Kereső toggle

Semmi komoly?

Viccpártok a demokráciáért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hivatalosan is elkezdődött a kampány. A hagyományos pártok közül kilóg a Magyar Kétfarkú Kutya párt, amely politikai programmá akarja emelni a humort. Nagy kérdés, hogy van-e helyük a viccpártoknak a közéletben.

A professzionális politikából gúnyt űző pártok a legtöbb esetben megosztják a társadalmat: vannak, akiket irritál a tevékenységük (semmit nem gondolnak komolyan), míg mások rendkívül jól szórakoznak rajtuk. A Kétfarkú Kutya Párt jelenség nem hungarikum, és nem is 21. századi termék. Viccpártokra az első példák az 1960-as években voltak, főként Észak-Amerikában, majd a ’80-as évektől Európában is megjelentek.

Szerepük a demokráciában

De mitől is lép be egy párt a „vicc” kategóriájába? Önmagában nem attól, hogy az ígéretei humorosak, vagy a valóságtól elrugaszkodottak (ez elég sok pártra igaz). 

Paár Ádám politológus (Méltányosság Politikaelemző Központ) szerint a viccpártok léte európai eszmetörténeti hagyományokra vezethető vissza, melyek egyik legismertebb megjelenési formája a középkori karnevál volt.  A karneválon mindent lehetett, amit a hétköznapokban nem: gúnyt űztek a feudális intézményekből és a vallásból, megválasztották a bolondok pápáját, és charivarit (macskazenét) adtak azoknak, akik idős létükre fiatal nőt vettek feleségül.

„A viccpártok visszacsempészték a modern társadalom és a demokratikus politikai kultúra keretei közé a karneváli hangulat békés, konfliktusoldó hagyományát. A karneválon mindent ki lehetett gúnyolni, és mégis, a résztvevők nem támadták, hanem éppenséggel megerősítették a feudális társadalom struktúráját, hiszen a karnevált követően mindig elérkezett a kijózanodás” – mondja a viccpártok történetét kutató szakember.

Ezt az elméletet támasztja alá a szerveződések protest jellege: tükröt tartva a hivatásos politikusok elé, jelzik a kampányígéreteik sokszor abszurd voltát, választói kritikákat fogalmaznak meg anélkül, hogy a meglévő rendszert le akarnák bontani. Paár szerint a viccpártok a felgyülemlett társadalmi feszültségeket levezetve pont hogy megerősítik a meglévő politikai rendszert. 

Ideológia

A viccpártok célkitűzései mögött sokszor valós és szomorú társadalomelméleti-szociológiai folyamatok húzódnak meg. Emellett ideológiailag nehezen beazonosíthatóak. Ugyanakkor olyanok is léteznek, amelyek esetében kimutatható valamilyen eszméhez való kötődés. Például Izlandon volt balközép orientációjú párt (Legjobb Párt), gyakoriak az anarchista pártok (Német Anarchista Pogo Párt, Kanadai Anarchista Párt) vagy akár antikommunista viccpártok (Narancs Alternatíva Lengyelországban).

A viccpártok társadalmi bázisát általánosságban két csoport alkotja. Az egyik oszlopát a művészvilág, színészek, komikusok, szatirikus lapok újságírói adják. Emellett a viccpártok a politikából kiábrándultakra, főleg a fiatalokra tudnak hatással lenni.

Első törekvések: Rinocérosz Párt

A viccpártok úttörőjének a Jacques Ferron által 1963-ban alapított kanadai  Rinocérosz Párt tekinthető, amely például a marxizmus-leninizmusra utalva magát marxista-lennonistaként határozta meg, az amerikai humorista Groucho Marx és John Lennon után. A párt nevében szereplő állat ötletét egy montreali állatkertben élő  Cornelius nevű orrszarvú ihlette (Cornelius, az Első néven állítottak listát a választáson, amelynek listavezető helyére magát az állatot helyezték). Az alapítók a rinocéroszban látták a politikusok igazi természetét: érzéketlen, lomha és nehézkes. A Rinocérosz Párt programja többek között a gravitáció törvényének hatályon kívül helyezésére, a kanadai hadsereg privatizálására és drogliberalizációra irányult, továbbá alanyi jogon rinocéroszt ígértek minden kanadai polgárnak. 

Európai körkép

A kanadai hóbort hamar Európában is divatossá vált. Nagy-Britanniában az 1990-es években az Őrülten Dühöngő Szörnyek Hivatalos Pártja névre hallgató formáció olyan sikeres volt, hogy több kisebb párt visszalépett a javukra. Politikai karrierjük csúcspontjának tekinthető a brit szociáldemokrata párt (SDP) feloszlatása: a „szörnypárt” alapítója, David Edward Sutch (művésznevén az Ordító Lord Sutch) egy parlamenti képviselői pótválasztáson több szavazatot kapott, mint a szociáldemokrata jelölt. Az amúgy is pártszakadásoktól sújtott SDP feloszlatta magát, mondván: nem működhetnek tovább, ha még a „szörnypárt” is lekörözi őket. Az 1983-ban alapított és mindmáig működő formáció ma már nem kizárólag vicc. Több önkormányzati választáson is sikereket értek el, aminek hatására maguk is pártszakadásokon estek át: akik komolyabb posztra jutottak, eltávolodtak azoktól, akik továbbra is viccnek tekintették a dolgot.

Németország

A német humorérzékkel (leginkább annak hiányával) kapcsolatos közhiedelemmel ellentétben Németországban egészen gyakoriak a viccpártok. Első volt köztük az 1981-ben alakult és azóta megszűnt Német Anarchista Pogo Párt. Legemlékezetesebb választási akciójuk az volt, amikor 2002-ben a konzervatív liberális párt, az FDP egy nyugatnémet szervezetének álcázva magukat, kampánystanddal bukkantak föl a keletnémet Eisenachban. Sikerült úgy parodizálniuk a párt legvitatottabb jelszavait, hogy a politikailag nem korrekt mondatokat még az FDP helyi elnöke is elfogadta (az átvert politikus kénytelen volt visszalépni, miután mindenkinek leesett a poén).

A punk gyökerű pártnak kiemelten fontos volt a munkanélküliek sorsa, ezért a munkához való jogot kiegészítették volna a munkanélküliséghez való joggal, valamint meg akarták szüntetni  a rendőrséget, emellett az emberiség elhülyülését és Németország „balkanizálását” tűzték a zászlójukra. 

A viccpártok táborát erősíti a Munka, Jogállam, Állatvédelem, Elittámogatás és Bázisdemokratikus Kezdeményezés Pártja (német rövidítésével: Die PARTEI) is, amely 2004 óta vesz részt a német választásokon (a legutóbbi EP-választáson sikerült képviselői helyet is szerezniük). Alapítói és aktivistái jórészt a Titanic nevű szatirikus magazin munkatársai. A párt programjában felkarolta a szociális piacgazdaság megóvását, a Hartz-IV nevű munkanélküli segély eltörlését, a „Fal” újjáépítését, valamint egy új alkotmány létrehozását.

Izland

A viccpártok a „szakmai csúcsot” Izlandon érték el. A gazdasági válság miatt kiábrándult választók 2009-ben Jón Gnarr humoristát, a Legjobb Párt alapítóját választották meg Reykjavík főpolgármesterének. A párt maga nem ígért kevesebbet, mint hogy minden jobb lesz. Az önkormányzati választáson megszerezte a mandátumok 37 százalékát, vagyis 6 helyet  a 15-ből. Sokan ekkor, a Legjobb Párt sikere láttán realizálták először, hogy a viccpártok valós versenyzői lehetnek a választásoknak. Gnarr később elvesztette a közvélemény érdeklődését, mivel komolyan vette polgármesteri szerepét. A ciklusa lejártával, 2014-ben magát a pártot is feloszlatta. A reykjavíki példa azt mutatja, hogy a viccpártokra a legnagyobb veszélyt az jelenti, ha hatalomra kerülnek, és osztozniuk kell a felelősségben. Egy párt nem lehet poénos és ártatlan, ha közpénzekről, állampolgárok életét befolyásoló dolgokról kell döntenie. A komoly politizálás mellett a humor elkerülhetetlenül megfakul, valamint az ideológiai függetlenségüket is kénytelenek lesznek feladni. Ezzel pedig elvesztik a közvélemény érdeklődését és a protestszavazókat.

Kétfarkú Kutya

Paár Ádám elemző szerint Magyarországon nincs hagyománya a viccpártoknak, mert a közhiedelemmel ellentétben a társadalomnak nincs humorérzéke – túl komolyan vesszük magunkat és a politikát is. Ebben a világban megosztó jelenség a Kétfarkú Kutyáké, akik magukat az egyetlen értelmes választásként jellemzik. A formáció országos ismertségre a kormány kék óriásplakátjait parodizáló alkotásaival tett szert. A kezdeti poénkodás közben komoly munkává vált. Kovács Gergely, a párt elnöke lapunknak elmondta, hogy valóban szeretnének döntéshozói pozícióba kerülni (lásd keretes interjúnkat).  Az ingyen sörrel és örök élettel kampányoló párt idén indulhat először a választásokon, a legtöbb közvéleménykutató 1 százalék környékére teszi a támogatottságukat. 58 egyéni körzetben van jelöltjük, és ha összejön a kellő számú ajánlás, akkor országos listát is indíthatnak. Kovács szerint erre nagy szükségük van, mert az erre szánt kampánytámogatást már előre elköltötték. 

 

Viccpárt?

Kovács gergely, a Kétfarkú Kutya párt elnöke

Milyen programmal készülnek a 2018-as választásra? 
– Nagyon sok tervünk van, komoly szakpolitikai jellegűek, hosszú lenne az összeset felsorolni. Kiragadnám az egészségügyet, mert az most amúgy is népszerű téma. Az a tervünk, hogy megszüntetjük a betegségeket teljesen, így nem kell költeni a kórházakra. Mehetne az összes orvos külföldre, rengeteget spórolnánk vele a költségvetésben. Viszont lennének betegség-automatáink, ha valakinek iskolai igazolás vagy táppénz miatt mégis szüksége lenne betegségre, akkor igénybe tudnák venni az automatából. A várólistarendszert is megreformálnánk: a passzivistáink bejelentkeztek műtétekre (nekik nincs rá szükségük, csak foglalják a helyet), és akkor ha valakinek kell műtét, odaadják a lefoglalt helyet.
Emellett az oktatásban is szeretnénk komoly változásokat elérni.
A jelenlegi kormány nagyon jól halad az iskolák államosításával, de mi még tovább mennénk: a tanárokat és a diákokat is államosítanánk. Valamint az iskolakötelezettségi korhatárt is lejjebb vinnénk. Ott az a sok életerős gyerek, nagyon jól tudnának dolgozni. Majd tanulnak, ha nyugdíjasok lesznek, és lesz sok szabadidejük.
A nyugdíjrendszert megtartanák?
– Igen, természetesen, már meg is ígértük a hetedik havi nyugdíjat. Ehhez pedig tartani fogjuk magunkat, minden áron. Ja, és a parlamenti büfé legyen jobb, olcsóbb, hogy lehessen vele a környéken élő hajléktalanokat etetni.
Aláírásgyűjtés közben jött az ötlet, hogy az évszakokat is megváltoztatnánk. Mert tök jó, hogy van négy évszak, csak nagyon hosszúak. És az ember örül a nyárnak, aztán unalmas lesz, még az első hónak is örül, aztán az is unalmas lesz. Szóval az a terv, hogy az évszakok hetente váltogassák egymást.
Külföldi hasonló szervezetekkel kapcsolatban vannak?
– A német Die PARTEI párttal találkoztam most. A német humort azért fenntartásokkal kell kezelni. Olyan, mint amilyen a viccekben: az volt az első nekik, hogy meglepődtek azon, hogy mi, magyarok, evőeszközzel eszünk. Ami vicces meg minden, de azért fura is valahol. Az EP-képviselőjük Morvai Krisztina mellett ül, erről is beszélgettünk.
Még egy cseh kalózpárttal levelezgetünk. Rajta vagyunk a nemzetközi kapcsolatokon, most az aláírásgyűjtés miatt nincs nagyon időnk, de igyekszünk szervezni valamit, ilyen európai komoly pártok találkozóját.
Magyar pártokkal milyen a viszony?
– Leginkább semmilyen. A Gulyás Marciék például úgy kezelnek minket, mintha nem lennénk. Nem baj. Pártszinten semmilyen kapcsolat nincs, nyilván ismerek én is meg a helyi szervezeteink is más politikusokat kisebb pártokból.
Mi a kampánystratégia, mire költenék a kampánypénzt?
– A legelső célunk az aláírások összegyűjtése. A kampánypénzt meg megpályáztattuk, már előre elköltöttük. Bejött vagy 200 projekt, ebből 120 továbbjutott. Ezek nagy része nem vicces, hanem hasznos dolog: például önkéntes búvároknak ruha, angliai magyaroknak könyvtár, iskolaépület vakolása, játszótér, kutyafuttató, színpadi előadótér stb. Szóval ezért is szuper lenne, ha meglennének az aláírások, mert akkor ezekre el tudnánk költeni a kapott pénzt.
Teljesen tudatosan készülnek a választásra. Ez már nem vicc?
– 58 helyen van jelöltünk, rajta vagyunk az aláírásokon, az első napunk nagyon jól sikerült. Próbálunk minél jobb eredményt elérni. Nekem is megváltozott a hozzáállásom, sok éven keresztül ez egy hobbi volt csupán. Most pedig jelen vagyunk 17 megyében, mindenhol vannak jelöltjeink, helyi szervezeteink, országos listát is indítunk. Az elmúlt másfél évben egy nagyon jó csapat jött össze, több mint ezren gyűjtenek nekünk aláírást. Aztán meglátjuk, mi lesz.
Kit buzdítanának arra, hogy Önökre szavazzon? Macskások jöhetnek?
– Hát, igen. Pont a félegyházi jelöltünk mindig macskával pózol, lehet, hogy majd számon lesz kérve. Ami meg a nem vicces válasz, az az, hogy az szavazzon ránk, akinek elege van abból, hogy a politika arról szól, hogy egymást szidják a pártok. 2006-ban, amikor először csináltam a kutyapártos plakátokat, akkor még az volt, hogy minden párt ígért valamit. Most már egyáltalán nem ez van, hanem azt szeretnék, hogy azért szavazz rá, mert a többit annyira utálod. Az MSZP-s plakátokon Orbán Viktor van, a fideszeseken Gyurcsány, teljesen szürreális a helyzet. Nagyon távol kerültünk attól, amiről a politikának szólnia kellene: a programok ütköztetéséről, akár tévévitákban való részvételről, amik alapján a választók el tudnák dönteni, hogy kire akarnak szavazni.

Olvasson tovább: