Kereső toggle

Egymás foglyai

Drónszülők és bumeráng-gyerekek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Alig vezették be a „helikopterszülő” kifejezést, máris egy újabb szülőfaj köröz a fejünk felett: a drónszülő. Az Y generáció 40 százaléka már szülővé vált. Ők azok, akik kisgyermekként megismerkedtek a tudomány és a high-tech legújabb vívmányaival, s ezeket apaként, anyaként nevelési stratégiáikba is beépítik.

Máté és Vivien 30 évesek, két hároméves ikergyerekük van, egy vidéki nagyvárosban élnek. Máté egy multinacionális vállalatnál saleses. Vivien még várandósan elindított egy webáruházat, amit azóta is sikeresen üzemeltet, Facebook-oldalukon már több, mint 9000 lájkolójuk van, és rengeteg a törzsvásárlójuk. Nemcsak a családi vállalkozásban van meghatározó szerepe a modern technológiának, hanem a családi életükben is. Az ikrek a vártnál korábban jöttek világra, így a kórháztól kapott két légzésfigyelő, digitális mérleg valamelyest megkönnyítette a kezdeti nehézségeket. Ha Máté üzleti útra megy, a család Skype-on, Viberen kommunikál, de bevonták a másik településen élő nagyszülőket is az ingyenes képmegosztások és hívások virtuális világába. Gyermeknevelési kérdéseiket hasonlóan fiatal szülőkből verbuválódott Facebook-csoportban vitatják meg, ahol a kinőtt ruhákat, használati tárgyakat is csereberélik. Természetesen használják az Instagramot és Pinterestet is; külföldi, egykori erasmusos csoporttársaikkal pedig leginkább Skype-on, Twitteren tartják a kapcsolatot. A Bogyó és Babócát a YouTube-on nézik, és sok mondókát, gyerekdalt is onnan tanulnak a gyerekekkel. Vivien zenerajongó lévén gyakran használja a Spotify-t is, és főzni is egy online kurzuson tanult meg. Máté rendszeresen fut, kilométereit szintén egy népszerű applikációban vezeti.

A digitális bennszülöttek szülei

Korunk fiatal anyukái és apukái nem mások, mint a „digitális bennszülötteknek” is elnevezett Z generációsok szülei. Már kisgyermekként megismerkedtek a tudomány és a technika legújabb vívmányaival, magabiztosan kezelik azokat, sőt használatuk mindennapi szükségletük lett. E generáció nagy része igyekszik elkerülni az elődeikre jellemző helikopterszülőséget, viszont sokan közülük drónszülőkké válnak. De kik is a helikopterszülők? Ahogyan Kádár Annamária Mesepszichológia című könyvében írja: „A helikopterszülők hajlamosak túl magas mércét állítani, magánórák és programok tömkelegébe hajszolva a gyermeküket (…) A helikopterszülők által »kitermelt« bumeránggyerekek gyakran nem tudnak leválni édesanyjukról és édesapjukról, felnőttként is gyakran visszatérnek a jó meleg családi fészekbe, ahol elvárják a gondoskodást, önállótlanok lesznek, és elveszítik természetes túlélési, megküzdési képességüket.” A tinédzser és fiatal felnőtt gyermekeik minden fontos döntésébe beleszóló szülők egy lényeges dolgot figyelmen kívül hagynak: a folyamatos nyomon követéssel megfosztják a fiatalokat mindattól a tapasztalattól, amire elengedhetetlenül szükségük lenne ahhoz, hogy megállhassanak a saját lábukon – néha akár saját kudarcaik árán is. Egyes kutatások szerint a gyermekeik „feje felett repkedő szülők” olyan országokban élnek nagyobb számban, ahol jellemzőbb a gazdasági egyenlőtlenség, bizonytalanság, ezeken a helyeken ugyanis fontosabb szerepe van a kemény munkának, az iskolázottságnak a mindennapi érvényesülésben.

Technológia: a szülők harmadik szeme

Az Y generáció 40 százaléka már szülővé vált. Az ő társadalmi beilleszkedésük elemzése alapján született meg a „Pán Péter-szindróma” fogalom, mely arra utal, hogy egy részük felnőttként is még a szülői otthonban él, elvárja a gondoskodást. Jellemző rájuk, hogy későn házasodnak, és későn vállalnak gyermeket, a hagyományos nemi szerepek kevésbé befolyásolják őket, mint bármely korábbi generációt. Az „Y szülők” egyik legfontosabb jellemzője, hogy a munka és a magánélet egyensúlya lényeges szempont számunkra. Az Y generációs anyukák 61 százaléka jelen van a munkaerőpiacon. Ez persze önmagában még nem teszi őket semmiben sem különbözővé a korábbi generációktól, viszont van egy dolog, amiben mégis mások, mint elődeik. Ryan Jenkins, nemzetközileg elismert Y generációs szakértő és szerző szerint ez pedig nem más, mint a technológia.

A helikopterszülők helyét átveszik a drónszülők: azok az anyák és apák, akiknek munkája nem teszi lehetővé, hogy gyermeküket fizikailag is ellenőrizzék, így az online applikációkat alkalmazzák erre. Korunk babái már technológia által vezérelt bölcsőkbe, gyerekszobákba születnek, ahol vezeték nélküli légzésfigyelők, babamonitorok, szülői applikációk, smart home kamerák, mobiltelefon-nyomkövetők őrködnek minden léptük felett. A drónszülők képesek távolról is információt szerezni és optimalizálni gyermekeik szokásait, magatartását, a technika a szülők harmadik szemeként funkcionál. Egyesek szerint ők alattomosabbak, mint a gyermekük összes létező szabad percét beosztó helikopterszülők, mivel a „drónok” úgy alakítják a helyzetet, hogy közben gyereküknek fel sem tűnik, hogy minden lépése számon van tartva.

Feltűnő az is, hogy míg a korábbi generációk gyermekgondozási és nevelési kérdéseikben szüleikhez fordultak, a mai fiatal szülők gyermeknevelési szokásaikat tekintve a kortárscsoport befolyása alatt vannak. Amennyiben tanácsra van szükségük, magabiztosan használják a rendelkezésükre álló blogokat, fórumokat, chatszobákat, vagy „internetesszakértőkhöz” fordulnak.

Az „Y szülőket” vizsgáló szakértők nem kritikának, csupán tényfeltárásnak szánják a jelenség bemutatását, sőt többen méltatják őket, mivel már sokkal felkészültebbek az internetes zaklatás, a digitális etikett terén, és ezáltal elődeiknél hatékonyabban tudják felkészíteni gyermeküket a veszélyekre, valamint beavatkozni a digitális nevelési kérdésekben.

A szakemberek érzékelik azt a tendenciát is, hogy az „ipszilonok” fegyelmezési taktikaként a technológiát is bevetik gyermekük szabadságának korlátozására: például nyomon követik gyermekük hollétét, vagy korlátozzák mozgásterüket az úgynevezett geokerítés alkalmazással, de egyesek még gyermekeik szabadidős tevékenységét is megfigyelik. Jenkins szerint ez mindaddig elfogadható, amíg a szülők nem esnek túlzásokba, ugyanis a technológiától való kizárólagos függőség a természetes szülői ösztönöket el tudja tompítani, az emberi ösztönöket és a szerető érintéseket, a támogató fizikai jelenlétet pedig nem lehet technológiával helyettesíteni.

Olvasson tovább: