Kereső toggle

Vitaminpótlás természetesen

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Saláta, spenót, rebarbara, mángold, rukkola, csicsóka – csupa ismert és kevésbé ismert különleges növény. A tavaszi fáradtságon a szabadban végzett mozgás mellett hatásosan a vitaminpótlással vehetünk erőt.

A saláta ma már a világ egyik legnépszerűbb zöldsége: az ókorban is ismerték, szerették, akkoriban főleg vadon nőtt. Rendkívül változatos formákban termesztik, nálunk a hagyományostól a jégsalátán keresztül, egészen a vörös levelű salátáig minden fajtája beszerezhető. A különböző közkedvelt salátamixek legmeghatározóbb összetevője a salátalevél. Manapság már igen gazdag választékot találhatunk belőlük az üzletekben, például: lollo rosso, endívia, rukkola, jégsaláta, madársaláta, bébispenót, medvehagyma stb.

A salátafogyasztás számtalan gyakorlati előnnyel jár, hiszen gyorsan elkészíthető és még a legösszetettebb saláták is fél órán belül az asztalra tehetők. A salátafélék további nagy előnye, hogy kis energiasűrűségű táplálékok, ezért viszonylag nagy volumenben elfogyasztva is csekély mennyiségű energiát szolgáltatnak a szervezetünk számára. Ugyanakkor nagy víztartalmukkal hozzájárulnak a szervezet folyadék-, valamint ásványianyag-, vitamin-, élelmirost-ellátottságához. A saláták különösen gazdagok karotinoidokban és K-vitaminban.

A Kaliforniai Egyetem szakembereinek a kutatásai alapján azonban további kedvező hatások igazolódtak be. A kutatók több mint 17 ezer ember részvételével végeztek vizsgálatokat. Az eredmények azt igazolták, hogy már azok körében is, akik legalább napi egy adag salátát fogyasztottak, a C- és E-vitamin-, valamint a folsav- és a likopinszintek magasabbak voltak, mint azoknál, akik nem fogyasztottak nyers zöldséget. A salátákat kedvelők sokszor a teljes napi C-vitamin-szükségletüknek megfelelő mennyiséget magukhoz vették ezekkel az ételekkel. Megállapították ugyanakkor, hogy a szívbetegségek, az elhízás és krónikus betegségek előfordulása is alacsonyabb volt a salátafogyasztók körében. A megfelelő zsírsav-összetételű dresszingek alkalmazása tovább növelheti a likopin és a karotin felszívódását. ,,A salátafogyasztás kényelmes módja annak, hogy javítsunk a táplálkozási szokásainkon” – mondta Dr. Lenore Arab, a kutatások vezetője.

A spenót szezonja májustól októberig tart, de jól fagyasztható és feldolgozható, így egész évben hozzáférhető. A legkellemesebb íze és legnagyobb ásványianyag-tartalma azonban a tavaszi és az őszi hónapokban van. Egyes források szerint Délnyugat-Ázsia területéről ered, és „perzsa fű” néven már a 8-9. században ismert volt. A spenót igen értékes zöldség, bizonyos vélemények szerint „szuperélelmiszer”. Rengeteg érv szól a fogyasztása mellett: kis energiatartalmú, ugyanakkor kiemelkedően gazdag vitaminokban (K-, A-, C-, E-, B2-, B6- és E-vitaminban, folsavban), ásványi anyagokban (mangánban, magnéziumban, vasban, kalciumban, káliumban), s mindezek felett kitűnő flavonoid- és karotinoidforrás. A spenót összetevői révén serkenti az emésztést, ezenkívül antioxidáns hatású és gyulladáscsökkentő tulajdonságú is egyben. Egyes kutatások szerint levelében 13 különböző flavonoid található, melyek jól kiegészítik az antioxidánsok és más daganatellenes hatóanyagok egészségmegőrző szerepét azáltal, hogy csökkentik a sejtek oxidatív károsodását.

Étkezés céljából az egészséges, kártevő- és betegségmentes, üde zöld színű, ép leveleket használjuk fel. Kerüljük azokat a leveleket, amelyek nem egységesen zöldek, sárga vagy barna foltok tarkítják. Az elkészítés előtt tanácsos alaposan megmosni a spenótleveleket háromszor-négyszer, bő vízben. Nyersen történő fogyasztása előtt a vizet le kell itatni a levelekről papírtörölközővel, de még jobb, ha zöldségcentrifugát használunk. A parajt főzve nem tanácsos fagyasztani, válasszuk inkább a gyors, 1-2 percig tartó blansírozást, a rövid, kíméletes párolást, fonnyasztást, és így tegyük a mélyhűtőbe gondos csomagolás, címkézés után.

A spenót íze alapvetően bármilyen tejalapú élelmiszerrel jól finomítható, lágyítható, nem véletlen, hogy a spenótfőzeléket a legtöbb háztartásban tejjel, tejszínnel gazdagítva kínálják. Készíthetünk belőle levest is, kínálhatjuk húsok, halak, egyéb tengeri herkentyűk mellé köretként. Gazdagíthatunk vele sokféle tölteléket, amelyeket azután különböző tésztákba tölthetünk. Leggyakrabban cannellonit és lasagnét szokás tölteni spenóttal, de a franciák kedvence, a quiche is elkészíthető könnyed, tavaszi, spenótos töltelékkel. Mascarponéval és egy kis érettebb sajttal könnyen klassz mártást készíthetünk belőle, amihez már csak egy kis tészta szükséges.

 

SPENÓTOS-SONKÁS PENNE

Hozzávalók:
1 kg spenót (friss)
0,7 kg penne tészta (durum)
2 közepes fej fokhagyma
0,4 kg füstölt combhús vagy gépsonka
0,4 l főzőtejszín
0,24 kg krémsajt
20 dkg trappista sajt
50 g olívaolaj
só ízlés szerint
őrölt bors, borsikafű ízlés szerint

A spenót szárrészét eltávolítjuk, alaposan megmossuk. A fokhagymát megtisztítjuk és karikákra vágjuk. Egy serpenyőben kevés olívaolajon megfuttatjuk a fokhagymát és a felkockázott sonkát, majd kevés vízzel felöntjük, a sonkát pároljuk, majd enyhén lepirítjuk. Közben vizet forralunk külön edényben, ebben főzzük ki a tésztát (roppanósra).  A spenótot lazán, összetépkedve rászórjuk a fokhagymás- sonkás alapra, majd fedő alatt pároljuk 3-4 percig, míg megfonnyad. A tejszínt és a krémsajtot ráöntjük, alaposan elkeverjük és átforraljuk, közben sóval, borssal, borsikafűvel ízlés szerint fűszerezzük. Az elkészült sonkás-spenótos öntetet a leszűrt tésztára öntjük, lazán összekeverjük, és 2 percig pihentetjük a tálalás előtt. Durvára reszelt sajttal megszórva tálaljuk.

Olvasson tovább: