Kereső toggle

Mediterrán kalandozás Marco Polo szülőföldjén

Interjú egy Korculán élő magyar hölggyel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Poros útikönyvek helyett egy helybéli szigetlakót kérdeztünk az Adriai szigetekről. Így megtudtuk mitől intelligens a polip, hogyan kell kapitális halat fogni, vagy éppen mikor lehet a legolcsóbban odautazni. Kovácsevity Valéria már 15 éve él Korcula szigetén a családjával, mondhatni úgy ismeri a helyi dolgokat, mint a tenyerét.

Az Alföldön születtél, most az Adrián élsz egy szigeten. Hogy kerültél oda?

– A vajdasági Adán születtem, aminek a neve törökül éppen szigetet jelent. Amikor 1992-ben férjhez mentem, minden változóban volt. Mindinkább erősödött a háborús hangulat. Verbászra (vajdasági község – a szerk.) költözésemkor pénzügyi igazgatóként csak pár márka volt a fizetésem, és egyre csak romlott a helyzet.

Ez miben nyilvánult meg?

– Jöttek Verbászra uszító emberek autóbuszokkal, akiket vittek tüntetni. Az élet mindinkább elviselhetetlenné vált. Sok behívót osztottak ki „Hív a haza” felirattal, „katonai gyakorlatra”. Sokan, akik erre elmentek, soha nem jöttek vissza többé. Verbászon, ha jól tudom, hatvanöt fiatal vesztette életét ilyen módon.

Mi történt velük?

– Elvitték őket, utána Horvátország, Bosznia területén életüket vesztették. Sok fiatalt hátba lőve hoztak haza. Azt a kis barátunkat is, aki a lakásunkat építette. Szerb fiú volt, egyedül tudott építeni, vizet vezetni, villanyt szerelni, cserepezni – szorgalmas fiatalember volt. Este együtt virágot szedtünk, vitte a barátnőjének. Ő mondta mindig: „Azok, akik rombolnak, háborúznak, sohasem építkeztek!” Mindig a háború ellen volt. Egy nap őt is elvitték, és két-három nap után visszahozták koporsóban. A nagy katonai parádé miatt elvárták a szüleitől, hogy meg legyenek elégedve a jó „szervezéssel”, ám a temetésen az édesapja erélyesen követelni kezdte, hogy utoljára még látni akarja a fiát. Az ott lévő magas beosztású katonák nagyon tiltakoztak, de végül kinyitották a koporsót. Ekkor látta meg az apja, hogy a fiát hátbalőtték. A sajátjai lőtték le, mert ő nem akart lőni senkire sem. Verbászon több ilyen eset is előfordult. Amikor a fiunk megszületett, csak arra gondoltunk, hogy ő ezeket ne élje át.

Korčulára hogyan kerültetek?

– Mivel anyósom korčulai születésű volt, innen jött az ötlet. 1998 májusa volt, tudtuk, hogy kezdődik a szezon, a férjemnek lesz munkája, azután meg majd alakul valami. Amikor idejöttünk, különböző szemináriumokon vettem részt. Történelemkutatással, kulturális hagyományok tanulmányozásával foglalkozom. Idegenvezetőként, idegenkísérőként, bírósági tolmácsként dolgozom leginkább. Az egész szigetet feltérképeztem: hol van olcsó lehetőség, merre lehet vitorlázni, hol lehet sikeresen horgászni, hol van sok szeder…

Ezek szerint horgászol is?

– Itt csak férfiak szoktak, de engem megtanított egy szomszédasszony, aki minden évben Zágrábból jön ide a villájába. Azt mondta: „Megtanítalak én nagy halat fogni, mert a kicsit úgyis meg tudjuk venni!” A sós kishalak maradványait be kell gyúrni beáztatott régi kenyérbe, esetleg pici olívaolajat is lehet beletenni. Ezt kell a horogra tenni. Sikerült így kifognom sok ördöghalat (škrpint) – ezen nőtt fel a fiunk. Amikor a Kagyló-öbölben laktunk, letettük mindennap a varsát, és beleraktuk az ebédmaradékot. Mindig jöttek rá halak, rákok, így meglett a másnapi ebéd is. A varsánál viszont arra kell vigyázni, nehogy polip (hobotnica) menjen bele. Ez a polip különben a tenger egyik legintelligensebb állatkája: ki tudja nyitni a varsát, megeszi a benne talált kishalakat, rákokat, kimegy belőle, és becsukja maga után.

Milyenek a dalmát emberek? Hogyan viszonyulnak az idegenekhez?

– A dalmát emberek nagyon kedvesek, vendégszeretők, és szívesen segítenek bármilyen helyzetben, például akkor is, ha valakinek meg kell magyarázni, mi hol található. Sokan télen valahol máshol élnek, a nyarat viszont itt töltik. Számos külföldinek is van már itt ingatlanja, az utóbbi időben főleg svédek, norvégok jöttek ide lakni. Az óceánjárók is mindig kikötnek itt Korčulán, ezeken 2-3 ezer ember is utazik. Ilyenkor úgy néz ki, mintha még egy szigetnyi ember idejönne.

Miből élnek a helybéliek?

– A nők általában iskolában, egészségügyben, hivatalokban dolgoznak, a férfiak elmennek külföldi hajóstársaságokhoz: van, hogy két hónapot hajón töltenek, két hónapot pedig itthon. Ez lehet hathónapos szolgálat is, kinek hogyan felel meg. Az idősebbek általában az olívaültetvényeket rendezik, meg a szőlőtőkéket, mert a borászat is jelentős tevékenység itt Korčulán.

Ha valaki egy adriai szigetre szeretne utazni, akkor milyen szempontok szerint érdemes választania?

– Ez attól függ, kinek mi az elvárása. Korčula a sűrű fenyőerdőiről kapta a „Corcyra Nigra”, „Korkyra Melaina”, vagyis fekete Korčula nevet. Még a volt Jugoszlávia idején tanultuk, hogy a tüdőbetegséggel, allergiával küzdő embereknek Korčula vagy Hvár a legjobb választás. A levegőváltozás, a só kipárolgása, valamint a fenyőerdők illata fantasztikus hatással van az emberi szervezetre. Már egy hét itt-tartózkodás is megmenti az embert az allergiás tünetektől a következő évre. Aki szereti a természetjárást, arra Mljet szigetén fantasztikus lehetőségek várnak: kerékpározás, kajak, kenu, túrázás, a Kis- és a Nagy-tó, valamint a Nagy-tó Szent Mária szigete. Ezt a szigetet mindenki „földi paradicsomnak” nevezi. Gyönyörű. Hvár szigetén a levendulamezők jelentősek. Minden szigetnek megvan a maga varázsa.

A szigeteken intenzívebbek az illatok, erősebbek a színek, a mediterrán illat mindenhol erőteljesen jelen van.

Szabó Lőrinc verseiben sokszor visszatérnek az adriai emlékek. Beszélgetés a tengerrel című versét épp itt Korčulánál elhaladva írta meg.

A tenger élővilága mennyit változott az elmúlt évtizedekben?

– A tenger világa csodálatos. Bővelkedik kagylókban, tengericsillagokban. Sonkakagylókból itt a Kneža nevű település közelében van a legtöbb. Jelentősebb változás a déli partokon nincs, habár hallani, hogy az olaszok nagyon sok halat fognak ki naponta, így az állomány számottevő csökkenése várható. A tenger hőmérséklete viszont pár fokkal megemelkedett az utóbbi időben, de ez főleg az Adria északi részére hat ki jobban. Ennek következtében máris előfordul, hogy ismeretlen halak is megjelennek: az óceánokból vándorolnak ide.

Tengeri kalandokra is van lehetőség?

– Igen, például szakbúvár segítségével fel lehet deríteni egy-egy elsüllyedt hajót. De amatőr szinten is lehet búvárkodni és élvezni az Adria gazdagságát. A tenger kristálytiszta: épp most voltak vizsgálatok, melyek igazolták, hogy ez Európa egyik legtisztább tengere, mindenütt le lehet látni 40-50 méter mélyre. Korčulára érdemes jönni az olívaszüretkor is, október végén, novemberben.

Delfinekkel milyen sűrűn találkozol? Esetleg cápa van arrafelé?

– Delfinek is gyakran előfordulnak itt a szigetek körül, főleg a hajókirándulások során gyönyörködhetünk a játékukban. Az Adriában körülbelül 220-at tartanak nyilván, jellemzően mindig 3-4 delfin tart együtt. Cápa ezen a vidéken nem jellemző, habár nem tanácsolnám senkinek, hogy ússzon át a Pelješaci-félszigetre.

Melyik sziget való kifejezetten kerékpárosoknak?

– Általában minden szigeten lehet kerékpárral közlekedni. Tanácsos a helyiektől megkérdezni, melyik az az útszakasz, ahol a legtöbbet lehet látni. Korčula szigetén legjobb Lumbarda felé menni, mert széles az út, nincsenek nagy emelkedők. Kerékpározás közben lehet gyógyfüveket gyűjteni, vannak szeder- és fügeültetvények, de akad a sziget másik végén őskori barlang is.

Van egy falu Korčulán, ahol sok a száz év körüli  ember. Lehet tudni valamit az életmódjukról?

– Korčula szigetén a leghosszabb éle-tűek a Račišće halászfaluban élők. Itt általában a férfiak óceánjáró hajókon szolgáltak, míg a nők gyerekeket neveltek, szőlő-, olívaültetvényeket rendeztek. Minden délután van a falu partján sakkparti, kártyaparti az egykori szálloda előtt. Ott lehet régi helyi finomságokat is enni-inni. Ezek az emberek főleg horgásznak, halat esznek, van házi gyógyfüves pálinkájuk, házi boruk, gyógynövényeket gyűjtenek, és minden család házi teával vendégeli meg a turistákat. Finom itt a prošek – az édesborpárlat – is. A mediterrán táplálkozás, a megszokott életmód lehet a titka a hosszú életnek.

Korčulának tényleg van köze Marco Polóhoz?

– Marco Polo itt született Korčulán, az Óvárosban, mivel akkor ez Velencéhez tartozott. A korčulai Polo családok az ő leszármazottai, ugyanakkor Velencében is nyilvántartanak Polo vezetéknevű családokat. Itt vannak még az Óvárosban a Gabrielis-, Arneri-, Ismaelis-, Caenazzo-, valamint a Lešić–Dimitri-paloták is. Az Arneri-palota kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a tulajdonos, Arneri úr, mivel közeli baráti kapcsolatban volt  a Tito-kormánnyal, kijárta, hogy 1986-ban a Korčula-szigetre is bevezessék az ivóvizet. A Neretva folyó vize egy tenger alatti csatornán áramlik ide, Korčulára. Azelőtt hajókkal hozták az ivóvizet, és az emberek köbméterenként vették. 1986-ban a bor olcsóbb volt, mint az ivóvíz.

Most már kellőképpen megjött a kedve az embernek egy utazáshoz. Tudnál adni néhány praktikus tanácsot, hogyan utazzunk olcsón a szigetekre?

– A szigetekre leginkább komppal, hajóval lehet eljutni. Az autóúton el lehet jönni Splitig, és onnan van járat vagy ide Korčulára, vagy a sziget másik végére, Vela Lukára. Jár ide komphajó Drvenikből is. Van, aki repülővel érkezik Dubrovnikba vagy Splitbe, én pedig egy irodán keresztül megszervezem a Korčulára való idejövetelt. Egyszerű, gondmentes.

De a többi szigetre is közlekednek hajójáratok, csak előre érdemes megérdeklődni. A legolcsóbb mindenképpen az elő- és az utószezon, ami május, június, valamint augusztus vége, továbbá szeptember és október. Mi május elején kezdjük a fürdési szezont, és október 15-ig általában minden nap fürdünk. A tenger hőmérséklete máris 16-17 fok, de néhol a 18-at is meghaladja.

Olvasson tovább: