Kereső toggle

Téli aromaterápia

Rosszkedvűző fűszerek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A hangulatjavító téli fűszerek a borongós napokon különösen nagy hasznunkra válhatnak. Nem hiányozhatnak az asztalunkra kerülő finomságokból, de a házi patikából sem: javítják stressztűrő képességünket, nyugtatnak, fertőtlenítenek, antiszeptikus illóolajaik pedig a meghűlés és az influenza kiváló ellenszerei.

Valaha veszélyes felfedezőutakra vállalkoztak a fűszerek miatt: véres háborúkat vívtak, hogy megszerezzék a mesés Kelet titokzatos ízeit, és volt idő, amikor a fűszereket aranyárban mérték, és csak a leggazdagabbak jutottak hozzá. A fűszerekkel való kereskedelem egész országokat virágoztatott fel.

Sajnálatos módon hazánkban - a keleti népekkel ellentétben - nem élünk eléggé a fűszerek áldásos képességeivel, sokoldalú egészségügyi előnyeivel, amelyekkel kapcsolatban sem kellő ismeretünk, sem hagyományunk nincs: szakemberek szerint ez is az egyik oka a magyarok nagyfokú egészségtelenségének. Tudományosan bizonyított, hogy azokban az országokban, ahol többféle fűszert, fűszerkeveréket használnak, ott egészségesebbek az emberek. Számos kutatás jelzi azt is, hogy a fűszerek hatalmas mennyiségű antioxidánst tartalmaznak mind száraz, mind nyers állapotban, bizonyos fajtáik pedig erőteljes gyulladáscsökkentő hatással bírnak.

Örök klasszikus

A babérfélék családjába tartozó fahéjfa szárított kérge a fahéj. A 10-15 méter magasra növő fa ágainak kérgéből lehántással, majd őrléssel készítik a fűszert. Kellemesen édes aromája finom, mégis intenzív. Íze illatos és meleg, kissé csípős. Rúd formában, vágott darabokban, illetve őrölve kapható. A bibliai időkben illatszerként és füstölőként használták. A föníciaiak vitték be Egyiptomba, ahol a balzsamozószerek egyik fő összetevője volt. Ebben az időszakban a fahéj értékesebb volt az aranynál. Az Ázsiában őshonos fűszernövény hazánkba a 15. században jutott el.

Mangánban, vasban és kalciumban gazdag. Kiváló ellenszere a náthának, fájdalomcsillapító hatású, oldja az izomlázat, és vértisztító hatással bír, erősíti a gyomrot. Kimerültség, idegi túlterheltség esetén lefekvés előtt mézzel fogyasztva nyugtató hatású. Hatásos ellenszere sok baktériumnak és gombának. Segít bontani a glükózt, így szabályozza a vércukorszintet. A fahéj illata állítólag az agyműködésre is serkentőleg hat, és a rovarokat is elriasztja, illóolaja pedig feszültségoldó hatású.

Egész állapotban elsősorban gyümölcskompótokba, őrölt állapotban pedig mézeskalácsba, csokoládés desszertekbe, rizsételekbe, almás lepénybe illik. Téli időszakban az igen kedvelt forralt bor, a különféle puncsok egyik jellemző fűszere. De az elmúlt évek kedvencét, a népszerű cidert (almabor) is ízesíthetjük vele.

Illatos gyógyító

A Fűszer-szigeteken őshonos örökzöld fa virágának szárított bimbója a szegfűszeg, más néven szegecske vagy fűszerfű. Piros bimbóit pálmalevélbe tekerve szárítják, így kapják jellegzetes barna színüket. Az elsők között került kereskedelmi forgalomba, így nem csoda, hogy - arab közvetítéssel - az ókori rómaiak konyhájában is megtalálható volt ez az aromás, illatos fűszer. Kínában a Han-dinasztia idején a császár elé járuló alattvalók számára előírás volt a szegfűszeg rágcsálása, hogy friss és üde lehelettel jelenhessenek meg az uralkodó színe előtt.

Manapság főleg Afrikában, Zanzibáron és Madagaszkáron termesztik. A szárított rügy nagyjából 20 százalékát kitevő eugenololaj baktérium-, gomba- és vírusölő tulajdonságaival fertőtlenít, fájdalmat csillapít, de ezenkívül többféle köptetőnek és görcsoldó krémnek is az alapanyaga. A különböző megbetegedések mellett a járványok megfékezésénél is nagy szerepe volt, a híres velencei pestisdoktorok is tettek szegfűszeget a maszkjukban lévő fűszerkeverékbe.

Főként mártások, páclevek és savanyúságok ízesítésére szolgál. Emellett süteményeket, gyümölcsleveseket is ízesítünk vele. Húsokhoz, zöldségekhez is adható: a sütőtökhöz kifejezetten jól illik a szegfűszeg. Sőt, igen sok fűszerkeveréknek is alapanyaga: a currynek, a kínai öt fűszerkeveréknek, a franciák által ragukhoz, kolbászokhoz előszeretettel használt Quatre Epices-nek és a marokkói ras el hanutnak.

A fűszerek királynője

A világ egyik legkedveltebb fűszerét már az azték birodalomban is jól ismerték. A hazafelé vitorlázó spanyol hajókon a vaníliával új csemege érkezett Európába. Csodálatos illata a hollandokat is izgalomba hozta, és hogy kontinensünkön közismertté vált, azt nekik köszönhetjük. Miután már mintegy nyolcvan éve használták a vaníliát a forró csokoládéhoz, 1602-ben I. Erzsébet patikusa felvetette, hogy egyedülálló aromája miatt máshoz is lehetne alkalmazni. Innentől kezdve önálló életre kelt. Az Egyesült Államokba állítólag Thomas Jefferson révén jutott, akivel XVI. Lajos nagykövete ismertette meg. A vanília annyira megtetszett Jeffersonnak, hogy 200 vaníliarúd társaságában tért vissza az Államokba.

A sáfrány után a vanília a legdrágább fűszer: magas ára a termesztési és betakarítási folyamat nehéz kézimunka-igényének és a hosszú szárítási időnek tudható be. Érdemes inkább egész vaníliarudakat vásárolni, ugyanis többször is felhasználhatók. A vaníliarudat egészben főzzük az ételbe, és csak tálalás előtt vegyük ki. Illóolaja használható étvágytalanság és hányinger kezelésére, de növeli a szellemi és testi aktivitást is. Elsősorban tejsodók, pudingok, sütemények, fagylaltok ízesítésére használjuk, de jó összetevője lehet teának, kávénak, kapucsínónak vagy egy extrán fűszerezett puncsnak is.

Csillagos ánizs

A csillagánizs, kínai ánizs vagy ánizscsillag igazi mediterrán fűszer. A Közel-Keletről származik, a Földközi-tenger környékén őshonos, már az ókori egyiptomiak is használták. Az érett fűszer alakja olyan, mint egy szabálytalan, nyolcágú csillag, neve is innen ered: nyolc ág. A középkorban annyira népszerű volt, hogy az angolok a London Bridge javítási költségeit az ánizsmag-kereskedelemből befolyt adókból finanszírozták. A feljegyzések szerint VI. György ruháit is ánizzsal illatosították.

Rendkívül sokféle gyógyhatással bír: köhögéscsillapító, jó hatással van az emésztőrendszerre, tisztítja a vért, erősíti az idegeket és használható epebántalmakra. Reumatikus panaszok esetén is segít: görcsoldó hatása miatt a fájdalmak enyhítésére is alkalmas.

Fűszerként főzelékekhez, vadételekhez, mártásokhoz, gyümölcskenyerekhez használjuk. Ideális édességek, torták, krémek, szárnyas- és halételek, szószok, levesek és zöldségek ízesítésére, vagy emésztést segítő italok készítéséhez. Híres nemzeti italok, mint a török „raki" vagy a bolgár ánizspálinka fő ízesítője.

Vanilíás puncs

Hozzávalók: 0,7 liter forró fekete tea, 5 cl rum, 8 dkg cukor, 1 rúd vanília, 1/4 teáskanál őrölt fahéj, 3 szem ánizs, 1 citrom, 1 narancs.
Elkészítés: A vaníliarudat hosszában felhasítjuk, kikaparjuk a belsejét, a rummal együtt a teába keverjük. Hozzáadjuk a cukrot, a fahéjat és az ánizst, 10 percig hagyjuk összeérni. A forró vízben megmosott narancs és citrom héját lehámozzuk és csíkokra vágjuk. A kipréselt gyümölcslevet a puncshoz keverjük. Forrón tálaljuk, a gyümölcsök héjával és fahéjjal díszítjük.

Olvasson tovább: