Kereső toggle

Multikulti és hipertolerancia

A Star Trek-univerzum párhuzamos világai

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Star Trek a filmtörténet egyik monumentális vállalkozása. Időben és térben is az. A fél évszázados márkanévhez tartozó tévésorozatok, majd mozifilmek rendre visszatükrözték a kort, melyben készültek. A legújabb részben (Mindenen túl) ennek megfelelően a békés, jóléti világ elpusztítására kerülne sor egy elszánt és megkeseredett pusztító által, akiben korunk terroristájára ismerünk. És akit egyedül - az immár a melegházasságot is képviselő – Enterprise űrhajó legénysége állíthat meg.

Az űrben régóta kalandozó emberiség békés Föderációban él a barátságos fajokkal. Az államszövetség (unió) határain azonban időről időre barbárok kopogtatnak. A Föderáció zászlóshajója, az Enterprise ekkor odasiet, és megoldja a helyzetet; a békesség helyreáll, az egység növekszik, a tudomány és a józan ész ismét diadalmaskodik.

Mivel a sorozat a hatvanas években, a hidegháború idején született, a fő ellenség, Klingon Birodalom nyilván a Szovjetunióra emlékeztetett. Bár a rendszerváltozás után a történet szerint is kiegyeztek vele, az újabb részekben újabb vészek törnek az EU és a kommunista álom (pénz nincs, a tudomány és haladás a fő érték) szintézisének tűnő államszövetségre. Médiakutatók csemegéje lehetne, hogy a nyugati világ népszerű, tömegszórakoztató termékeiben (James Bond, Transformers stb.) hogyan és miért jelennek meg az aktuális nemzetközi politikai viszonyok. Kevéssé valószínű, hogy kormánymegrendelésre, hiszen ez diktatúrák esetében lenne természetes, inkább az eladhatóság miatt. Kétségtelen, hogy a híradókból ismerős történések és félelmek meseszerű körítésben vonzzák a nézőket – jólesik komfortban borzongani, így vezetni le a mindennapok nyűgeit. Az extrémsportok mechanizmusa hasonló, az óvatos duhajok pedig – mint e sorok írója – egy kalandparkban is átélik e hatást.

Kirk kapitány csapata a mélyűrben (ez olyan misztikus) hajózik évek óta, majd kiköt Yorktownban, egy pazar űrszigeten, amihez hasonlót az Elysiumban láttunk. Itt a látványt négyzetre emelték, a műbolygó (neve a függetlenségi háború győztes csatájára utal) pedig maga Amerika. Vagyis annak Obama-párti fele – ahogy ez utalásokból látható.

E wellnesstársadalom puhaságát, a folyton lekerített éleket elégeli meg az egykor ott felnövő főgonosz (hogy a ma fővéteknek számító spoilerezés határáig elmenjünk), és biológiai fegyvert vetne be a jólétiek ellen. Előtte ráadásul behatol a szervereikbe, lehallgatja őket, megszerzi titkaikat.

Két mai terrortípust egyesít e karakter. A cybertámadások főként keletről fenyegetik a Nyugatot, sokszor állami segédlettel (Oroszország, Észak-Korea, s talán Kína felől is).

A fizikai tömegpusztítók többnyire a már „bent” élő, ott született vagy oda emigrált eszementek, annak a társadalomnak a hedonizmusa ellen felindulva, melynek kényelmét, szolgáltatásait, tárgyi kultúráját maguk is igénybe veszik.

A filmbeli bolygó, ahonnan a támadás indul, egy brutális no-go zónára emlékeztet, rabszolgasággal, sivár viszonyokkal, erőszakkal. A Föderáció büszke hajója ide zuhan le, szerencsére a teleportálás (a sorozat egyik védjegye) még működik, csakúgy, mint Kirk forrófejű „jenki” vagánysága és Spock parancsnok hűvös racionalitása. Így a világpusztítás, több kézitusa és lézerharc miatt, elmarad. Helyette Kirk kapitány születésnapi bulijába kapunk betekintést, hol pezsgőspoharak koccannak a helyreállt béke és a megjelent fajok egységének tiszteletére.

 

Star Trek és genderforradalom

Míg a Star Wars többnyire ellentétes individuumok világa, a régebbi és összesítve sokkal több órányi Star Trek a csapatszellemet hangsúlyozza. A szangvinikus Kirk figuráját a közismert hegyes fülű, félig ember, félig vulkáni Spock egészíti ki, akinek mélyhűtött érzelmei, briliáns észjárása jól ellenpontozza a hangulatingatag kapitányt. Köztük egyfajta átmenetet képez a hajóorvos, aki tudományos szempontjait aggódással vegyíti. E vonása az új részben – amikor Spockkal együtt folyamatosan menekül – hoz pár vicces pillanatot a filmbe. Akad időnként megvillanó – halványan Monty Pythonos – humor is, ez a gépházban teázó Scottyra van osztva. A gépész most egy harcművész amazont kísérget, s bár más fajt képviselnek, a hasonló műszaki érzék szimpátiát sző közéjük. A négy alapfigura mellé a társadalmi egyenlőség igénye további jellemző szereplőket sorakoztatott. Ne feledjük, a hatvanas évek közepe egyebek közt a feketék jogegyenlőségének harca is, miközben az amerikai társadalomban a második világháború emléke és az éppen zajló vietnami konfliktus miatt erős volt a távol-keleti emberekkel szembeni ellenszenv, ami ellen a sorozat szintén felvette a harcot. Uhura hadnagy nőként és afroamerikaiként is fontos része e mini atmoszférának, csakúgy, mint az ázsiai Sulu, a kormányos. A multikulturális üzenet Csekov zászlós felbukkanásával lett teljes, aki a – hidegháború idején még valós ellenfél – oroszokat is behozta a sorozatba, jelezve, hogy a szuperhatalmak egymásra feszülésének árnyékában megismerhető, sőt rokonszenves kisemberek élnek, akiktől talán nem is kellene félni. Az alapkarakterek a filmmitológia 2009-es újraindítása utáni három mozifilmben, más szereposztásban is megmaradtak, ám a korszellemhez igazodás már korábban és azóta is megfigyelhető. 1968-ban épp a Star Trek mutatott először csókot fehér és fekete emberek között az amerikai televízióban, később a különféle lények közötti szexuális keveredés is megjelenik – az első „új” részben a még kadét Kirk egy zöld bőrű lénnyel enyeleg. A Star Trek ma is élen jár a tömegkulturális minták átkódolásában; most éppen a „genderkérdés” van soron. Így jelent meg az első nyíltan homoszexuális szereplő, Sulu kormányos, akit a „férje”, akivel kislányukat közösen nevelik, vár és ölel át Yorktown kikötőjében. A készítők a figurával az előző szereposztásban játszó, homoszexualitását annak idején titkoló idős japán színész (George Takei) előtt is tisztelegtek, bár ő a hírek szerint ezt igencsak erőltetett húzásnak látta. Vélhetően a filmet (és az új Star Warst is) készítő Bad Robot produkciós cég szeretett volna előremenekülni a Hollywoodra mindinkább ránehezedő nyomás elől, mely az eddig megszokott karaktereket (Amerika Kapitány, James Bond stb.) gyúrná át nőkre, melegekre, transzneműekre és így tovább.
Hajmeresztő, de a „a történelem ismétli önmagát” jelenség megint működik. Nemrég J. J. Abrams említett cége egyenesen kvótát vezetett be, hogy az írói, rendezői, színészi és más filmfeladatok egy része e „kisebbségeknek” jusson. A sztálinizált ötvenes években erre értően bólogatnának, hiszen megfelelő hátszéllel (munkás vagy szegényparaszti származással) könnyebben lehetett egyetemre és jó állásokhoz jutni.

Olvasson tovább: