Vagyonokat keresni kötetlen munkával és főnök nélkül – ezzel a mézesmadzaggal csábít a legtöbb hálózatos értékesítő cég. A hierarchia csúcsán ülők éljenzik, míg a robotoló alsóbb szintek egy idő után igencsak ellenzik a szisztémát. Annak ellenére, hogy az MLM-rendszerben értékesített áruk eredete és minősége is meglehetősen kétséges, a rendszer folyamatosan szedi áldozatait hazánkban, akik jobb híján könyvben osztják meg keserű tapasztalataikat.
Első pillantásra valóban kecsegtetőnek tűnhet könnyed baráti csevegések keretében termékeket értékesíteni havi több százezer forintos jövedelemért, főnök és különösebb munkahelyi kötelmek nélkül.
A lehetőség kezdetben két hölgyet –szerzői nevükön Tari Tündét és Takács Tamarát – is alaposan megszédített. Mire észbe kaptak, a piramisrendszer már teljesen kiszipolyozta őket. Eltorzította személyiségüket, tönkrezúzta baráti kapcsolataikat, lenullázta anyagi és pszichikai tartalékaikat. Szinte egész életüket újra kellett kezdeniük, miután kiléptek a hálózatos rendszerben nyugdíj-előtakarékosságot és biztosítást értékesítő cég halálos öleléséből. Majd gondoltak egy merészet, és – a céget álnéven említve – 2007-ben papírra vetették számos tanulsággal szolgáló hányattatásuk történetét Az MLM rabszolgái voltunk című kötetükben.
Az egyetemista, televíziós szerkesztő Tündét, valamint a multinacionális cégnél dolgozó Tamarát például ugyanaz a férfi rángatta be a rendszerbe. És persze másokat is. Nem volt nehéz dolga: a jó kiállású úriembernek mutatkozó Krisztián a könnyű munka, hatalmas pénzösszegek illúziója mellett taktikaként módszeresen szerelmet színlelve, közös jövőt ígérve is kecsegtette a hálózatba beléptetett hölgyeket. A cég mindemellett a beetetéshez varázsszóként rendre egy reális problémát – méghozzá az összeomló hazai nyugdíjrendszer és a pár évtized múlva éhen haló nyugdíjasok rémképét – tárta a hallgatóság elé. Alternatívaként viszont 250 ezer forintos életbiztosítási és nyugdíj-előtakarékossági kötvényt ígértek, havi fix 20 ezer forintos befizetések mellett.
A hálózatépítés lehetősége csak ezután következett. A cég ugyanis az előtakarékosság mellé üzletet is kínált a fogyasztóknak. A séma: vásároltass még hat emberrel kötvényt, s hamarosan az alájuk épülő vásárlók munkájából élhet a hatos fogat elindítója. A szerzők tapasztalatai szerint az üzletbe csábítás többnyire kedélyes hangulatú összejöveteleken, spontánnak beállított üzleti beszélgetések keretében zajlott le. Bevett szokás volt a cégnél rendszeres kötelező tréningeken is részt venni. Ezeken az összejöveteleken – alkalmanként több tízezer forintos beugróért – hajnalig tartó fejtágítókon igyekeztek a hallgatóságot belelkesíteni. A valóság azonban ennél jóval kiábrándítóbb volt. A szerzők rendszeresen átélték, hogy a kötvénnyel és az évszázad üzleti ajánlatával felkeresett jelöltek közül tízből nyolcan keresetlen szavakkal hajtották el őket. A csalódások hatására sok értékesítő kilépett a rendszerből. A maradók ezzel szemben a rajtuk tollasodó, piramis csúcsán ülő vezetőktől rendre zsaroló hangvételű, arrogáns kioktatásban részesültek, úgymond motiválatlanságuk, hitetlenségük és a kitartás hiánya miatt. A hálózatba belépett emberek többségét egy idő után régi baráti körük is faképnél hagyta, mondván, kiütközött rajtuk az üzlet személyiségtorzító jellege és romboló hatása.
Hazánkban az MLM-hálózatok robbanásszerű elindulása a kilencvenes évek hajnalára tehető. Ekkor jelentek meg a piacon a busás mellékjövedelmet ígérő hálózatok. A cégek eleinte tisztítószereket, majd gyógyhatású, kereskedelmi forgalomban nem kapható termékeket és egyéb szolgáltatásokat értékesítettek, és hamar megjelentek a kedvezményekre feljogosító bevásárlókártyák is. Mivel a legtöbb hálózat motivációs rendszere az értékesítő által beszervezett dolgozó bevételeiből is jutalékot kínál, a piramisok tetején dolgozóknak egy idő után már munka nélkül is bevételt termel a rendszer. Igazából a beszervezettek pénze vándorol zsebből zsebbe, a termékértékesítés csak fedőtevékenység. Az MLM-rendszerek hitelességét gyakran maguk a forgalmazott termékek ássák alá: a Gazdasági Versenyhivatal tájékoztatása szerint évente két-három MLM-mel kapcsolatos ügyet zárnak le. Visszatérő probléma, hogy megtévesztő módon gyógyhatásúnak neveznek termékeket. Pár éve emiatt büntették meg az Aloe vera alapanyagú termékeket árusító FLP Kft.-t is, de a tetemes büntetések és a termékvisszavonások ellenére az MLM-hálózatok virágoznak Magyarországon.
MLM-történet
Az MLM-rendszert az 1930-as évek gazdasági válsága idején találta ki két amerikai üzletember, William Casselberry és Lee Mytinger. Az ötletet az adta, hogy az elégedett ügyfél bizonyára jó hírét kelti majd az árunak. 1941-ben kidolgozták az úgynevezett C&M-marketingtervet is, melynek alapján az ügynökök 3 százalékos extrajutalékot kaptak a beszervezett tagok után.
Energen-bukta
„2000-ben léptem be az Energen céghez – mondja a 33 éves Éva. – Fiatal pályakezdő voltam, rossz anyagi helyzetben. Egy hölgy ismerősöm mesélt a lehetőségről, hogy rövid idő alatt kevés munkával nagy pénzhez lehet jutni. Elmondta, hogy tisztességes cégről van szó, aki fegyelmezetten fizet. Elmentem vele az Energen pécsi rendezvényére is, ahol az emberek rendkívül vidámak és energikusak voltak és csupa vonzó dologról beszéltek.
A rendezvény másfél órás volt: ovációval kísért előadás a könnyű meggazdagodásról milliós nagyságrendben, annak függvényében, hogy hány embert tudsz magad alá beszervezni. Megvacsoráztattak mindenkit, volt termékbemutató is: ruhaneműk, étrendkiegészítők, párásító készülék és egy kártya, amivel világcégeknél vásárolhattál 10–50 százalékos kedvezménnyel, például a Mercedesnél.
A tagi belépés az Energenbe közel 300 ezer forint volt, amit családi támogatással befizettem. A pénzt szinte azonnal, 1–2 napon belül le kellett tenni, különben elveszett a kedvező ajánlat. A sürgetés alapvető taktika volt. A probléma ott kezdődött, hogy a megvásároltatott termékcsomagok nem voltak legálisak, vagy a minőség volt silány, illetve az áruk volt irreális. A cég képviselőit pedig hamarosan sehol nem lehetett elérni. Kétségbeestem, mert a termékek eladhatatlanok voltak, a kedvezményekre jogosító kártya pedig nem működött a valóságban.
Az ügy végkifejlete rendőrségi nyomozás lett. A cégvezetők elleni büntetőeljárásról és a Hungaro Energen Service Rt. felszámolásáról csak 2005-ben a médiából értesültünk, akkor már pilótajátékként emlegették. A károsultak száma több ezerre tehető, fejenként akár félmilliós veszteséggel.” (Lejegyezte: Szubotics Mariann)
