Kereső toggle

Iskolarendszer

Nyolcadik után megnő a lemaradás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tíz éve gyenge az országos kompetenciaméréseken a diákok összteljesítménye, de ennek nincs különösebb hatása az oktatáspolitikára. Úgy tűnik, csak a szereplők változnak: Balog Zoltán távozik a posztjáról, viszont a humán ágazatokat tömörítő minisztérium megmarad.

A szakma és az érdekképviseletek kezdettől fogva önálló oktatásügyi minisztérium felállítását követelik, mondván: a kormány döntései során óhatatlanul hátrányt szenved az oktatásügy, mivel nincs önálló képviselete a kabinetben. Maga Balog Zoltán is állítása szerint azért távozott posztjáról, mert nem értett egyet azzal, hogy a miniszterelnök úgy döntött: az Emmi „ebben a struktúrában és összeállításban marad”.

A közoktatás további sorsa amiatt is kérdéses, mert Balog helyére Kásler Miklóst, az Országos Onkológiai Intézet volt főigazgatóját nevezték ki miniszternek, ami valószínűleg erősíti az egészségügy kormányon belüli lobbierejét, ám ez nem biztos, hogy az oktatásra is vonatkozik; az oktatási államtitkár kiléte még ismeretlen.

Önálló minisztérium kérdése

Szakmabeliek régóta tiltakoznak amiatt, hogy a kormány oktatáspolitikai döntései érdemi viták és szélesebb szakmai egyeztetések nélkül születnek. A jelenlegi szisztémában a diákok teljesítménye nem javul, sőt egyes vonatkozásokban romlik, mert a különböző hátrányokat az iskola nem képes kompenzálni. „A PISA-eredmények mellett a hazai kompetenciamérések is azt mutatják, hogy a magyar gyerekek és fiatalok szövegértési és matematikai készségei rettenetesen gyengék. Különösen a leszakadó régióban élők gyermekeinek képzése mutat komoly, rendszerszintű problémákat, valamint a szakképzésben tanulóké” – írja a miniszterelnöknek címzett nyílt levelében a Tanítanék mozgalom.

Kiemelik: a szakközépiskolában tanuló 10. osztályos tanulók kompetenciaeredményei nem érik el a 6. osztályos gyerekek országos átlagát, s ezt az alacsony teljesítményt nem képes kiegyenlíteni a kevés elitiskola – elsősorban a hat- és főleg a nyolcosztályos gimnáziumok – kimagasló eredménye. (A lexikális tudást előtérbe helyező magyar oktatási rendszer kapcsán nemzetközi mérések azt mutatták ki, hogy a magyar diplomás fiatalok kompetenciaszintje a skandináv végzős általános iskolásokénak felel meg – a szerk.)

Elmaradott eredmények

Az évenkénti hazai országos kompetenciamérés során az összes 6., 8. és 10. évfolyamos diák szövegértési és matematikai kompetenciáit vizsgálják meg minden év májusában. Ilyenkor azt nézik meg, hogy a gyerekek mennyire képesek a tantárgyi tudásukat gyakorlati problémamegoldások során alkalmazni.

A tavalyi felmérés adatait nemrég tette közzé az Oktatási Hivatal, s a jelentésből kiderül: a különböző évfolyamokon elért átlageredmények 2008 óta érdemben nem változtak, és továbbra is rendkívül meghatározóak a családi, a területi és az iskolatípus szerinti különbségek.

Ami az egyes tanulók készségfejlődését illeti, 2015 és 2017 között a diákok a 6. évfolyamból a 8.-ba érve többet fejlődtek, mint a 8. és 10. osztály között. Ennek egyik okát abban látják a kutatók, hogy a gimnáziumokban elméletibb jellegű az oktatás. Másrészt a 8. osztályt követő szelekció következtében a diákok legrosszabbul teljesítő egyötöde szakmunkásképző intézményekbe – mai nevén szakközépiskolákba – kerül, ahol a képességei nem fejlődnek. Ezen a helyzeten finoman szólva sem javított a szakképzés átalakítása, a közismereti óraszámok csökkentése.

„Továbbra is komoly aggodalomra ad okot a szakképzésben részt vevő tanulók teljesítménye a 10. évfolyamon. Egy egész középiskolai képzési forma diáksága (a populáció 20 százaléka) nem képes elérni a 6. évfolyamosok átlagos matematikai és szövegértési képességszintjét sem” – olvasható az OH jelentésében. Ebbe az iskolatípusba koncentrálódik a legutóbbi PISA-felmérésben funkcionális analfabétának bizonyult diákság, akik a 15 éves tanulók 27 százalékát teszik ki. Az adatok azért is rendkívül aggasztóak, mivel a szövegértés mindennemű tanulási képesség alapfeltétele.

Elitoktatás

A másik póluson vannak a diákok legjobb 10 százalékát elszívó nyolc- és hatosztályos gimnáziumok tanulói. Ők lényegesen jobb átlageredményeket produkálnak a kompetenciaméréseken, mint a hagyományos általános iskolai képzésben tanulók, s az előnyük a 10. évfolyamon is jelentős, továbbá kiemelkedően teljesítenek az érettségin és az egyetemi felvételiken is. Az elitoktatás teljesen elszakadt az átlagostól, amit jól mutat, hogy a legnagyobb teljesítménybeli eltérések a képzési formák szerint jellemzőek.

A gyerekek iskolaválasztását és teljesítményét alapvetően a család gazdasági-szociális helyzete határozza meg. Kimutatható, hogy a diákok családiháttér-indexe a szakközépiskoláktól a szakgimnáziumokon át a négy-, hat- és nyolcosztályos gimnáziumokig haladva folyamatosan nő. Az indexnél többek között a hátrányos helyzetet, a szülők végzettségét, az otthoni könyv- és számítógép-állományt veszik figyelembe, s a legmeghatározóbb a szülők iskolai végzettsége.

Területi egyenlőtlenségek

A társadalmi különbségek a területi egyenlőtlenségekben is leképeződnek: az országos kompetenciamérések terén tartósan az élen van a Nyugat-Dunántúl és a Közép-Magyarország régió, míg régóta lemaradásban van az Észak-Magyarország és az Észak-Alföld régió. Az általános iskolai teljesítmény különösen függ a településtípustól is, azaz attól, hogy községben, városban, megyeszékhelyen vagy a fővárosban lakik-e a család.

Összességében az is elmondható, hogy mindhárom évfolyamon és mindkét mérési területen rendre a Budapesten tanuló diákok átlageredményei a legmagasabbak – azzal együtt is, hogy a fővároson belül is jelentős különbségek vannak bizonyos kerületek között.

„Húsz éve vagyok a pályán, s az utóbbi tíz évben egyre kevésbé tudom a diákjaim teljesítményét a kompetenciaméréseken feltornázni” – mondja Sándor Katalin gimnáziumi magyartanár. Szerinte ennek összetett okai vannak. Eleve problémásnak tartja, hogy a kompetenciamérések az iskolákra és nem a tanulókra vonatkoznak, csak bizonyos képességeket vizsgálnak, s a lemaradó iskolák nem kapnak hatékony módszertani segítséget sem. „Azaz hiába mérünk, utána lényegében nem történik semmi. Vannak olyan iskolák, amelyek rendszeres végeznek saját kompetenciaméréseket is, azaz figyelik, hogy kiknél hol vannak problémák, s ennek alapján fejlesztik a diákjaikat. Ennek a módszertanát nem ártana minden tantestülettel elsajátíttatni” – tette hozzá a pedagógus.

 

Olvasson tovább: