Kereső toggle

Szél Bernadett: Együttérzek az MSZP-ben csalódott baloldaliakkal

Interjú az LMP miniszterelnök-jelöltjével

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az LMP kormányfőjelöltje szerint természetes, hogy a baloldali választók egyre kevésbé hisznek az MSZP-nek és DK-nak. Szélt a családról és életvédelemről, valamint az Ungár Péterrel szembeni etikai eljárásról is kérdeztük.

Szeptember utolsó napján eldőlt, hogy az LMP önálló listával és miniszterelnök-jelölttel vág neki a 2018-as választásnak. Egyértelmű volt, hogy így döntenek, vagy felmerültek más forgatókönyvek is?

– Most először állított az LMP miniszterelnök-jelöltet, 2018-ban pedig szövetségi rendszerben indulunk a választásokon. Az önálló miniszterelnökjelölt-állítás azt jelzi, hogy az LMP életében véget ért a gyerekkor. Ellenzékben megtanultunk nagyon sok mindent, amit tudtunk, meg is tettük ellenzékből.

Az LMP mára megérett arra, hogy kormányra kerüljön, és én is felkészültem a pozícióval járó kihívásokra.

Az önálló indulásból most nem volt olyanfajta látványos konfliktus, mint négy évvel ezelőtt. De az önálló miniszterelnökjelölt-állítással kapcsolatban volt más álláspont, mint az, hogy szükség van rá, és hogy ön legyen az?

– Mind az Új Kezdettel való közös indulásban, mind az önálló kormányfőjelölt kérdésében egységes volt a párt.

Ennek a közös indulásnak az LMP szempontjából mi haszna van?

– Nagyon sok. Már az együttműködés eddigi időszakában is nagyon sokat tanultam azoktól az emberektől, akikkel Gémesi György együtt dolgozik, és magától Gémesi Györgytől is. A napokban Borsod-Abaúj-Zemplénben voltunk, Tolcsván szüreteltem, majd Hernádszentandráson voltunk, amelynek polgármestere Üveges Gábor. Ezt a napot Köteles Lászlóval, Komlóska polgármesterével töltöttem el, aki 27 éve sikeres polgármesterként vezeti ökofaluját. Hernádszentandráson pedig a BioSzentandrás program működik. Ezeken a településeken járva bebizonyosodott számomra, hogy amit mi vidékfejlesztésben képviselünk, az a valóságban a lehető legjobb választás a kistelepülések szintjén.

Akkor a független polgármesterekből álló Új Kezdet pótolná az LMP hiányzó vidéki beágyazottságát?

– Részben igen, részben viszont megerősített minket abban, hogy az az ökopolitikai irány, amelyet az LMP megalakulása óta képvisel, nagyon sokat tudna a magyar vidéknek adni, hiszen ez az ország továbbra is alapvetően mezőgazdasági ország, és ahol van értelme egy jó zöldpártot csinálni, az egy agrárország – ez nyilván nem megy feldolgozóipar nélkül, de a BioSzentandrás program sikere éppen azt bizonyítja, hogy kicsiben is el lehet kezdeni az építkezést, és már ez is képes munkahelyeket teremteni és megtartani a kistelepüléseken.

A beágyazottság pedig valóban hatalmas kincs. Azt látjuk, hogy Budapesten és a nagyobb városokban az LMP támogatottsága emelkedett az elmúlt hónapokban, de nem tagadom, hogy a kistelepüléseken nem egyszerű a dolgunk, sok a nehézség.

Miből adódnak ezek a problémák?

– Nézzünk szembe a tényekkel: ha egy ellenzéki párt vezetője ma elmegy egy vidéki településre, és ott találkozni akar a helyi civil szervezetekkel és közszereplőkkel, komoly akadályokba ütközik. Most (az interjút a múlt hét szerdán vettük föl – a szerk.) szervezzük a holnapi soproni utamat, és nem mernek velem civil szervezetek, illetve településvezetők tárgyalni, mert fenyegetéseket kapnak. Ugyanez igaz a lakosság körében is, nem egyszer félreeső helyen mertek csak leülni velem helyi lakosok.

Az tehát eldőlt, hogy – az Új Kezdetet leszámítva – közös listát nem állítanak senkivel. De mi a helyzet az egyéni választókerületek szintjén? Lesz együttműködés akár az MSZP–DK-val, akár a Jobbikkal, akár a Momentummal?

– Egyetértek abban Hadházy Ákossal, hogy az összefogás az ellenzék Soros-terve, vagyis egy, a valós problémákról történő figyelemelterelést szolgáló kommunikációs eszköz. Pedig most arra lenne szükség, hogy a pártok elmagyarázzák a választóiknak, hogy mégis milyen országot kínálnak nekik, mit kezdenének fontos ügyekkel, témákkal, amik ebben az országban felmerülnek. Szerintem most ezt az időszakot éljük. Mutassa be mindenki a programját, az elképzeléseit és mindent, amit fontosnak tart. Kampányoljunk, beszéljünk a választókkal.

A többi ellenzéki párttal sorsközösségben vagyunk abban is, hogy szűkül a médiafelületünk. Nem egészen értem, hogy miért jó az, ha bent vagyunk egy 12 perces adásban, amiből 9 perc arról szól, hogy ki kivel fog összeállni. Ebből a választópolgárok annyit érzékelnek, hogy megint valami csihi-puhi megy az ellenzék oldalán. Ez így teljes zsákutca. Most már ott tartunk, hogy arról sem szeretek beszélni, hogy miért nem szeretek erről beszélni, mert az is viszi el az időt.

Mi 106 jelölttel készülünk, akiket Gémesi Györgyékkel közösen állítunk ki; a végleges névsorról a november végi LMP-kongresszus dönt. Elméletben nem kizárt, hogy később legyen koordinálás más pártokkal, de ehhez azért hozzátenném, hogy más dolog Puch Lászlóval koordinálni, mint mondjuk Orosz Annával vagy Pottyondy Edinával.

Ha már szóba hozta Orosz Annát: tesz még az LMP együttműködési ajánlatot a Momentumnak?

– Több szereplő is beszélt róla, és én is így gondolom: létezik a politikában egy régi/új törésvonal, ami politikai reflexek tekintetében is nyomon követhető. Az, hogy ki mikor jött létre, nemcsak technikai kérdés, hanem sokkal inkább arról szól, mennyire tudunk más szemszögből nézni a problémákra, mennyire vagyunk képesek korábban tabunak tekintett dolgokon átlépni.

Ami a Momentumot illeti: szimpátiával tekintek a munkájukra, kezdettől úgy látom, hogy olyan szavazókat sikerült behozniuk a politikába, akiket korábban senkinek. Azt kívánom, hogy eredményesek legyenek. A Momentumnak van egy döntése arról, hogy nem kívánnak szövetségi politikát folytatni senkivel. Ha valakinek, egy LMP-snek ezt tiszteletben kell tartania. Nem fogunk senkit akarata ellenére behúzni egy politikai szövetségbe. Ha Demeter Mártára, Hadházy Ákosra, vagy az Új Kezdetre gondol, észreveheti, hogy mindig tudtunk úgy építkezni, hogy az mindkét fél javát szolgálja. A 21. század nem azokról a „szövetségkötésekről” szól, amelyek során az egyik „szövetséges” amőbaszerűen rámászik a másikra, és megeszi, hanem sokkal inkább a hálózatokról. A 20. század a politikai szektákról szólt bal- és jobboldalon is, de a mi felfogásunk ettől gyökeresen eltér.

Az LMP és a Momentum viszonyát az utóbbi hónapokban beárnyékolta a bodajki Momentum-táborból kitiltott, a táborban részegen szexuális ajánlatokat tevő Ungár Péter LMP-s elnökségi tag ügye. Ungár az ATV Start című műsorában bejelentette, hogy lezárult az ellene az LMP-ben indított etikai eljárás. Milyen eredménnyel?

– Ungár Péter etikai vétséget követett el.

Ez mit jelent?

– Pontosan azt, amiért Péter bocsánatot kért az ön által említett adásban. Fontos volt, hogy ezt megtette. Ungár Péter is sokat tanult ebből az ügyből, de mi is sokat tanultunk.

Ön például mit tanult belőle?

– Azt, hogy nagyon kell segítenünk egymást abban, hogy ha valaki politikussá válik, akkor nagyon meg kell tanulnia azokat a szabályokat, amelyeknek ideális esetben a nem politikusokra is vonatkozniuk kell. Ha az ember ezt a hivatást választja, akkor tudatában kell lennie annak, hogy neki egy viselkedési mintát is kell közvetítenie, ezért megkülönböztetett felelőssége van azokhoz képest, akik, mondjuk így, civilek, vagy általában nem politikusként dolgoznak. Nekem pedig segítenem kell a kollégáimat abban, hogy folyamatosan tudatában legyenek annak, hogy az, ahogyan az életük bármely pillanatában viselkednek, az nemcsak hogy a politikai közösségükre van kihatással, de a választók felé is üzenetet közvetít. Ennek a mércének meg kell felelnünk minden körülmények között.

Ungár Péter szerint számára az az ügy tanulsága, hogy nem viselkedhet úgy, mint egy átlagos 26 éves. Azért nem biztos, hogy egy átlagos 26 éves átlagos napja az, ami Ungárral történt Bodajkon.

– Nem tudom, milyen az átlagos 26 éves, nem szeretnék egy civil, átlagos 26 évessel szemben erkölcsi ítészként fellépni. Egy biztos: egy politikusnak, életkorától függetlenül dupla, sőt tripla felelőssége van. Ha súlyosabbnak tartjuk, amikor Orbán Viktor azt mondja, hogy a nők nem valók a politikába, mert nem bírják a stresszt, mint amikor Józsi bácsi mondja ezt a sarkon, akkor a saját viselkedésünkben is érvényesítenünk kell ezt a mércét.

Kívülről úgy tűnik, mintha a Momentum megjelenésével az LMP felhagyott volna a Schiffer-éra centrista politikájával, és most az lenne a célja, hogy elszipkázza a széthulló MSZP-tábort.

– Nem változtattunk a programunkon. Szokták mondani, hogy az LMP programja liberális, ha a kisebbségek jogairól van szó, konzervatív, ha a kisközösségek védelméről, és baloldali, ha a munkaerőpiacról. A szolidaritás, az igazságosság mindig alapérték volt nálunk, ezért mindig is megvolt az a lehetőség, hogy megszólítsuk azokat az embereket, akik ezeket az értékeket fontosnak tartják. Örülök neki, ha egyre több ember gondolja, hogy ezeket az értékeket hitelesen tudjuk képviselni.

A baloldali választók elbizonytalanodását valószínűleg az okozza, hogy egyre kevésbé hiszik el saját pártjaiknak, az MSZP-nek és a DK-nak, hogy valóban kormányváltást akarnak. Nem is könnyű elhinniük, hiszen a két párt vezetői egyre elképesztőbb dolgokkal vádolják egymást a borospincékben lebonyolított titkos találkozóktól az árulásig. De miért higgyék el ezek a választók önöknek, hogy nem fogják ugyanúgy becsapni őket, mint eddigi pártjaik?

– Az elsődleges garancia az, hogy mi semmilyen módon nem kötődünk ahhoz a rendszerhez, amely 27 év alatt kiépült Magyarországon, sőt: az LMP épp a Gyurcsány–Bajnai időszakban és annak ellenében jött létre, majd a 2010 utáni rendszer ellenzékeként politizál a mai napig. Semmilyen szinten nem érdekünk sem a Fidesz hatalmon maradása, sem a 2010 előtt kormányzók bármilyen formában történő átmentése. Arról nem beszélve, hogy nekünk nincsenek eltitkolt bankszámláink, sem a Fidesz, sem az MSZP és szövetségesei nem tudnak minket sakkban tartani, miközben azt látjuk, hogy ők egymást folyamatosan fogva tartják – utalhatunk például a Paks II-nek megágyazó 2007-es Fónagy–Podolák paktumra. A Fidesz és az MSZP közötti együttműködés annyira látványos volt az elmúlt évtizedekben, hogy a szocialisták helyében nem nagyon csodálkoznék azon, hogy nem növekednek. Teljesen természetes, hogy a baloldali választók nem hiszik el az MSZP-nek és a DK-nak, hogy valóban kormányváltást akarnak. A politika jelentős részben hitelességi kérdés is.

A korrupció, a homályos alkuk felszámolásáról és az elszámoltatásról nagyon szeretnek beszélni a mindenkori ellenzék politikusai, de arra már nem annyira szoktak válaszolni, hogy hogyan számoltatnának el bárkit – 2002 után az MSZP, 2010 után pedig a Fidesz is felsült ezzel az ígérettel.

– Az LMP antikorrupciós 12 pontját kidolgozó Hadházy Ákos arról tájékoztatott, hogy az elmúlt évek ügyeiről olyan egyértelmű információk vannak a birtokában, amelyek elegendőek lesznek a büntetőjogi felelősségre vonáshoz.

De az ügyészséget Polt Péter vezeti. Komolyan úgy gondolja, hogy ő eljárást indítana ezekben az ügyekben?

– Úgy fogalmaznék: olyan mennyiségű adat áll a rendelkezésünkre az elmúlt évek korrupciós ügyeiről, hogy még Polt Péterrel együtt is el kell indulniuk a megfelelő eljárásoknak. Természetesen cél, hogy Polt kikerüljön a rendszerből, de a lényeg, hogy az eljárások meginduljanak. Tisztában vagyunk az antikorrupciós 12 pontunk megvalósíthatóságával, lehetőségeivel és korlátaival.

Legyünk egyértelműek: aki a Fidesz után kormányra kerül, annak legalább három lépéssel előre kell látnia. Ráadásul – visszakanyarodva az előző kérdésre – az LMP-nek sem a múltjában, sem a jelenében nincs olyan folt, amely révén foghatóvá válhatnánk. Nagyjából az egyedüli alakulat vagyunk, akik dopping nélkül veszünk részt a versenyben. Nem tartozunk másnak elszámolással, csak a választóinknak. Amikor a választófülkében tőlük kapunk egy ikszet, ott egy szerződés köttettetik, és nagyon fontos, hogy ezzel a szerződéssel szemben ne legyen érvényben egy másik szerződés, ami az embernek a mozgásterét korlátozza. Ezért ragaszkodom én ahhoz, hogy az LMP teljesen tisztán vegyen részt a versenyben. Csak az tud ma Magyarországon rendet tenni, aki nem száll bele ebbe a mocsárba.

Ez azt is jelenti, hogy az LMP 2018-as kampányfelkészülése az utolsó fillérig az állami támogatásból fog származni?

– Jelenlegi állás szerint igen, meg persze a tagdíjakból. Nem tudok más olyan lehetőségről, ami szóba jöhet, de ha lenne, akkor is ott lenne a nyílt kampányszámlán. Nyílt kampányszámlánk lesz, minden egyes fillér nyomon követhető lesz rajta. 2014-ben is mi voltunk az egyetlen párt, amelyről különböző monitorozó civil szervezetek is megállapították, hogy minden fillérről el tudunk számolni. Ez most is így lesz, biztosan mondhatom.

Azt is tudni fogjuk, hogy Ron Werbert, az MSZP egykori, az LMP jelenlegi kampányguruját miből fizetik?

– Amint pénzügyi tranzakcióra kerül sor, abban a pillanatban nyilvános lesz.

Ron Werberen és Demeter Mártán kívül várható még, hogy valakit leigazolnak az MSZP-ből és környékéről?

– Nem tettünk ajánlatot, nem adtunk fel hirdetést, és nem írtam nyílt levelet sem a baloldali szavazóknak, mint Vona Gábor, de azt mi is érzékeljük, hogy nagyon sok baloldali szavazó érzi úgy, hogy kilépett belőlük a pártjuk. Együttérzek velük, hiszen látom az MSZP környékén zajló folyamatokat.

Azt látni kell, hogy 2006-hoz képest jelentősen csökkent az úgymond baloldalnak tekintett pártok támogatottsága – az MSZP utolsó választási győzelme óta körülbelül egymillió szavazatot vesztettek a szocialisták és a belőlük kiszakadt pártok. Nyilvánvaló, hogy létezik egy tömeges kiábrándulás az MSZP-ből és a belőle kiszakadt pártokból.

Ezek a választók megjelentek már az önök támogatói között?

– Ez a folyamat úgy kezdődik, hogy az ember bizonytalan lesz, pártot keres. Az én fórumaimon mostanában sok volt MSZP-szavazó jelenik meg, akik pártot keresnek. Mások viszont, akik esetleg több évtizedig voltak hűséges szocialista szavazók, nem jutottak el idáig, egy részük azt mondja, hogy köszöni, neki elege van, nem akar új pártot választani magának. Ha valaki azt mondja, hogy közönyös a politika iránt, ott valóban nagyon nehéz egy falat áttörni. De azokat, akiket az MSZP-ből történt kiábrándulásuk nem tántorított el a politikától, rá lehet venni, hogy a köz ügyeivel újra aktívan foglalkozzanak.

A választók okkal érzik úgy, hogy a mai politikai rendszer valójában sok kis megalkuvás rendszerére épülő 2010 előtti időszak terméke, és ez termelte ki Orbán Viktort is. Nem lehet ezt a rendszert megszüntetni azzal a logikával, amivel létrejött, nem lehet monolit tömbökben gondolkozni. Ez a 21. század, vegyük már észre, itt minden a hálózatokról szól, minden arról szól, hogy értékorientációban hasonló emberek különböző csatornákon keresztül megtalálják egymást, és kiállnak magukért.

Lehet, hogy az MSZP–DK monolit tömbökben gondolkodik, de attól még önöket vádolja ez a két párt azzal, hogy megakadályozták a baloldal közös ünneplését október 23-án.

– Nem gondolom, hogy az LMP-n múlt a dolog. Ha a többi párt annyira szeretett volna együtt színpadra állni, szerintem mi nem tudtuk volna megakadályozni őket ebben. Elhiszem, hogy az MSZP és a DK számára ez fájdalmas kudarc, és meg is értem, hogy a vezetőik egy ilyen krízishelyzetben bűnbakot keresnek, mi viszont ebbe nem fogunk belemerülni, mert sokkal fontosabb időket élünk ennél.

Az LMP baloldali párt?

– A programunknak nagyon sok baloldali eleme van, amennyiben a baloldal alatt a szolidaritást, társadalmi igazságosságot értjük, meg a hitet abban, hogy ne az irányítószámunk, születési helyünk alapján dőljön el, hogy meddig juthatunk el az életünk során. Számunkra az oktatás és az egészségügy azért fontos, mert szélesre akarjuk nyitni a társadalmi mobilitás csatornáit. Nevetséges a Fidesz azon állítása, amely szerint ők itt valóban segítenének abban, hogy Magyarországon növekedjen a mobilitás. Elkeserítő a helyzet minden rangsorban, az Európai Unióban sehol nem határozza meg olyan erősen a születési hely azt, hogy mivé tudunk válni, mint Magyarországon, ahol 14 évvel kevesebb ideig élnek a 8 osztályt végzett férfiak, mint azok, akiknek diplomájuk van. 2,6 millió magyar ember penészes lakásokban lakik, duplájára nőtt a kórházi fertőzésekben meghalt emberek száma.

Orbán Viktor kiállt, és azt mondta, hogy a közegészségügy nem tudja ellátni a csaknem 10 millió magyar állampolgárt, ezért nagyon fontos a magánegészségügynek az erősítése. Pedig a magánszektor soha nem tudja átvenni a közegészségügy feladatait, ráadásul ha a fizetőképes réteg elkezd elmenni a közegészségügyből a magánegészségügy irányába, akkor a közegészségügy összeomlik. Akkor lesz a szegények egészségügye a közegészségügy, és a gazdagoké a magánszektor. Ennek megakadályozása kifejezetten baloldali program. De nagyon sokat beszélünk a nemzetről, kis közösségekről, a családról is, amelyek támogatása szerintem nem is jobb- és baloldal kérdése, hanem logikus gondolkodásé. A magyar társadalom mindig is családorientált volt, nekünk mindig fontosak voltak a hagyományaink, a gyökereink, a családunk, a lokalitás – ez egy olyan dolog, ami kifejezetten jól működik Magyarországon.

Ha már szóba került a család: ha csak az LMP-n múlna, hozzányúlnának a család és a házasság definíciójának, valamint az abortusznak a mai szabályozásához?

– Az abortuszszabályozáshoz nem nyúlnánk hozzá, viszont fontosnak tartjuk a prevenciót. A felelős szexualitásra nevelés nagyban hozzájárulhat az abortuszok számának csökkentéséhez. Annál kevés rosszabb dolog történhet egy fiatallal, amikor úgy vág neki a felnőtt életének – és ugye itt a biológiai érést is figyelembe kell venni –, hogy nem tud alapvető dolgokat és nem tud akár testileg, akár érzelmileg felkészülten viszonyulni egy kapcsolathoz. Erről azt gondolom, hogy gondoskodnunk kell.

A család definíciójához annyiban mindenképp hozzányúlnánk,  hogy nem szeretnénk belőle kirekeszteni az élettársi kapcsolatban élő párokat. Az egyszülős család ma is családnak minősül az Alaptörvény szerint, viszont amit én fontosnak tartok, az az ő támogatásuk. Minden ötödik család egyszülős család, és ebben az esetben a legkevésbé sem egy választott életformáról van szó, hanem megözvegyülésről, vagy éppen arról, hogy elhagynak egy nőt három gyerekkel. Ilyenkor olyan élethelyzetek vannak, amikben kötelességünk segíteni.

És az egynemű párok számára engedélyeznék a házasságkötést, vagy hozzányúlnának a bejegyzett élettársi kapcsolat mai szabályozásához?

– Ebben a kérdésben társadalmi vitát tartok szükségesnek, érzékenyítéssel egybekapcsolva. Tabuk nélkül kell erről is beszélni, utána tudunk dönteni ebben a kérdésben. Nem szeretném, ha visszafelé sülne el a történet. Nagyon fontosnak tartom, hogy a melegek jogai Magyarországon garantálva legyenek. Viszont azt is gondolom, hogy a társadalomnak együtt kell ezt a döntést meghoznia.

Ha az LMP kormányra kerülne, mi lenne az első három intézkedésük?

– Azonnal végrehajtanánk egy 1440 milliárdos átcsoportosítást a költségvetésben.

Honnan hova?

– Többek között az egészségügyi szakdolgozók bérrendezésére, a közszféra bérrendezésére, az induló vállalkozások járulékcsökkentésére, és a családi adókedvezmény és a családi pótlék kiterjesztésére a felsőoktatásban tanulók 24 éves koráig, vagy amit az egyik legégetőbb kérdésnek tartok, a bölcsődei dolgozók béremelésére, illetve a szociális szférával szembeni adósság törlesztésére. Ezt az átrendezést azonnal végre tudnánk hajtani – már tavaly is benyújtottuk költségvetési módosítóként.

Mi ennek a forrása?

– 2300 milliárd forintot találtunk forrásoldalon, amit gond nélkül elő lehetne teremteni. Ennek az intézkedésnek Matolcsy György és Rogán nyilván nem örülne, de ők addigra úgysem lennének pozícióban. Csupa olyan dolog átcsoportorításáról van szó, amelyek hivalkodó vagy fölösleges kiadásokat jelentenek, és egyáltalán nem létfontosságú kiadások a magyar emberek számára, hanem az említett két úr intézkedéscsomagja.

Az átcsoportosítás mellett a másik sürgős intézkedésünk lenne az isztambuli egyezmény ratifikálása, és az ehhez szükséges 7-8 milliárd forintnyi forrás biztosítása. Ez most alapvetően ideológiai és nem financiális okokból nem tud megvalósulni.

A harmadik fontos terület, ahol azonnal lépni kell, az az egészségügy és az oktatás átalakításának megkezdése, amelynek az eddig mellőzött, vagy egyenesen félelemben tartott érintettekkel folytatott konzultációt követően kell megtörténnie. Az LMP-nek radikális átalakítási elképzelései vannak az oktatásban, de figyelembe kell vennünk, hogy az elmúlt évek kormányzati ámokfutása után mit bír el a rendszer.

Mit kezdenének Paks II-vel?

– Minden Paks II-re vonatkozó szerződést fel kell mondani. Pont ezért nagyon fontos, hogy 2018-ban kormányváltás és irányváltás legyen, mert ez az utolsó alkalom lenne Paks II megakadályozására. Magyarországnak nem érdeke atomerőművet építeni. Aki Magyarországon atomerőműveket akar építeni, az abban gondolkodik, hogy saját maga és pártja számára előnyöket szerezzen a köznek a kárára. Az atomprojekt soha nem átlátható. Ha egy korrupcióra hajlamos kormányzat ráteszi a kezét egy ilyen, át nem látható területre, akkor az a saját politikai hatalmát tudja ennek révén bebetonozni. Ez zajlik most. Ráadásul nemcsak Magyarország, de egész Európa nyög az orosz gázfüggőség terhe alatt. Érdekünk, hogy ez a függőség csökkenjen, de az orosz atomerőmű nem jó alternatívája az orosz gáznak. Itt nem atomerőművekre van szükség, hanem szigetelésre, illetve kihasználni a természeti adottságainkat: nap, szél, geotermia.

Schiffer Andrással milyen a viszonya?

– Amióta ez a nagy hajtás van, kevesebbet beszéltem vele. Ilyen műfaj ez a kampány.

Olvasson tovább: