Kereső toggle

Ne felejts el írni!

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Napjainkban drámai módon felgyorsult a kézírás visszaszorulása. Minél jobban digitalizálódik a világunk, annál inkább észrevehetjük saját magunkon, de a környezetünkben is azt a tendenciát, hogy egyre ritkábban írunk kézzel. Azt is egyre csúnyábban és egyre több helyesírási hibával. Csakhogy a korszellem, e-mailek, SMS-ek sem csökkentik a kézírás jelentőségét, melyet tudományos kutatások sora és szakemberek is egyértelműen bizonyítanak.

„Jó ideje azt vettem észre, hogy azon túl, hogy egyre kevesebb dolgot írok kézzel, egy hosszabb szöveg leírásánál alig tudom elolvasni a macskakaparásomat, pedig régen nagyon szerettem szépen írni. A telefonregiszter, a naptár a mobilomban van, a számlák kifizetését online intézem. Így kényelmesebb, és az igazat megvallva gyorsabb is rábökni egy billentyűre, mint odakanyarítani egy betűt” – meséli a diplomás negyvenes Csilla, aki arra már végképp nem emlékszik, hogy mikor írt papírra levelet, vagy küldött képeslapot. Ezzel azonban koránt sincs egyedül. A KSH adatai szerint a klasszikus levélküldemények forgalma az utóbbi időkben jelentősen visszaesett: míg 2005-ben még 1 milliárd 302 millió levélpostai küldemény volt forgalomban, addig 2012-re ez a szám 797 millióra csökkent.

Eközben egy friss hazai felmérés szerint a lakosság közel 80 százaléka internetezik, és ma már a legegyszerűbb dolgokhoz, jegyzetekhez, listák készítéséhez is léteznek különféle alkalmazások. Márpedig egy szép kézírással teli jegyzetfüzetnek vagy hagyományos naplóvezetésnek utánozhatatlan hangulata van. Így felpörgetett, értékvesztett korunkban már „A szó elszáll, az írás megmarad”, vagy a „Mutasd meg írásod, s megmondom ki vagy” közhelyek is jelentősen átértelmeződtek. Hol vannak már a gyöngybetűk, a dőlt vagy szálkás, a változatosan írt kézírások?

Több egyetemi oktató elmondása szerint a fiatalok kézírásának olvashatósága az utóbbi években rendkívül sokat romlott. A helyesírás is egyre gyengébb, különösen a mondatszerkesztés és -tagolás, illetve az úgynevezett intellektuális, jelentésárnyaló írásjelek használata is kevés vagy helytelen. Aki tehát huzamosabb ideig nem használja a már elsajátított kézírását, a saját bőrén is megtapasztalhatja, hogy bizonytalanabb lesz egyes helyesírási szabályok alkalmazásában, többször megtorpan a szavak írása közben, darabossá válnak az írásának mozdulatai, sőt még a gondolkodás összeszedettsége is könnyebben szétesik, ha elfelejtünk írni.

Sárosdi Virág, a népszerű Gyereketető oktatási weblap szerkesztője is összetett dolognak tartja, hogy milyen hatást gyakorol a felnövekvő nemzedékekre a kézírás jelentőségének csökkenése. „A kézírás sokkal több, mint gondolnánk. Míg egy gépelt szöveggel teleírt papírlapról senki nem mondja meg, ki írta le, addig a kézírásunk egyértelműen azonosít bennünket. Kisiskolás gyerekeknél az írás tanulásával együtt rengeteg tanulási képesség fejlődik: az ujjak finom, összehangolt mozgása, a figyelem, a szem és kéz közötti koordináció, a sorrendiség, a helyesírási képességek, a térérzékelés, és még hosszan sorolhatnám. Mindezek olyan képességek, melyek hiánya vagy fejletlensége kétségtelenül megnehezíti a tanulást” – fűzte hozzá lapunknak az oktatási szakember.

Egyébiránt azt, hogy a kézírás nemcsak kommunikációs csatorna, hanem a gondolkodás és a kultúra egyik fajtája is, sőt az ember fontos személyiségjegye, számos kutatás bizonyította. Például Marseille-ben egy francia kutatócsoport megállapította, hogy az agynak több központja is akkor aktiválódik, amikor megtanulunk betűket olvasni és kézzel írni. A kézzel írás megerősíti a tanulási folyamatot, ami azonban, ha csak gépbe pötyögünk be, elmaradhat. A kutatás szerint szoros kapcsolat van a kézírás és az olvasás között, melyben fontos szerepet játszik az agy szenzomotoros része. Írás közben ugyanis a kézmozgásunk letükröződik az agyunkban, és tulajdonképpen a mozgássort rögzíti az agy bizonyos hálózat révén. Ez által lesz erősebb a berögzülés, a memória, az írásra és a szövegre emlékezés is.

De több más kísérlet során is bizonyítást nyert, hogy a kézzel írt feljegyzéseink szövegeire jobban emlékszünk, a számítógépen írtakat pedig sokkal könnyebben elfelejtjük. Ugyanakkor a kézírás elhagyása nemcsak lelassítja, de visszafogja, sőt akadályozza is a fejlődésünket és a kreativitásunkat. Abban, hogy egyre kevesebbet írunk kézzel, és emiatt a helyesírásunk is romlik, az olvasás hiányának, vagy éppen a napjainkban szintén jellemző felgyorsult beszédtempónak, a kevésbé artikulált beszédnek is szerepe van.

Újpál Zsófia pszichológus arról beszélt a Heteknek, hogy nincs két egyforma írás, még ugyanattól a személytől sem, hiszen a papírra vetett írásaink a pillanatnyi testi-lelki állapotunkat tükrözik, így a kézírás nagyon sok mindent elárul arról, aki a tollat forgatja. „Laikusként is tudat alatt, ösztönösen észlelhetünk bizonyos jellegzetességeket. Van, akinek az írásképe például jó érzésekkel tölt el minket olvasás közben, van, akié feszültté tesz. A kézírással való kommunikáció éppen ezért személyesebb, többet mutatunk meg magunkból a pusztán leírt szavaknál. Ennek olvasása közben is összetettebb folyamatok működnek bennünk, nemcsak a szavakra reagálunk, hanem a vonalvezetés mikéntjére is” – fejtette ki. Hozzátette: „A kommunikáció mikéntjének egyéb személyiségfejlesztő vonatkozásai is vannak. Amikor kézzel írunk, egyrészt nekünk kell figyelni saját helyesírásunkra, így a géptől való függés helyett megéljük a nagyobb önállóságot. Másrészt az esetleges elírások, rontások esetén nem lehet maradéktalanul, nyomtalanul kijavítani a hibázásokat, így átgondoltabban, felelősségteljesebben írunk, fejlődik a precizitásunk.”

Persze vannak, akik szerint el van túlozva a kézírással kapcsolatos kérdés. Szerintük a technikai fejlődéssel lépést kell tartani, el kell fogadni, hogy változik a kézírás szerepe, és ezt az oktatásnak is követnie kell. Miközben sok vállalat grafológiai elemzés nélkül már nem is vesz fel dolgozókat, és az írástudatlan embereket megbélyegzik, egyes helyeken a hagyományos folyóírás tanulását is feleslegesnek tartják, és a gyerekeknek inkább a nyomtatott betűk felismerését tanítják meg. Sok iskolában ugyanis már táblagépen tanulnak, és a számonkérés is ezen keresztül történik. Noha a tendencia világszerte észlelhető, a kézírás (és leginkább a folyóírás) háttérbe szorulása talán az Egyesült Államokban a leglátványosabb. Az ország 42 államában harmadik osztálytól (8-9 éves kortól) már nem tanítanak kötelező jelleggel folyóírást, helyette a tízujjas gépelésre, illetve a nyomtatott betűk írására fektetik a hangsúlyt.

Hazánkban ezzel szemben egyelőre egységes állásponton vannak a szakértők: a kézírás jóval nagyobb odafigyelést igényel, mint egy szöveg begépelése, ami nemcsak a gyerekek személyiségfejlődése szempontjából fontos, hanem az egész életünkre hatással van. Ezért a kézzel írás olyan képesség, melyet minden embernek ismernie és használnia kell. Az írástanulás ugyanis fejleszti a gyerekek finommotorikai képességeit, figyelmet és összpontosítást igényel, és a helyesírásra is jobban megtanít, mivel nincs helyesírás-ellenőrző program, mely kisegítene.

Mindezek ellenére egyes kutatások azt állítják, hogy komolyan számolni kell azzal, hogy idővel elfelejtünk kézzel írni. Brit kutatók nemrégiben azt vizsgálták, hogy milyen hatással lehet a kézírásra az a rengeteg elektronikus eszköz, amit manapság használunk. A becslések szerint az elmúlt 10 évben a felmérés résztvevői 60 százalékkal kevesebbet írtak papírra – ezzel szemben több mint a duplájára nőtt annak a szövegnek a mennyisége, amit elektronikusan írtak le. A kutatók figyelmeztetnek: akár a kézírási képesség teljes elvesztésével is járhat, ha sohasem veszünk a kezünkbe tollat, és írunk vagy jegyzetelünk hosszabb szövegeket. Amellett tehát, hogy mindkettő készségre szükség van, sokan kongatják a vészharangot, de az biztos, hogy még egy ideig nem fog kihalni a kézírás, hiszen még mindig teszünk ki kézzel írt cetliket a hűtőszekrényre, és jegyzetelünk is kézírással.

Umberto Eco A kézírás művészetének alkonya című írásában azt fejtegeti, hogy szerinte a kézírás elkorcsosulása már a golyóstoll megjelenésével kezdődött, azzal ugyanis nézete szerint eleve nem lehet szépen írni. A kézírás mellett szól viszont, hogy az írás előtt gondolkodni kell. A neves olasz író így vélekedik: miután egyre kevesebben használják a szépírást, annak egyre nagyobb értéke lesz, klasszikus művészetté válik majd, és már ma is nagyobb értéke van egy kézzel írott levélnek vagy meghívónak. Végtére is ezek személyesebbek és maradandóbbak, mert kinek vannak meg például a 2000-es évek elején írt e-mailjei, vagy ezek nyugdíjas korunkra egyáltalán olvashatók lesznek-e még?

 

A betűvetés rövid története

Phalereus Demetrius athéni szónok már időszámításunk előtt a 4. században találóan így vallott a kézírásról: „A betű mutatja a lelket. Aki betűkkel ír, az valósággal belenyomja azokba lelkének képét, mi tehát az írása által megismerhetjük az ő lelkületét!” Az írás tulajdonképpen a gondolat rögzítését jelenti jelekkel. Úgy tartják, hogy a betűvetés egyszerű képek rajzolásából alakult ki: például egy alma rajza jelölte az almát. Az évek során aztán a képek fokozatosan szimbólumokká váltak, majd pedig betűkké, amelyek ábécéket alkotnak a hangok megjelenítéséhez. A mai értelemben vett írás létrejötte előtt is voltak segédeszközök – például faágak, írónád, éles kövek, rováspálca, hírnökbot, csomófej, kagylófüzér –, amelyek segítették az emlékezést és a közzétételt. Állítólag a betűírás az ókorban jelent meg a Közel-Keleten, de a képírás (egyiptomi hieroglifák) vagy az ideogramok (sumér ékírás vagy a kínai írásjelek) már hamarabb szolgáltak a gondolatok, fogalmak rögzítésére. Később a pergamen megjelenésével terjedt el a madártoll és a tinta, és egészen addig ezt használták, míg a középkori Európában el nem terjedt a papirusz. Az első működő töltőtollat pedig 1884-ben egy amerikai biztosítási ügynök készítette. A magyar származású Bíró László József és Goy Andor tervei alapján 1938-ban gyártották az első mai technikájú nyomógombos golyóstollat.

Olvasson tovább: