Kereső toggle

Ügynök volt-e Forró Tamás?

Szilágyi jelenti

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Előbb Kerényi Imre vasárnap esti Szerintem cím? műsorában, majd másnap erre hivatkozva a Magyar Nemzet is azt állította: Forró Tamás, ismert médiaszemélyiség 1976-tól Szilágyi Ákos fedőnéven a III/III-as csoportfőnökségnek írt jelentéseket. Az eset kapcsán újból felmerülhet a kérdés: az átvilágítások ellenére mennyi egykori titkosszolgálati munkatárs, illetve megbízott tevékenykedik a hazai sajtóban. A Magyar Nemzet
ugyanakkor egy kihallgatási jegyzőkönyvre hivatkozva a Kulcsár-üggyel is kapcsolatba hozta Forrót, aki lapunknak nyilatkozva a jobboldal bosszújaként értelmezi a történteket. 



Játszmák zajlanak a sajtóban – állítja Kende Péter és Havas Henrik egyaránt Fotó: Somorjai L.

Mint Kerényi Imre a Hír TV Szerintem cím? műsorában elmondta, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárától általa kikért, rá vonatkozó dokumentumokból egyértelm?: Forró Tamás az 1970-es évek végén Szilágyi Ákos fedőnéven jelentéseket írt róla a III/III-as csoportfőnökségnek. A Magyar Nemzet másnapi cikkében hangsúlyozza, az úgynevezett 6-os karton mellett a lap birtokába került Forró úgynevezett Munka-dossziéja is, amelyből kiderül, hogy a volt riporter egy Bástya fedőnev? titkos lakásban találkozott tartótisztjével, akit tájékoztatott Kerényi tevékenységéről. A Magyar Nemzet a cikk illusztrációjaként lehozta a 6-os karton mindkét oldalát, ám a – megdönthetetlen bizonyítékként citált – Munka-dossziéról nem közölt képet.

Amennyiben a Forró Tamással kapcsolatban nyilvánosságra került dokumentum valódi, ismét joggal merülhet fel a kérdés: átvilágítás ide, átvilágítás oda, vajon mennyi volt III/III-as újságíró tevékenykedik még jelenleg is a hazai médiában? Közismert tény, hogy a pártállam idején az egyházak után a médiumokon belül működtek együtt legtöbben az Állambiztonsági Szolgálatokkal – ennek ellenére az átvilágítások ebben a tekintetben meglehetősen eredménytelennek bizonyultak. Kende Péter, akinek a napokban jelent meg A titkos magyar szolgálatok cím? könyve, úgy véli: számos olyan sajtómunkás van a mai napig pozícióban, akinek egykor titkosszolgálati kapcsolatai voltak, s ezek közül sokan e nexusaikat hivatalosan vagy informálisan, de azóta is megtartották. "Aki képes felismerni az erre utaló jeleket, annak számára teljesen egyértelmű, hogy az újságok hasábjain, tévék képernyőin gyakran zajlanak ma is titkosszolgálati játszmák. Az úgynevezett oknyomozó riportokban sokszor jelennek meg olyan információk, amelyekhez ilyen jelleg? kapcsolatok nélkül lehetetlen hozzájutni" – mondta Kende. 

Az író-újságíró sokéves ismeretségük alapján egyébként nem tartja valószínűnek, hogy Forró "bármi olyan szolgálatot tett volna a hivatalnak, amellyel másoknak ártott volna", ám hozzátette: a konkrét ügyről nincsenek ismeretei. "Egy 6-os karton még semmit nem jelent, ilyet akár én magam is tudnék hamisítani, nemhogy a titkosszolgálatok. Az már súlyosabb bizonyíték lenne, ha az állítólag birtokában lévő Munka-dossziét is nyilvánosságra hozná a Magyar Nemzet" – véli Kende Péter. Kende szerint egyébként mindkét politikai oldalon "lapulnak a zsebekben" terhelő állambiztonsági iratok, amelyek okozhatnak még nagy meglepetéseket a jövőben. 

Egy állambiztonsági iratokat kutató szakember Kendéhez hasonlóan úgy véli, a 6-os karton nem bizonyító erejű. "A dokumentum első oldala akkor is kitöltésre került, ha a beszervezés meghiúsult. Bár a hátoldalra felvezetett beszervezési adatok, valamint az illetékes tiszt aláírása megerősíti a beszervezés sikerességét, előfordulhatott, hogy bizonyos kiemelt munkatársakat felfelé buktattak, és abban a kiváltságban lett részük, hogy hivatalosan nem voltak hálózati tagok, hanem »csupán« informálisan jelentettek" – magyarázta a kutató. Hozzátette: Kondor Katalinnal, a Magyar Rádió elnökével kapcsolatban a Népszava által nyilvánosságra hozott 6-os kartont a bíróság éppen ezért nem találta bizonyító erejűnek. A Munka-dosszié azonban – amely Forró esetében állítólag előkerült – szinte minden kétséget kizáróan alátámasztja, hogy az illető együttműködött a titkosszolgálatokkal. Arra a kérdésre, hogy vajon miért nem derült ki az átvilágítás során Forróról, hogy annak idején beszervezték, a kutató elmondta: nem tudni teljes biztonsággal, hogy a volt riportert átvilágították, hiszen a lusztrációs törvényben szándékosan nyitottak olyan joghézagokat, amelyek az érintettek számára hasznos ötleteket adtak az átvilágítás elkerülésére.

"Az egész ügy kapcsán engem egyetlen dolog foglalkoztat: hogy lehet az, hogy vasárnap Kerényi bemutat egy birtokába jutott 6-os kartont, ami vagy valódi, vagy hamis, majd hétfőn ugyanez megjelenik a Magyar Nemzetben, ahol egyébként érdekes módon szó szerint idéznek Kulcsár Attila kihallgatási jegyzőkönyvéből is. Az a gyanúm, hogy egy előre megkomponált, központilag összehangolt támadásról van szó, ami undorító, és a legsötétebb pártállami időkre emlékeztet" – mondta el megkeresésünkre Havas Henrik, aki a rendszerváltás idején Forró egyik közeli munkatársa és barátja volt. Arra a kérdésre, hogy igazak lehetnek-e a Forrót érintő vádak, Havas úgy válaszolt, erről nincsenek információi, majd hozzátette: sajnos a mai napig nem sikerült megnyugtatóan lezárni az ügynökkérdést Magyarországon. Azzal kapcsolatban, hogy a hazai média mennyire tisztult meg, Havas kiemelte, a sajtó munkatársai helyzetüknél fogva mindig is kiváltják a titkosszolgálatok érdeklődését. 

Állítólagos Forró-biznisz

Egy kihallgatási jegyzőkönyvre hivatkozva a Magyar Nemzet azt írja, hogy Forró a Világgazdaság cím? lapot kiadó Zöld Újság Rt. vezérigazgatójaként a K&H Equitiesre bízta az Rt. szabad pénzeszközeinek kezelését. "Az exriporternek a kezdetektől törvényesen el nem érhető hozamelvárása volt" – fogalmazott a MN szerint az ügyészségen gyanúsítottként tett vallomásában Kulcsár Attila. Az álbróker részletesen ismertette a Zöld Újság Rt. 2000-ben lezajlott értékesítésének körülményeit is. A Zöld Újság Rt. tulajdonosainak háta mögött Forró és társai egy gazdasági társaságon keresztül igen nagy nyereséget realizálva adták el a részvénycsomagot az Axel Springernek. 

Az ellenkező az igaz – állítja Forró Tamás

– A Magyar Nemzetben megjelent cikkel kapcsolatban keresem.

– Melyikkel, mert elég sok jelent meg.

– Az Ön állítólagos ügynökmúltjával foglalkozó írással kapcsolatos véleménye érdekelne, bár tudom, eddig egyetlen lapnak sem nyilatkozott. 



Forró Tamás hellyel kínálja a politikusokat a Napkeltében Fotó: MTI

– Kikértem minden rám vonatkozó dokumentumot a Történeti Levéltárból, de eddig még nem kaptam semmit. Abban a pillanatban, ahogy a kezemben vannak a papírok, szívesen megmutatom Önnek. 

– Mikor adta be a kérelmet?

– Aznap, amikor megjelent az ominózus cikk, és kifejezetten kértem az igazgatóhelyettes asszonyt a sietségre, mert harminc napon belül kell pert indítanom.

– Ezek szerint bizonyító erej? dokumentumokra vár? 

– Úgy gondolom, éppen az állítások ellenkezője fog kiderülni. 

– Hogy az Önt leleplező Kerényi Imre volt ügynök?

– Nem ilyen értelemben gondoltam, hanem úgy, hogy én milyen vegzálásoknak voltam kitéve. Csak három apró adalékot hadd jegyezzek meg az állítás képtelenségének érzékeltetésére. 1983-ban egy, a munkásőrökről készült HÉT-riport miatt majdnem örökre eltiltottak a szakmától. 1985-ben az első kettős jelölés? országgyűlési képviselőválasztáson a helyi népakarat harmadik jelöltként engem föl akart vinni a listára, amit rendőrségi akciókkal akadályoztak meg. Ugyanebben az évben, mielőtt a feleségemet kinevezték volna a Belügyi Szemle főszerkesztőjévé, kapott a rendőrségtől egy olyan papírt, melyben kijelentették: nem töltheti be a posztot. Majd informálisan arról tájékoztatták, hogy ennek egyetlen oka én voltam. 

Ennyit dióhéjban, ami persze önmagában nem cáfol meg semmit, de úgy gondolom, hogy a konkrét állításra nagyon frappáns cáfolattal fogok szolgálni.

– Ezek szerint a megjelent dokumentum hamisítvány lehet?

– Úgy tudom, ilyen dokumentumok az érintettek tudta nélkül is készülhettek.

Egyébként engem a hetvenes évek közepén neveztek ki a Rádió szolnoki tudósítójának, és akkoriban éjjel-nappal vizsgálatoknak és egyéb tortúráknak voltam kitéve. Ezekről szeretnék hitelt érdemlő dokumentumokat produkálni. Úgy gondolom, harminc éves, javarészt médiamunkás pályafutásom megérdemel ennyit. 

És még valami: a napnál világosabb a szándék a totális erkölcsi, emberi lerombolásomra. Én valóban rendszerváltó újságíró voltam, ezt nem én akasztottam magamra. Az Első kézből és más hasonló műsoraim a média részéről adalékot szolgáltattak az akkori folyamatokhoz. De meg kell mondanom, az egésznek sokkal-sokkal prózaibb oka van, és nem véletlenül csúszik össze a Kulcsár-üggyel. 

– Mi volna ez a prózaibb ügy?

– Az a bizonyos "zöld újság", a Világgazdaság. Hogyha nem történik meg az az üzleti tranzakció, ami egyébként a törvényesség minden próbáját kiállja, akkor a Világgazdaság egy bizonyos Simicska Lajos és bizonyos Liszkai Gábor, a Magyar Nemzet jelenlegi tulajdonos-főszerkesztőjének kezébe került volna ingyen és bérmentve. Merthogy a Postabank akkor Auth Henrik vezetésével ötvenkét százalékos tulajdonos volt. 

– Ezzel azt állítja – leegyszerűsítve –, hogy a Fidesz bosszújáról van szó? 

– Nagyon leegyszerűsítve folyamatosan erről van szó. Ehhez persze volt egy masszív alap: az ellenzéki párt és az én – enyhén szólva – nem felhőtlen viszonyom nem új keletű, 1998. október 15-e óta tart. Aznap egy rövid hírecske jelent meg a Világgazdaság cím? lapban, amihez természetesen nekem mint kiadói vezetőnek az égadta világon semmi közöm nem volt, és ami arról számolt be, hogy Simicska Lajos felesége milyen pozíciót tölt be a Szerencsejáték Rt.-nél. Azóta körülbelül háromszáz engem lejárató, sározó cikk jelent meg ebben a bizonyos sajtókiadványban.

– A Világgazdaságban annak idején számos olyan információ látott napvilágot, melyekkel kapcsolatban többekben felmerült a gyanú: megszerzésükhöz titkosszolgálati kapcsolatok kellettek….

– Ilyenről nem tudok. Másrészt a szerkesztői munkában még csak áttételesen sem, soha, semmilyen formában és mértékben nem vettem részt. Ugyanakkor láttam a "zöld újságot", annak a legapróbb és a legnagyobb cikkét is, mint minden olvasója és előfizetője. Volt nekem elég bajom a lap talpra állításában, azt pedig, hogy munkatársaim milyen kapcsolatokat építettek ki és ápoltak, nem kötötték az orromra.

A behálózott sajtó

A Kenedi János által jegyzett Kis állambiztonsági olvasókönyvben idézett dokumentumok szerint az összes elektronikus és írott sajtóorgánumnál tevékenykedtek beszervezett állambiztonsági munkatársak. A Nagy Imre újratemetését előkészítő sajtóterv például így rendelkezik: "(…) az állambiztonsági szolgálat tevékenységének fő iránya kell legyen, hogy minden rendelkezésre álló erővel és eszközzel elősegítse az esemény kegyeleti, tiszteletadási jellegét (…) a tervezett politikai tömegdemonstrációt pozitív irányba befolyásolja. (…) összehangolt intézkedéseket teszünk a magyar tömegkommunikáció – MTV, MR, állami, független és szamizdat sajtó – célirányos felhasználására, annak sugalmazására, hogy a nemzet érettségének bizonyítása lesz az, ha a június 16-i események rendben zajlanak le." 

A dokumentum ezt követően tartalmazza az egyes operatív intézkedéseket is, részletesen leírja, hogy az MTV-től, a Magyar Nemzettől, a Magyar Hírlaptól és a Reformtól kezdve a Hiány és Munkás cím? szamizdat kiadványig melyik fedőnev? (Fűzfa stb.) munkatárs milyen riportot forgat, írást közöl vagy közöltet a szükséges hangulat elérése érdekében.

Olvasson tovább: