Kereső toggle

Nemes érzelmek?

Palotából az egyszobás lakásba

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bizonyára mindenki hallotta már azokat a meséket, amelyekben a hős fiatalember, dacolva a körülményekkel, elnyeri a királyságot és a gyönyörű hercegnő kegyeit. De Hamupipőke története sem ismeretlen – főleg nem a kislányok körében. A való élet viszont nem mindig ilyen rózsás a mai uralkodóházak számára.

Mako hercegnő, Akihito császár legidősebb unokája azért került a japán sajtó középpontjába, mert egy közemberrel készül jegyességre lépni, ez viszont csakis akkor lehetséges, ha lemond a rangjáról. A huszonöt éves hercegnő egyetemi évei alatt ismerkedett meg Kei Komuro jogásszal, még 2012-ben, amikor mindketten a Tokiói Nemzetközi Keresztény Egyetem diákjai voltak. Az eljegyzés csak akkor válik hivatalossá, ha egy ceremónia keretében megajándékozzák egymást, az esküvő pedig valószínűleg a jövő évben lesz megtartva.

Nem ez az egyetlen eset, amikor a császári család egy tagja lemondott tisztségéről házassági szándékai miatt. 2005-ben Mako hercegnő nagynénje, a császár egyetlen lánya, Sayako is egy közemberhez ment hozzá. Az exhercegnőnek meg kellett tanulnia főzni, bevásárolni, vezetni, de az egyszobás lakást sem lehetett egyszerű megszoknia. Az ő férje állami alkalmazottként a várostervezésben dolgozik.

Ennek a két eseménynek a súlya akkor érthető meg igazán, ha ismerjük a japán császárok történetét, ugyanis ez az egyetlen olyan monarchia, ahol 2600 éve ugyanaz a dinasztia van hatalmon. Ez a hivatalos poligámia által vált lehetségessé, hiszen a felesége mellé a császár elvehetett több ágyast is. Ezt a törvényt csak a huszadik század elején törölték el az országban. Az is megtörtént, hogy egyszerre két hivatalos felesége is volt a császárnak. Erre az esetre két kifejezés létezett a császárnék megnevezésére: kogo és chugu.

Évszázadok alatt kialakult az a szokás, hogy a trónörökös csakis a Fujiwara-ház (ami összesen öt családot foglalt magába) tagjai közül választhat magának feleséget. Mint sok más tradíció, ez is erősebb volt a törvényeknél, így tizenegy évszázadon keresztül a jövendőbeli császárnék mind ebből a dinasztiából lettek kiválasztva. A jelenlegi uralkodó egy másfél évezredes sorozatot tört meg, amikor is egy közember lányát vette feleségül, akivel teniszezés közben ismerkedett meg. Emiatt még a törvényeket is meg kellett változtatni.

Európában ugyan nem történtek ekkora forradalmi változások a királyi családok életébe, mégis itt nagyobb visszhangra találtak a különböző párkapcsolatok alakulásai. Legyen szó osztrák–magyar trónörökösökről vagy brit uralkodókról, egy rossz választás meghatározhatta az amúgy is gyenge pilléreken álló monarchia sorsát az adott országban – főleg az utóbbi száz-kétszáz évben –, ezért nagyon nem volt mindegy az aktuális politikusok számára, hogy ki kivel házasodik, és milyen okokból.

VIII. Eduárd nem épp a brit királyi család legféltettebb ékköve. Az ő uralkodása majdnem teljesen megsemmisítette a monarchiát, ami mondhatni a fél világ fölött uralkodott akkoriban. 326 napos regnálásának önkéntes lemondása vetett véget, mivel másképp nem vehette volna el a kétszeresen elvált, amerikai Wallis Simpsont. Az ingatag monarchia helyzetét két körülmény is segített megerősíteni: Eduárd öccsének, Györgynek az uralkodása és a második világháború. Eduárdot az után nevezték ki a Bahamák kormányzójának, miután feleségével többször is Hitler társaságában mutatkozott, de Párizs megszállásakor is német katonákkal őriztette franciaországi lakását.

Ehhez hasonló, rangon aluli (morganatikus) házasságok kötése főleg az osztrák trónörökösök között jött divatba az aktuális uralkodó heves tiltakozása ellenére. Ferenc Ferdinánd csak úgy köthetett házasságot Chotek Zsófia grófnővel, hogy lemondott a születendő gyerekeik trónöröklési jogáról, mivel a hölgy családját nem ismerték el a Habsburgokéval egyenlőnek. Mégsem ez a legszembetűnőbb eset. A később meggyilkolt Ferdinánd megorrolt két fiatalabb testvérére, mert azok – betartva az etikettet – nem jöttek el az esküvőre, ezért kapva kapott az alkalmon, amikor az egyikük, Ferdinánd Károly Lajos egy nem kékvérű egyetemi tanár lányát, Berta Czubert jegyezte el magának, és sikerült ellene fordítania az udvart. Öccsét elbocsátották a császári és királyi hadseregből, ahol amúgy jelentős eredményeket ért el, de a házassági kérelmét továbbra is visszautasították.

Ennek ellenére 1909-ben a pár titokban frigyre lépett. Két évre rá, amikor az ügy kitudódott, Károly Lajostól megvonták az összes rangját, kitüntetését és nemesi címét, valamint az összes utódját kizárták az öröklési sorból, illetve kitiltották Bécsből. Egyetlen alkalommal térhetett csak vissza: a bátyja temetésére. Ha nem köt rangon aluli házasságot, ő lehetett volna a következő Habsburg uralkodó.

Lipót Ferdinánd Szalvátor főherceg még ennyire sem volt szerencsés. Botrányos életvitele nem egyszer botránkoztatta meg az udvart. Háromszor nősült – egyik házassága sem lett sikeres. Még első házassága előtt lemondatták, ez után pedig csemegeüzletet nyitott, de az is csődbe ment. Hogy mégis pénzhez juthasson valahogy, megírta önéletrajzát Életem története – Főhercegből fűszeres címmel. János Szalvátor főherceg pedig a tengeren tűnt el „nemtelen” feleségével együtt, egy világkörüli utazás közben. Története olyan írókat ihletett meg, mint Verne Gyula, Jókai Mór és Dékány András.

A sorban mégis találunk egy pozitív példát arra, hogy az osztrák uralkodóházból származik olyan ember, aki nemcsak jól házasodott, hanem a királyi család feladatain túl is sikeres volt. Ehhez viszont a 19. századig kell visszatekintenünk. A katonai elismerések után Habsburg-Lotaringiai János főherceg egy polgárleánnyal, Anna Plochllal kötött házasságot, annak ellenére, hogy ezt sokáig nem engedélyezték számukra. Végül I. Ferdinánd császár csak úgy ismerte el a frigyet, hogy János főherceg lemondott a trónöröklési jogról, így a születendő gyerekek is kiestek a lehetséges uralkodók listájáról. A későbbi gróf tudományos iskolát alapított, ólomgyárat építtetett, illetve különböző fejlesztéseket vitt véghez. Az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc során közvetítő szolgálatot látott el, de különböző nehézségekbe ütközött. 1850-ben megválasztották polgármesternek Stainzban. Ezt a tisztséget kilenc éven át, halála napjáig viselte, házassága pedig mindvégig példa maradt a polgárok számára, általános tisztelet övezte.

Az európai királyok között akadnak azért olyan személyek is, akiknek nem kellett lemondaniuk a trónról azért, hogy egy hétköznapi nőt vehessenek el. III. Lipót belga király első felesége ereiben ugyan kék vér csörgedezett, de a svéd származású Asztrid autóbalesetben elhunyt. Ezt követően a második világháború ideje alatt Lipótnak Mary Lilian Baelsen akadt meg a szeme, akit 1941-ben el is vett. Igaz, közös gyerekeik így is kimaradtak a trónöröklési sorból.

A második hasonló eset egészen közel áll hozzánk időben, hiszen a jelenleg is regnáló VI. Fülöp spanyol királyról van szó. Letícia királyné (ma már Fülöp két gyermekének édesanyja) újságíróként és tévébemondóként kezdte, most már diplomataként járja a világot. Természetesen ebben az esetben is a pár heves ellenszélben haladt, aminek nem a királyné származása, hanem az a tény volt az oka, hogy Letícia elvált nő volt. Sokáig tartott, mire sikerült elfogadtatniuk a közvéleménnyel Letícia kompetenciáját a királynői feladatok ellátására, annak ellenére, hogy számtalan alkalommal sikerült bizonyítania élő adásban elméjének élességét.

Olvasson tovább: