Kereső toggle

Önjáró erőszak

Dessewfy Tibor

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

– Ha jól értem, itt arról van szó, hogy ezek a globalizációellenes csoportok azért emelik fel a szavukat, hogy a globalizációnak egy tágabb, kiterjesztettebb, bonyolultabb értelme-zésével próbálkozzanak azok, akiknek ezekre a folyamatokra befolyásuk van. Nem a harmadik világból érkező, nyomorult afrikaiak tüntetnek, hanem a jóléti államok középosztálybeli fiataljai: németek, franciák, ola-szok, spanyolok. De hát ez mindig így volt a történelemben, hogy az el-nyomott osztályok nem feltétlenül maguk artikulálták a saját elnyomatásuk problémáját. A globalizáció gyö-keresen átrendezi mind a nemzetállamokat, mind a személyes identitások kialakulását. Ebből a szempontból valódi szorongásokat kelt.

– Milyen értékek mellett (vagy ellen) szólnak tulajdonképpen a tüntetések?

– Nehéz erről absztrakt módon beszélni, mert itt vannak igenis valódi értékek, amelyeket veszély fenyeget, de vannak természetesen olyan értékek is, amelyek ebből az új helyzetből fakadnak. Olyan, mint egy fausti alku.

– Tehát?

– Tehát hoz is, visz is. Ezért kell némiképp megértéssel kezelni ezeket a megmozdulásokat, most nem az erőszakos részéről beszélek. Hogy egy európai államban éles lőszerrel lőnek tüntetőkre, azért az elképesztő.

– Televízión keresztül úgy tűnt, mintha igazi háborús filmrészletet látnék. 

– Ennek nyilvánvalóan van egy tüntetési szubkultúra része is, de ha már az erőszakról van szó, ne felejtsd el, hogy itt egy hatalmas, állig felfegy-verzett erőszakszervezet áll szemben köveket dobáló egyetemistákkal. Az erőviszonyok tehát aligha kiegyenlítettek. Miközben én nem vagyok ennek a híve, azért azt látni kell, hogy most, a média vezényelte korban a dolog másképpen nem működhet. Tehát ha most 15-20 ezer egyetemista beszélget valahol a globalizáció problémáiról, az nem lesz hír. Azáltal, hogy kimennek és dobálnak, a dolog hírérték? eseménnyé válik, és ezzel 

a dolog létezővé vált. A politika egyetlenegy dologra reagál, az erőre. És amíg ezek a csoportok nem mutatnak erőt, addig az általuk képviselt nézetek sem fognak megjelenni. Én nem vagyok a kődobálásnak meg a Molotov-koktélozásnak a híve, de az egész dolog azért azt is mutatja, hogy flexibilitás meg posztmodern állam ide vagy oda, azért a hagyományos államszervezet ezekre a formákra nemigen tud normális mértékben reagálni. Még egyszer mondom, éles lőszerrel lőni tüntetőkre, ez teljesen elképesztő! Az erőszakszervezetek alkalmazásával épp az az egyik jelentős probléma, hogy gyakran önjáróak lesznek, és ellenőrizhetetlen eseményeket indukálnak. Nem gondolom, hogy felsőbb politikai döntés lett volna, hogy mártírt kell kreálni a tüntetők számára. 

– Jónak vagy rossznak látod végül is, hogy a világ vezetői találkoznak?

– Semmi rosszat nem látok abban, hogy találkoznak és beszélgetnek. Akár a G8-ak, akár az OECD-vezetők, akár az Egyesült Nemzetek Szövetsége, akár a Világbank. A kérdés az, milyen döntések születnek, és ezek mennyiben végrehajthatók. Annyit azért még gondolok, hogy van egy nemzeti méretek fölötti regionalizáció, aminek az EU csak az egyik része, az amerikai szerveződés a másik, Délkelet-Ázsiában is megfigyelhető ez a lazán, összefonódva szerveződő valami. E szerveződést, összefonódást a világkapitalizmusnak ez a borzasz-tóan felfokozott ritmusa, úgy gondolom, csak fokozni fogja. 

– Lehet alternatívája a tanácskozásoknak, megbeszéléseknek, összejöve-teleknek?

– Talán csak az, hogy ne találkozzanak, de ez borzalmas lenne. Be-zárkózáshoz vezetne, az meg félreértések forrása lehetne. Ebből a szempontból metternichista vagyok. Tehát csak találkozzanak, sőt a kong-resszusokon táncoljanak is.

Olvasson tovább: