Kereső toggle

Életrevalók

Hogyan érjük el, hogy gyermekünk a jég hátán is megéljen?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mitől képes valaki a felmerülő problémákra úgy válaszolni, hogy a lehetséges megoldásokat keresi ahelyett, hogy leblokkolna magától a problémától? Több, pénzügyi neveléssel foglalkozó szakemberrel arra kerestük a választ, vajon hogyan tudjuk a gyerekeinket megtanítani az életrevalóságra?

Alkér Orsolya gyereknevelési tanácsadó, gyerekpénzügyi szakértő szerint arra kell nevelni a gyereket, hogy képes legyen önállóan és szabadon gondolkodni – amit kitartással ötvözve tud igazán sikerre vinni. Sokszor öntudatlanul is az idomítás irányába nevelünk – mondja az Életrevaló Gyerek magazin alapító főszerkesztőjeként is ismert szakember. Sokszor túlontúl irányítottan tanítjuk a gyerekeinket, olyasmit sugallva, hogy általában egy helyes válasz van. Olyasmire gondolok, hogy egy virágot egyféleképpen szabad rajzolni, a szirmai adott módon nézzenek ki, pedig a nyilvánvaló, egzakt dolgokon túl, mint például a számtan, szerintem sok-sok helyes válasz lehet. Ennek következtében sokukban már gyerekkorban le lett fojtva, hogy a szokásostól eltérően is merjenek gondolkozni vagy egy problémát újszerűen merjenek megoldani, mert megszokták az „egy kérdésre egy válasz” elvet.

Az így kialakult félelmein a legtöbb ember nagyon nehezen kerekedik felül, így később is könnyebb nemet mondani és megmaradni abban a biztonságban, amelyet megszoktunk, még akkor is, ha az sok rosszal jár együtt. Mentségeket könnyen találunk, hogy miért nem tudunk valamit megtenni, ám ha úgy kezdjük, hogy „rendben, úgy látszik, ezen az úton nem lehet ezt megoldani, de akkor próbáljuk meg máshogy”, máris óriásit léptünk előre. Sőt, a legtöbb igazi siker így kezdődött: egy feladatot szokatlanul oldottak meg. Ez maga az életrevalóság.

Akár pénzügyi, akár bármilyen más nevelésről van szó, a gyerek az alapokat a szülőktől kapja meg. – mondja Himer Csilla játékos pénzügyi neveléssel foglalkozó szakember. Ahhoz, hogy egy gyerek életrevaló legyen, három dolognak kell szinkronban lennie egymással: az értelmi intelligenciának, az érzelmi intelligenciának – azaz hogyan bánunk másokkal meg a saját érzelmeinkkel –, illetve a pénzügyi intelligenciának. Bizonyos mértékig átjárhatóság is van ezek között az intelligenciák között, de kölcsönhatások biztosan. Így például a kapcsolati tőke vagy a tudástőke, illetve a személyes pénzügyi képességekben rejlő tőke közül bármelyik alkalmas arra, hogy sikeres jövőt, akár vagyont lehessen építeni belőle.

Az iskolának is rengeteg előnye van: megtanuljuk, hogy mit jelent egy feladatot végrehajtani, megtanulunk tanulni, mélyre ásni, illetve kiváló terep lehet, hogy a társas működést nap mint nap begyakorolja az ember. A szülőnek mindig segítenie kell, hogy a gyerek a legtöbbet hozhassa ki az adott tanári gárdából, mert az iskola persze nem az épületet jelenti, hanem a benne tanító tanárokkal, diákokkal való napi kapcsolatot, amelynek során jó példákat, különböző élethelyzetekre való reagálásokat látnak a gyerekek, és ez hat a világképükre. A nehéz helyzeteket pedig úgy kell fordítani, hogy abból is jó jöjjön ki, hiszen például ha egy tanárral nehezen kommunikál a gyermek, akkor legalább megtanulja, hogy a külvilágot nem biztos, hogy meg tudom változtatni, de a saját viselkedésemre, viszonyulásaimra tudok hatni. Himer Csilla ehhez hozzáteszi, hogy az iskolában fontos tapasztalat az is, hogy megtanulunk együttműködni a többi gyerekkel, mert a sikeresség később nagyon nagy részben azon múlik, hogy ki-ki hogyan teremt kapcsolatot és kommunikál a többiekkel. Sok szülő egyébként sem csak a diplomáért küldi nevesebb iskolákba a gyerekeit, hanem hogy olyan kapcsolati tőkét szerezzen, amely a jövőben a sikeres emberek hálója lehet.

Bármilyen is az iskola, a főszerep persze a szülőké marad, az ő elégedettségük mindennél fontosabb a gyerek számára, hiszen azt már most érzi; ám a „jövő” miatti aggodalom, ami a szülőket időnként nyomasztja, nehezen értelmezhető számára. Egy pillanatra sem feledkezhetünk meg arról, hogy a legtöbb gyereknek a szülők érdeklődése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy sikereket érjen el tanulmányaiban. Ennek az érdeklődésnek arra kell irányulnia, ami nap mint nap történik, mivel a gyermek így éli át és így érti meg az életét. Éppen ezért, ha azt szeretnénk, hogy akár az olvasástanulásban, akár a matekban vagy bármilyen tantárgy esetén gyermekünk eredményes legyen, sokkal nagyobb hatása van, ha érdeklődésünket fejezzük ki, mint aggodalmunkat. Ne felejtsük el, hogy automatikusan mindig azokat a dolgokat ismételjük meg, amelyek kellemesek voltak számunkra!

Alkér Orsolya szerint itt előjön egy újabb eleme az életrevalóságra nevelésnek, az elfogadás. Nem olyan egyszerű ez például olyan szülő esetében, aki egész életében teniszedző vagy matematikaprofesszor akart lenni, de nem sikerült, és ezért a gyerekéből préseli ki saját álmainak megvalósítását, akár van tehetsége hozzá, akár nincs.

A kitartás szintén egy újabb fontos elem, hiszen ha ez hiányzik, akkor hiába vannak meg a megfelelő ismeretek vagy készségek, dugába dőlhet az egész – folytatja Alkér Orsolya. – Olyan hozzáállás kell az élethez, a feladatok megoldásához, mintha folyamatosan a Mission Impossible című filmben lennénk, és nem állunk meg az előttünk magasodó korlátok előtt, hanem felhasználjuk őket. Olyan egyszerű dolgokban is előjöhet ez, mint a mi egyik családi történetünk, amikor külföldre utazván a lányom a pici csomagban az egyméteres maciját akarta elhozni. A játékok számára egy kis hátizsákot engedtünk mindkét gyereknek, de a lányom mégis az egyméteres maciját akarta elhozni. Mi továbbra is ragaszkodtunk az eredetileg megadott méretű hátizsákhoz, erre ő látszólag belenyugodott, majd megérkeztünk a célba, és ő előhúzta az általunk mondottaknak megfelelő méretű hátizsákjából az agyonhajtogatott, tömörített egyméteres mackót. Nem tudtam megszidni, mert hiszen a korlátokat betartotta, és volt olyan kreatív, hogy azon belül érvényesítse az ő akaratát.

A nyelvtudás, illetve annak kapcsolatépítő ereje sem lebecsülendő a boldogulásban, ugyanakkor egy új nyelv megismerése Himer Csilla szerint mindig visszahat a kreativitásra, mert minden nyelv szóhasználata, nyelvtana egy másfajta gondolkodásmódot is hordoz, ez tükröződik a szóhasználatában, a nyelvtanában. Ez mindenképp egyfajta kreatív gondolkodásmódot eredményez, mert másféle logikai utakat is megnyit az agyban. Gondoljunk csak bele, hogy még a viszonylag nem túl távoli angol és német között is mekkora különbségek vannak: az angol eszköztelen, amelyből ennek ellenére létrejött a gyönyörű shakespeare-i nyelvezet. A német pedig egy jó szögletes, szabályozott valami, viszont elképesztően logikus, ha erre ráérzünk, akkor a sorrendiséget, a logikát nagyon jól meg lehet belőle érezni, tanulni.

A legtöbb embernek néha meggyengül a hite, és akkor kell néhány óra, hogy újraépüljön, de képesnek kell lennie azt újratermelni. A gyerek saját gondolatait, ötleteit ne ítéljük meg azonnal, hanem hagyjuk kibontakozni, és segítsük. Néha viszont nem baj, ha a gyerek végigvisz valamit még akkor is, ha számára egy olyan hatalmas valaki, mint egy szülő, akitől biológiailag is meg lelkileg is függ, akadályokat gördít elé, például nem ad pénzt az ötletére.

Mindentől a szülő sem tudja megvédeni a gyereket, de nem is kell. Úgy gondolom, hogy a tanulásnak nagyon fontos része, hogy hagyjuk hibázni őt – vallja Himer Csilla. – Amikor viszont hibázott, akkor ott kell lenni szülőként és elbeszélgetni vele. Egyrészt, hogy levonja a tanulságokat, hogy ne arra következtessen belőle, hogy „megbuktam ebben a helyzetben, kész kudarc”. Föl kell tenni a kérdést: mit lehetett volna másképp, azaz a hogyanra helyezni a hangsúlyt, mivel ez nem jött be, valahogy máshogy biztos lehetett volna. A másik fontos dolog arra bátorítani, hogy ne végleges kudarcként fogja fel, hanem próbálja meg újra. Ez akár pénzügyi, akár a társas érintkezés területén nagyon fontos.

A sikeres emberek sem mindig biztosak benne előre, hogy minden menni fog, de azért megteszik a lépéseket. Nem olyan extrém ez, mindig csak lépni kell egyet nyafogás nélkül. Azt gondoljuk, hogy a másiknak, aki már sikereket ért el, könnyű volt, de mindenki megtette az első lépéseket, mindenki megélte a kezdeti bizonytalanságokat, küzdelmeket, amelyek csak kívülről nézve könnyűek, belülről minden fáradságosabbnak tűnik. Ebben viszont az a jó hír, hogy nagyon sok ötlet megvalósításában kitartással és folyamatos tanulással gyönyörű eredményeket lehet elérni!

Olvasson tovább: