Kereső toggle

Komfortzónán innen és túl

Kenuval a kanyargó Tiszán

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Három nap, két éjszaka ingyen a Tiszán! Ez akár egy utazási iroda szlogenje is lehetne. De nézzük, hogyan is néz ki ez a valóságban, és megvalósítható-e egyáltalán?

Ehhez az utazáshoz szükség van egy jó kenura, több erős, fekete nejlonzsákra – amelyben majd a holmijainkat tartjuk –, háromnapi élelemre és sátorra, hálózsákkal együtt. A zsákokat úgy kell bekötözni, hogy maradjon egy kis levegő bennük. Így ha nem is teljesen vízhatlanok, de borulás esetén egy darabig úsznak. A hordó is ezt a célt szolgálja, igaz, tö-kéletesen zár, de merevsége miatt több helyet foglal el. A kenuzáshoz csak a kormányosnak kell kicsit több evezési talentummal rendelkeznie, a többiek akár a nulláról is kezdhetik. Iskoláskorú gyerekeket nyugodtan el lehet vinni, főleg ha kibírják, hogy ne ugorjanak ki a hajóból az első bögöly láttán.

Vezsenynél szállunk vízre, és a tervek szerint a Tisza alsó szakaszát járjuk be, napi 25-30 kilométert evezve egészen Szentesig, Tiszakécske, Tiszasas megállókkal. A vízre szállásnál már érzékelhető a természet közelsége sok-sok kicsi béka formájában, amelyek riadalmukban nyálkás testükkel meg-megérintik a közéjük tévedő lábakat. A természettől elidegenedett ember számára ez csak a bemelegítés.

Kenuzván a kanyargós Tiszán gyorsan rájövünk, hogy egy másik világba csöppentünk: ez a víz dimenziója. Az agy gyorsan átáll egy szemlélődő funkcióra – őzek jönnének inni a Tiszához, de nem tudunk annyira csendben maradni, hogy ne riasszuk el őket. Így járunk a madarakkal is, az utolsó pillanatban nagy szárnycsapásokkal elrepülnek. Ha valaki követni szeretné a Tisza-túrát, csak javaslat, hogy készüljön egy kicsit madarakból. Nagyon kellemetlen, amikor a gyerek tizedik „Milyen madár ez?” kérdésére is csak találgatunk. A lábnyomokkal is ez a helyzet. A homokos-nedves part tele van madár-és vadnyommal, és csak egy kicsit kellene indiánnak lenni, hogy olvasni tudjunk azokból. De arra azért rájövünk, hogy róka járt a sátor közelében.

Ha kikötésre alkalmas partszakaszt találunk, bárhol kiköthetünk és fürödhetünk. Az éjszakai sátorhely megválasztása is a partszakasz függvénye. Itt azért szempont, hogy minél laposabb, homokosabb legyen a part, mert eléggé le kell ásni az evezőlapáttal, hogy egyenes legyen a fekvőhely. A Tisza alsó szakaszán, Tiszakécskén és Csongrádon is vannak kiépített sátorozási helyek, fürdési lehetőséggel. Péntektől kezdődően ezek sajnos a hétvégi bulizás helyszínei. Így, ha pihenni szeretnénk éjszaka, akkor inkább ezektől távol eső pontokon kell sátort verni. Érdemes utánanézni a sátorhely környéki diszkók nyitvatartásának az interneten. Végzetes hibához vezethet egy fel nem térképezett éjszakai mulató.

Hétközben ezek a strandok sem zsúfoltak, a csipetnyi civilizációt élvezhetjük a helyi éttermekben.

A homokos partszakaszok időnként magasra nőnek, itt aztán lehet homokdombot mászni, majd önfeledten belegurulni a vízbe. A Tisza vize tiszta, fürdőzésre alkalmas. Vannak szakaszok, például Lakiteleknél, ahol két cső is beletorkollik a Tiszába, de csak találgatni tudunk, mi is lehet az. A hosszú kilométereken át habosan kígyózó víztömeg azért elindítja a fantáziát. Szerencsére gyorsan levonul, a folyó öntisztítása beindul.

A békés kenuzást egy kicsit felkavarja a csongrádi pontonhíd utáni szakasz. Ugyanis itt már a két méternél magasabb hajók is közlekedhetnek, ki-ki bemutathatja a strandolóknak, mekkorát tud villantani a sporthajójával. Ez a kenuzás szempontjából egy nehezített pálya, hiszen minden nagyobb hullámzásnál gyorsan derékszögbe kell állítani a hajót a felborulás veszélye miatt. Csongrádtól Szentesig a sporthajóké a terep, de ez már csak a túránk utolsó és rövid szakasza.

Hazatérés után úgy éreztük, egy feledhetetlen természetfilm szereplői voltunk. A Tisza csendje, élővilága, naplementéi mind-mind azonnal indítható képkockái lettek éle-tünknek.

 

Olvasson tovább: