Kereső toggle

Lesz-e magyar baby-boom?

Reflektorfényben a családpolitika

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kiemelten kezeli a kormány a népesedés problémáját, amit a családtámogatási rendszer további bővítésével kíván megoldani. A gyermekvállalási kedv viszont csak részben múlik az anyagiakon, a népességfogyás megállításához más eszközökre is szükség van – mondják a szakemberek.

A Kossuth Rádióban jelentette be a miniszterelnök a kormány jövőbeli családpolitikai irányát: „Szeretnék a magyar nőkkel, a magyar hölgyekkel kötni egy megállapodást a magyar jövőről.” A demográfia és a családok ügyét az Orbán-kormány régóta prioritásnak tekinti. Egyedülálló volt abban, hogy az egész Európát sújtó demográfiai krízisre fókuszálva nem a melegházasság, hanem a tradicionális család védelmének elsődlegességét hangsúlyozta.

A miniszterelnök álláspontja évek óta az, hogy a népességfogyást kizárólag családpolitikai eszközökkel meg lehet állítani, és a termékenységi rátát (az egy szülőképes korú nőre jutó átlagos gyerekszámot) a jelenlegi 1,5-ről 2030-ra 2,1-re lehet megnövelni, miáltal biztosíthatóvá válik a társadalom természetes reprodukciója.

Ezt az elképzelést több okból is vitatják a demográfusok, egyrészt azért, mert a szülőképes (15–45 éves) korosztály létszáma folyamatosan apad, összetétele öregszik. Ezért, ha el is érnénk a 2,1-es arányszámot, azt egyre kevesebben teljesítenék, így a népességfogyást ez önmagában legfeljebb lassítani tudná. Másrészt a népességszám alakulásában a születésszám mellett egyéb tényezők is közrejátszanak, legfőképp a halandóság és a vándorlás. Átgondolt szakpolitikák – különösen az egészségügyre, a kivándorlásra, valamint a bevándorlásra kidolgozott koncepciók – nélkül a népességfogyást nem lehet lelassítani, pláne nem megállítani. A statisztikák fényében a népességfogyás folytatódása elkerülhetetlennek látszik, és a kérdés valójában az, hogyan lehetne minél inkább lefékezni annak ütemét, azaz a társadalom fenntarthatóságát biztosítani. (Ld. bővebben: Interjú Kapitány Balázzsal, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatóhelyettesével – Hetek, 2017. 10. 06.)

Bár önálló demográfiai minisztérium végül nem lett, azaz a családpolitika továbbra is a humántárca része marad, a támogatások bővülnek: egyes elemek értéke nő, és újak is lesznek. Tudható például, hogy idén a családtámogatási rendszer alappillérének számító családi adókedvezmény a kétgyerekeseknél tovább emelkedik, bővülnek a CSOK lehetőségei, kiszélesítik a bölcsőde- és óvodahálózatot, kiterjesztik az egyszeri anyasági támogatást és a babakötvényt a külföldön élő magyarokra, valamint nő a gyed értékének felső határa, a diplomás gyed kétéves időtartamú lesz, és emelkedik az összege is, illetve emelnék a teljes jogú anyasági ellátást is. Továbbá minél több gyereket vállal valaki, annál jelentősebb adósságelengedésekre számíthat: 3 gyerek esetében a jelzáloghitel egymillióval csökken, továbbá elengedik az anya teljes diákhitelét, 2 gyereknél a diákhitel felét. Visszatérő javaslat a gyerekvállalás figyelembevétele a nyugdíjak meghatározásánál is. (Ld. Mérlegen a konzervatív családpolitika – Hetek, 2018. 01. 19.)

Tény, hogy az államnak a születések ösztönzésére a családpolitikán kívül nincs más eszköze, bár azt a szakemberek sem tagadják, hogy a kormány felvállalt családpártisága, illetve a hagyományos házasság alkotmányos védelme megerősítést jelenthet az európai viszonylatban még mindig erősen tradicionális értékrendű magyar társadalom számára. Mivel Magyarországon máig a házaspárok termékenysége a legmagasabb, így a házasságkötés ösztönzése egyben születésösztönző hatással is bírhat – már csak amiatt is, mert az első tartós kapcsolatoknak csak az egytizedéből lesz házasság. Hazánkban a házasságból született gyermekek vannak többségben, igaz, az arányuk csökken: a babáknak jelenleg a 45 százaléka születik házasságon kívül.

A KSH egyébként 2012-ben 35–49 éves nők körében elvégzett egy kutatást arról, hogy vajon miért nem realizálják a hölgyek a tervezett gyerekszámot (átlagosan 2,2 fejenként). Kiderült, hogy fontosak ugyan az anyagiak, de nem a legmeghatározóbbak. A három leggyakrabban említett ok a párkapcsolat, házasság megromlása vagy hiánya (28 százalék), az egészségügyi problémák (26 százalék) és az anyagi nehézségek (24 százalék) voltak.

A kutatás szerint a legkomolyabb okot az elmagányosodás, illetve a kapcsolati problémák jelentik. Az egészségügyi problémákban közrejátszhat, hogy a párok 20 százaléka küzd meddőséggel, s közel 30 éves korban szülnek először a nők. Ez ügyben a korábbi Orbán-kormány által életre hívott Népesedési Kerekasztal javaslatai között szerepelt, hogy állami támogatással létesüljenek korszerű, komplex szemléletű meddőségi centrumok, de ez máig várat magára. Másrészt rengetegszer felmerült a kórházi szülészetek anyabarát reformja is a jelenlegi patriarchális, orvosdomináns, hálapénzes rendszer helyett, de – egyes szigetektől eltekintve – ez sem valósult meg, holott a nők szempontjából ezek az élmények eléggé meghatározók, főként a többedik gyermek vállalásánál.  

A termékenység függ a nők iskolázottságától is: a kutatás szerint a tervezett és a realizált gyerekszám egyaránt egy U alakú görbét mutat a nők iskolai végzettségének függvényében. Az alacsony iskolázottságúakat magas tervezett gyerekszám és magas termékenység jellemzi, míg az egyetemi diplomásoknál a magas tervezett gyerekszámhoz képest elmarad ugyan a vállalás, bár közel sem annyira, mint az érettségizett szellemi foglalkozásúaknál és a középvezetőknél.

„A társadalomtól, pláne a középrétegektől nem lehet elvárni azt, hogy a családtámogatásokra alapozva tervezze a jövőjét. Különösen, hogy azok eléggé bizonytalanok, nem tudni például, hogy mi lenne az adókedvezmény sorsa egy esetleges kormányváltás vagy akár egy gazdasági recesszió esetén. Ugyanakkor a kormány mozgástere meglehetősen korlátozott a megélhetés fő tételét jelentő bérek kérdésében” – állítja Kiss Ambrus szociológus. Mint lapunknak elmondta, a többlépcsős minimálbér-emelés egyértelműen pozitív intézkedés – igaz, a jellemzően nődomináns szakmák (egészségügyisek, pedagógusok, szociális dolgozók stb.) bérrendezésében az államnak éppenséggel volna még mozgástere.

Hozzátette: a családtámogatások rendszere elvileg a gyerekvállalás költségeit hivatott kompenzálni. Hazánkban ez elég diszfunkcionálisan működik, mivel a jelenlegi rendszer úgy lett kialakítva, hogy minél magasabb látható jövedelme van a szülőknek, annál több juttatásban részesülnek. A KSH demográfusai például kimutatták, hogy az adókedvezmény bevezetése főleg a nagycsaládos, magas jövedelmű, diplomás szülőknek kedvezett, akiknek körében tavalyelőtt közel ezerrel több gyerek jött a világra. Az is kiderült, hogy a lakáskérdés a fiataloknak fontos, de nem elsődleges szempont: a CSOK-ot elsősorban olyan párok veszik igénybe, akik eleve terveztek többedik gyereket. A szakemberek szerint a megoldás egy bérlakásrendszer kialakítása lenne elérhető áron, de egyelőre erre nincs kilátás. 

Kiss Ambrus emlékeztetett arra, hogy a jövedelmi skálán felfelé haladva egyre kevesebb gyermekes családot találunk. Mint fogalmazott, az alanyi jogon járó családi pótlék az egyetlen, ami eljut az alacsonyabb jövedelmű családokhoz is, de ennek értéke közel tíz év óta be lett fagyasztva. „Uniós viszonylatban a magyar a legimmobilisabb társadalom, tehát a gyermekek sorsát teljesen meghatározza szüleik társadalmi helyzete. Ilyen körülmények között különösen aggasztó, hogy a családtámogatási rendszer fölerősíti a társadalmi egyenlőtlenségeket” – mondta Kiss Ambrus.

„A kormánypártok deklaráltan a középosztály megerősítésére fókuszálnak, egyelőre kevés eredménnyel – igaz, az effajta intézkedések hatása csak hosszú távon érzékelhető, de az adatok egyelőre nem azt mutatják, hogy az egykulcsos adóval megerősített középosztály több gyermeket vállalna” – jegyezte meg Kiss Ambrus, utalva arra, hogy a jelenlegi állás szerint a családtámogatási rendszer igen költséges, ellenben kevéssé hatékony.

Kiemelte: általános tapasztalat, hogy önmagában a magasabb bérektől vagy jövedelmektől nem emelkedik automatikusan a gyerekszám. „Világszerte azt látni, hogy minél nagyobb a szegénység, annál több gyerek születik, és ahogy egy térségben a gazdaság elkezd magára találni, egyre inkább csökken a születések száma. Magyarország földrajzi különbségei is hasonló trendekről árulkodnak, hiszen a születési arányok továbbra sem a legfejlettebb régiókban a legmagasabbak” – tette hozzá.

Demográfusok szerint a családalapítási kedv alapvetően értékrendbeli kérdés, de erősen függ az anyagi stabilitástól, a kiszámítható egzisztenciától. A felmérések azt mutatják, hogy a nők gyerekvállalásában fontos szempont a munkaerőpiacra való visszatérés lehetősége és a rugalmas munkahely. A munkaerőhiány miatt ma a legfőbb problémát a kisgyerekes nők többsége számára nem annyira az elhelyezkedés, inkább a bérkérdés, illetve a munka és a család összeegyeztethetősége jelenti. A családbarát munkahelyek ugyanis egyelőre inkább csak külföldi cégekre jellemzők.

Olvasson tovább: