea haladéktalanul kérjen bocsánatot, büntesse meg a támadás felelőseit, és ami a legfontosabb, hagyjon fel háborús és fenyegető magatartásával" - közölte nyilatkozatában Robert Gibbs fehérházi szóvivő.

Szöul már előzőleg bejelentette, hogy hajója elsüllyesztésének ügyét az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé viszi, és a jövőben habozás nélkül élni fog önvédelmi jogával, ha Észak-Korea fegyverrel támad. Közben az eset miatt Japán is szankciókat fontolgat Észak-Korea ellen.

A Koreai-félsziget két állama hivatalosan a mai napig hadban áll egymással, miután az 1950-53 között lezajlott háborút követően csak fegyverszüneti egyezmény, nem pedig békeszerződés született az országok között. Az elmúlt 57 évben több tucat véres tengeri és szárazföldi határincidens történt a két ország között, továbbá négy, a 38. szélességi fok mentén húzódó határvonal alatt átívelő északi alagutat is felfedeztek a déli hatóságok. A határ két oldalán több mint egymillió katona néz farkasszemet egymással.

Phenjan és Szöul viszonya az ezredfordulón valamelyest enyhült, miután Kim Tae-jung dél-koreai elnök békülési politikát hirdetett. Az erőfeszítéseiért Nobel béke-díjjal jutalmazott elnök által meghirdetett „napfénypolitika" keretén belül 2000 júniusában került sor az első találkozóra az északi és déli vezetők között. Ezt követően megtörtént az első „családegyesítés" is: a háború által elszakított famíliák tagjai közel ötven év után először találkozhattak egymással.

A második államfői találkozóra 2007-ben, No Muh-jon elnöksége alatt került sor, a tárgyalások során a felek egy a hadiállapotot beszüntető békeszerződés aláírását, illetve a 2000-es találkozóhoz hasonlóan a félsziget újraegyesítésének előmozdítását helyezték kilátásba. Az enyhülési

folyamat azonban az elmúlt években megszakadt. Észak-Korea atomfegyverkezési törekvései 2007-ben a nukleáris leszerelésről folytatott, - a két Korea, Kína, Oroszország, Japán és az Egyesült Államok részvételével zajlott - hatoldalú tárgyalások megrekedéséhez és a két ország viszonyának romlásához vezettek. Ezzel párhuzamosan 2008-ban Dél-Koreában a konzervatív erők jutottak hatalomra, Ri Mjung-bak államfő pedig a korábbi közeledési politikával való szakítást, illetve Phenjannal szemben határozottabb fellépést hirdetett.

Észak-Korea véres gaztettei

1968. Egy észak-koreai kommandó csaknem elfoglalta a szöuli elnöki rezidenciát. A 31 főből álló csoport a rezidencia közvetlen közelében csapott össze a déli állami hadsereg egységeivel. A tűzharc során 28 diverzáns meghalt, ketten elmenekültek. A hadsereg egységeinek sikerült egy északi katonát élve elfognia, aki vallomást tett, hogy akciójuk elsődleges célja Pak Csong Hi elnök meggyilkolása és a rezidencia felrobbantása lett volna.

1976-tól észak-koreai tudósok részt vettek a kínai Dong Feng-61 típusú ballisztikus rakéta fejlesztésben, amely 600 km megtételére volt alkalmas.

1987-ben kezdődött meg a rakéták sorozatgyártása, és a rakétaexport szinte azonnal beindult, elsősorban a közel-keleti országokba. Iránban az észak-koreai szakértők még egy kisebb rakéta-összeszerelő üzemet is építettek.

1987. A dél-koreai légitársaság utasszállító gépe az Indiai-óceán felett eltűnt a radarok képernyőjéről. A járaton 115 ember tartózkodott. A merényletet két észak-koreai titkosügynök hajtotta végre, akik előtte pár napig Budapesten tartózkodtak. Itt kapták meg a rádiókészülékbe szerelt robbanóanyagot, amelyet elrejtettek a Bagdadból induló járaton. Abu Dhabiban leszálltak a gépről, amely Burma felett felrobbant. A merénylőket elfogták, de mindketten ciánkapszulával öngyilkosságot követtek el. A páros női tagja azonban túlélte a mérgezést, és mindent elmondott. Személyesen Kim-Dzsong Il, a diktátor fia adott neki írásban utasítást a terrorakcióra azért, hogy elriasszák a nemzetközi közvéleményt a szöuli olimpiától. Kim-Hjunt halálra ítélték, de őszinte vallomása miatt kegyelmet kapott. A börtönben a Wikipédia adatai szerint evangéliumi keresztény hitre tért. Ma is titokban tartják azt, hogy hol él, mivel mind az észak-koreaiaktól, mind az áldozatok hozzátartozóitól halálos fenyegetéseket kapott.

1988. A Koreai Népi Demokratikus köztársaság felkerül a nemzetközi terrorizmust támogató államok listájára. A szovjet tömb országait is meglepő fejleményre az előbb említett dél-koreai utasszállító repülőgép felrobbantása miatt került sor, ugyanis egyértelműen bebizonyosodott, hogy a gép fedélzetén robbanóanyagot elhelyező személyek észak-koreai ügynökök voltak.

A világpolitika változásai 1988-tól lehetetlenné tették Phenjan számára a terrorista módszerek alkalmazását. Az észak-koreai vezetésnek sikerült csaknem hermetikusan elzárnia a lakosságot a külvilágtól. Csak hivatalos delegációk és pártküldöttségek hagyhatják el az országot, illetve a külföldi rádió-és tévéadások vételét gyakorlatilag lehetetlenné tették.

1993. Végrehajtották az első sikeres kísérletet a Scud-C típusú rakéta továbbfejlesztett változatával a japán felségvizek felett.

A tesztelés felerősítette a nemzetközi közösség aggodalmait, mivel a Nodong-1-es hatótávolsága már több mint 1000 km volt, így egész Japánt veszélyeztette. Az Amnesty International jelentései alapján az országban rendszeresen alkalmaznak módszeres kínzásokat, önkényes bebörtönzéseket, a brutális munkaszolgálat, a gyermekgyilkosság, faji tisztogatás jegyében gyakori a gázkamrák használata, továbbá kémiai és orvosi kísérletek végrehajtása a foglyokon.

1995 óta 2 millió vagy annál is több ember halt éhen annak ellenére, hogy az ország milliókat kap élelmiszersegélyezésre.

Több mint 300 ezer észak-koreai menekült át Kínába a várható üldözések és éhínség elől. (Kína viszont megtagadja a humanitárius segítséget az élelmet és menedéket keresőktől).

2002 szeptemberében Kim Dzsong Il élszak-koreai vezető váratlanul elismerte, hogy a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején a KNDK titkosszolgálata elrabolt 13 japán állampolgárt. A véletlenszerűen kiválasztott emberek közül - akiket a hírszerzők kiképzésénél akartak alkalmazni - öten még életben vannak. 2002 októberében a túlélők hazalátogathattak a szigetországba.

2003-ban Észak-Korea darabonként 10 millió dollárért Nodong-1 rakétákat szállított Iránnak, s ott ezek alapján fejlesztették ki a Shahab-3 nevű típust.

2005. A 23 millió főt számláló Észak-Korea hét politikai börtöntáborában mintegy 200 ezer embert hivatalos eljárás nélkül tart fogva férfiakat, nőket és gyerekeket is. A táborokban alacsony az élelmiszer-ellátás, és rendkívül kemény munkára kényszerítik a foglyokat. Az 1972-ben alapított „haláltáborokban" azóta elpusztult emberek száma 400 ezer és 1 millió közé tehető.

2006 októberében Észak-Korea egy sikeres nukleáris robbantást hajtott végre, és rendelkezik nagy hatótávolságú ballisztikus rakétákkal is.

Olvasson tovább: