Kereső toggle

Németh Sándor beszéde

Aggasztóan aktuális ma az Élet Menete

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Minden korábbinál többen, mintegy 32 ezren emlékeztek a holokauszt áldozataira, és tiltakoztak az újnyilas előretörés ellen az Élet Menetén vasárnap. A felvonuláson jelen voltak közéleti személyiségek, művészek, szocialista, kereszténydemokrata és fideszes politikusok, valamint együtt vonult az emlékezőkkel Eleni Tsakopoulos-Kounalakis, az Egyesült Államok budapesti nagykövete. Az esemény főszónoka Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezető lelkésze volt, akinek beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!

Aggasztóan aktuális ma az Élet Menete, és fájdalmas az emlékezés a holokauszt áldozataira. Talán sokan úgy véltük: ha a 20. század előtti történelmi tragédiákból nem is tanult az utókor, de a náci és a velük kollaboráló nyilasok által elkövetett tömeggyilkosságokból és népirtásból levonta a megfelelő tanulságokat. Tévedtünk. A náci Magyarország tradícióját és gonosz szellemiségét megidéző Jobbik fanatikus képviselői immár az Ország Házában jelenítik meg azt a nemzetpusztító, átkozott örökséget, amely ellen közel hatszázezer magyar zsidó, több ezer roma és más közösséghez tartozó ártatlan áldozat vére kiált az utókorhoz és - személyes hitem szerint - Istenhez.

Márpedig ha a fanatikus ember ellenőrizhetetlen hatalomra tesz szert, és démonizálódik a gyűlölettől, képes felebarátját megnyomorítani. Képes embertársa jogait, méltóságát agyagba taposni, képes legnagyobb kincsétől, az élettől megfosztani, ráadásul emberi mivoltát leginkább megszégyenítő módon. Ezt is bizonyítja a történelem. És azt is, hogy a vészkorszakok dühöngése után az emberiség kevéssé tudja az áldozatokat kárpótolni. Az elpusztított életeket és elrabolt sorsokat visszaadni pedig képtelen.

Marad az emlékezés. Kötelességünk emlékezni mindazokra, akik politikai őrültek etnikai és vallási tisztogatási mániájának váltak tragikus kárvallottjaivá. Az emlékezés ugyan képtelen megeleveníteni és újra létbe szólítani azokat a gyermekeket, fiatalokat, felnőtteket, aggastyánokat, akiket a náci és nyilas téveszmék által vadállatok kegyetlenségét is felülmúló gonoszsággal taszítottak a pusztulás vermébe - de az utókornak akkor is tudnia kell, hogy adósa e mártíroknak; hogy kőbe vésett kötelessége tisztelettel adózni emléküknek és tragédiájuk történelmi valóságának. Azért vagyunk emberek, hogy a múltat ne a mindenkori hatalom önigazolása alapján értelmezzük, hanem az áldozatok, a kiszolgáltatottak, a megalázottak tényleges tragédiája szempontjából.

Ezért gyűltünk ma itt össze, hogy nemzedékről nemzedékre fennmaradjon a múlt koncentrációs és haláltáboraira, tömegsírjaira, a halál útjára való emlékezés. És kimondjuk, hogy ezek diabolikus alkotói, a nácik, nyilasok, antiszemiták és utódaik örökre kiérdemelték a civilizált világ elutasítását és Isten ítéletét.

Az Élet Menete évről évre tájékozódási pontot ad a magyar társadalomnak. Megmutatja a humanitás számára a különbséget a helyes és a járhatatlan út között. Lehetnek etnikai, vallási, politikai, gazdasági, életvezetési különbségek, érdekellentétek, sőt feszültségek is köztünk. De ezek kezelésében a gyűlölet és az erőszak soha semmilyen formában nem játszhat szerepet. Hisszük, hogy a társadalmi béke megőrzése érdekében a konfliktusokat kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszéddel vagy kompromisszumok során kialakított modus vivendivel kell megoldani.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, mégis van egy pont, ahol konfrontálódni kell. Ki kell mondani, hogy ma már nem elegendő pusztán elítélni a náci, nyilas gaztetteket és gyilkosokat, nem elegendő csak emlékezni az áldozatokra.

A Jobbik ugyanis nyílt antiszemita és romaellenes retorikával közel 17 százalékos támogatottsággal jutott be az Országgyűlésbe, abba a Parlamentbe, melynek üléstermeit a második világháború előtt rasszista, zsidóellenes törvények meghozatala szennyezte be. A demokrácia lehetőségeit kihasználó, de lényegét és normáit tagadó mozgalom minden tisztességes magyar embert súlyos erkölcsi és spirituális kihívás elé állít. E kihívás megkerülése vagy a közömbösség súlyosan kártékony és szégyenteljes magatartás.

Emlékezésünket csak az hitelesíti, ha felvesszük a küzdelmet a hétköznapokban is. Ha szűkebb és tágabb környezetünkben egyértelművé tesszük: nem tűrjük a náci példaképeket követő, nemzetünk szívét-lelkét mérgező agresszív nacionalisták uszításait. Egyértelmű a Názáreti Jézusnak a próféták sírjait ékesgető, képmutató farizeusokhoz intézett szavainak üzenete: kizárólag akkor kerülhetjük ki a képmutatás csapdáját, ha egyszerre ítéljük el a múlt népirtásait, gyilkosait, és fogjuk le a jelenkor potenciális gyilkosainak kezét, némítjuk el a gyűlöletre uszítók száját.

A gyilkosság ugyanis ember- és népgyűlölettel kezdődik. János apostol szerint, aki gyűlöli az embertársát, az embergyilkos. A náci, nyilas vészkorszak pedig arra tanít bennünket, hogy komolyan kell venni azokat a szervezeteket, amelyek bizonyos etnikumokkal, vallási közösségekkel szembeni gyűlöletre alapozva akarják megragadni a hatalmat. E kóros jelenséget nem lehet elbagatellizálni, semmibe venni, ahogy erre egy bibliai elv is figyelmeztet: „Egy kis kovász az egész tésztát megkeleszti." Vagyis Magyarország csak akkor lesz képes megfelelő lendületet venni és kilábalni a válság következményeiből, ha kiveti magából az antiszemita, rasszista, nacionalista gyűlölködés „kovászát". Ezt nekünk, magyaroknak kell megtennünk, ezt követeli a lelkiismeretünk, ezt várja a civilizált világ - ezt senki sem fogja helyettünk elvégezni!

Nem könnyű ez a feladat. A Jobbik és Gárdája mély konfliktusokat generálhat magyar és magyar ember között, megmérgezheti hazánk és a szomszédos országok

viszonyát, olyan nemzetközi politikai, gazdasági elszigeteltségbe szoríthatja be Magyarországot, aminek negatív következményeihez képest jelenlegi gondjaink eltörpülnek. A magyar társadalom betegségeinek leküzdéséhez szükséges vakcinát nekünk kell beadnunk, nekünk, akik következetesen és egyértelműen szemben állunk a fasisztoid törekvésekkel. Olyan Magyarországot szeretnénk, ahol tisztelet övez minden törvénykövető polgárt - vallási és etnikai hovatartozásától függetlenül.

Nagyra értékeljük a hazai zsidó közösség több mint ezeréves, nemzetünk fennmaradása, megújulása, fejlődése érdekében tett erőfeszítéseit. A magyar zsidó közösség különleges emberi nagyságokkal áldotta meg Magyarországot és a világot, akikre joggal emlékezünk büszkeséggel.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretném felhívni figyelmüket az egyre erősödő Izrael-ellenességre is - az antiszemitizmus legújabb formájára. Izrael létezése rendkívüli jelentőséggel bír. Fontosnak tartjuk, hogy Izrael olyan erős állam maradjon, amelyik biztosítja az ott és a diaszpórában élő, a történelem során szinte folyamatosan fizikai létezésükben fenyegetett zsidók biztonságát és ellenségeik pusztító szándékával szembeni védelmüket. Keresztényként feladatunknak tekintjük a zsidó-keresztény civilizáció értékeinek megőrzését, képviseletét. Ebben pedig Izrael egyre meghatározóbb szerepet tölt be, hiszen védelmezi, építi a bibliai helyszíneket, biztosítja és egyre magasabb színvonalon segíti minden nemzet fiait, hogy a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás történetiségének hitelességét eredeti helyszínen tanulmányozhassák.

Magyarország és Izrael politikai, kulturális, gazdasági együttműködéséhez a hazai antiszemiták egyre ellenségesebben viszonyulnak. Rendszeresen olyan iszlamista körökből származó sztereotípiákkal vádaskodnak, ahol Adolf Hitler Mein Kampfja vagy a Cion bölcseinek jegyzőkönyve a legnépszerűbb olvasmány. Irán nukleáris törekvése tényleges veszélyt jelent az egész világra, különösen Izraelre. Ahmadinezsád iráni elnök Izrael legnagyobb ellensége ma.

A Jobbik és Gárdája antiszemita és Izrael-ellenes mozgalom. Egyik legerősebb külföldi támaszuk a saját ellenzékét is könyörtelen kegyetlenséggel elnyomó iráni elnök személyéhez és rezsimjéhez köthető. Azok a politikusok, akik az Irán részéről megnyilvánuló fenyegetettséggel és a hazai szélsőséges mozgalmak támogatásában való részvétellel szemben a vakság politikáját választották, súlyos hibát követnek el. Hasonló politikai felelősségük van, mint a harmincas évek vezető európai politikusainak, akik nem voltak hajlandók Hitler és a nácizmus jelentette veszélyekkel szembenézni.

Mi magyarok és európaiak szeretnénk békében élni az izraeliekkel, ahogy számos arab országgal is. Ám az olajfüggőség ellenére sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy míg a világ vezetői a békéről és leszerelésről beszélnek, addig Irán egyre közelebb kerül ahhoz, hogy atombombával rendelkezzen. A perzsák vallási és politikai vezetői egységesen vallják, hogy Izraelt el kell törölni a térképről. Az Élet Menetén való részvételemnek idén ez adja az egyik nyomós okát. Ha már a történelmi múltat nem tudjuk megváltoztatni, tegyünk meg mindent azért, hogy legalább ne ismételjük meg. Tegyünk meg mindent azért, hogy zsidók, romák és más kisebbségekhez tartozó honfitársaink félelem nélkül és szabadon élhessenek és boldoguljanak hazánkban. Izrael pedig a zsidók számára ne egy újabb haláltábor, ne egy újabb tömegsír legyen, hanem az ősi és örökérvényű ígéreteknek megfelelően „tejjel és mézzel folyó föld" és szabad, biztonságos haza.

„Állítsuk vissza a józan ész tekintélyét”

Közös felelősségünk, hogy szűnjön meg a kettős beszéd, amely megkülönbözteti az embereket, nem hagyhatjuk, hogy bárkinek is félnie kelljen nemzetisége vagy felekezeti hovatartozása miatt – hangsúlyozta az Élet Menete felvonuláson Horváth Csaba szocialista politikus. A szocialista országgyűlési képviselő azt mondta: a jövőben minden tisztességes magyar politikus meg fogja akadályozni az erőszakot, a kirekesztést, és közösen lépnek fel a diszkrimináció ellen, és ezt várják el a következő kormánytól is.
Rogán Antal, Belváros-Lipótváros fideszes polgármestere pedig azt mondta: el kell utasítanunk az erőszakot, erős nemzetre, gazdaságra, családra és kormányra van szükség, de hangsúlyozta, hogy emellett nemcsak erőre, hanem a józan észre is nagy szükség van. „Állítsuk vissza a józan ész tekintélyét, hogy ordas eszmék ne veszélyeztessék nemzetünket” – hívta fel a figyelmet a fideszes politikus, hozzátéve, hogy nemcsak a saját, hanem a nemzet történetét is közösen írja minden ember.
A fáklyás felvonulás a XIII. kerületi Szent István parktól indult, és a Vizafogó emlékműhöz tartott. Itt Schőner Alfréd, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem rektora beszédében kiemelte, hogy 6 millió európai zsidó emberre, azon belül 600 ezer magyar zsidó emberre emlékeznek, akiket koncentrációs táborokban, munkaszolgálatban, gettókban vagy a Duna partján gyilkoltak meg. Ugyanígy kegyelettel kell gondolni „roma honfitársainkra, ellenállókra, a magyar hadsereg azon katonáira, akik ártatlanul szenvedtek vértanúhalált”. Majd hozzátette, hogy „fel kell emelni szavunkat az antiszemitizmus, a rasszizmus minden fajtája ellen, a szélsőséges gondolatok terjedése ellen”. Schőner Alfréd utalt a Pauer Gyula szobrászművész által alkotott Cipők a Duna-parton című kompozícióra, melynek kapcsán arról beszélt, hogy „szolidaritással, pedagógiával, toleranciával, közös gondolkodással, egymás iránt érzett felelősségtudattal, az emberi méltóság tiszteletben tartásával, imádsággal lehet csak építeni hidat az emberi lelkek között”.
„Isten előtt mindenki egyenlő, ennek a ténynek a figyelembevétele az emberek közötti különbségtétel megszüntetését eredményezheti” – jelentette ki beszédében a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének vezetője. Sivarama Szvámi elmondta, hogy édesanyja a deportálás során megszökött, de elfogták, és a ravensbrücki lágerbe került. Édesapja kényszermunkásként dolgozott az ukrán fronton, és a második világháború végén, hosszas keresés után megtalálta édesanyját.
Az est záróakkordjaként pedig hatalmas léggömbök ereszkedtek a magasba annak a 600 ezer magyar áldozatnak a nevével, akiket a nyilasok 1944–45 telén megöltek Magyarországon.

Gyöngyösön is emlékeztek

Idén – egy nappal a budapesti főrendezvény előtt – először rendezték meg az Élet Menetét Gyöngyösön, ahol az esős időjárás ellenére mintegy 1000 fő vett részt a felvonuláson. A menet a gyöngyösi pályaudvarról – ahonnan egykor a halálba tartó szerelvények is indultak – a helyi zsinagógáig vonult – szimbolikusan visszafelé bejárva azt az utat, amelyet annak idején a mintegy 2000 deportált zsidó megtett.
A holokausztra emlékezők között több országos és helyi politikus is megjelent. A rendezvény díszvendége, Benny Sharoni, Izrael Állam nagykövet-helyettese beszédében kifejtette, hogy „egy szabad társadalomnak meg kell kérdeznie magától, hogy mit tesz egy gonosz, pusztító erővel, amely az emberek jogait korlátozni akarja”. Felhívta a figyelmet arra, hogy „nem szabad a gonosszal szemben csöndben maradni, és engedni, hogy tévútra vigyen minket”. Hangsúlyozta, hogy a 6 millió áldozat mindegyike személy, mindegyiknek neve van, és fontos az emberi méltóságuk helyreállítása, különösen a mai napokban, amikor olyan eszmékkel találkozhatunk, amelyek a holokauszt tényeit megpróbálják tagadni.

Az álszent Jobbik nem magyar,  és nem keresztény

Írja egy amerikai állampolgár Morvai Krisztinához intézett nyílt levelében

Kedves Morvai Krisztina!
Ön Kounalakis amerikai nagykövet asszonynak írt nyílt levelében (melyben felháborító módon a döntését, amiért nem ment el Önökhöz a választás estéjén, a kommunizmus által elkövetett bűnök jóváhagyásaként mutatja be) megkérte az amerikai állampolgárokat, hogy „írják meg álláspontjukat”.
Én amerikai állampolgár vagyok, aki 20 éve él Magyarországon, és az alábbiakban írom le álláspontom:
65 évvel ezelőtt mintegy 300 000 amerikai katona (köztük anyai nagybátyám) halt meg Európa fasizmus – mely ugyanabból a gyűlöletes demagógiából fejlődött ki, amit Ön és jobbikos politikustársai felvállaltak – alóli felszabadítása során. Sokan közülük Budapesten vagy környékén található katonai temetőkben lettek eltemetve.
Mint az 1920-as, 30-as és 40-es évek nemzetiszocialista mozgalmai, melyeken az Ön mozgalma is alapul, az Önök mozgalma intellektuálisan őszintétlen, és erkölcse igen gyanús.
Ön hiányolja a törvényt és a rendet, mégis követeli, hogy a Gárda garázdasággal megvádolt tagjait tárgyalás nélkül engedjék szabadon. Ön megvédené azok emberi jogait, akik kockakővel dobálták a rendőröket, és felgyújtották az állami televízió épületét, és Ön mégis nyíltan támadja a magyar kisebbségeket etnikai és vallási alapon. A legvérlázítóbb azonban az, hogy a kommunizmus bukását követően 20 évvel – egy olyan időszak után, ami arról emlékezetes, hogy kifejezetten politikaiterror-mentes volt – Ön és követői maguknak követelik a terror áldozatainak szerepét, annak ellenére, hogy meglátásom szerint pont az Ön pártjának félkatonai szervezete, az ún. Magyar Gárda terrorizál, hiszen kisebbségi közösségekben parádéznak fasiszta jelvényeket viselve és fasiszta zászlókat lengetve.
Szerintem különös, hogy valaki, akinek Morvai a neve (a szó értelmét tekintve Moráviai, ami egy olyan szláv terület, mely sosem volt a történelmi Magyarország része) mondja magát valamiféleképpen inkább magyarnak, mint az, akinek ősei már évszázadok óta itt élnek. Azt is furcsának tartom, hogy egy elvált, antiszemita személy magát keresztényebbnek tartja azoknál, akik valóban figyelnek a katolikus egyházi előírásokra a válás és antiszemitizmus tekintetében. Valójában minden keresztény vallás elítéli a gyűlöletes szenteskedést, amin az Ön mozgalma alapul.
Mint a legtöbb ideológus, Ön és társai nem haboznak eltorzítani a tényeket a saját cinikus ideológiai céljaik érdekében. Az MSZP és más szociáldemokrata pártok által képviselt szocialista értékek nem felelősek a Sztálin, Mao és más kegyetlen diktátorok által a munkásosztály nevében elkövetett bűnökért. Bár Sztálin volt a történelem legnagyobb tömeggyilkosa, Adolf Hitler szorosan követi őt a második helyen, hiszen közvetlenül, illetve közvetve okozta 14,4 millió katona és 27,1 millió civil halálát, beleértve olyan magyar hazafiakat, mint a nagyszerű költő Radnóti Miklós vagy Szerb Antal regényíró és irodalomtörténész, akiket vallásos keresztényként neveltek.
A Jobbik azáltal, hogy szándékosan Hitler nácijait és Szálasi nyilaskereszteseit veszi mintaképül, megszégyeníti a fasizmus áldozatait itthon és külföldön egyaránt, beleértve a 290 000 magyar, nem zsidó származású civilt, akik a második világháborúban vesztették életüket.
Én az európai történelmet a Columbia Egyetemen Deák Istvántól, Robert Paxtontól és Fritz Sterntől tanultam, mindegyikük megélte a fasizmus és a háború borzalmát. Ők óva intettek engem az olyan emberektől, mint Ön, akik bizonytalanok voltak származásukat illetően, frusztráltak a magánéletükben elmaradó sikerek miatt, és elszántan, bármi áron bizonyítani akarják hazafiságukat a nemzeti, etnikai vagy vallási kisebbségek kárára. Adolf Hitler egy bukott osztrák művész volt, azzal az átokkal sújtva, hogy egyik nagyszülője zsidó volt; és be akarta bizonyítani, hogy ő a legnagyobb német. Joszif Sztálin alacsony volt, egy gyerekkori baleset miatt nyomorék, ragyás, korábban grúz ortodox teológustanuló, aki oroszul erős grúz akcentussal beszélt, és gyilkos kisebbségi komplexusa hajtotta, hogy a legnagyobb szovjet legyen. A magyar nyilaskeresztes párt alapítója, Szálasi Ferenc (született Salosjan) örmény, szlovák és német felmenőkkel rendelkező magyar volt, aki elszánt volt, hogy bebizonyítsa magyarságát azáltal, hogy szisztematikusan kínozta és ölte meg magyar társait.
Szálasi egyike volt azoknak a 20-as, 30-as és 40-es évekbeli buzgó magyar nacionalistáknak, akiknek megkérdőjelezhető volt a magyar származása, és bizonyítani akarta magyarságát a nemzeti kisebbség üldözésével. Gömbös Gyula, az önjelölt „fajvédő”, katonából lett politikus, aki 1932–1936 között Magyarország miniszterelnöke volt, apja egy Knöpfle nevű magyar sváb volt. Az 1944 márciusában történt német megszállás után a Hitler által felállított német bábkormány feje Magyarország Berlini nagykövete, Sztójay Döme tábornok volt, aki Stojakovic néven látta meg a napvilágot, ami horvát név.
És most Vona Gábor (született Zázrivecz), illetve Ön mellüket veregetve azt mondják, Önök milyen nagyszerű magyarok, hogy kihasználják az emberek frusztrációját, a korrupciót és a világgazdasági hanyatlást önző politikai céljuk érdekében.
Tudja, kik a nagy magyarok? Az a rákból felépült asszony, aki rokkant gyermekét neveli, és minimálbérért dolgozik a hajléktalanok nappali melegedőjén. A Vöröskereszt önkéntesei, akik hajnali 5.30-kor kelnek fel, hogy éhes gyermekeknek osszanak ennivalót. Az alulfizetett, túldolgoztatott tanárok, akik végzik a dolgukat, és nem reklamálnak; az egészségügyi dolgozók, akik nem fogadják el a külföldi munkaajánlatokat, mert így saját honfitársaikat tudják gyógyítani. Az átlagemberek azon tízezrei, akik most vasárnap békésen végigmentek a holokauszt áldozataira megemlékező felvonuláson, és békésen tüntettek a gyűlöletpolitika és harag ellen, amely már oly sok fájdalmat és szenvedést okozott itthon és külföldön a múltban.
Tisztelettel: Richard Field

Olvasson tovább: