Kereső toggle

Mérlegen a Juncker-bizottság

Megbukott politikusként az Európai Bizottság elnöke?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

2019-ben nemcsak az Európai Parlament, hanem aZ EURÓPAI Bizottság is új formát ölt majd. A Juncker-éra végével felmerül, vajon hányasra vizsgázott a luxemburgi politikus európai vezetőként?

Mérlegen a Juncker-bizottság címmel tartott kerekasztal-beszélgetést a Közép-Európa Társaság a Corvinus Egyetemen. A rendezvényen uniós szakértőkkel értékelték az Európai Bizottság (EB) előző ciklusban végzett tevékenységét. A beszélgetés meghívottjai,

Dr. Koller Boglárka, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem dékánja, Prőhle Gergely volt uniós kapcsolatokért felelős államtitkár, Takács Szabolcs, a Miniszterelnökség uniós politikáért felelős államtitkára, Dr. Balázs Péter volt regionális ügyekért, valamint Andor László foglalkoztatásért és szociális ügyekért felelős uniós biztosa voltak.

Európai Bizottság

Az Európai Bizottság az Európai Unió egyik alapintézménye, sokan hasonlítják a nemzeti kormányokhoz, viszont inkább „kvázikormányként” működik, hiszen konkrét döntéseket nem a Bizottság, hanem az Európai Parlament (EP)  és a Tanács hoz közösen. Ebben a struktúrában a Bizottság képviseli az uniós érdekeket, az EP az uniós polgárokat, a Tanács pedig a tagállamok kormányait.

Az uniós kvázikormányba minden tagállam biztosokat delegál, akik nem a nemzeti, hanem az európai integrációs érdekeket veszik figyelembe.

Juncker megválasztásakor egy 10 pontos tervet hirdetett meg (lásd keretes írásunk), ebből viszont sok minden a krízisek kezelése miatt nem tudott megvalósulni.

Míg az előző, Barosso-féle bizottságnak egy nagy kihívással, a 2008-as gazdasági válsággal kellett megküzdenie, addig a Juncker-féle szervezetnek három is kijutott, nevezetesen a migrációs krízis, az ukrán–orosz konfliktus és a Brexit. Prőhle Gergely szerint ezek a  gazdasági válsággal ellentétben alapjaiban ingatták meg az európai integrációt. A migrációs krízis és a Brexit is új típusú morális, intellektuális kérdéseket felvető válságok, amelyek az európai identitás kérdését is befolyásolják – mondta a volt államtitkár.

A választás körülményei

Juncker bizottsági elnöki teljesítményének vizsgálatakor érdemes a kezdetekhez, azaz a megválasztásának körülményeihez visszamenni. Ugyanis ekkor, 2014-ben vezették be a csúcsjelölti rendszert (Spitzenkandidat), amivel demokratizálni akarták a bizottsági elnök megválasztását. Az új mechanizmus arról szól, hogy minden frakció állít egy csúcsjelöltet a bizottsági elnöki pozícióra, és ezek közül az EP-választáson legtöbb mandátumot szerzett párt jelöltjét fogja a Tanács megválasztani. Erre az új lépcsőre Balázs Péter szerint azért volt szükség, mivel korábban a Tanácsban, zárt ajtók mögött zajló választásról kevesebbet lehetett  tudni, mint a pápaválasztásról. Az alapszerződés annyit ír elő, hogy az elnököt a Tanács választja ki, „figyelembe véve az EP-választás eredményét”. Ez alapján találták ki a Spitzenkandidat-rendszert – hangsúlyozta a volt uniós biztos.

Juncker a szuverenista-föderalista tengely mentén erősen a föderalizmus irányába húzott.

Takács Szabolcs merőben más állásponton volt, szerinte a Junckerrel kapcsolatos probléma gyökere pont a megválasztásában rejlik. Egy olyan mechanizmussal választották meg, amely kizárta a tagállamokat abból, hogy magukénak érezzék az integrációt – közölte. A papíron tökéletesnek  látszó néppárti  jelölttel szemben ugyanis a Tanácsban hevesen tiltakozott David Cameron brit miniszterelnök, valamint Orbán Viktor magyar kormányfő. Ellenvetésük alapja az volt, hogy Juncker kinevezésével a szuverenista-föderalista tengely egyensúlya erősen föderalista irányba billen. Az akkor 28 tagból álló Unióban viszont a szuverenista-föderalista tengely mentén megoszlanak az erők, és eddig az volt a gyakorlat, hogy inkább centrumban álló személyeket választottak. Takács Szabolcs úgy látja, hogy az elmúlt ciklus egyik legnagyobb kudarca a Brexit volt, és ezt összekapcsolta Juncker megválasztásával. „A világ ötödik gazdasága, az ENSZ biztonsági tanácsának tagja, nukleáris hatalom, az unió egyik legerősebb tagállama döntött úgy, hogy elhagyja az integrációt” – hangsúlyozta az uniós ügyekért felelős államtitkár. A kilépés  nem csak a britek elhibázott politikájának következménye, mivel a Spitzenkandidat-rendszer kizárta a briteket abból, hogy az általuk támogatott személy kerülhessen a Bizottság élére.

Az államtitkár szerint az egész csúcsjelölti rendszer zavaros, nincs semmilyen jogi kötőereje. Nincs semmi garancia arra, hogy a Tanács megint ez alapján fog dönteni, azaz Manfred Weber pozíciója még a néppárti győzelem esetén sincs bebiztosítva – mondta Takács.

Balázs Péter másképp ítéli meg a brit kilépést: „nehogy azt higgyük, hogy szegény angolokkal rosszul bántunk, és akkor ők sírva elmennek, mint egy óvodás”.  Úgy véli, hogy az Európai Bizottság mindent megtett, hogy az Unióban maradjanak, David Cameron pedig felelőtlen és spekulatív játszmát folytatott, hogy egy „könnyített EU-tagságot” alkudjon ki.

Juncker bizottsági elnöki jelöltsége ellen annak idején David Cameron volt brit kormányfő is tiltakozott.
Migráció mint szakpolitika

A migráció kérdését mindenki problémának tartja, de más-más megoldást lát követendőnek. Balázs Péter szerint veszélyben van a schengeni övezet, és a dublini menekültügyi rendszer elavult, viszont tagállami egyetértés nélkül nem lehet előrelépni a kérdésben. Nem csak bevándorláspárti és bevándorlásellenes tagállamok vannak, léteznek belépési országok, tranzitországok, egy-két célország, és olyanok, akiket nem érint a migráció. A probléma az, hogy ezeket a különböző érdekeket kell közös nevezőre hozni – mondta a volt biztos. Szerinte sem az Európai Unió, sem Magyarország nincs felkészülve egy következő bevándorlási hullámra: „nálunk a drótkerítésnél megállt a technikai fejlődés”.

Koller Boglárka szerint a migráció egy szakpolitikai kérdés, és megosztott hatáskörről van szó, tehát az európai intézmények a tagállamok nélkül nem tudják menedzselni, ezért nem lehet csak a Bizottságot hibáztatni. Az uniós szakértő szerint a migráció az emberek identitását érintő kérdés (ki vagyok én, ki nem olyan, mint én), ami könnyen politikai üzenetté formálható, viszont nélkülözhetetlen a probléma kezeléséhez a szakpolitika, és a kettőt együtt kell látni.

Prőhle Gergely felidézte a bevándorlási válság kezdetét: 2015-ben a migrációs válság kicsúcsosodásakor a magyar kormány és annak vezetője a nyugat-európai sajtóban minden volt, csak „budai úrifiú” nem. „Két évvel később uniós jogszabályok és hivatalos dokumentumok vették át szó szerint azokat az elképzeléseket a külső határok védelmére, amelyeket a magyar miniszterelnök az ENSZ közgyűlése előtt is elmondott” – mondta a volt  államtitkár.

Bukott politikus?

A vita résztvevőit a moderátor Szijjártó Péter külügyminiszter korábbi  nyilatkozatáról kérdezte azaz, hogy Jean-Claude Juncker valóban megbukott-e mint politikus és mint európai vezető. „Én csak megerősíteni tudom azt, amit a külügyminiszter mondott” – mondta Takács Szabolcs államtitkár. Balázs Péter ezzel szemben úgy látja, hogy Juncker nem bukott meg, akkor lehetne csak erről beszélni, ha valami oknál fogva nem tudja kitölteni a mandátumát.

Koller Boglárka nem adna summa cum laude minősítést Junckernek, mivel sok területen rosszul teljesített, de a bizottságban lévő többi biztos miatt több területen mégis értek el eredményeket, így közepesre értékelné a teljesítményét.

Prőhle Gergely velősen foglalta össze a véleményét a több évtizedes tapasztalattal rendelkező politikusról: „bukott vagy nem bukott, öregember, ideje nyugdíjba mennie!”

 

Politikai karrier

Jean-Claude Juncker luxemburgi politikus. Politikai karrierjében töretlenül ívelt felfelé. 1984-ben a Keresztényszociális Néppárt színeiben a Képviselőház tagjává választották, majd kinevezték Jacques Santer kormányába munkaügyi miniszternek. 1989-ben követte Santert pénzügyminiszterként, 1995-ben pedig miniszterelnökként, amikor elődjét kinevezték az Európai Bizottság elnökének. 1999-ben, 2004-ben és 2009-ben is újraválasztották. 2013 júliusában felajánlotta lemondását az ország hírszerzését érintő botrányt követően. Lemondása december 4-én hatályosult, a 2013-as választás megtartása után, amelyen Juncker is indult.
Innen pedig egyenes út vezetett az Európai Bizottság elnöki székébe. Az Európai Unió országaiban ő volt a leghosszabb ideig szolgáló miniszterelnök és világviszonylatban a leghosszabb ideig szolgáló demokratikusan választott kormányfő.

 

Juncker-terv

1. Új lendület a foglalkoztatásnak, a növekedésnek és a beruházásoknak.
2. Összekapcsolt digitális egységes piac.
3. Ellenállóképes energiaunió és jövőbe mutató éghajlat-politika.
4. Megerősített iparon alapuló, integráltabb és méltányosabb belső piac.
5. Integráltabb és méltányosabb gazdasági és monetáris unió.
6. Észszerű és kiegyensúlyozott szabadkereskedelmi megállapodás az Egyesült Államokkal.
7. A jogérvényesülés és az alapvető jogok kölcsönös bizalmon alapuló térsége.
8. Elmozdulás egy új migrációs politika felé.
9. Erőteljesebb globális szerepvállalás (közös külpolitika erősítése).
10. A demokratikus változás uniója.
(Forrás: Európai Bizottság)

Olvasson tovább: