Kereső toggle

Jövőteremtés mindenkinek

Interjú Dr. Farkas András nyugdíjszakértővel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Hetek hasábjain négy hete sorozatot indított a nyugdíjrendszer gondjairól és a saját nyugdíjunkról történő gondoskodás lehetséges módjairól. A legutóbbi két cikkében azt bizonyítja, hogy a nyugdíjcélú előtakarékosság valójában mindannyiunk törvényi kötelezettsége. Ennek kapcsán nagy vita bontakozott ki a www.nyugdijguru.hu honlapjához kapcsolódó online fórumokon. Sokan vélik úgy, hogy a nyugdíjukat az állam köteles biztosítani, hiszen évtizedek óta fizetik a nyugdíjjárulékot, s egyébként is képtelenek félretenni erre a célra, olyan kevés a pénzük. Mit válaszol az öngondoskodás ellen e sok ezernyi kommentben előforduló ellenérvekre?

– Amikor nyugdíjproblémákról beszélek, soha nem a jelenlegi nyugdíjasokra gondolok, hanem a mai harminc-negyven-ötvenéves honfitársainkra. Nekik még van idejük arra, hogy elkezdjék a felhalmozást. És ha elég sok idő áll rendelkezésükre, akkor kis összegekkel – a tényleges családi kiadások 5-10 százalékával – is el lehet kezdeni egy értelmes megtakarítási programot. Ez a nagyságrend pedig jellemzően szinte észrevehetetlenül megspórolható, mindössze egy kicsit tudatosabban kell e költéseinket megtervezni. Tíz kifli helyett kilenc, tíz paradicsom helyett kilenc, tíz alma helyett kilenc, harminc deka párizsi helyett húsz deka. Észre sem vesszük, olyan kicsi mértékben csökken a fogyasztásunk.  Ha ruhát, cipőt a szezon előtti vagy utáni leárazáskor veszünk, akár 30–40 százalékot is megspórolhatunk. Nem is beszélve a csökkentett rezsiköltségekről: ha nem figyelünk oda, észre sem vesszük, s már el is költöttük azt az összeget, amit a villany, a gáz, a víz, a csatorna, a szemétszállítás díján a kormányzati intézkedések következtében megtakarítottunk.

A kulcs az odafigyelés. A tudatos tervezés, ami tanulható. Tapasztalataim szerint megdöbbentő mértékben tudunk úgy megtakarítani, hogy az életnívónkon észre sem vesszük. Azokban a családokban is, amelyekben úgy tűnik, hogy lehetetlen összébb húzni a nadrágszíjat a jövőnk érdekében. Nem is kell összébb húzni azt a szíjat, csak okosabban kell becsatolni.

Ennek ellenére számtalan véleményből leszűrhető, hogy az emberek elvesztették a bizalmukat a megtakarításokat kezelő szervezetek iránt, elsősorban a magánnyugdíjpénztárak államosítása, s persze a bank- és brókerbotrányok következtében.

– A magánnyugdíjpénztárakat illetően két dolgot is tisztáznunk kell. Az első, hogy az a magánnyugdíjpénztár-tagság nem az öngondoskodás része volt, nem a saját adózott pénzünkből kellett rá félretennünk. Az a magánnyugdíjpénztár-tagdíj a kötelező nyugdíjjárulék része volt, csak éppen nem a központi nyugdíjbiztosítási alapba, hanem a választott kötelező magánnyugdíjpénztárunkba kellett befizetnünk. Az intézmény neve is mutatta, hogy itt nem önkéntes, hanem kötelező formáról volt szó. Ahogyan az állam elrendelhette a nyugdíjjárulék kétfelé osztását, éppen úgy joga volt ezt megszüntetni, és újra a központi kasszába terelni a járulékokat. Ez tehát nem indok az öngondoskodás ellen, mert egy törvényben előírt sajátos kötelezettségünkről volt szó. Az persze más kérdés, hogyan csapódott le mindez az emberek tudatában. De ismételten szeretném hangsúlyozni: ennek semmi köze nincs az önkéntes megtakarításhoz. A másik dolog a magánnyugdíjpénztárral kapcsolatban, hogy még a tagság fennmaradása esetén is csak az állami rendszertől várt nyugdíjunk legfeljebb egynegyede származhatott volna az ottani egyéni számlánkról. Vagyis egyáltalán nem biztos, hogy a nyugdíjunkkal kapcsolatban bármilyen megoldást jelenthetett volna. A magánnyugdíjpénztár-tagdíj a munkaviszonyból származó bevallott kereset először 6 százaléka, majd 8 százaléka volt, így azoknak a milliós tömegeknek, akik a mindenkori minimálbér közelében keresnek, semmilyen valós megoldást nem nyújthatott volna. A pici és zsugorodó állami nyugdíjváromány 25 százaléka is pici és zsugorodó lehet csak…

Ami a bizalomvesztés egyéb okait illeti, azok egyetlen esetben sem kötődnek olyan megtakarítási lehetőségekhez, amelyek biztosítási jogviszony keretében köthetők meg.

Ezen mit kell értenünk?

– Tapasztalataim szerint a legtöbb honfitársunk nincs tisztában a különböző megtakarítási, befektetési és biztosítási lehetőségekkel, illetve azok különbségeivel. A legegyszerűbben talán úgy lehet ezt elmagyarázni, ha felidézek egy szervizelési háromszöget. Képzeljük el, hogy elromlott az autónk, s ezért el kellett vinnünk a szervizbe. Három igényünk van a javítással kapcsolatban: legyen gyors, olcsó és jó minőségű. A szerviz tulajdonosa mosolyogva közölni fogja velünk, hogy e három igényünkből egyszerre csak kettőt teljesíthet. Vagy gyorsan és olcsón szervizeli az autónkat, de az nem lesz a legjobb minőségű javítás. Vagy gyorsan és jó minőségben javítja meg, de az nem lesz olcsó. Esetleg olcsón és jó minőségben szervizeli majd a kocsinkat, de az nagyon hosszú időbe telhet, biztosan nem lesz gyors, hiszen ezt hobbiból csinálja csak így. Nagyon hasonló kérdésekkel szembesülünk a megtakarításokkal kapcsolatban is. Egy befektetési háromszög lebeg a szemünk előtt, még ha nem is tudunk erről. Azt szeretnénk, hogy a megtakarításunk legyen biztonságban, hozzon nagy hozamot, s emellett bármikor hozzá is tudjunk férni a pénzünkhöz. E három igényből – biztonság, hozam, likviditás – egyszerre azonban legfeljebb kettő teljesülhet. A bankbetét esetében teljesül a biztonság és a hozzáférés iránti igényünk, de nem tudunk magas hozamot elérni. Egy befektetési alapnál, különösen a részvénybefektetésnél teljesülhet a magas hozam és a hozzáférés iránti igényünk, de a biztonság erősen kérdéses lehet, veszíthetünk is. A biztosítások esetén más a helyzet: teljesül a biztonság és a hozam iránti igényünk, viszont ennek ára van, mégpedig az, hogy nem nyúlhatunk hozzá a megtakarításainkhoz a szerződés lejártáig. Viszont például a nyugdíjbiztosítások esetében ez így is van jól, hiszen nem menet közben szeretnénk felhasználni a pénzünket, hanem akkor, amikor igazán nagy szükségünk lesz rá, vagyis nyugdíjas korunkban.

Az emberek azonban sokszor kételkednek a biztosítási szerződések megbízhatóságában is.

– Ebben a tekintetben érdemes megismernünk a biztosítási jogviszony előnyeit. Csak néhány tényezőt említenék. Az ügyfeleket védő garanciák egyik része magukkal a biztosítókkal kapcsolatos. A biztosítókat nagyon szorosan és rendszeresen ellenőrzi az MNB. Emellett a nyugdíjbiztosítások költségeire szigorú – ügyfélbarát – korlátozások vonatkoznak, amelyek a nyugdíjbiztosítási teljes költségmutatóban öltenek testet, garantálva, hogy e megtakarítási szerződések ár-érték aránya kiemelkedően jó legyen. Egy élet- és nyugdíjbiztosító ráadásul gyakorlatilag nem mehet csődbe sem, olyan szigorú szolvencia és garanciális tőkemegfelelési szabályoknak kell eleget tenniük. Meg kell említeni a biztosítók különleges védelmét is, amelyet a viszontbiztosítás jelent. Ezt úgy kell érteni, hogy a biztosítók az általuk bevállalt kockázatokat a nemzetközi biztosítási piac résztvevői között porlasztják, így hatalmas káresemények sem kényszerítenek térdre egy-egy társaságot, hiszen mögöttük állnak a többiek. Ilyen kockázatporlasztási rendszer csak a biztosítási iparágra jellemző. A garanciák másik része közvetlenül a szerződésre vonatkozik. Itt csak három elemet emelnék ki: egy nyugdíjbiztosítási szerződés nem része a hagyatéknak, nem vezethető ellene végrehajtás, ráadásul a szerződő fél határozhatja meg, ki legyen a szerződés kedvezményezettje – ez utóbbi lehetőség számtalan családjogi problémát képes előre megoldani.

Ha a nyugdíj-előtakarékosságról beszélünk, itt milyen lehetőségek adódnak, és kinek mit érdemes választania?

– A jogalkotó három nyugdíj-előtakarékossági formát részesít szja-jóváírási lehetőségben. A nyugdíj-előtakarékossági számlát (nyesz), az önkéntes nyugdíjpénztári tagságot és 2014 óta a nyugdíjbiztosításokat. Összesen e három megtakarítás után 280 ezer forint adójóváírás igényelhető vissza évente. Kinek ajánlható a nyesz? Kizárólag a tőkepiacokhoz értő befektetőknek, hiszen a nyesz esetében mindent a szerződő félnek kell intéznie, a befektetésekről minden esetben – segítség nélkül – neki kell döntenie. A nyesz számlára alapesetben 100 ezer forint adójóváírás igényelhető vissza. Az önkéntes nyugdíjpénztár ezzel szemben minden munkavállalónak ajánlható, ha van olyan munkáltatója, amelyik hajlandó kiegészíteni az általa fizetett (jellemzően 5 ezer forint körüli) havi tagdíját a cafeteria-rendszer keretében. A tag évi 150 ezer forint adójóváírást igényelhet vissza az egyéni számlájára. A nyugdíjbiztosítás pedig mindenkinek ajánlható, aki legalább a minimálbért kapja, erre a számlára évi 130 ezer forint adójóváírás igényelhető vissza. Hangsúlyoznom kell, hogy a nyugdíjbiztosítást elengedhetetlennek tartom minden magyar vállalkozó számára, aki a nyugdíjjárulékát a megélhetési, működési, cashflow-kényszerek miatt optimalizálja, azaz a minimálbér után fizeti, miután a várható nyugdíja így a 30-40 ezer forint körüli összeget fogja csak elérni. Még egyszer hangsúlyozom: aki ma a minimálbér-közeli összegek után fizeti a 10 százalék nyugdíjjárulékát, annak a nyugdíja legfeljebb havi 100 eurónak megfelelő összeg körül ingadozik majd. Van egy másik, a nyugdíja szempontjából szuper veszélyeztetett társadalmi réteg is Magyarországon: ők a hölgyek, akiknek a nyugdíját különösen fenyegetik a demográfiai és foglalkoztatási fejlemények. Nekik is elengedhetetlen a nyugdíjbiztosítás.

 

További információ – személyre szabott, ingyenes online válaszokkal – a www.nyugdijguru.hu honlapon vagy a www.facebook.com/nyugdijguru üzenetek rovatában. Személyes nyugdíj-előtakarékossági tanácsadás kérhető az opauszki.laszlo@consequit.hu e-mail címen vagy a 06 30 70 80 900 telefonszámon.

Olvasson tovább: