Kereső toggle

Föl a fejjel!

Hogyan küzdjük le az önbizalomhiányt?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Könnyen megsértődik? A legártatlanabb megjegyzésből vagy kritikából is ügyet csinál? Paul Hauck neves amerikai író és vezető pszichiáter a Föl a fejjel! című könyvében humoros illusztrációk kíséretében győz meg arról, hogy minden viselkedésformánkat tanultuk, és ha valami nem működik jól, akkor csakis rajtunk áll, hogy változtassunk rajta. Leleplezi a kisebbrendűségi érzés jeleit és formáit, majd javaslatokat tesz leküzdésének a hogyanjára is.

Ki ne tartott volna már attól, hogy kinevetik a kollégái, megszólja a szomszéd, elhagyja az, akit szeret, vagy nyakára nő a gyereke? Félelmünkben aztán hibát hibára halmozva végül is sikerül elérnünk, hogy súlyosabb aggodalmaink jogosnak bizonyuljanak. „Ne hidd, hogy kisebbrendűségi érzésed magától elmúlik. Ha nem teszel ellene, egész életeden át elkísér” – vallja Hauck, aki könyvét sikeres pályafutása legfontosabb művének tartja. A kritikát nehezen viselők számára is hasznos ez az olvasmány, hiszen több évtizedes megfigyelés és tapasztalatokon alapuló munka gyümölcseként született. Sőt, a könyv illusztrációi is rendkívül jól sikerültek.

A lényegre törő írás olyan önszemléletre kíván tanítani, amellyel szívesen, kiegyensúlyozottan élhetünk együtt. A szerző szerint sokkal könnyebben viselnénk az élet valódi terheit, ha önmagunk bírálgatása nélkül élnénk. Ehhez gyakorlati példákat és módszereket mutat be, melyek egyszerűségük ellenére gyökeresen megváltoztathatják életünket, átsegíthetnek az élet buktatóin. „Ha valóban változni akarunk, keményen le kell számolni mindazzal, ami állandó bűntudatot és kisebbségi érzéseket okoz. Ez pedig nem megy egyik napról a másikra: ne riasszon el senkit, hogy időt és fegyelmet követel a folyamat, és bármilyen hosszú legyen is a küzdelem, a jutalom nem marad el” – írja Hauck.

A szerző szerint önértékelésünk nagymértékben meghatározza életünket és jövőnket. Amit gondolunk magunkról, sokkal fontosabb, mint mások véleménye. Hogyan ismerjük fel az önbizalom hiányát? Az egészséges személyiség jó szívvel fogadja a kritikát és azt, ha valaki segít észrevenni a hibákat. A kisebbrendűségi érzésekkel küzdő emberek viszont azzal is elárulják bizonytalanságukat, hogy állandóan a javaikkal hencegnek: a ruhájukkal, az autójukkal vagy éppenséggel a kapcsolataikkal – holott egy ember értékét nem ezek a dolgok jelzik.

A szerző ismerteti az oly gyakori kisebbrendűségi érzés jeleit és megnyilvánulási formáit. Ezek közé tartozik az önutálat, az állandó mentegetőzés, az indokolatlan bűntudat, a kudarckerülés, a visszautasítástól való rettegés, a féltékenység, a bókok elutasítása, a hibahajszolás vagy a megmérettetéstől való félelem. Szó esik a paranoid személyiségről, aki betegesen hajszolja az emberek megbecsülését, de a szerző a titkolózó, a skizoid vagy a túlérzékeny habitusról is szól.

Ezután rámutat a megoldás technikájának három lépésére. Első javaslata: sose minősítsünk – se magunkat, se másokat, mert a minősítés szubjektív, gyakran előítélet szüli, és nem logikai alapon történik. Az igazság az, hogy ki ebben jobb, ki abban, egyikünk sem lehet mindenben a legjobb. „Sokan képzelik, hogy legalább egy dologban rendkívülit kell elérniük ahhoz, hogy büszkék lehessenek önmagukra. Csak akkor tartják magukat valamire, ha egészen szokatlan mértékben sikerül kivívni mások elismerését. Az ilyenek többnyire bizonytalan és boldogtalan emberek” – tisztázza Hauck.

A második lépés a „tettbizalom-építés”, ugyanis minden eredmény kiindulópontja a cselekvés. Bízzunk abban, hogy képesek vagyunk szeretni, tanulni, dolgozni, kapcsolatokat építeni, értéket teremteni. Nem elkerülni, hanem teljesíteni kell a feladatokat, ami sikerélménnyel jutalmaz meg. Fontos a kis lépések taktikája is: mivel a befejezetlen dolgok elégedetlenséget szülnek, bontsuk a tevékenységeket olyan részfeladatokra, amelyeket biztosan meg tudunk csinálni.

Utolsó lépésként Hauck azt tárgyalja: hogyan vívjuk ki mások megbecsülését. Fontos az egészséges önérvényesítési készség kialakítása, melynek alapelve: mindenkivel úgy bánnak, ahogy megengedi. Vegyük észre, ha bántanak, elnyomnak, kihasználnak, manipulálnak, uralkodnak rajtunk: ne hagyjuk és szóljunk, mert mindezeknek következményei vannak! Az egészséges önérvényesítés célja pedig nem más, mint az, hogy kellemesebb legyen az együttélés másokkal – és persze önmagunkkal.

Akaratos gyerek

A téma kapcsán kérdésünkre Jáki Zsuzsa pszichológus mindezt a következőkkel egészítette ki:  „A könnyen történő sértődések is lehetnek a nárcisztikus sérülékenység jelei, alesetei, ami általában korábbi fejlődési nehézségre vezethető vissza. Hátterében gyakran az áll, hogy a gyermek alapvető biztonságérzete nem alakult ki az első néhány életévben. Mostanában azonban egyre gyakoribb, hogy amikor a gyermeknek már az lenne előnyös, hogy megtanuljon alkalmazkodni, még akkor is körülötte forog a világ. Tehát nemcsak a figyelem hiányából, hanem annak »túladagolásából« is kialakulhat ilyen problematika. Az alacsony önbizalmat többféleképpen is leleplezhetjük. Könnyebb felismerni a visszahúzódó, fejét lehajtó, halkan megszólaló emberben a félénket, mint a nagyzoló, fennhéjázó viselkedésűben. Pedig az utóbbi is lehet valamilyen önértékelési probléma leplezése, kompenzálása, akár úgy is, hogy a személy maga sem ismeri fel saját sérülékenységét, azt nem engedi tudatosulni.”

Olvasson tovább: