Rózsa-Flores bizarr élete és halála

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

Leninista, iszlamista, anticionista…

Saját bevallása szerint is fegyveres ellenállási mozgalom megszervezése céljából utazott Bolíviába Eduardo Rózsa- Flores. A magát konzervatív anarchista világforradalmárnak valló férfi a Hetek információi szerint nemcsak a kommunista elhárításnak dolgozott, hanem feltehetően III/III-as jelentéseket is készített. A rendszerváltást követően a délszláv háborúban is részt vett horvát oldalon, legújabban pedig Morales elnökkel szemben segítette volna a bolíviai ellenzéket. Múlt héten csütörtökön azonban két társával – a román állampolgár Magyarosi Árpáddal és az ír Michael Martin Dwyerrel – együtt egy Santa Cruz-i szállodában lőtték le bolíviai rendőrök egy „terrorelhárító” akció keretében. Két másik férfit, a magyar állampolgár Tóásó Elődöt és a bolíviai-horvát állampolgár Mario Fardig Tadic Astorgát pedig letartóztatták.

Rózsa-Flores még múlt év szep­temberében adott interjút Kepes Andrásnak, azzal a megkötéssel, hogy azt csak két esetben hozhatja nyilvánosságra: ha visszatér Bolíviából, illetve ellenkezőleg: ha mégsem. A felvételen Eduardo arról beszélt, hogy szülőhelyéről, Santa Cruzból kérték fel, hogy segítsen megszervezni az országrész védelmét, mert „kezdett olyan helyzet kialakulni az országban, hogy félő volt, erőszakos cselekményekre kerülhet sor". Hozzátette: nem készülnek támadásra a kormány ellen, de ha kell, megvédik magukat. Mint mondta, az ellenállási hadsereg megszervezéséhez és a fegyverek beszerzéséhez szükséges pénz rendelkezésére áll azoknak, akik felkérték őt. Beszélt arról is, hogy megbízói Brazíliából csempészik majd át Bolíviába, az őserdőn keresztül.

Eduardo Rózsa-Flores ezzel az Evo Morales vezette bolíviai kormány, illetve az ellenzék közötti egyre feszültebb viszonyban próbált az utóbbiak segítségére sietni. A feszültség kiváltó oka, hogy Morales központosító és államosító törekvéseit, és a szegénysorban élő őslakos indiánokat támogató politikáját az ország gazdagabb keleti tartományaiban (például Santa Cruz környékén) élő fehérek és meszticek nem nézik jó szemmel. Ezért széles körű autonómiát - mások a régió elszakadását - akarnak kiharcolni maguknak, hogy minél többet tarthassanak meg a helyben megtermelt bevételekből.

Kivégzés a szállodában

Álvaro García Linera bolíviai alelnök „szélsőjobboldali fasiszta ideológiát" követő csoportnak nevezte Flores csoportját. Állítása szerint ennek tagjai a felelősek két bolíviai közéleti személyiség - egy miniszter és egy bíboros - háza ellen elkövetett robbantásos merényletért, feljegyzéseik között pedig célpontként szerepeltek további Santa Cruz-i politikusok, továbbá Morales elnök ellen is merényletre készültek. Azt nehéz megállapítani, hogy az akció és annak tálalása mennyiben szolgálta egyúttal Morales belpolitikai céljait is. A terroristának nevezett személyek elleni akció „eredményét" naturalisztikus formában szinte azonnal sugározta a bolíviai televízió, hangsúlyozva, hogy a három férfival tűzharc során végeztek. Ehhez képest a felvételeken alsónadrágban fekvő, szétlőtt holttesteket lehetett látni, és a helyi rendőrparancsnok szerint - akit kihagytak a rajtaütésből - nem volt tűzpárbaj a szállodában, az áldozatokat szinte azonnal kivégezték.

A bolíviai ügyvédi kamara elnöke szerint is megkérdőjelezhető az akció jogossága. A rendőröknek nem volt házkutatási engedélyük, és ügyész sem volt jelen a bevetésnél. Ugyanakkor Flores „video-végrendeletének" fényében mégsem volt meglepő, hogy a rendőrök az állítólagos „terrorista sejt" által felhalmozott C4-es robbanóanyagra és fegyverekre bukkantak egy raktárépületben. Marcelo Sosa La Paz-i ügyész egyenesen azt állította, hogy szerinte európai országok állnak az „összeesküvés" hátterében.

Információink szerint a köztévében komoly dilemmát okozott a film műsorra tűzése, ugyanis a Rózsa-Flores által elmondottak alátámasztják a bolíviai hatóságok álláspontját, ezzel pedig két életben maradt társa elítélését alapozhatják meg.

Vodka és Sztálin-szobrok

De ki is volt a „sejt" központi személye? Rózsa-Flores Eduardo egy magyar festőművész és egy spanyol származású tanárnő gyereke volt, 1960-ban született a bolíviai Santa Cruzban. Bolíviából 1972-ben költöztek Chilébe, majd onnan Svéd­országba menekültek Augusto Pinochet rémuralma elől. „Chilében az úgynevezett »jobboldal« legalább annyira nemzetáruló, mint itt az úgynevezett »baloldal«. Kiárusították az országot, és az amerikai nagyvállalatok kezébe adták az ország stratégiai, nemzeti kincseit" - mesélt chilei éveiről egy 2006-os, a Fidelitas számára adott interjúban Rózsa-Flores.

1975-ben költöztek Magyarországra. Eduardo leérettségizett, majd az ELTE BTK-n diplomát is szerzett - olvasható honlapján. Apja, Rózsa György zsidó származású kommunista volt - korábban ezért kellett elmenekülnie Magyarországról -, és Rózsa-Flores is Che Guevarát tartotta példaképének.

Rövid ideig a Szovjetunióban, a KGB, a titkosszolgálat iskolájában is tanult. Erről az időszakról a fentebb már idézett interjúban azt mondta: elsősorban a vodka jut róla eszébe, valamint az, hogy „míg a néhány kubai, vietnami (és én) katonai hallgató - akik még nagyon hittek a szocializmusban - megpróbáltak helyt­állni az iskolában, addig a többiek csencseltek a feketepiacon, hazudtak. Ja, és hogy kilyukadt a gyomrom a nagy kiábrándultságban, és ennek hála, idő előtt hazajöhettem."

A nagy kiábrándultság azonban nem az eszmére vonatkozik, hiszen Rózsa-Flores egészen 1988-ig KISZ-titkár maradt. Egykori barátja a Heteknek azt mondta, a nyolc­vanas években is szélsőbaloldali eszméket vallott, lakása extrém módon tele volt Lenin- és Che Guevara-poszterekkel, Sztálin-szobrokkal. Forrásunk szerint fegyvereket is tartott otthonában, ami szerinte arra utal, hogy kapcsolatban állhatott valamelyik titkosszolgálattal. A róla készült, életrajzi ihletésű Chico című film szerint - amelyben saját maga játszotta a főszerepet - egy ideig az elhárításnál tevékenykedett, valamint ő volt a hírhedt terrorista, Carlos magyarországi kapcsolattartója és tolmácsa. (A venezuelai származású gerillavezérnek - aki a Carlos, a sakál című filmet is ihlette - a nyolcvanas évek elején Budapest volt a főhadiszállása.)

„Nem volt egyszerű a dolog" - felelte arra a kérdésre, hogyan és mikor kezdte meglátni a létező szocializmus valódi természetét. „És elég hosszú folyamat is volt. Sokáig azzal hitegettem magam, hogy az elmélet jó, csak az emberek hülyék és önzőek hozzá, és szinte az utolsó pillanatig védtem magamban azt az eszmét, amiért olyan sok tisztességes ember is feláldozta életét."

Saját elmondása szerint a kádári Magyarországon kiábrándult a szocializmusból - miközben még a Kommunista Ifjúsági Szövetség egyik vezetője volt. „Gyűlölni kezdtem a politikai-ideológiai szocialista elitet nagyon egyszerű oknál fogva. Ezeket a szánalmas lényeket, érdekembereket csak az érdekelte, hogy megtarthassák hatalmukat és kiváltságaikat" - nyilatkozta januárban az Ellenkultúra-blognak.

A Kis sünből jelenti

A kiábrándulásáról szóló beszámolót némiképpen árnyalja egy, a Hetek birtokába jutott, 1988. április 14-én kelt Napi operatív jelentés.

A Budapesti Rendőr Főkapitányság III/A Alosztálya számára készített jelentés szerzője, E. R. két nappal korábban részt vett a Kis sün vendéglőben 8 személy részvételével megtartott „Ellen Jurta" nevű rendezvényen. A birtokunkba jutott dokumentum szerint E. R. megbízóinak azt írta, „a résztvevők megállapodtak abban, hogy szükség van egy olyan progresszív marxista szervezetre, amely a politikai centrum és a folyamatosan alakuló ellenzéki csoportok, egyesületek közötti űrt betölti".

A dokumentum szerint E. R. a Fidesz egyik áprilisi összejöveteléről is jelentett a III/A Alosztálynak, amely minderről soron kívül tájékoztatta a BM III/III. Csoport­fő­nök­ség vezetését.

A Hetek informátora - aki maga is részt vett az „Ellen Jurta" rendezvényén - egyértelműen beazonosította E. R.-t: az illető nem más, mint Eduardo Rózsa-Flores.

A rendszerváltáskor Rózsa a barcelonai La Vanguardia című spanyol lap és a BBC World Service tudósítója lett. Berlinből, Prágából és Albániából közvetítette a kommunista rendszer összeomlását.

Hitt a harcban

„1991 nyarán önkéntesként fegyvert fogtam a horvátok mellett. Részt vehettem egy nemzeti függetlenségi, igazságos háborúban a vörös csillagot viselő jugoszláv-szerb szoldateszka ellen, és meg is nyertük azt. Szentlászló egy csodálatos, bátor magyarok lakta kis falu, amelyet három hónapon keresztül próbáltunk védeni a sokszoros túlerővel szemben. Ott lettem véglegesen magyarrá" - idézte fel emlékeit Rózsa-Flores, aki érdemeiért ezredesi rangot kapott a horvát állam­elnöktől.

A nol.hu szerint a horvátok véleménye nem egyöntetű eszéki és szentlászlói önkéntességével kapcsolatban, bár többen háborús hősként tisztelik. Amikor egy brit újságíró megpiszkálta viselt dolgait, rejtélyes körülmények között meghalt.

„Eduardo Rózsa-Flores alapvetően radikális volt, hitt benne, hogy a konfliktusok igenekben és nemekben definiálhatóak, hogy dönteni és rögvest cselekedni is kell" - mondta a Heteknek a férfi egy közeli ismerőse, aki szerint „Rózsa hitt a harcban, a fegyveresben is, ezt Dél-Amerikából hozta magával, ahol nagyon mást jelentenek a dolgok. Dühödt igazságérzet hajtotta, folyamatos felháborodásban volt különféle igazságtalanságok láttán, és ezt akkor sem lehet elvitatni tőle, ha az ember gyakran legalábbis vitathatónak találta a válaszait."

Az egykori ismerős szerint Rózsa meredek (vagy annak tűnő) ideológiai, politikai  váltásai mögött az állt, hogy dühe számára terepet keresett. „Nem volt kalandor, és főképpen nem volt zsoldos. Az Ügyeiért harcolt, nem pénzért. Ennyiben idealista volt. Nem volt terrorista sem, azt mondta, épp a Carlos kapcsán, hogy akkor lehet lőni, ha fegyver van a másik oldalon" - tette hozzá. Érdekes jelenség, hogy a legtöbb barátja - mint az előbb citált - sorra mentegeti Florest.

Fidelitas: hatalmas kincs

Egy interjúban Rózsa azt mondta, 2002-ben „rövid időre" belépett a Fideszbe, „később azonban kiábrándult". Nos, az említett „rövid idő" eléggé hosszúra nyúlt: Rózsa- Flores a Fidelitas honlapja szerint 2006-ban részt vett a Fidesz pásztói csoportjának megalakításában, és pártoló tagként támogatta a Fidelitast is.

„A Fidelitas pásztói szervezete 2006. április 29-én, szombaton dél­előtt tartotta meg az országgyűlési választások utáni első csoport­gyű­lését, mely rendhagyó módon zajlott. A csoport vendége volt ugyanis Rózsa-Flores Eduardo, aki mesélt az életéről, és értékelte a választások eredményét. Kiemelte, hogy bár a választásokat elvesztettük, senkinek sem szabad keseregnie. Tovább kell folytatnunk a munkánkat, annak úgyis meglesz az eredménye" - olvasható a Fidesz ifjúsági szervezetének honlapján.

„Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy Rózsa-Flores Eduardo elfogadta a meghívásunkat, és részt vett a csoportgyűlésünkön. Az pedig még nagyobb megtiszteltetés, hogy bejelentette, a jövőben pártoló tagként szeretné segíteni a Fidelitas pásztói csoportjának a munkáját! A következő csoportgyűlésen hivatalosan is felvesszük tagjaink sorába! Eduardo hatalmas kincs a számunkra, egy olyan egyéniség, akire érdemes hallgatni, akinek érdemes kikérni a véleményét, és nemcsak az élettapasztalata, hanem józan ítélőképessége és értékes meglátásai miatt is" - nyilatkozta Gömbicz Nándor, a Fidelitas pásztói szervezetének elnöke.

A komcsi-cionista bagázs

Mindeközben Rózsa-Flores ismert figurája volt a magyarországi dél-amerikai közösségnek: szerény, közvetlen és segítőkész embernek ismerték, és e tulajdonságai még inkább rokonszenvessé tették, mivel a szerbek elleni „hős" helytállása is köztudott volt - mondta a Heteknek egy, szintén a budapesti dél-amerikai közösséghez tartozó személy. Eduardo szélsőjobbos kapcsolatairól viszont semmit nem tudtak.

Így például azt sem, hogy - mint a hvg.hu írta - Rózsa-Flores régóta a hatóságok látókörében volt, a köztelevízió 2006-os ostroma után pedig a rendőrség is kihallgatta. Kapcsolatban állt Toroczkai László szélsőjobboldali vezetővel, aki 2006-ban a televízió épületéhez irányította a Kossuth téren tüntető tömeget. De Rózsa-Flores már korábban, így 1999-ben is segítette Toroczkait: akkor egy rövid életű délvidéki „gerillaszervezet" megszervezésében.

Emellett Edu a Jobbik.Net szerkesz­tője (is) volt. A lap halála másnapján így búcsúzott tőle: „Mély fájdalommal tudatjuk, hogy elhunyt barátunk, szerkesztőtársunk, Rózsa-Flores Eduardo. Meghalt a hazájáért."

A kuruc.info, a Jobbik és a magyar szélsőjobb „nem hivatalos" honlapja pedig „családja és közös barátaik" nevében méltatja. A szerző többek között azt állítja, Rózsa-Flores „sokat segített neki, mint annyi más, ébredő, harcolni szándékozó magyar fiatalnak".

Hosszú, ám építő és baráti vitáikról így emlékszik a kuruc.info szerzője: „Én: Európa, nemzetiszocializmus, kereszténység. Te: muszlim, világforradalmár és latin-amerikai lánglelkűség. Barátságunk igazi példája annak, hogy nem kell feltétlen azonos világnézetet vallani azért, hogy barátok és harcostársak legyenek az emberek. Mindig van minimum, amit el kell érniük a magunkfajtáknak, és ebben egyet is tudtunk érteni: Magyarország megváltása, de legalábbis a komcsi-cionista bagázstól való megszabadítása. Túlzás nélkül, mindent megtettél azért, hogy ez megvalósuljon"  - írja a jó barát, majd hozzáteszi: fájdalmában potyognak a könnyei.

Nagyra értékelt Jobbik

A szélsőjobb és „Edu" együtt­működésével kapcsolatban a Jobbikot jól ismerő informátorunk elmondta, körülbelül egy évvel ezelőtt Rózsa-Flores Vona Gábor Jobbik-elnökkel, a Magyar Gárda alapítójával tartott lakossági fórumot Bátonyterenyén. „A mi nézeteinket vallotta" - fogalmazott a Heteknek forrásunk. Állítása szerint Rózsa-Flores például nagyra értékelte a párt „cigánybűnözéssel" kapcsolatos tevékenységét.

Rózsa-Flores néhány hónapja Szarvason tartott volna előadást a Jobbik és a Gárda meghívására. Egy nappal az előadás előtt derült ki, hogy Eduardónak közbejött valami - közölte a beol.huval Samu Tamás Gergő, a Jobbik Magyarországért Mozgalom megyei elnöke. Patakfalvi Jánostól, a Jobbik orosházi vezetőjétől megtudtuk: mintegy hét évvel ezelőtt Rózsa-Flores Eduardo  a Polgári Esték című rendezvénysorozat egyik első vendége volt.

Rózsa-Flores írásait publikálta a neonáci Lelkiismeret '88 nevű szervezet is - ezekben élesen kikelt az iszlám világ elleni amerikai és nyugati fenyegetésekkel szemben, bírálta az Irán elleni szankciókat és a gázai háborút 2008-2009 fordulóján.

Bolek Zoltán, a Magyar Iszlám Közösség elnöke visszautasítja, hogy Flores terrorista vagy zsoldos lett volna. „Ő mindig egy adott ügyért harcolt, az elnyomottak mellett állt ki. Így volt ez Horvátországban - ahonnan egyébként egy fillér nyugdíjat nem vett fel soha, pedig járt volna neki -, és most Bolíviában is, ahol, lássuk be, diktatúra működik. Nem hiszem, hogy neki szégyenkeznie kellene emiatt, szerintem hősi halált halt, büszkék lehetünk rá" - fogalmazott a Heteknek a muszlim vezető, aki szerint ötven éven belül nemcsak Horvátországban, hanem Bolíviában és Magyar­országon is szobrot állítanak majd neki.

Flores szélsőjobboldali tevékenységéről úgy vélekedett, hogy „nem lehetett beskatulyázni: ha szociális érzékenységét nézzük, akkor baloldali volt, ha a morális szempontokat vesszük alapul, akkor pedig jobboldali, de tulajdonképpen egy öntörvényű ember volt".

Az iszlámmal való kapcsolatáról Bolek Zoltán elmondta, korábbi útkeresései után Eudardót egy közös iraki karitatív útjuk során érte olyan spirituális befolyás, amelynek eredményeként megtért, és elmondta a sahádát, vagyis a muszlim hitvallást. Később a Magyar Iszlám Közösség alelnöke, és újságjuk, a Hívó Szó főszerkesztője lett.

Iszlám, Lenin, nemzeti-szocializmus

Flores honlapjáról kiderül, hogy szélsőjobboldali baráti köre és az iszlám radikális szárnya közötti „platformot" az Izrael-ellenesség teremtette meg. Edu a közelmúltban életveszélyesen megfenyegetett egy ismert magyar publicistát, azt követően, hogy az elítélően írt Irán anticionista és emberi jogokat sértő, agresszív gyűlöletre épülő politikájáról.

Jelenleg az iráni politikai eszmevilág képvisel egy olyan keveréket, amelyet maga Flores élete is szimbolizál. Az iszlámból, a leninizmusból és a nemzetiszocializmus némely eleméből összeállított elegy meglehetősen népszerű a Közel-Keleten, sőt, bizonyos értelemben az európai szélsőjobb mozgalmak ideológiájával mutat rokon elemeket.

Rózsa-Flores hazai médiatálalását figyelve kijelenthető, hogy a magyar baloldali nyilvánosság megbukott helyzetértékelésből, hiszen azon túl, hogy az elmúlt években minden esetben igyekeztek kedvező színben feltüntetni, halálakor is leginkább a szerecsenmosdatással voltak elfoglalva. Nihilista és relativista néző­pontból nézve ugyanis romantikus hősnek is tűnhet az, aki kész fegyveresen harcolni egy eszméért.

Orvosi végzettség nélkül is könnyen megállapítható: Rózsa-Flores súlyos identitászavarral küzdhetett. Ez a környezetét is megzavarhatta, a skizofrén helyzetre azok a nyilatkozatok mutatnak rá, melyben az ismerősei azt magyarázzák, hogy zsidó iszlámhívőként keresztény értékek megvalósulásáért harcolt.

Olvasson tovább:

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit