Kereső toggle

A kozmosz meghódítása és az orosz nemzeti eszme

Nemzetközi űr

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A szovjet időkben Oroszországban volt egy vicc: Miután az amerikaiak kiléptek a
holdra, a kommunista párt vezetősége a Kremlbe hívatta az orosz űrhajósokat, és
megparancsolta: "Ha az amerikaiak felszálltak a Holdra, ti menjetek a Napra!" "De hát
ott elégünk!" – próbáltak tiltakozni az űrhajósok. "Ti teljesen hülyének néztek
minket? – válaszolták szigorúan a Politikai Bizottság tagjai. – Természetesen éjszaka
mentek!"



Bill Shepherd amerikai, valamint Jurij Gidzenko és Szergej Krikaljov orosz űrhajósok a
Szojuz fedélzetén. Közös erőfeszítések    Fotó: Reuters

Az anekdota jól tükrözi az egykori szovjet politikai elit rögeszméjét az űr
birtokbavételére. A versenyt azóta részben együttműködés váltotta fel: ennek
keretében a héten megérkeztek az első lakók a Föld körül keringő nemzetközi űrállomásra.
A négyhónaposra tervezett első váltás legénysége – egy amerikai és két orosz
asztronauta – amerikai űrsiklóval fog visszatérni, ám vészhelyzet esetén tartalékban
áll egy Szojuz űrhajó is. A 60 milliárd dollár érték? űrállomást 14 ország –
az USA, Oroszország, Kanada, Japán és tíz EU-tagállam – finanszírozza, és a
tervek szerint 2005-re készül el teljesen.

A szovjet űrtechnika konstruktőrei között kialakult harc során a Szergej Koroljov nevével
fémjelzett irányzat maradt felül, mely szerint a Szovjetunió egy útra tervezett űrhajókat
fog útnak indítani. Ez a döntés elvi különbséggé vált az orosz és az amerikai űrrepülőtechnika
fejlődésében.

A másik fontos eltérés az űr birtokbavételéhez alkalmazott módszerekben
jelentkezett. A hetvenes évek elejétől, a "Szoljut-1" első szovjet űrállomás
fellövésétől kezdve az orosz kozmonauták az űrben kezdtek lakni, szemben amerikai
kollégáikkal, akik csak rövid utakat tettek meg az űrben, miközben egyre több távirányítású
szerkezetet küldtek fel.

Ez a hozzáállás Konsztantyin Ciolkovszkijtól, az orosz űrkutatás atyjától ered,
aki úgy vélte: űrállomások létrehozása kell, hogy megelőzze az ember Holdra szállását.
Az állomás létrehozásának ötlete azon számítások során keletkezett, melyek
szerint az űrhajók kapacitása nem lesz elegendő a Holdig és vissza. Ezért van szükség
az űrállomásra, mint amolyan földközeli töltőállomásra. Valószínűleg éppen
ezzel, és nem a Szovjetunió technikai elmaradottságával magyarázható az a tény,
hogy az oroszok nem siettek a Hold meghódításával. Az amerikaiak Holdra szállása
viszont új irányt adott az állomás létrehozása ötletének. Olyan helyet láttak
benne, ahol az űrhajósokat más bolygókra való hosszadalmas utakra készítenék fel,
valamint ezzel egy időben a világűr földközeli régióját tennék lakhatóvá. Méghozzá
a szovjet és vele baráti országok polgárai által: ilyen módon az űrben is a
szocializmus kapitalizmus feletti diadalát hirdetve.

Az űr meghódítását nemcsak a technikai fejlődés vagy a szuperhatalmak közti
katonai versengés szempontjából lehet vizsgálni. A kozmosz birtokbavétele egy sor
filozófiai tanítás és az orosz nemzeti eszme fejlődésének is a következménye.
Ciolkovszkijnak, "az űr teoretikusának" az űr meghódítására vonatkozó ötletét
egy eredeti orosz filozófus, Nyikolaj Fjodorov mutatta meg.

Fjodorov a halottak feltámadásának szükségszerűségéről tanított, mert úgy
tartotta, hogy Isten pontosan ezzel a küldetéssel bízta meg az embert. E cikk írója már
korábban foglalkozott azzal a hipotézissel, amely szerint Fjodorov ötlete adta az alapját
a bolsevik párt határozatának, hogy őrizzék meg Lenin testét a majdani feltámasztásra.
Fjodorov hitte, hogy a feltámadás végbemegy, és minden ember egy új, emelkedett szint?
életet fog élni. Mivelhogy a Föld területe nem elegendő mindenki számára, szükség
van az űr meghódítására, és más bolygók benépesítésére. Természetesen, az űrverseny
kialakulásának kezdetéig a szovjet vezetők és konstruktőrök közül aligha hitt
ebben valaki. Az űr meghódításának eszméje azonban gyakorlatilag orosz nemzeti eszmévé
vált.

A szovjet Oroszország minden egyes polgára egy hatalmas nemzet képviselőjének érezhette
magát, egy nagy országénak, amely a szó szoros értelmében a többi fölé tudott
emelkedni. A Szovjetunió szétesése után Oroszország területe csökkent, az ország
gazdaságilag és politikailag meggyengült, így csak az űrben való jelenlét maradt a
régvolt hatalom bizonyítéka.

Pontosan ebből a szempontból érdemes megvizsgálni a MIR űrállomás megszüntetésének
problémáját. A megsemmisítés lehetőségét sok orosz ember nemzeti tragédiaként élte
meg, annak ellenére, hogy a kiöregedett Szoljutok szintén az óceánba zuhanva végezték
pályafutásukat. A MIR űrállomás a Szoljut továbbfejlesztett változata volt, amelyet
1986. február 20-án állítottak földközeli pályára. Ez a Szoljutokhoz képest új,
űrhajók fogadására kifejlesztett technikai megoldással rendelkezik. A MIR-en nagyobb
teljesítmény? energianyerő berendezések vannak, az űrhajósok élete és munkája számára
jóval komfortosabbak a feltételek. Azért lőtték fel, hogy felépítsenek egy többcélú,
állandóan működő, vezérelhető űrkomplexumot. Amikor az "űrháború" éppen
elcsendesült, az amerikaiak maguk is elismerték, hogy az űrbéli "házak" építésében
az oroszok jócskán megelőzték őket. Innen eredt az a javaslatuk, hogy használják az
orosz állomásokat az űr együttes birtokbavételekor.

A MIR űrállomást azonban leírták. A szakemberek állítása szerint energiaforrásai
jócskán leapadtak, és úgy tűnik, ebben az esetben sem sikerült kikerülni az űrkutatás
elitjének belső harcait. Jelenleg egy nemzetközi űrállomást hoztak létre az orosz
Alfa állomás alapjain. Oroszország beleegyezett az űrállomás közös létrehozásába
és használatába, megértve, hogy napjainkban az ilyenfajta űrtervek önálló teljesítésére
nincs ereje és pénze. A nemzetközi együttműködés során azonban Oroszország
folytatni tudja az űr meghódítását, ráadásul kevesebb költségráfordítással,
ami már önmagában is feljogosítja őt, hogy – életének többi területén
tapasztalt hatalmas problémái ellenére – a világ egyik vezető országának tartsa
magát. Másfelől úgy tűnik, Oroszország átengedte Amerikának a vezetést abban az
ágazatban, amely régen vitathatatlanul az ő privilégiuma volt. Ezért egyáltalán nem
véletlen, hogy az orosz "Világűr-ügynökség" zárt kabinetülésein, sőt már néhol
a sajtóban is megvitatásra került egy olyan terv, amely napjaink Oroszországának
gazdaságához mérten elérhetetlennek tűnik: az orosz űrhajósok 2003-ra tervezett
Mars-expedíciója.


Orosz űrrepülőterek

Jelenleg Oroszországnak űrrakéták indítására négy – egymástól igen
távollévő – körzetből van lehetősége. A kazahsztáni Bajkonur építése 1953-ban
kezdődött, innen indították a világ első szputnyikját 1957-ben. A Szovjetunió szétesése
után a kazahok húsz évre bérbe adták a repülőteret Oroszországnak, ám továbbra
is vita folyik: a kozmikus programok csökkentése miatt mi legyen a drága infrastruktúrával,
és biztonságosak-e a fellövések egy külföldi állam területéről?

Ettől függetlenül Moszkvában már 1963-ban úgy döntöttek, hogy szükség van még
egy űrrepülőtérre - ez lett az Arhangelszktől 180 kilométerre délre fekvő
Pleszeck. Innen indították a szovjet-orosz űreszközök 60 százalékát, több mint
1900 berendezést, 1500 hordozórakétát és 500 interkontinentális ballisztikus rakétát.
Itt folyik a XXI. század hadászati rakétájának - a "Topol-M"-nek a próbája is.
Ez év februárjában elfogadták az űrrepülőtér szövetségi fejlesztési programját,
mely szerint áttelepítenék Bajkonurból a katonai és kettős rendeltetés? űreszközök
kísérleteit és indításait. A Szvobodnij űrrepülőteret elnöki rendelettel 1996-ban
alapították egy, a hadászati rakétacsapatok felszámolásra ítélt hadosztály bázisán,
végül 1999 áprilisától felújította tevékenységét a legrégebbi, 1947 óta üzemelő
kísérleti rakétalőtér is, az asztrahányi területen lévő Kapusztyin Jar, ahol
egykor magyar rakétacsapatok is végezték előírt vizsgalőgyakorlataikat. Mivel
Kapusztyin Jar Bajkonurral és Szvobodnijjal majdnem azonos földrajzi szélességi fokon
fekszik, jelentős energiamegtakarítás érhető el az indításoknál. Az utóbbi években
több változat is felmerült az űreszközök alternatív indítására, így repülőgép-hordozóról,
úszó aljzatról, tengeralattjáróról. Valószín? azonban, hogy a következő évtizedekben
ezek - elsősorban korlátozott indítási lehetőségeik és a nehéz rakétahordozók
indítására való alkalmatlanságuk miatt - nem jelentenek majd konkurenciát az űrrepülőterek
számára. (Novosztyi hírügynökség - Jurij Zajcev, fordította Scharrer János)

Olvasson tovább: