Kereső toggle

A romlás és ellenszerei

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Beszéljünk őszintén és egyenesen a meztelen valóságról… kezdtem volna, de rájöttem, hogy ma sokszor épp azok kezdik így, akik nem őszintén és nem egyenesen akarnak beszélni. Kezdjük újra. Fontos lenne megbeszélni sok ügyet. A sok ügy egyike a korrupció. Fontos ügy, de túl gyakran csak egyszerű támadó fegyverként használják a propaganda doktorai. Számukra a lényeg: az ellenfél tönkretétele. Pedig valóban komoly kérdésről van szó. Húzzuk ki a dolgot néhány percre a kampány mocsarából, és vizsgáljuk meg, amit látunk.

Először nézzük meg, hogy mi is az, amiről szó van. A latin corruptio szó jelentései: közéleti züllöttség, megromlás, megrontás, megvesztegetés, romlottság. Egy, a témát összefoglalóan ismertető tanulmány bevezetője így vázolja az alaphelyzetet:

„A korrupció vírusa a világon mindenütt, minden történelmi korban felbukkant, időnként pusztító járványok formájában. Klasszikus eseteit a görög mitológia (Páris almája) és a Biblia is őrzi (a hamis sáfár). Virulenciája mindig hullámzó: nagy korrupciós korszakok után Savonarolák és Robespierre-ek hada indult támadásba a korrupció ellen, de csak azzal az eredménnyel, hogy több-kevesebb idő után a vírus újabb, bonyolultabb mutációinak nyisson széles kapukat. A korrupció lényegileg változó és rejtőzködő jelenség; nem véletlen, hogy még annyira sem találunk általánosan elfogadott definíciót rá, mint más társadalmi, gazdasági, politikai jelenségekre. Nincs olyan moralista, büntetőjogász, társadalomtudós, aki véglegesnek szánt definíció bűnére vetemedne.” (Aszalós János: A korrupcióról. Iskolakultúra 1999/9, a neten olvasható!)

A korrupció szó jelentései  jól rávilágítanak arra, hogy a jelenség az általános romlottságot is jelenti, az erkölcsi értékek megromlását, és ebből alakul ki a pénzügyi korrupció is. Ez egyértelművé teszi, hogy küzdeni ellene csakis a széleskörű morális javulás talaján lehet.  A korrupció ellen a leghatásosabb fegyver az idejében és körültekintően végzett erkölcsi nevelés. Eötvös József 1868-ban egy parlamenti hozzászólásban így nyilatkozott a képviselői függetlenség (=összeférhetetlenség) vitája kapcsán: „A függetlenség tisztán a jellemben fekszik... nem fekszik a helyzetben, az állásban, hanem fekszik az ember saját becsében.” (Eötvös József: Arcképek és programok. Budapest, Magyar Helikon, 1975, 723.)” (Aszalós) 

A Robespierre-ek nagy csapata harcba indul a korrupció ellen, de legtöbb esetben csak az az eredmény, hogy újabb és bonyolultabb korrupciós formák jönnek létre. (A francia forradalomban a mindenek feletti erényt és erkölcsösséget hirdető, korrupcióvadász Robespierre-ből a jakobinus terror egyik vezetője lett, sokan csak a Megvesztegethetetlen néven emlegették.) Az átláthatóság ilyen apostolai nem veszik figyelembe, hogy a társadalmi szervezet egészében hat a romlás: romlott korrupcióüldözők állnak szemben romlott vesztegetőkkel. Ez különösen akkor igaz, amikor egy politikai alakulat központi témává teszi a korrupciót és a lopást, ők valószínűleg csak azt fájlalják, hogy nem ők lophatnak. A mai magyar helyzetre ez hatványozottan igaz: Simicska Lajossal a háttérben nehezen hihetjük el a például a Jobbiknak, hogy ők márpedig tiszta közéletet akarnak.

Természetesen én is tisztább közéletet szeretnék, de be kell látni, hogy itt a politika viszonylag keveset tehet, hanem „a korrupció ellen a leghatásosabb fegyver az idejében és körültekintően végzett erkölcsi nevelés”.  Mivel a korrupció változó és rejtőzködő jelenség, szabályokat is nehéz ellene hozni. Eötvös idézett véleménye teljesen helytálló: a jellem a döntő, nem a szabály, amit úgyis megtanul kikerülni a jellemtelenség. Hasonló ez az antibiotikumok használatához. Nagyon hasznosak, de a baktériumok idővel rezisztensekké válnak rá.

Legyünk tisztában azzal, hogy nem a politika oldja meg a korrupciós gondokat, hanem a polgárok jelleme. A politika a valós, létező helyzetet menedzseli, és csak kis mértékben képes a nevelésre, azzal dolgozik, amit készen talál. A Robespierre-ek persze azt állítják, hogy ők most aztán mindent megjavítanak, de ne higgyünk nekik: őket biztosan csak a pénz és/vagy a hatalom érdekli. Mindez persze nem menti fel a mindenkori kormányt a maga felelőssége alól, nem vehetik lazán a témát. Ha lazán veszik, akkor lazán belebukhatnak.

A lényeget Eötvös mondja ki: „A függetlenség tisztán a jellemben fekszik... nem fekszik a helyzetben, az állásban, hanem fekszik az ember saját becsében.” Az erős jellemű polgár és politikus a valódi garancia a korrupció ellen. Természetesen ez kiegészülhet jó törvényekkel is, de meg kell érteni: a becstelenség furfangjai előbb vagy utóbb kikerülik a legjobb törvényeket is. Ami viszont a legfontosabb: éppen azért, mert a jellem nevelése ezen a területen a döntő, csak kis lépésekben lehet haladni. A családban, az iskolában stb. Nem segít semmiféle korrupcióellenes kampány és boszorkányüldözés.

Olvasson tovább: