Kereső toggle

Commodus és Maximus

Bérezés kontra teljesítmény a piaci és a közszférában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Vannak, akik a Gladiátor című filmben Commodus, a császár fia és Maximus tábornok közötti véres küzdelemben a jelenkor ügyeskedői és a szorgalmas munkásai közötti konfliktus szimbólumait látják. E szerint Commodus a teljesítmény nélküli, politikai üzletelések jelképe, míg Maximus a saját erejéből sikeres, értéket teremtő becsületes embereké. Az állami vezetők fizetéséről kirobbant botrány a hazai közéletben hasonló filozófiai mélységű polémiát váltott ki.

Az elmúlt hetek botrányai, de leginkább a BKV elhíresült végkielégítései miatt egy kormánydöntés értelmében kedd éjfélig nyilvánosságra kellett hozni az állami cégek vezetőinek a fizetési listáját. Bár az átlagkeresetekhez képest magasak az állami vezetők bérei, de a piaci jövedelmekhez képest mégsem  kiugró a keresetük.

Az állami cégekben általában a tulajdonosi jogokat gyakorló Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vezetője havi bruttó 3,5 millió forintot kap, míg helyettesei (öten vannak)  fejenként 1,8 millió forintot, a főigazgató pedig 1,4 milliót (ő Szilvássy György egykori titokminiszter). 2 millió forinton felül van a Magyar Posta Zrt. (2,84 millió forint), a Szerencsejáték Zrt. (2,185 millió forint) vezérigazgatójának, a Magyar Export-Import Bank Zrt. elnökének (2,044 millió forint), a MVM vezetőjének (2,765 millió forint) alapbére. Az Állami Autópályakezelő Zrt. vezérigazgatója 2 954 400 forintos havi jövedelemmel rendelkezik, míg a Nemzeti Infrastruktúrafejlesztő Zrt. vezetője bruttó 2 799 600 forintot. Az állami cégekre jellemző, hogy a vezetői „második" vonalban jelentős számban feltűnnek mint vezető politikusok közeli munkatársai, kabinetfőnökei, illetve tanácsadói. Igaz, az előbbieknél alacsonyabb kategóriájú fizetésekkel.

A fővárosi tulajdonban lévő szolgáltató cégek felsővezetőinek alapfizetése havi bruttó 930 ezertől 8,190 millió forintig terjed. A prémiumok és a bónuszok szabályozása sem egységes: van, aki éves bérének 150 százalékát is hazaviheti prémiumként. A 4-es metró projektmenedzsere keres a legjobban, alapbére bruttó 8,190 millió forint (ezzel megelőzi az Magyar Nemzeti Bank elnökét is, akinek 8 011 800 forint az alapbére.)

Le a szociális irigységgel!

Magyarországon egyébként nem szokás a vezetők keresetét nyilvánosságra hozni, s általában a multinacionális cégeknél és a bankszférában dolgozók a személyes adataikra való hivatkozással jogszerűen utasíthatnak el minden, a keresetüket firtató kérdést. Nyilván ebben az is szerepet játszik, hogy a jövedelemegyenlőséget hirdető államszocialista évtizedeket követően a tehetősebbek joggal tarthatnak a szociális irigységtől. Beszéltünk olyan menedzserrel, aki arra panaszkodott, hogy a családjában okozott konfliktust, hogy kiemelkedő jövedelmi helyzetbe került. A magyar vállalkozók között ezért is fogadták felemásan az elmúlt években megszaporodó, a gazdagok top 100-as listáját közlő kiadványokat (voltak, akik mindent megtettek, hogy ne kerüljenek bele).

„Az elmúlt napokban nyilvánosságra került állami vezetői fizetések nem magasabbak, mint a piaci szférában jellemző fizetések. A gond az, hogy az állami vezetői állások jelentős része nem teljesítménytől és szakértelemtől függ, hanem a politikai kapcsolatoktól. Másrészt a piaci szférában kevesebb vezetői státusszal irányítanak egy céget, illetve a teljesítménykritériumok a bónuszoknál sokkal egzaktabbak, mint az állami szférában" - vélekedett a Heteknek egy topmenedzser, aki egyébként a BKV-nál nyilvánosságra került fizetéseket nem, de a végkielégítések összegét irreálisan magasnak találta.

Az említett banki topvezető egyébként nem szeretné, ha az ő fizetése is nyilvánosságra kerülne. Mint mondta: sokan nem tudnak azzal mit kezdeni, hogy a nemzetközi szinten milyen árak vannak, de azt sem tudják bekalkulálni, hogy nemzetközi versenyben kell megállni például egy magyar közgazdásznak a helyét, akinek csak a helyi környezet ismerete jelent előnyt a külföldi szakemberekkel szemben.

A vezetők fizetése egyébként „nyugaton" is téma, legutóbb Németországban a kancellárjelöltek vitáján merült fel, hogy gátat kellene szabni a topvezetők fizetésének, de az Egyesült Államok és Nagy-Britannia közéletét is megmozgatták már hasonló ügyek. A topvezetők Angliában már százszor többet keresnek, mint az alkalmazottaik, ez a szorzó egyébként Magyarországon egyes vállalatoknál még ennél is magasabb.

„A politikusok álvitája a menedzserek és bankárok keresetéről szóló polémia. A jelenlegi válságot a politikusok okozták a rossz fiskális és monetáris gazdaságpolitikájukkal, illetve azzal, hogy az állam nem élt a szabályzó eszközeivel. Jobb lenne, ha békén hagynák a bankárokat" - fogalmazott lapunknak egy, nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező bankvezető. Szerinte a piaci szférában azt kell figyelembe venni, hogy mindenki annyit tudjon keresni, amennyiért a piacon képes eladni a szaktudását, s az államnak ebbe nem szabad beleszólnia.

Trükkök százai

Egyáltalán nem ördögtől való az extra jövedelem, de ezt - legalábbis piaci viszonyok között - mindig extra teljesítményekhez kötik - mondta el lapunknak egy neve elhallgatását kérő munkajogi ügyvéd. Hozzátette: piaci szemszögből nézve meglehetősen furcsa például, hogy közcégeknél a prémiumok automatikusan be vannak építve a jövedelmekbe - nyilvánvalóan azért, hogy az alapbér ne legyen „irritálóan" magas. Tapasztalatai szerint az is csak a közcégeknél általános, hogy a végkielégítések a  Munka Törvénykönyvében előírt maximumtól eltérnek a szerződésekben. Bár a szakértő úgy véli, nem mindig a végkielégítés jogcíme alatt tömik tele a távozó munkatársak zsebét közpénzekkel. A „legnagyobb biznisz" ugyanis az, hogy a határozott időre - mondjuk öt évre - kötött munkaszerződésekben rögzítik, hogy amennyiben a munkáltató egyoldalúan, a határidő lejárta előtt megszünteti a munkaviszonyt, akkor a fennmaradó idő után kikalkulált átlagbért is megkapja a munkavállaló (az MT szerint maximum 12 havi átlagbért kaphatna a munkavállaló, de ettől pozitív irányba el lehet térni). Ez praktikusan azt jelenti, hogy akit másfél év után elküldenek, az a további három és fél után is megkapja a prémiumokkal együtt kiszámolt átlagfizetését - miközben egyetlen percet sem dolgozik. Az ügyvéd olyan szerződést is látott már, amelyben egy önkormányzat a városi cég vezetőjével abban egyezett meg, hogy amennyiben az illetőt fegyelmivel, azonnali hatállyal elbocsátják, akkor is megkapja 12 havi átlagbérét egy összegben.

Az ügyvéd szerint a BKV-ügy tipikusan magyar történet, és a hazai közszférában egyáltalán nem egyedülálló jelenség. „Ha pusztán jogilag nézzük, ezek a szerződések szabályosak, de piaci szempontból balek az a cég, amelyik ilyet megköt" - fogalmazott a szakértő. Hozzátette: a piaci menedzserszerződésekben is találni példát arra, hogy titoktartási, lelépési pénzt fizet a munkáltató az elbocsátott dolgozónak mondjuk egy évre - hogy az ne segítse a konkurenciát -, de olyan irreális elemekkel nem találkozott még, mint a közszférában.Úgy véli, ennek a gyakorlatnak jogszabályi szigorítással sem lehet véget vetni, mert kiskaput mindig lehet találni. Ezért a nyilvánosság, a felügyelő bizottságok és az igazgató tanácsok rendeltetésszerű működése lenne az igazi megoldás.

„Az ő feladatuk és felelősségük a jogszerű, racionális gazdálkodás ellenőrzése. Azok a védekezések, amelyek szerint nem tudtak ezekről a magas kifizetésekről, szerintem nem életszerűek" - fogalmazott az ügyvéd, de azt a logikus következtetést, miszerint akkor minden politikai oldal érintett a korrupcióban, már nem kívánta kommentálni. A kifizetett összegek visszaszerzésére szerinte csak akkor lenne esély, ha sikerülne bizonyítani azt, amit az emberek jó része sejt, hogy párt- és kampányfinanszírozás miatt csapolják meg a közvállalatokat. Ebben az esetben a nem rendeltetésszerű joghasználat lenne az alapja a pernek. Egy másik lehetőség a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás aránytalanságára való hivatkozás, ám itt felmerül egy lényeges kérdés: a munkáltató vagy a munkavállaló indítja-e a pert - ez nyilván egyiknek sem érdeke.

A piaci viszonyok

„A BKV-listán szereplő összegek a menedzseri csúcsfizetésekhez közelítenek, a cég eredményei ugyanakkor ismereteim szerint nem igazolják az átlagon felüli teljesítményt, vagyis azt, hogy ott valóban pótolhatatlan szakemberek dolgoznak, akiket muszáj megfizetni" - reagált lapunknak Herczku Mónika karriertanácsadó arra a gyakran hangoztatott érvre, miszerint a közlekedési vállalat extra juttatásokkal tudja csak a legjobb szakembereket magához csábítani. Hozzátette: piaci viszonyok között a prémium konkrét feladatok elvégzése után jár - a bevétel növelése, adott projektmunkák elvégzése stb. - és egyáltalán nem általános, hogy a menedzserek elérik a 100 százalékot. A szakértő szerint az sem életszerű, hogy a rendszeren belül csak az érintett személy tudna a saját prémiumáról és végkielégítéséről - márpedig a nyilatkozatok alapján úgy tűnik, a BKV-nál még a jelenlegi vezérigazgató „sincs képben". A kifizetéseket ugyanis ellenjegyezni kell, vagyis többen kell, hogy tudjanak róla.

„Az állami szféra kötöttebb, nem tud olyan rugalmas lenni a bérek tekintetében, mint a piaci vállalatok. Ezért elvileg helytálló is lehet az a vélekedés, hogy piaci értékükön kell megfizetni a közcégeknél dolgozó szakembereket. A kérdés csak az, hogy számon kérik-e a teljesítményt, ami a piaci környezetben alapvető" - fogalmazott a Heteknek Lipcsei András, a Pendl&Piswanger tanácsadó cég ügyvezető igazgatója. Hozzátette: a menedzserszerződésekben nemcsak a jogok, de a kötelességek is megjelennek, a Munka Törvénykönyve pedig rendelkezik a vezetői kártérítésről is, például gondatlan károkozás esetén a felelősség mértéke a vezető 12 havi átlagkeresetéig terjed. A rossz döntésekért is felelősséget kell vállalniuk a vezetőknek, amely egy hibás stratégiai jellegű döntés meghozatala után a munkaviszony megszüntetéséhez is vezethet.

A szakember hangsúlyozta: a teljesítmények - a legtöbb vezető esetében - egzakt módon mérhetőek. „Az értékelésben vannak számszerűsíthető, úgynevezett hard elemek, mint a cég és az adott menedzser konkrét eredményei (forgalom, nyereség, piaci részesedés stb.). Mérhetőek ugyanakkor  akár tesztek, vagy más munkapszichológiai eszközök segítségével a nem számszerűsíthető, szoft elemek is, amelyek azt mutatják, hogy milyen vezető az illető, miként tudja motiválni a beosztottjait, hogyan oldja meg a konfliktusokat vagy milyen a kapcsolata a főnökeivel, azonos szinten dolgozó kollégáival, illetve beosztottaival" - mondta el Lipcsei András. Szerinte a fizetések bizalmas adatok kell, hogy legyenek, vagyis nem meglepő, hogy azokról kevesen tudnak egy adott cégen belül. Ugyanakkor a közpénzekből működő vállalatoknál jogos igény lehet, hogy ezek az adatok nyilvánosak legyenek, mint ahogy erre Nyugat-Európában egyre több példát látunk - tette hozzá.

A Hay Group bérpiaci felméréseiben résztvevő vállalatok túlnyomó része a magánszférából származik, ezért adataik alapvetően a piaci folyamatok által kialakult gyakorlatot tükrözik. „Felmérésünk az alapbérek mellett vizsgálja a teljesítménytől függő változóbér (bónusz, prémium, értékesítési jutalék) mértékét is. Tapasztalataink szerint a vállalatok nagy része előre meghatározza munkavállalói és főleg vezetői számára az elvárt teljesítményt és az ahhoz kapcsolódó bónusz mértékét. Egy vezető fizetésének jelentős része, olykor a 60 százaléka a teljesítményétől függ" - nyilatkozta Raffay Klára, a Hay Group javadalmazási tanácsadója.

Mint Raffay Klára elmondta: a célprémiumot, amelyet legtöbbször az éves alapbér százalékában határoznak meg, teljes egészében akkor kapja meg valaki, ha a számára előírt célokat 100 százalékban teljesítette. A vállalatok nagy része meghatároz egy alsó küszöböt (amely alatt bónuszkifizetés nem történik) és egy maximális bónuszt is a célok túlteljesítése esetén.

A Hay Group 2009-es felmérése szerint a magyarországi vállalatok vezetőik számára az éves alapbér 25-30 százalékát kitevő célprémiumot határoznak meg. A maximális bónusz értéke 35-50 százalék között mozog. A Hay Group tapasztalatai csupán néhány, hangsúlyozottan értékesítői munkakörben, valamint pénzügyi vállalatok néhány speciális területén jellemző az éves alapbér 50 százalékánál magasabb bónusz-kifizetés.

Fekete év, azaz a 20 százalék mínusz

„Egyébként az elmúlt évben átlagosan mintegy 20 százalékkal csökkent a vezetőknek kifizetett összegek nagysága. A csökkenésnek leginkább a pénzügyi válság az oka, hiszen a cégek ebben a környezetben nem tudták a korábbi terveiket teljesíteni" - fogalmazott Raffay Klára. A magyar vezetők fizetése jellemzően alacsonyabb, mint a nyugat-európai kollégáiké, de ha az alacsonyabb státuszú munkaerővel hasonlítjuk össze, akkor arányaiban többet keresnek a magyar vezetők, mint a nyugatiak. Tehát: Magyarországon nagyobb a jövedelmi szakadék a felső vezetők és az alkalmazottak között, mint Nyugat-Európában. A bérek egyébiránt ágazatonként is változnak, a jobban fizető szférához tartoznak a pénzügyi, a kommunikációs és a szolgáltatási területek.

Olvasson tovább: