Kereső toggle

Etikaoktatás ásóval, lapáttal

Vácott segítenek a Habitat diákjai

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egészen mást jelent az iskolapadban etikát tanulni, és egészen mást, ha lapátot ragadva kreatív munkával segítünk a rászorulókon – állítja Johann Semaan, a Párizsi Amerikai Iskola történelemtanára, aki 16 fős önkéntes diákcsapatával segédkezik egy Vác közeli építkezés befejezésében, valamint egy hajléktalanszálló kifestésében. A munkálatokat a Habitat for Humanity Magyarország koordinálja a szervezet céljainak megfelelően, vagyis a lakhatási szegénység csökkentésének jegyében.

A Nógrád megyei Berkenyén járunk, ahol külföldi diákok egy építkezés befejezéséhez nyújtanak segítséget. A háztulajdonos, Szolga Tőkés Sándorné (Judit) fiával lakik itt. Mióta az asszony 2010-ben özvegyen maradt, a tíz éve tartó építkezés végképp megrekedt. Szigetelésre már egyáltalán nem futotta, s hiába fűtik fel cserépkályhával a nagyszobát, a meleg pillanatok alatt elszivárog a csupasz, vakolatot is nélkülöző téglafalakon keresztül. „A Habitat segítsége nélkül nem tudtunk volna továbblépni” – mondja Judit hálálkodva, mert a szervezet olyan fizetési konstrukció mellett ajánlotta fel a segítségét, amely a tanári fizetésből élő hölgy számára is kigazdálkodható. A munka önkéntes – vagyis nem kell érte fizetni –, az építőanyagok árát pedig öt év alatt, havi 12 ezer forintos részletekben kell visszafizetnie, kamatmentesen. Ha csökken a rezsiszámla, akkor még az is elképzelhető, hogy  a rezsiköltségeken többet spórol meg, mint amennyibe a kölcsön kerül. Ráadásul a ház értéke és komfortfokozata is növekedik.

A Párizsból érkezett diákok többsége a háztulajdonos fiával együtt éppen árkot ás az épület körül, mert a szigetelést az alapoktól kezdik. Mások a falakon belül munkálkodnak, s a flex sivító hangja néha még a kinti beszélgetést is megzavarja. A hangulat olyan vidám, mintha csak egy iskolai kiránduláson volnánk. Az iskolai síszünet idejére választották a diákok azt, hogy Berkenyén árkot ásnak. A pénzt az útra maguk gyűjtötték össze, sőt adományukkal is támogatják a Habitatot. A csoportot két tanár, John és Johann vezeti. „Fontos számunkra, hogy a diákok, akik nagyon jó anyagi körülmények között élnek, ne csak az elméletekkel, hanem a valósággal is megismerkedjenek. Ezért a Párizsi Amerikai Iskolában tanuló mintegy 350 diák mindegyike valamilyen önkéntes szervezethez is csatlakozik. A Habitat 50 fővel működik. Általában ebédidő alatt találkozunk egymással, ahol megbeszéljük, milyen szükségekről tudunk, hol segíthetünk: akár helyben, akár egy távoli országban” – tudjuk meg John Kim angol irodalom szakos tanártól. Évente mintegy 20 fő utazik azokba az országokba, amelyeket kiválasztanak maguknak. Jártak már Indiában, Romániában és Macedóniában is.

Tera, Nona és Alison éppen együtt forgatják a lapátot, s noha az iskolában nem ezt tanulták, jól áll kezükben a szerszám. Ez az első útjuk Magyarországra. Mindhárman el vannak ragadtatva a fővárostól: „Budapest gyönyörű” – állítják egyhangúan. Tera szerint, aki amerikai–francia szülők gyermeke, Párizshoz képest Budapest utcái kissé kihaltnak tűnnek, de az is lehet, hogy csak a rossz idő miatt látszott így.  Nona szülei a párizsi amerikai nagykövetségen dolgoznak, így a diáklány már sok országban megfordulhatott. Szerinte a magyarok nagyon kedvesek, és sokkal nyitottabbak, mint a franciák. Alison, akinek szülei a Coca-Colánál dolgoznak, rákontráz: „Igen, a franciák egy kicsit fenn hordják az orrukat…”  Johann, a másik vezető tanár figyel és közbeszól: „Vigyázat, lányok, nekünk még vissza kell mennünk Párizsba…” Nevetnek és vitatkoznak egymással. A rossz idő miatt most nem is tudják befejezni a szigetelési munkákat, akkor a váci hajléktalanszálló kifestésével hasznosítják az itt töltött időt. Ez esetben a szigetelést egy másik, áprilisban érkező csoport folytatja majd.

„Csak ámulok és bámulok, hogy kik ezek az emberek, akik kérés nélkül még az ablakomat is kifestik – mondja a tulajdonos, Judit nevetve –, én meg nem tiltakozom.” A vendégek veszik a lapot, és jólesik nekik a hála. Johann Semaan, a csoport másik vezetője szerint ezek az élmények annyira lelkesítőek a diákok számára, hogy hazatérésük után is erről fognak beszélni, sőt, élménybeszámolót tartanak majd a többi diák és a nemzetközi Habitat szervezetei előtt.

VAN REMÉNY

A KSH adatai szerint félmillió lakás áll üresen hazánkban – mondta lapunknak Szekér András, a Habitat for Humanity Magyarország igazgatója (képünkön). Ezek az ingatlanok azonban alacsony műszaki színvonaluk miatt használhatatlanok, vagy éppen a fűtés- és rezsiszámlák csillagászati összege miatt váltak üressé. A hazai állapotokat felmérve és a szükségekhez igazodva a szervezet vezetői úgy látják, hogy célszerűbb a meglévő lakások felújításán, korszerűsítésén munkálkodni, mint újakat építeni – fejtette ki az igazgató.A Habitat for Humanity nevű nonprofit szervezetet az 1970-es évek Amerikájában hozták létre a lakhatási szegénység felszámolása érdekében – tudtuk meg Szekér Andrástól. A szervezet keresztény értékek mentén jött létre, és Jimmy Carter egykori amerikai elnök védnöksége alatt működik a Föld mintegy 90 országában. Carter elnök úr feleségével együtt minden évben meglátogat egy-egy projektet, 1996-ban Magyarországon is járt, és fizikai munkát végezve segédkezett 10 váci családi ház felépítésében.

Olvasson tovább: