Kereső toggle

Erőszak elől menekült ‒ saját családja ölte meg

Európa és a csoportos nemi erőszak áldozatai

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Európában a csoportos nemi erőszak leginkább a háborús időkkel fonódik össze a fejekben, amikor az emberek elállatiasulnak, és a legszörnyűbb ösztöneiknek engednek utat. De legalább azzal kapcsolatban társadalmi konszenzus van, hogy az erőszak rossz, az elkövetők bűnösek, nem pedig az áldozatok. Ez azonban nincs mindenhol így, és lassan a saját bőrünkön is tapasztaljuk. A Konzervatív család blog cikke.

Ha Európában valaki csoportos nemi erőszak áldozatává válik, feljelentést tehet a rendőrségen, és bár egy nagyon kínos, megalázó és lelkileg fájdalmas procedúrának néz elébe, esélye van arra, hogy igazságot szolgáltatnak a számára. Így volt legalábbis eddig. Pár éve még nem gondoltuk volna, hogy ez az egyszerű tény is olyan nyugati érték, amely védelemre szorul a civilizációk csatájában. Ma azonban már sajnos nyilvánvaló, hogy a veszély valós.

A közelmúltban a menekültválsággal kapcsolatban több olyan megdöbbentő esetre is fény derült, amikor a csoportos erőszak áldozata nem kapott jogorvoslatot, illetve megpróbáltak nyomást helyezni rá, hogy eleve ne is tegyen feljelentést. A migránsokat segítő aktivisták éppúgy áldozattá válhatnak, mint az Európába érkező menedékkérő nők (akik a táborokban gyakran a vécére és a zuhanyzókba sem mernek kimenni): a Határok Nélküli Világ alapítvány egyik önkéntesét egy táborban erőszakolták meg szudáni menedékkérők a francia–olasz határon. Az esetben a legborzasztóbb az, hogy saját kollégái beszélték rá, hogy hallgasson a bűncselekményről, nehogy ártson a „nemes ügynek”. A hölgy hónapokkal később hozta nyilvánosságra a történteket.

Ahol a szex = erőszak

A CNN Emmi-díjas Sierra Leone-i újságírója, Sorious Samura már 2009-ben felhívta a figyelmet Nagy-Britannia szexuális erőszakkal kapcsolatos álszent politikájára. Az újságírót először az a tény hökkentette meg, hogy az országban semmiféle statisztikát nem vezetnek a csoportos nemi erőszak eseteiről. Így végül maga készített statisztikát 2006 és 2009 között több rendőrkapitányság adatai alapján. Arra jutott, hogy 92 elkövetőből 66 volt fekete vagy félvér, 13 fehér bőrű és 13 további afganisztáni, iraki, illetve líbiai. Samurát megdöbbentette, hogy az európai szigetországban olyan kegyetlen támadásokkal találkozott, mint annak idején a polgárháború sújtotta Sierra Leonéban.

Nyilvánvaló, hogy a sokkoló arányok oka nem az elkövetők származása – a vizsgálat rasszista motivációja a fekete-afrikai származású, munkája miatt általános elismertségnek örvendő Samura esetében nyilvánvalóan kizárható. Samurának feltűnt, hogy az általa vizsgált ügyekben az erőszaktevő fiatal fiúk nagy része nem is tudja, mi a különbség a szex és a nemi erőszak között. A tettesek jelentős része megdöbbentő módon nem érezte problémának, hogy megerőszakolták „rossz életűként” elkönyvelt áldozataikat.

Ez a logika hátborzongatóan emlékeztet az indiai Mukesh Singh magyarázatára, aki 2012-ben Delhiben azt a buszt vezette, amelyben négy férfi halálra erőszakolt és halálra kínzott egy barátjával utazó 23 éves egyetemi hallgatót. „Egy rendes lány nem jár odakint este 9-kor – magyarázta később Singh egy dokumentumfilmesnek – csendben kellett volna maradnia, és hagyni, hogy megerőszakolják.”

Elárult áldozatok

1997 és 2013 között az angliai Rotherhamben 1400 gyermek vált szexuális erőszak áldozatává. A rendőrség gyakran nem vette komolyan a gyerekek eltűnéséről szóló bejelentéseket, a döntéshozók pedig nem akartak konfliktusba kerülni a város nyolc százalékát kitevő muszlim kisebbséggel, akiknek körében szokássá vált, hogy az utcán csellengő angol kamaszlányokra vadásztak. Sheffieldben 170 olyan ügyet vizsgál a rendőrség, amelyben ázsiai férfiak csoportosan követtek el erőszakot kiskorú brit lányokon. Itt a döntéshozók szintén az iszlamofóbia vádjától félve igyekeztek titkolni az eseteket, és a problémára rávilágító szakembereket rendre lefajgyűlölőzték.

A szexuális erőszak tetteseinek elítélésével és az áldozatok védelmével kapcsolatos európai konszenzus szintén nagyon komoly sebet kapott a minap Németországban. Dessauban a napokban vált gyilkosság áldozatává egy szíriai lány (képünkön), aki pont azután menekült Németországba, hogy hazájában csoportos erőszak áldozata lett. A rendőrség gyanúja szerint a lányt saját családja ölte (vagy ölette) meg, mivel az erőszak áldozataként „tisztátalanná vált”, és szégyent hozott rájuk. Bármilyen bizarr ez a magyarázat, egy sor, vallási törvénykezésen alapuló muszlim országban teljesen bevett. Ezekben az országokban a törvény gyakran azokat a nőket bünteti, akik feljelentést tesznek erőszak miatt.

Olvasson tovább: