Kereső toggle

Láthatatlan munka a családban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ezzel a címmel rendezett szakmai konferenciát a Nagycsaládosok Országos Egyesülete. A Láthatatlan Munka Napja eredetileg egy Kanadából induló kezdeményezés, melyet Európában a franciaországi Háztartásbeli Nők Európai Szövetsége, a FEFAF karolt fel.

A Gellért Hotel kiállítótermében többségében középkorú urakkal és hölgyekkel találkozom, akik egy jól összeszokott nemzetközi nagycsalád benyomását keltik. Merthogy vannak itt Franciaországból, Németországból, Belgiumból, Svájcból, Svédországból, Lengyelországból és még sok más helyről is képviselők.

A konferenciát Varga Anikó, az egyesület főtitkára rövid beszédével nyitja meg, melyben hangsúlyozza a láthatatlan munka fontosságát, amit általában csak annak hiányában kezdünk el értékelni. Meglepetésként felolvassa a köztársasági elnök feleségének, Herczegh Anitának a köszöntő levelét, melyben elismerésével adózik az anyák heroikus, mindennapi küzdelméért. Programterven kívüli felszólalóként köszönti az egybegyűlteket a

FEFAF főtitkára, Maria Eltart, aki figyelmeztet: a láthatatlan munka fogalmát Európában gyakran azonosítják a feketemunkával, melyen változtatnunk kell. Ezt követően a délután házigazdájaként Márki László, az Európai Nagycsaládos Szövetség elnöke kéri pulpitushoz az előadókat.

Az első két felszólaló saját tapasztalatai alapján igyekszik intenzíven segíteni a környezetében élőknek. Lehőcz Mónika az Otthon Segítünk Alapítvány igazgatója, egy közvélemény-kutatás során nyilatkozó anyukákat idézve kifejti: láthatatlan munka a gyerekkel való beszélgetés, ima, a meccsen való szurkolás vagy a kedvenc film tizenötödszöri megnézése is. Kovács Ágnes súlyosan mozgáskorlátozott fiukat nevelte fel, megteremtve számára a könnyítő körülményeket, mind az óvodában, mind az általános- és középiskolában. Fia jelenleg az ELTE-n tanul pszichológiát. Ezen munka nyomán alapította meg a Mozgáskorlátozottak Békés Megyei Egyesületét, melynek mai napig elnöke. Kiemelten fontosnak tartja, hogy a láthatatlan munka végzése közben az anyák ne váljanak maguk számára láthatatlanná. Ezt követően Komlósi Piroska, a Károli Református Egyetem docense szólal fel, aki a frusztrációs toleranciát, azaz a feszültségek egyensúlyban tartását értékeli kiemelendő területnek. Egyébiránt jelzi, hogy a nők igen áldozatos láthatatlan munkája mellett a legtöbb férfi kitesz magáért ezen a területen. A szünet előtt még hallhatjuk Dávid Beát, a Semmelweis Egyetem megbízott dékánhelyettesét, aki a Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE) tagcsaládok körében történt felmérés alapján elmondja: az átlag családméret 5,11 fő, és 5-ből 4 családban házasok a szülők.

A szünetben a Lengyelországot képviselő hölggyel beszélgetek. Ő nyolc-kilenc éve volt először Németországban egy hasonló konferencián, ahol Márki László beszéde inspirálta főként arra, hogy saját hazájában is megalapozza a láthatatlan munka értékelésének kultúráját. Miután az elnök úr csatlakozik hozzánk, megtudok néhány olyan releváns információt a NOE megalakulásával kapcsolatban, mely a brosúrában nem szerepel. Például, hogy az alapítás tervezett időpontját 1987-ben néhány hónappal el kellett halasztani, tekintettel a még fennálló kommunista rendszer „pártszintkülönbségeire”. A kilencvenes évek elejétől kezdve igyekeznek száműzni a közgondolkozásból azt a tézist, hogy a nagycsaládosok az ország élősködői. Helyi szinten bátorítják a NOE-tagcsaládokat, hogy szervezetként vegyék fel a kapcsolatot az önkormányzatokkal. Kérdésemre kifejti, hogy jelenleg a fiatal családosokra fektetik a hangsúlyt, hiszen minden nagycsalád az első gyermekkel kezdődik.

Sebők Csilla doktorandusztól egy olyan kutatási eredményről hallunk, amely szerint az első és a második gyermek közötti háztartási munkateher növekedés kisebb, mint a második és a harmadik közötti. A KSH nyugalmazott főosztályvezetője, Szép Katalin pedig azt segít megérteni, hogy azt a tevékenységet nevezzük háztartási munkának, mely harmadik személy által is elvégezhető; hiszen a tanulás vagy az étkezés nem éppen delegálható feladat. Kifejti, hogy ha minden háztartásra fordított időt munkaóraként honorálnánk, a 2010-es időmérleg- kutatás szerint az 20,5 százalékkal emelné Magyarország GDP-jét. Gál Róbert, a Népességtudományi Kutatóintézet vezetőkutatója megemlíti, hogy ha az állami intézmények létrehozásánál nem számolunk a különböző – idő, munka – transzferekkel, erős aszimmetria léphet fel a támogatások kiosztásánál. Ez utóbbival az őt követő Fűrész Tünde, az EMMI családügyért felelős helyettes államtitkára is egyetért, és ellensúlyozásképp hangsúlyozza a minisztérium eredményeit.

Olvasson tovább: