Kereső toggle

Őszi mézes hetek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy szukkából, vagyis egy sátorok ünnepére felállított sátorból, a családi vacsora közben számolt be a Heteknek Bokor Márta izraeli háziasszony arról, hogy milyen finomságokat készítenek az izraeliek az őszi ünnepek alatt. Salát Anna egykori kibuclakó pedig arról mesélt, miben más a vallásos zsidók ünneplése.

A rossz nyelvek szerint izraeli konyha nincs is, csak arab konyha létezik. A Hetek által megkérdezett háziasszonyok beszámolóiból azonban kiderül, hogy Izraelben az ünnepi étkezés ugyanolyan izgalmas és sokszínű, mint az, hogy immár több mint száz éve a világ minden részéből zsidók települnek Erec Izraelbe, őseik földjére.
Bokor Márta Rison Lecijon-i háziasszony szerint az izraeliek számára a legfontosabb, hogy a család minden ünnepre összejöjjön. „Elképzelhetetlen, hogy ne gyűljünk össze, még akkor is, ha vannak családi viták. Mi például tizennyolcan voltunk újévkor. Hála Istennek, nagy a család” – mondja Márta.
Az őszi ünnepek sorát az újév, azaz a rós hasaná (’az év feje’) nyitja. Mint minden zsidó ünnep, ez is a megelőző este kezdődik, naplementekor.
Újévkor a legtöbb izraeli otthonában a családfő elmondja az újévi áldást, és mindenki eszik egy darab almát mézzel, hogy az újév édes legyen. Sana tova ve metuka! – azaz jó és édes évet kívánnak egymásnak az emberek. Az édesség jelképe, a méz ilyenkor a legtöbb ételben előfordul.
Ezután következik a híres gefilte fis, vagyis a töltött hal. Ennek nagyon sok változata van. Alapvetően azonban ledarált ponty, a tölteléke macaliszttel van összekeverve, és kocsonyás halként készítik el. Minden családnak megvan a maga titkos, külön receptje. A Lengyelországból és Litvániából érkezők például édeskésen készítik, amit a Magyarországról vagy délebbről származók „bűnnek” tartanak. A halfejnek azonban mindenképp az asztalon kell lennie, mert úgy tartják, hogy az hozza a szerencsét. A halevés egyébként valószínűleg évezredes szokás, mert érdekes módon az Afrikából származó zsidók is gefilte fist esznek. Igaz, ők másképp készítik, mit az európaiak.
Előételnek általában minden családban van még csirkemájpástétom. Itt is mindenkinek megvan a titkos receptje.
Ezután jön a híres csirkeleves maceszgombóccal. Ezt sültek és sok-sok salátaféle követi. Végül pedig egy mézzel készített szárazsütemény. (Márta a mézes-citromos torta receptjét osztotta meg a Hetek olvasóival.)
Salát Anna több évig élt egy vallásos kibucban. Azt mondja, a vallásos izraeliek szigorúan az ünnep előtt főznek. Az ünnep előestéjén már mindenfajta elektromos eszközt ki kell kapcsolni. Ilyenkor jól jönnek az úgynevezett „szombattartó” tűzhelyek, amelyekre ha rárakják az ételt, egész ünnep alatt meleg marad – meséli Anna. Számára egyébként óriási élményt jelentett a kibucban történő nagy közös étkezés. Régebben ugyanis az emberek kizárólag a közös étkezdében ettek a kibucokban. Újabban már mindenki otthon is főz, de persze a közös étkezés lehetősége továbbra is megmaradt.
Az ünnepi étkezések a vallásos körökben még inkább a zsidó hagyományok szerint folynak. Ceremoniális kézmosással és áldásmondással kezdődnek. Egész étkezés alatt sok az ima, illetve éneklés. Nagy esemény, hogy rós hasanákor, a bibliai kürtzengés idején, megfújják a sofárt.
Az ünnepek közötti menü már a családi tradícióktól függ Izraelben. Az is meghatározza például az ételeket, hogy a család elmegy-e kirándulni. Ilyenkor ugyanis Izraelben még nagyon jó az idő, a nem vallásos családok közül sokan elmennek piknikezni a természetbe. „Nálunk újévkor nyugalom volt délelőtt, aztán pedig egy nagy-nagy ebéd” – mondja Márta. Ott is hagyományos ételek voltak: előételnek töltött hal, máj, egy hatalmas tál vegyes saláta, húsleves, majd libasült, párolt káposzta és krumplipüré.
Újév után mintegy egy héttel következik jóm kippur, a zsidóság legszentebb ünnepe, a szombatok szombatja. „Ilyenkor mindenki magába néz, megbánja bűneit, és rendet csinál a lelki életében, ezért egy napig megvonja magától az élelmet” – magyarázza Márta. Naplemente előtt viszont még ott van egy utolsó tradicionális étkezés. Ez húsleves, illetve csirkeleves, valamilyen sült, ehhez saláták, krumpli. Ezt gyümölcs vagy gyümölcssaláta zárja le.
Másnap estig viszont se nem esznek, se nem isznak az izraeliek. Ezt a nem vallásosak is betartják, olyanok is, akik el sem mennek templomba. Persze vannak, akik fel vannak mentve: a terhes nők, a hetven éven felüliek, a betegek ehetnek, de az emberek nyolcvan százaléka megtartja a böjtöt.
Amikor lemegy a nap, és kimegy a böjt, akkor tejeskávét, kalácsot és tejszínhabot fogyasztanak. Aztán pedig csirkeleves következik, a többi pedig családonkét változik. Mártáéknál idén rakott krumpli, saláták és rizses hús volt. „Ezen az estén közel harmincan voltunk” – teszi hozzá Márta.
Jóm kippur idején, a hosszú napon, természetesen a vallásos zsidók még inkább megtartják a huszonöt órás nagy böjtöt. „Ez az imádság és a nagy fogadalmak ideje” – fogalmaz Anna, aki egy emlékezetes kibuci élményét is elmeséli. „Egyszer a közös istentisztelet alatt a rabbi háttal állt a gyülekezetnek, és arról beszélt, hogy a böjtöt semmiképp sem szabad megtörni. Aztán hirtelen megfordult, háttal állt a Tórának, és azt mondta: »Azért ha valaki rosszul van, feltétlen egyen!« Aztán visszafordult, és folytatta tovább a ceremóniát” – emlékezik vissza Anna. A böjtöt végül közösen törik meg a vallásos kibuclakók.
Aztán jön a sátoros ünnep. „Megünnepeljük a pusztai vándorlást, ezért minden család épít egy kis sátrat az udvaron vagy a teraszon, illetve erkélyen” – meséli Márta. A gyerekek gyümölcsökkel díszítik fel a sátrat, képeket rajzolnak. Sokan egy héten át ebben a sátorban étkeznek, így emlékeznek meg a pusztai vándorlásról. Szukkót idején is ünnepi menü van.
„Nálunk most lencseleves van, ezt nagyon szeretik a gyerekek. Rakott káposztát is kértek, a többiek meg húsgombócot paradicsomszószban. És sült csirke is van. Most éppen tizenketten vagyunk” – mondja Márta szukkót első napján, a családi étkezés közben.
Szukkót idején a sátrakat jelképező faágakra is áldást mondanak a vallásos zsidók – ezt már Anna meséli. Ezután jön a kenyérszegés, ami úgy zajlik, hogy valamelyik férfi két kalácsot összeborít, megáldja, majd megszegi és szétosztja. Aztán jönnek a saláták, melyek között itt is mindig szerepel a gefilte fis. De lehet lazac vagy valami más halféle, és avokádó-, illetve padlizsánsaláta is előfordulhat. Utána éneklés, majd jön a leves. Ez szinte mindig húsleves zöldségekkel. Utána ismét ima, éneklés, majd a főétel. Ez általában csirke- vagy marhahús. Köretnek rizs és jó, bőséges olajban kisütött sült krumpli. Aztán pedig valami finom édesség.
Az étkezési szokásokban meglévő különbségeket Izraelben nem a tájak adják, hanem az, hogy ki honnan származik. A jemeniek, spanyolok, marokkóiak például két generáció után is megtartják szokásaikat. „Az én lányom hozzáment egy olyan fiúhoz, akinek az anyja lengyel származású. Én pedig megpróbálok úgy főzni, ahogy a nagymamámtól tanultam, és azt tovább adni. Úgyhogy koordinálni kell” – magyarázza Márta.
A különböző országokból származó zsidók más-más fűszereket és zöldégfélét használnak, másképp főznek. Szerencsére Izraelben megvan mindenfajta zöldség, úgyhogy ki-ki megőrizheti étkezési szokásait.
A tradicionális zsidó konyha mellett persze megjelennek más hatások is. Az arab hatást például elsősorban szintén a zöldségek és a fűszerek felhasználásában tapasztalni. És egyre több a keleti íz is. „Egyre több indiai curryt készítünk, de a kínai befolyást is érezni lehet” – mondja Márta. Érdekes fejlemény, hogy újabban az erdélyi kürtős kalács rendkívül népszerű lett Izraelben. Az utcán és a bevásárlóközpontokban is kapni lehet, bár a legtöbb ember nyelve beletörik, mire kimondja a nevét.

Mézes-citromos torta

HOZZÁVALÓK:
15 dkg liszt
1 kávéskanál sütőpor
2 tojás
6 evőkanál méz
10 dkg cukor
2 evőkanál olaj
1 kis pohár konyak vagy brandy
fél citrom leve és reszelt héja
5 dkg mazsola (a sütés előtt egy órát meleg vízben áztatni)
5 dkg durván vágott dió

ELKÉSZÍTÉS:
Először a két tojást felverjük. Hozzáadjuk a cukrot és tovább keverjük, amíg a keverék habos nem lesz. Keverés közben hozzáadjuk a mézet és az olajat.
A lisztet és a sütőport lassan belekeverjük, majd a citromlevet és a citrom héját, ezután a konyakot, a diót és a leszűrt mazsolát. Egy ideig még keverjük. Egy kuglófformát vajjal kikenünk, és behintjük vékonyan liszttel. Beletöltjük a masszát, és 180 fokon kb. 45 percig sütjük. Miután kihűlt, porcukorral meghintjük. Jó étvágyat!

Olvasson tovább: