Kereső toggle

Honnan ered az anyák napja?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az anyák napja országos elfogadásáért küzdő amerikai hölgynek nem volt férje és gyermekei sem. Az első Mothers Friendship Day valójában egy fesztivál volt, amelyen az anyák a polgárháború utáni megbékélésre sarkallták a katonákat. Hogyan lehet, hogy aki elérte az Egyesült Államokban, hogy az anyák napját a kormány a hivatalos ünnepek között tartsa számon, élete végén pontosan ennek ellenkezőjéért küzdött?

Ann Marie Reeves Jarvis 1830 szeptemberében született Virginia államban egy metodista lelkész lányaként. Egy sikeres kereskedőhöz ment feleségül, 11 gyermekük született, de közülük csak négy érte meg a felnőttkort. Jarvist ez a fájdalmas tapasztalata ösztönözte arra, hogy létrehozzon olyan helyi közösségeket, melyekkel a környezetében élő, illetve a közeli városokban lakó édesanyákat tudja segíteni. A közösségekben felvilágosítás és oktatás zajlott arról, milyen eszközökkel lehet felvenni a küzdelmet a gyerekkori megbetegedésekkel szemben, melyek az egészségügyi és higiéniai körülmények javításának legjobb módszerei. Mikor Ann hatodik gyermekével volt terhes, akkor már több városban működött az úgynevezett Mothers’ Day Work Club. Annék gyógyszereket vásároltak, hogy felvegyék a harcot az akkori népbetegségnek számító tuberkulózissal és tífusszal. Olyan programokat is szerveztek, melyek során megtanították a fertőzött anyáknak, hogy hogyan ellenőrizzék az anyatejet, mindezt még azelőtt, hogy az állam szervezett formában foglalkozott volna a közegészségügy kérdésével.

1861-ben kirobbant az amerikai polgárháború, és a Mothers’ Day Clubok a megváltozott körülményekhez igazodva továbbra is működtették közösségeiket. Megváltoztatták arculatukat, feladatkörüket, és egy olyan civil segítő szervezetté váltak, amely elsők között lépett fel a sebesültek támogatásában, ápolásában.

A polgárháborús ellentéteket Virginia meglehetősen megérezte. A konfliktus 1863-ban érte el a csúcspontját, amikor az állam nyugati része elszakadt Virginiától – Nyugat-Virginia az Unióhoz csatlakozott, míg Virginia többi része a déli államokkal tartott.

Jarvis sürgette a klubokat, hogy ebben a kritikus helyzetben a semlegességet képviseljék, és segítsék mind az unionista, mind a konföderációs katonákat. A bátor asszony nemcsak beszélt, hanem tetteivel is példát mutatott, ő maga is bekapcsolódott a katonák ápolásába, amely különösen akkor lett nélkülözhetetlen, mikor kanyaró- és tífuszjárvány tört ki a sebesültek között. A metodista lelkész lányaként felcseperedő asszonynak lehetősége nyílt arra, hogy a metodista egyházon keresztül elérje mindkét oldal katonáit. 

A polgárháború után Jarvis azért tett erőfeszítéseket, hogy Virginia államának közössége a háború utáni viszályokat mihamarabb felszámolja, az eseményeket feldolgozza, a felek megbéküljenek egymással.

Segítették a Taylor megyei főtörvényszék munkáját is, azáltal például, hogy a klub tagjai Mother’s Friendship Day-t tartottak, ahova mindkét oldal egykori katonáit hívták, azokat, akik ezen a törvényszéken várták, hogy orvosolják ügyüket. A jeles napon a közösség tagjai a veteránok között az egység és a megbékélés üzenetét hirdették, zenekarok léptek fel, a rendezvény végén pedig közösen énekelték az Auld Lang Syne-t.

Ann Maria Reeves Jarvis 1905-ben halt meg Philadelphiában. Lánya, Anna Jarvis, felnőttkorában rendkívül fontosnak tartotta, hogy megemlékezzenek az édesanyák fáradozásairól, áldozatos, kitartó munkájáról, tulajdonképpen erre tette fel az egész életét. Ő maga nem ment férjhez, és sohasem vállalt gyerekeket. Szerette volna, ha az egész amerikai társadalomban születik egy konszenzus egy napról, amikor az emberek arról emlékeznek meg, milyen áldozatokat is hoznak az édesanyák.

Sikerült megnyernie egy philadephiai áruház tulajdonosát, John Wanamakert, aki anyagi hátteret biztosított ahhoz, hogy anyák napi ünnepséget rendezzenek a nyugat-virginiai Graftonban, egy metodista templomban. Ugyanezen a napon emberek ezrei lehettek részesei egy anyák által szervezett megmozdulásnak egy Wanamaker’s áruházban Philadelphiában. Ezek hozzájárultak ahhoz, hogy a kezdeményezés nagyobb nyilvánosságot kapott.

A sikeren felbuzdulva eltökélte, azért fog küzdeni, hogy az anyák napja a hivatalos ünnepek között legyen a hazájában. Így még nagyobb kampányba fogott, leveleket írt újságokhoz és prominens politikusokhoz, arra sarkallva őket, hogy legyen egy nap az évben, amikor az amerikai polgárok hivatalosan is megünnepelhetik az édesanyákat és azokat a fáradozásokat, amelyeket a családjaikért vállalnak.

1912-ben már sok állam, város és egyház is úgy tartotta számon az anyák napját, mint az évente megrendezésre kerülő ünnepek egyikét. Jarvis létrehozta a Mother’s Day International egyesületet, hogy továbbra is kampányoljon eredeti célja mellett, hogy az összes államban is hivatalos ünneppé tegye az anyák napját, amelynek végül 1914-ben Woodrow Wilson elnök adott helyet a többi hivatalos ünnep között: május második vasárnapja ünnepnap lett az amerikai naptárakban.

Jarvis azonban mégsem érte el a célját. Ő ugyanis azt szerette volna, ha az anyák napja meghitt ünnep lett volna az édesanyák és családjuk között, határozott elképzelése az volt, hogy aznap az emberek viseljenek egy fehér szegfűt; akik már távol laknak, látogassák meg édesanyjukat, a napot egyházi rendezvényekkel tette volna még meghittebbé. Nem csoda, ha az ünnep gyors elüzletiesedése nem tetszett neki.

Jarvis, aki kezdetben együttműködött a virágárusokkal, hogy közösen alkossák meg az ünnep profilját, később kiábrándult az épp általa kiharcolt ünnepből. Nézeteit nem rejtette véka alá, a nyilvánosság előtt elítélte az ünnep arculatának átalakulását, sőt felszólította az embereket, hogy fejezzék be az anyák napi virágok, üdvözlőlapok és édességek vásárlását. Végül kampányba kezdett az anyák napi haszonlesők ellen, felemelte a hangját a virágárusok, cukrászok ellen is. Halála évében teljes egészében megtagadta az ünnepet, és immár azért lobbizott a kormánynál, hogy vegye ki az anyák napját a hivatalos ünnepek sorából. Ezek ellenére az ünnep elterjedt, nemcsak Európában, hanem Ázsiában is, s számtalan helyen emlékeznek meg hol május első vasárnapján, hol a másodikon az édesanyákról.

Olvasson tovább: