Kereső toggle

Csatlakozás előtti pillanatok

Körkérdés a május elsejei belépés kapcsán

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Körkérdésünkben arra kerestük a választ, milyen érzéssel fogadják hazánk politikusai az ország európai uniós csatlakozását, és mire számítanak az elkövetkezendő négy-öt évben.



Könyvesbolt kirakata a csatlakozás előtt Fotó: S. L

Kovács László külügyminiszter, az MSZP elnöke

Május elsején valóra válik egy több évtizedes álom, hiszen több évtizede, már a vasfüggöny keleti oldaláról irigységgel vegyes csodálattal néztük Európa leggazdagabb közösségét. Most ennek a családnak leszünk egyenjogú tagjai. Magyarország nem elviselője, hanem egyik alakítója lesz a brüsszeli döntéseknek. Könnyebben tudja képviselni érdekeit a világban. Fejlődésünket, gazdaságunk növekedését, az ország korszerűsödését meggyorsítják majd az unió alapjaiból nekünk járó támogatások. Valamennyi magyar állampolgár a többi huszonnégy ország állampolgáraiéval azonos jogokat és lehetőségeket fog élvezni, mint ahogyan ők is nálunk. A szűkebb hazánk továbbra is Magyarország, a tágabb pedig Európa lesz.



Kovács László Fotó: V. Sz.

Torgyán József, az Orbán-kormány földművelésügyi minisztere

A szovjetek megszállta övezetből a szabad világba való átsorolás szinte egy második honfoglalással felérő esemény. Az EU-ba ugyanakkor felkészülten lett volna érdemes bemennünk, ami a különböző kormányoknak és személyeknek felróható okokból nem sikerült. Hosszú ideig tehát teljesen ki leszünk szolgáltatva az EU fejlettebb tagjainak, a versenyhelyzetből fakadóan először a káros hatásokkal kell szembesülnünk. Csak hosszabb idő eltelte után fogja érezni a magyar gazdaság az EU fejlettebb tagállamaival való együttműködés jótékony hatásait. Ugyanakkor teljes mértékben egyetértek azokkal a törekvésekkel, hogy mielőbb eurokonformmá kell tenni az országot, tehát az euro-zónába mielőbb be kell lépnünk, mert ennek elmulasztása jelentős hátrányokkal járna.

Szent-Iványi István, az Európai integrációs bizottság elnöke

A csatlakozás számomra ünnepi pillanatot jelent. Úgy érzem, hogy a mostani május elsejével történelmi sorsfordulóhoz érkezett Magyarország, amely hosszú távra pozitívan fogja meghatározni az ország sorsát és jövőjét. Szerény mértékben talán, de magam is hozzá járultam ennek a megtörténtéhez – hiszen a politikai életben betöltött korábbi funkcióim is mind kapcsolódtak az EU-csatlakozáshoz.

Az EU nem mennyország, nem paradicsom, de nem is pokol. Az EU egy nagy kihívás, esély, ahol rajtunk is sokban múlik, mennyire tudunk élni az előttünk álló lehetőségekkel. Bízom abban, hogy a magyar emberek tehetségük, szorgalmuk révén meg fogják találni a boldogulás útját.

Kovács Dávid, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöke

Az 1989-90-ben elért – megkapott – függetlenségnek, vagy annak maradványának felszámolását, elveszítését látom a május elsejei csatlakozással. A büdzsé szempontjából pedig hamarosan mindenki érzékelheti majd azt az előnytelen pozíciót, amelynek következtében a Brüsszelből lehívható pénzeknek csak a töredékét leszünk képesek megszerezni, így az ország nettó befizetővé válhat. Ez érinti a bérfejlesztéseket, nyugdíjakat is, emellett a mezőgazdaságban százezrek fogják elveszíteni a megélhetésüket, egzisztenciájukat. Gazdasági területen a görög, a portugál, az ír sikertörténetekkel édesgették a magyar társadalom döntő többségét a csatlakozás mellé, ez azonban nálunk nem fog megismétlődni, és Magyarország nemhogy jól járna, de sokkal inkább kárvallottja lesz a csatlakozásnak.

A sokat emlegetett pozitívumok – a fiatalok munkavállalási lehetőségeinek a bővülése, a különböző vállalkozások területén megmutatkozó nagyobb szabadság – már korábban is adott lehetőségek, amelyek nem az EU-csatlakozás függvényei, hanem egy 1992 óta tartó folyamat következménye. Igazán kézzelfogható pozitívum talán csak a határok megnyílása, azonban Norvégia példája itt is azt mutatja, hogy lehet a schengeni egyezményhez csatlakozni az EU-hoz való csatlakozás nélkül is. 

Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke

Örülünk, hogy Magyarország belépett az Európai Unióba, azonban örömünkbe üröm vegyül, mert látjuk azt, hogy nem egyenlő félként léptünk be, és rengeteg gondot cipelünk magunkkal. Már most láthatóak a korábbi kormányok mulasztásai, aminek következtében sokan kerülnek a csatlakozás vesztesei közé. Valószínűsíthető, hogy az árak emelkednek majd, némileg nőni fog a munkanélküliség, sok magyar üzem fog bezárni, a magyar mezőgazdaság szembe kerül a tényleges helyzettel. Arra számítok azonban, hogy egy hosszabb akklimatizációs folyamat árán megtaláljuk a helyünket az EU-ban. Bízom abban is, hogy középtávon az ország intenzívebb fejlődésnek indul, és azt is remélem, hogy szociális téren közelebb kerülünk Európához: azok a szociális szabályok, amelyek akár a munkajogra, akár a munkabékére érvényesek Európában, azok nálunk is érvényesek lesznek, így a szociális kartát végre ratifikálják Magyarországon, és az emberi jogokra vonatkozó összes rész is megvalósul. Remélem, hogy négy év alatt a vörös csillagot is visszakapja a magyar munkásság.

Schmitt Pál, a Fidesz alelnöke

Büszkeség tölt el a csatlakozás kapcsán, hiszen oly sok várakozás, nehézség és áldozat árán Magyarország végre elérte célját. Sokunk álma válik valóra május 1-jén, egy fél évszázados álom, amely olykor már csak ábrándnak tűnt. Minden jót és rosszat mérlegre téve, amit magunk mögött hagytunk és ami ránk vár, úgy vélem, nem volt hiábavaló küzdelem.

Az, hogy négy-öt év múlva hol fog tartani Magyarország, csakis a mi rátermettségünktől, oly sokszor emlegetett leleményességünktől függ. Az unió ugyanis nem csodaszer, mely varázsütésre minden problémánkat megoldja, hanem a nemzetek közötti legélesebb verseny. Magyarország csak akkor fog előre haladni, ha képes üstökön ragadni a kínálkozó lehetőségeket. Tudomásul kell venni, hogy aki áll és csak várakozik, az nem kap semmit, ezért csak olyan képviselőt szabad kiküldeni az Európai Parlamentbe, aki szaktudásával és rátermettségével képes honfitársainak érdekeit hatékonyan képviselni. Reményeim szerint öt év múlva a ma gondjai elképzelhetetlenül távolinak tűnnek majd.



Schmitt Pál Fotó: V. Sz.

Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat elnöke

Nagy reményeket fűzünk az EU- csatlakozáshoz, mert úgy gondoljuk, hogy a csatlakozás után javul a romák életszínvonala, az ország többi lakosáéval együtt.

Mindenképpen pozitív változást várunk a foglalkoztatás, a lakhatás, a diszkriminációk visszaszorítása vonatkozásában, valamint az oktatás területén. Úgy tudom, mindegyik ágazatnak van törvényi szabályozása az unión belül, és ez a törvényi szabályozás inspirálni tudja a romaügy alakulását a csatlakozás után.

A lehetőségek kihasználása a roma politikusokon múlik. Ha a roma politika határozott és egységes, akkor – azt gondolom – sikeresen fel tudunk lépni a romák érdekeiért, de ha a roma politika az egyéni érdekek irányában körvonalazódna, figyelmen kívül hagyva a többség akaratát, akkor még vesztesei is lehetünk a csatlakozásnak. 

Demszky Gábor főpolgármester

A demokratikus Európához történő csatlakozás visszavonhatatlanná teszi a magyar demokrácia elmúlt tizenöt évében kialakított és megszilárdított rendszerét. Új kezdet előtt állunk. Az uniós csatlakozás nemcsak lélektani korszakhatár. Éppúgy, mint a rendszerváltás idején, meg kell fogalmaznunk, milyen Magyarországon szeretnénk élni.

Az uniós választás egyik tétje az, hogy melyik politikus tud hazahozni több pénzt Magyarország fejlesztésére. Kinek van ebben tapasztalata, ki tud eredményesen lobbizni. Nekem ebben van gyakorlatom. Büszke vagyok rá, hogy a Nagykörút felújításától a 4-es metróig minden nagyobb beruházásunkhoz sikerült európai uniós pénzeket hazahoznom. Ezután is ez lesz a feladatom, de már nemcsak Budapest, hanem az ország összes városa esetében. Sok európai politikustársammal együtt azt gondolom, hogy az uniónak a jelenleginél több pénzt kell fordítania a városok és a városban élők problémáinak megoldására. Az Európai Unió lakóinak 80 százaléka, a magyar lakosságnak pedig 64 százaléka városokban él. Ehhez képest háttérbe szorulnak a városban élők érdekei az unióban. Egy sor városi probléma európai szinten jelentkezik, az EU mégsem támogatja megfelelő mértékben a megoldásukat. 

A célom, hogy ezen változtassak.



Demszky Gábor Fotó: V. Sz.

Jeszenszky Géza, az MDF-kormány külügyminisztere

Örömmel és olyan várakozással nézek a csatlakozás elé, mint amikor hosszú mátkaság után végre létrejön a házasság. Illúzióktól mentesen, de mégis bízva abban, hogy a frigy gyümölcsöző lesz.

Azt várom, hogy az ország – más sorstársakkal és hasonló problémákkal küzdő országokkal közösen – ebből a szövetségből ki tudja hozni azt, ami őt megilleti: a jelenlegi szűkmarkú támogatások javulását, és egy jobb Európát. Európa nyugati felére is ráfér ugyanis bizonyos tanulás. 

Magyarországnak azonban nem csak az EU-ra van szüksége, hanem Amerikára is. A jelenlegi EU és Amerika között közelmúltban felmerült vitás kérdések ellenére, az újonnan csatlakozókkal együtt remélhetőleg hozzá tudunk járulni e viták lezárulásához, valamint ahhoz, hogy Európa Amerikával együtt szoros szövetségben küzdjön a világ problémáinak a megoldásáért.

Olvasson tovább: