Kereső toggle

McCartney és a súlytalan szerkesztők

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A hatvanegy éves Paul McCartney, aki máig elementáris erővel és életörömmel zenél végig többórás koncerteket, nagyszabású – s lehet, hogy legutolsó – világ körüli turnéja során Magyarországra is ellátogatott. A kultúrtörténeti eseménynek a széles közönséggel ellentétben a média számára mintha nem lett volna különösebb hírértéke. Nem úgy, mint mondjuk a hazai pornósztár lovasbalesetének, amely hosszú ideje foglalkoztat rádiós hírszerkesztőket. A jelenség okáról néhány zenészt és egy esztétát faggattunk.



Beatles-sztár Magyarországon Fotó: MTI

Negyven éve annak, hogy a négy "gombafej?" liverpooli srác elkezdte felforgatni a világot, sajátos hangulatvilágot szűrve át a vasfüggöny mögé is. A főként a rock and rollból táplálkozó, egyedülállóan dallamos hangzásvilág és a dinamikus életérzés a sikereik csúcsára emelte őket. A Beatles mint jelenség messze túlnőtt a zenei vonatkozásokon: kulturális forradalmat vitt véghez a háború utáni jóléti társadalmakban. Az együttes legendás szerzőpárosa, McCartney és Lennon szerzeményei a hatvanas évek beatnemzedékének dalai lettek – egy olyan generációé, amelynek életérzését meghatározta a kispolgári konvenciókkal szembeni totális lázadás és a szabadság mítosza. A rockzenét széles tömegekkel megkedveltető csapat koncertjeit, filmjeit szabályos tömeghisztéria kísérte, lemezeik példányszámai máig az eladási listák élén állnak. 1970-ben végleg szétvált a formáció, a tagok szólókarrierbe fogtak, Paul McCartney a Wingssel, majd egyénileg is komoly sikereket aratott.

Idealizált hősök

Így utólag persze a Beatles hajdani jelentőségéről is megoszlanak a vélemények. Charlie, aki saját bevallása szerint inkább a szerzeményeiket szerette, mint magukat az előadókat, nem tagadja, hogy maga a Beatles-jelenség idehaza is korszakos jelentőség? volt, bár mindenekelőtt és elsősorban üzleti vállalkozás. Fenyő Miklós számára a Beatles első évei voltak a leginkább meghatározóak: a saját hangon való megszólalás, a kreativitás és az élet öröme jött belőlük. Olyan tehetséges társaság voltak, akik jó időben jöttek össze, egymást jól kiegészítették, jól menedzselték őket. Később azonban ők is ugyanabba az utcába mentek bele, mint mindenki más, amikor a kezdő, lázadó amatőr azt a rettenetesen fantáziadús és elementáris zenét játssza, de aztán elkezdi kimunkálni magát és megmutatni, hogy ő valójában zenész. Azok a húszéves srácok, akik többek közt a Beatles hatására is együtteseket alapítottak, ezt határozottan világmegváltó célokkal tették. A beatzene akkoriban leginkább a lázadást, a világjobbítás lehetőségét jelentette sokak számára. Persze kellett ehhez naivitás is: egy tizennyolc-húszéves srác nem érzékeli teljesen a politikai helyzetet, nem tűnik számára reménytelennek, hogy saját tehetséggel érvényesüljön, akár világsikert is elérjen. Mert a tehetség nemzetközi, annak legfeljebb csak a politika szabhat határt. György Péter viszont egyenesen a munkásosztály kultúrájaként emlegeti a Beatles tevékenységét, és tagadja ideológiai hatásukat mind Nyugaton, mind Keleten. A melósok végre saját zenéjüket élvezhették – mondja –, széles értelemben vett populáris kultúra jött létre, mely mára kanonizálódott, hiszen a Beatles a klasszikusok sorába emelkedett.



Horváth Charlie 

A keleti blokkon belüli hatásukat az akkori körülmények, mindenekelőtt az emberek Nyugattól való hermetikus elzártsága sajátosan felerősítette, idealizálta. Angolul senki sem tudott, csak utólag derült ki – így György Péter –, hogy a sokszor végtelenül bárgyú versek félreértése milyen "undergrund" töltetet adott a daloknak. Tény, hogy Magyarországon pont a Beatles színre lépésekor enyhült annyira a politikai légkör, hogy az emberek egyáltalán mertek külföldi adókról rockzenét hallgatni, mert a magyar adókon nem nagyon lehetett ilyeneket fogni. S ez fantasztikus és újszer? élmény volt az akkori fiatalságnak. "A szabadság mámora jött át a Beatles zenéjén keresztül – fogalmaz Fenyő –, s mi nyilván egy csomó mindent hozzá is képzeltünk a jelenséghez, hiszen el voltunk zárva a világtól. Vadászni kellett rájuk, ennek megvolt a sajátos izgalma, és az izgalom kiváltotta szenvedélyes képzelgés, amit mögé tettünk." Szörényi Szabolcs megerősíti: a Beatles korszakváltás volt az akkori zenei életben, hangzásában és üzenetében egyaránt. Nálunk különösen. Addig mentek a langyos, szirupos magyar, olasz nóták, illetve az olasz nóták magyar variációi, ebbe tört be a rock and roll, bár az a maga idejében, az ötvenes években nálunk hozzáférhetetlen volt, s a Beatles is csak megszűrten, egyfajta kapitalista erkölcstelenségként jött át a hivatalos médián. 

Az biztos, hogy a Beatles után a KISZ-mozgalmat is át kellett szervezni, mert az ideológia már senkit sem érdekelt, így a nyári KISZ-es táborok mozgalmas beat-bulikká váltak. "Amit akkor jelentett a Beatles, nem biztos, hogy ma is azt jelenti – véli Nagy Feró. – Sokat képzeltünk bele ezekbe a dalokba, többet, mint amennyi volt bennük. S ezért el is veszíti azt a varázsát a dal, ami volt neki akkor, ma már nem úgy szól, más idők járnak." Van azonban az ifjúságnak egy olyan rétege, amely fogékony az "öregek" zenéje iránt, ezt Szörényi a saját koncertjeiken is megtapasztalta, amelyeken rengeteg tizen- és huszonéves vett részt. Bár a többség teljesen másfajta zenei kultúrában nevelkedik – teszi hozzá. A mai hangzásvilág eleve monotonabb, gépiesebb, teljesen más életérzést képvisel, mint a régebbiek.



Nagy Feró Fotók: Somorjai L.

A média mondja meg, hogy ki vagy 

A zenészek egyöntet? véleménye szerint a mai, jórészt húsz-harmincévesek által irányított média jellegzetessége, hogy a senkikből sztárokat csinál és a sztárokból senkit. A McCartney-koncert iránti részbeni közöny elsősorban a média hibája volt, nem pedig a közönség részéről volt érzékelhető. Fenyő valószínűnek tartja, hogy a mostani tizennyolc évesek nincsenek igazán tisztában a Beatles jelentőségével vagy akár Paul McCartney jelenlegi munkásságával, hiszen McCartney nincs a média előterében: nem egy valóságshow mellékszereplője, ezért feltehetően keveset tudnak róla a mai tizenévesek. Nem véletlen az sem, hogy Angliában, ahol a hagyománytisztelet köztudottan erős, ott egy Rod Stewart-, egy Elton John- vagy egy McCartney-fellépés nagyszabású kulturális eseménynek számít, visszhangzik tőle a média, a jegyek pillanatok alatt elfogynak. 

"A mi generációnk már nem létezik a médiában – állítja Charlie. 

– Vagy meghaltak, vagy kiöregedtek. Ez már egy más korszak. Huszonvalahány éves emberek irányítják a rádióban, tévében a dolgokat, és halvány gőzük sincs arról, hogy mi történt hajdanán, de nem is érdekli őket. Mellesleg honnan is tudnák? A rocktörténeti könyvek fele kitaláció, a szerzők sokszor nem is beszéltek az alanyokkal. A zene ma már nem az, mint régen: közel sem eszme, hanem teljes egészében piaci áru lett."

A McCartney iránti közönyben György Péter szerint semmi meglepő nincs. "A Beatles kora egy teljesen más időszak volt, amiből mára semmi sem maradt. Akkor a bőség helyett hiányállapot volt, most pedig mindenből túl sok van. A szórakoztatóiparban óriási verseny zajlik a szabadidő kitöltéséért, akkoriban pedig örültünk, ha akadt valamilyen program. Teljesen más korszakot élünk, amelyben értelmetlen dolog a múlt feelingjét számon kérni." 


Íme az a dalszöveg, amit 1977 tájékán írtam, emlékezve a Beatlesre és a hatvanas évek kezdetére. Ezt a dalt dúdolgattam azon a napon, amikor Sir Paul McCartney fellépett a Budapest Arénában. Üdvözlettel: Bródy János

1964



Hatvannégyben épp 

hogy elindultunk

Hatvannégy nyarán 

még csak álmodtunk



Éretten, az életre készen

istent kerestünk

lenn a földön, fenn az égen



A magnó mellett letérdepeltünk

a lelkünk összeért

lenn a földön, fenn az égen



Az volt a hej, igazi szép idő

Az volt a hej, igazi szép idő

Mikor egy dal, 

egy szó, egy hang

Még igazán dal, 

egy szó, egy hang

Még igazán dal 

egy szó, egy hang volt



Hatvannégyben épp 

hogy elindultunk

Hatvannégy nyarán 

még csak álmodtunk



A nehéz napok éjszakáin

hallgattuk a dalt

lenn a földön, fenn az égen



Nem hallottam azóta sem

olyan gyönyör? nótaszót

lenn a földön, fenn az égen



Az volt a hej, igazi szép idő …

Olvasson tovább: