Kereső toggle

Bolhafészkek bosszúja

Rejtélyek és mítoszok a világjárványok körül

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

SARS, madárinfulenza, H1N1… Csaknem évente bukkan fel a világ legismertebb vírusának egy-egy újabb mutációja, hogy újból és újból próbára tegye az orvostársadalom tudását, és egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy végül Dávid legyűri Góliátot, azaz a legkisebb organizmus győzedelmeskedik a legfejlettebb felett. Néha csak egy hajszál választotta el az emberiséget a teljes pusztulástól…

Egyes betegségeket baktériumok, vírusok, gombák és paraziták idéznek elő. Ha ezek a mikrobák bejutnak, megtelepednek és elszaporodnak a szervezetben, azt nevezzük fertőzésnek. Amikor pedig egy adott területen, adott idő alatt ugyanaz a tünetegyüttes több emberen jelentkezik, akkor már járványról beszélhetünk. Az orvostudomány több mint száz fertőző betegséget ismer, de viszonylag kevés volt közülük olyan, amely lényegesen megváltoztatta volna a történelmet.
A nagy járványok és a háborúk szinte mindig kéz a kézben járnak. A védőoltások megjelenéséig az emberiség szinte együtt élt a különböző pandémiákkal, amelyek évről évre visszatértek, és megtizedelték a lakosságot. Európa életében a legdrámaibb változást a patkánybolhák által terjesztett nagy pestisjárvány 1347-es kitörése okozta, amely minden harmadik emberrel végzett. A munkaképes lakosság pusztulása miatt a mezőgazdasági termelés visszaesett, az ezt követő éhínség pedig súlyos válsághelyzetet teremtett. A termőföldek elugarosodtak, az élelmiszerárak az egekbe szöktek, felütötte fejét az éhínség. Az újkorban többek között a himlő, a sárgaláz, a szifilisz okozták a legnagyobb problémát. A helyzeten csupán a higiéniás szokások változása, és az orvostudomány fejlődése javított némiképp. Aki azonban azzal kecsegtette magát, hogy ezzel a halálos járványok örökre eltűnnek a földről, az alaposan tévedett.

Az AIDS, a BSE és a SARS

Amikor a WHO 1980-ban világszerte megszűntnek nyilvánította a fekete himlőt, a tudományos lapok még arról cikkeztek, hogy már nincs messze az idő, amikor a Föld a fertőző betegségektől mentes bolygóvá válik. Akkor még szó sem volt az antibiotikumok szakszerűtlen használatáról, a rezisztenssé váló kór-okozók meg-megújuló támadásairól. Most azonban sorra bukkannak fel rég elfeledett betegségek.
A légiközlekedés általánossá válásával pedig az olyan rémisztő trópusi járványok, mint például az ebola, néhány óra alatt eljuthatnak az egyik kontinensről a másikra. Az első igazi pánikot a nyugati államokban a még ma sem gyógyítható AIDS megjelenése jelentette a ’80-as évek elején, amely szinte teljesen megsemmisíti az ember életfontosságú védekező rendszerét. A BSE, vagy más néven kergemarhakór, a szarvasmarháknál fellépő sorvadásos agykárosodás, mely egy ideig valóban nagy port kavart fel: 2001 közepéig körülbelül 100 ember életét követelte. 2003-ban az atipusos tüdőgyulladás (SARS-járvány) – melyet a kínai cibetmacska-félék terjesztenek – ijesztgette Európát, de végül éppen úgy megkímélte az emberek életét, mint a többi. Van azonban egy olyan pandémia, amely a 20. század legtöbb áldozatot követelő járványának bizonyult.

A spanyolfal mögött…

Senki sem tudja, mióta él együtt az emberiség a cseppfertőzéssel terjedő influenza vírusával, hiszen ez a mikroorganizmus képes újból és újból megváltoztatni az alakját, így képtelenség teljes körű védettséget szerezni ellene. Az évről évre visszatérő, magas lázzal és végtagfájdalmakkal járó betegség ugyan általában nem okoz tömeges pusztulást, néhány kivétel azonban akadt a történelem során. Ilyen volt például a hírhedt „angol izzadás”, amely a XVI. században száz betegből kilencvennel biztosan végzett.
A 16. századtól fogva több mint 30 tömeges influenzajárványt tartanak számon. A legpusztítóbb majd’ 100 évvel ezelőtt, az első világháború végén tört ki, és csaknem 50 millió ember életét követelte, háromszor többet, mint a harci események. Ennek a borzasztóan magas számnak a legfőbb oka az éhezésektől legyengült lakosság állapota lehetett. A viszonylag veszélytelen vírust az amerikai expedíciós csapatok hozták magukkal Európába, de csak franciaországi elterjedésével „vadult meg” és terjedt el heteken belül a környező országokban. A betegség egyeseknél vérzéses tüdőgyulladássá fejlődött, amely alig néhány óra alatt végzett az áldozattal. A legveszélyeztetettebb korosztályt a 20–40 évesek jelentették, akik még alig találkoztak a vírussal. Furcsa módon a betegek immunrendszere túlreagálta a fertőzést, és elpusztította a tüdőszöveteket. A rengeteg halálos áldozat ellenére a háborús hírzárlat miatt az első újságcikk a semleges Spanyolországban jelent meg a járványról. Innen kapta nevét is. Érdekes módon a legtöbb haláleset azonban Nyugat-Szamoában történt, ahol a felnőtt lakosság egyharmada esett áldozatul. 1920 elején – anélkül, hogy a kórokozót azonosíthatták volna – az influenza épp olyan rövid idő alatt tűnt el, ahogyan annak idején megjelent.
Az utóbbi években a 10-15 évente Ázsiában felbukkanó, és az egész világra kiterjedő madárinfluenza ijesztgeti az emberiséget. 1957-ben a H2N2 vírus csak az Egyesült Államokban 70 ezer áldozatot követelt, ám a gyors felismerés és megfelelő védőoltások elterjedése miatt a halálos esetek száma egyre csökkent. Azt se feledjük azonban, hogy az idén Mexikóból elindult sertésinfluenza alapja ugyanaz a H1N1 típusú vírus, mint a spanyolnátháé.

Olvasson tovább: