Kereső toggle

Tehetséggondozás felsőfokon

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Több mint tíz éve, hogy megalakult a Kutató Diákokért Alapítvány, amely a tehetséges, tanulni vágyó középiskolai diákok útjának egyengetését tűzte zászlajára. Az ötlet megálmodói egy olyan mentorhálózat létrehozásával indították útjára a kezdeményezést, amely által a legjobb hazai kutatóhelyekre nyílnak meg az ajtók a tanulni vágyók előtt.

A 2001-es washingtoni tehetséggondozó konferencián nemzetközi összehasonlításban is egyedülállóan sikeresnek minősített mozgalom elindítója, Csermely Péter megkapta az EU Descartes-díját, melyet a tudomány népszerűsítéséért ítélnek oda.
Nem ritka, hogy a mentorok mellett felcseperedő diákok olyan lendületet kapnak a biztos szakmai hátteret nyújtó műhelyekben, hogy az adott tudományággal ismerkedő fiatalok végül a mellett a szakterület mellett teszik le a voksukat középiskolai tanulmányaik befejezése után – mondta el lapunknak Haász Péter, a Kutató Diákok Országos Szövetségének (KutDiák) elnöke. Az itt szerzett tapasztalatok, a mentor-tanárok segítsége, biztatása, tanácsai jelentősen hozzájárulhatnak ahhoz, hogy kijelöljék a fiatal pályakezdők számára a képességüknek megfelelő helyes irányt. A fiataloknak nagyon jó inspirációt ad, hogy már tizenéves korban bepillantást nyerhetnek az őket érdeklő szakterület műhelytitkaiba, s megismerhetik, milyen az élet „a tankönyveken túl”.
Haász Péter a Heteknek elmondta, hogy ma már több mint 800 tagja van a mentorhálózatnak.
„Munkánkban számos elismert professzor és alkotmánybíró vesz részt, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) több tagja is – többek között a Nobel-díjas Oláh György. De a határokon kívül is vannak mentoraink: Ausztriában, Kanadában, az Egyesült Államokban és még Ausztráliában is.”
A mentorhálózat ötlete ugyan „messze nem a versenyekről szól”, mégis számos lehetőséget nyújt a szervezet által kínált tudományos diákköri versenyeken való részvétel, ahol az ambiciózusabb tanulók mérhetik össze tudásukat diáktársaikkal. A versenyeken való részvétel természetesen nem kötelező, és nem is feltétele a KutDiákba való regisztrálásnak vagy a mentorokkal való kapcsolatfelvételnek. Ha valaki úgy dönt, hogy jelentkezik a szervezetbe, máris megkapja a mentorlistát, és választhat magának kutatóhelyet. Ha az önálló kapcsolatfelvétel után elnyeri a nebuló tetszését az adott kutatóközpont vagy labor, ezután már rajta múlik, hogy mire használja az előtte álló lehetőségeket. Az eddigi tapasztalatok szerint azonban nagy lelkesedéssel jelentkeznek a diákok az egyes versenyekre, hiszen a kiemelkedő eredményt elérőkre olyan különleges jutalmak várnak, mint például a Nobel-díj átadásán való részvétel, vagy például plusz felvételi pontok „megnyerése”. A Nobel-díj átadására egy évben egy diák juthat ki, aki amellett, hogy hazánkat képviseli, még előadást is tarthat a rendezvényen saját kutatási területéről.
Ízelítőként, a sikersztorik között kutatva izgalmas élettörténeteket találhatunk tehetséges fiatalokról a KutDiák honlapján (www.kutdiak.hu). Egy nem mindennapi eredményekkel büszkélkedhető diák, Révész Tamás még a középiskola előtt, 13 évesen ismerkedett meg az alapítvánnyal.
A hadtörténet és a repüléstörténet iránt érdeklődő fiú a mozgalomhoz való csatlakozását követő évben a miskolci TUDOK-on (Tudományos Diákköri Országos Konferencia) már különdíjat kapott, amelyet további szép eredmények követtek. 2003-tól – tizenhat évesen – már a magyar katonai repülés korai tör-ténetéről szóló előadásaiért Szegeden első helyezést ért el, 2005-ben Pécsett és 2006-ban  Debrecenben kiemelt első díjat kapott. Pár év elteltével a „fiatal kutató” munkájának összegzéseként saját könyve jelent meg a Kutató Diákokért Alapítvány gondozásában Repülőtér az Alpokalján címmel a szombathelyi repülőtér történetéről. Az elmúlt években több cikke is megjelent hazai újságokban és folyóiratokban. Jelenleg az ELTE elsőéves történelem szakos hallgatója.
Egy másik fiatal, Gilyén András, aki 2006-ban – tizennyolc évesen – ismerkedett meg a szervezettel, már abban az évben különdíjat nyert az Európai Fiatal Tudósok Versenyén Stockholmban, és a Mindentudás Egyeteme 150. jubileumi adásán is bemutathatta Mobilos iránytű című kutatási témáját. A 2007-es Nobel-díj-átadáson ő képviselhette Magyarországot.
Az alapítvány szervezésében a diákok amerikai, horvát, ír, izraeli és német tehetséggondozó táborokban is kitűnő eredménnyel vettek részt. Egy ifjú hölgy például idén nyáron elutazhatott a Weizmann Intézet által szervezett Természettudományi Nyári Táborba Izraelbe.
A mentorok listáját tartalmazó könyvet minden év elején az összes hazai és környező országbeli magyar középiskola igazgatója megkapja, de sajnos az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy nem jut el a diákokhoz elegendő információ. Haász Péter szerint a visszajelzésekből úgy tűnik, hogy nem foglalkoznak vele eléggé az igazgatók, így az idei tanévre egy új tervet dolgoztak ki, miszerint a korábbiaktól eltérően a kollégiumokkal együttműködve a tanárokat is fel fogják keresni, akik közvetlen kapcsolatban állnak a diákokkal.
A sokrétű programokra bárki jelentkezhet akár komoly kutatási szándék nélkül is. A szervezők szívesen látják az érdeklődő fiatalokat bármely rendezvényen. Kevés országban létezik a közép- és felsőoktatásban a tehetséggondozásnak ilyen szervezett formája. Aki itt sikeresen szerepel, megalapozhatja jövőjét, a verseny nyerteseit és tudományos eredményeiket bemutató almanach után pedig kapkodnak a fejvadászok.

Tudóstúra

„Anyukámnak köszönhetem, hogy érdeklődve és kíváncsian szemlélem a világot; fantasztikus kémiatanáromnak, hogy megszerettette velem a természettudományokat, és felkészített a versenyekre; a Kutató Diákok Szövetségének, hogy gimnazistaként csatlakozhattam egy kutatócsoporthoz, és a segítségükkel rátaláltam arra a laborra, ahol azóta is nagy szeretettel és élvezettel dolgozom. Köszönöm mindnyájuknak, hogy felejthetetlen, gazdag élményekben volt részem Stockholmban és a tudományok közötti barangolások során.
A hét egyik legizgalmasabb eseménye az audiencia volt a koronahercegnőnél. Nagy nehezen megtanultuk a hivatalos megszólítást, végül kiderült, hogy nincs is rá szükség. A hercegnő elbeszélgetett velünk a kutatásainkról…
Az egész ceremónia megtervezett és megható volt, és talán leírhatatlan is. A díjakat a svéd királytól veszik át egyenként a díjazottak, csupa frakkos akadémikus karéja előtt állva egy aranyszínű N betűn.” (Tóth Ágnes vegyészhallgató)

Tudományos utánpótlás

A több mint tíz éve alapított Mentor iskola évről évre kész felfedezni a természettudományokban tehetséges középiskolásokat, és felkészíteni őket az egyetemre. Dr. Tóth Tiborral, a Miskolci Egyetem professzorával beszélgettünk, aki egyben a Mentor iskola tagja is.
Hogyan működik a Mentor iskola?
– Első körben a középiskolai fizika-, kémia-, biológiatanárok felfigyelnek a tehetségekre. Mikor aktuálissá válik a pályaválasztás kérdése – ez általában a második év végétől kezdődik –, beszélgetnek velük a továbbtanulással kapcsolatos terveikről. Ha kirajzolódott az elképzelésük, együtt felkeresnek egy olyan professzort, aki szerepel a Mentor iskola tanárlistáján. Ezen a listán azoknak az egyetemi oktatóknak a neve szerepel, akik vállalták, hogy foglalkoznak az érdeklődő gimnazista diákokkal.
Miben nyújt többet a diáknak ez a képzés?
– A tudásszint felmérése után olyan plusz feladatokat oldanak meg, ami  túlmutat a gimnáziumi elvárásokon. Így sokkal hamarabb megismerkednek az egyetemi tananyaggal, mint a kortársaik. A cél, hogy kedvet kapjanak az egyetemi képzéshez, és bekerüljenek a tudományos diákkörbe. Az a tapasztalat, hogy belőlük lesznek legtöbbször a különféle tudományos versenyek bajnokai, később pedig ismert tudósok.
Milyen eredményei vannak már a Mentor iskolának?
– Az elitgimnáziumok Budapesten évek óta együttműködnek egyetemekkel. Ezek a középiskolák adják a Budapesti Műszaki Egyetem, az ELTE vagy akár a Semmelweis Egyetem legjobb utánpótlását. A titkuk a jól bevált, részletesen kidolgozott módszertan, az izgalmas óra és a jó tanár.
Honnan lehet felismerni a tehetséges diákot?
– Például azokra a diákokra, akik az interaktív órákon a gondolkodtató kérdésekre rendre jó megoldást adnak, oda kell figyelni. Én például a zárthelyi dolgozatok végén fel szoktam tenni két olyan plusz kérdést, amelyekre már tényleg csak a legjobbak tudnak választ adni. Aki jól megoldja ezeket a példákat, azzal elbeszélgetek, és ha engedi, akkor foglalkozom vele. Könnyű a tehetségeket felismerni, de utána meg is kell tartani és elindítani a szakmához vezető úton. (Lőrincz Dorothy)

Olvasson tovább: