Kereső toggle

„Létrejött a New York-, Budapest-, Tel-Aviv-tengely”

– mondja Kiszelly Zoltán politológus

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

– A nemzetközi diplomáciában nem számít gyakorinak, hogy egy miniszterelnök három-négynapos látogatást tesz egy kollégájánál, ráadásul Benjamin Netanjahu és Orbán Viktor esetében egy kifejezetten jó hangulatú, baráti találkozóról beszélhetünk. Melyek azok a közös pontok, amelyek ezt az atmoszférát megalapozták?

– Az egyik legfontosabb a szuverenitás, a nemzeti önrendelkezés kérdése, amelyre Izraelben és Magyarországon is nagy hangsúlyt fektetnek. Nem véletlen, hogy mindkét miniszterelnök üdvözölte Donald Trump megválasztását, és az Obama utáni korszaktól azt várták, várják, hogy Amerika politikája megváltozik Izrael, illetve Magyarország kapcsán is. Az is hangsúlyos szempont, hogy az ellenségem ellensége a barátom: az izraeli kormány éppoly kritikus Soros Györggyel és az általa képviselt demokráciaexporttal kapcsolatban, mint ahogy a magyar kormány. És természetesen Izraelnek, mint ahogy bármely országnak, amely az Európai Unióval kiemelt kapcsolatot ápol, rendkívül fontos, hogy többirányú kapcsolatrendszere legyen. Nyilvánvalóan Orbán Viktornak is érdeke volt, hogy a jelenleg Magyarország által elnökölt V4-eket helyzetbe hozza, amire kevés jobb alkalom kínálkozott volna, mint egy találkozó az izraeli kormányfővel.

– Melyik miniszterelnök mit nyert ezzel a találkozóval?

– Csaknem három évtized után látogatott izraeli miniszterelnök Magyarországra, ami egyértelmű politikai siker, nemcsak európai szinten, hanem „házon belül” is, hiszen az ellenzék Orbán Viktor elszigeteltségéről beszél. A magyar miniszterelnök annak is örülhet, hogy Izrael levette az antiszemitizmus vádját Magyarországról a Soros-plakátokkal kapcsolatban. Még a látogatás előtt visszavonták a budapesti izraeli nagykövet nyilatkozatát, amely szerint a plakát-kampány gerjeszti az antiszemitizmust, gyűlöletet és félelmet szít. Izraelnek is fontos, hogy olyan szövetségesekre találjon, mint Magyarország, akik például nem bojkottálják az úgymond megszállt területekről származó izraeli termékek kereskedelmét. És arról sem szabad elfelejtkezni, hogy Trump elnök kiadta a jelszót, hogy a NATO-tagországoknak a GDP 2 százalékát hadi kiadásokra kell költeniük – Izraelnek pedig remek biztonságtechnikai és haditechnikai termékei vannak. Tizenöt éve ők újították föl a román légierő orosz gépeit, tehát van tapasztalatuk a szovjet– orosz technika NATO-kompatibilissé tételében is. Vagyis szeretnék bővíteni a hadiiparuk piacát. Ezen kívül a látogatás nyilván azért is fontos Netanjahu számára, mert Budapesten él Európa egyik legnagyobb zsidó közössége, mi több, a zsidóság egyfajta rene szánszának lehetünk tanúi.

– Az EU-n belül egyre inkább felértékelődő visegrádi szövetség Izrael számára jelenthet egyfajta „hátsó kaput” Európába?

– Nem hátsó kapunak mondanám, hanem egy másik ajtónak: ezzel tágul Izrael mozgástere, hiszen nem csak a németekkel vagy a franciákkal tárgyalva tudja az érdekeit érvényesíteni. Ehhez jó alapot kínál az, hogy van egy nagyon világos ideológiai közelség Donald Trump, Benjamin Netanjahu és Orbán Viktor között. Lényegében létrejött a New York-, Budapest-, Tel-Aviv-tengely, csak éppen nem  úgy, ahogy ezt Csurka István annak idején gondolta. A találkozó kapcsán Orbán Viktor részéről nemcsak idehaza, hanem külföldön is azt idézik talán leggyakrabban, hogy bűnnek ítélte a nácikkal a második világháború idején történt kollaborálást. A kritikusok szerint viszont mindez nem szól másról, mint hogy az antiszemitizmus bélyegét igyekszik eltávolítani magáról...

Szerintem ebben a kérdésben Orbán és a Fidesz is következetes. A Fidesz-kormány vezette be a kommunizmus áldozatainak emléknapját, éppúgy, mint a holokauszt-emléknapot, vagyis a két ideológia bűnei között nem tesz különbséget. Szemben a balliberális oldallal, amely szerint a kommunista bűnök részint megbocsáthatóak, miközben a Fideszt össze akarják mosni a szélsőjobboldallal.

– Orbán szájából ilyen egyértelműen mégsem lehetett hallani hasonló kijelentést korábban. Ugyanakkor a jobboldal erősen vitatta a magyar felelősséget a hazai zsidók deportálását és meggyilkolását illetően, azt hangsúlyozva, hogy mindez a megszálló németek felelőssége…

– Az Alaptörvény lezárta ezt a vitát, hiszen benne van, hogy 1944. március 19-én elveszítettük a szuverenitásunkat. A deportálások pedig április 18-án kezdődtek.

– …a miniszterelnök pedig nemrégiben Horthyról mint nagyszerű államférfiról beszélt.

– Minden nagy politikus életművében vannak különböző szakaszok. Van, aki Kádár ’56-os múltjára emlékszik, van, aki a reformkommunista tevékenységére. Ferenc József megtorlással kezdte, aztán mégis egy hosszú békekorszak jelképe lett. A magyar jobboldal Horthynál azt emeli ki, hogy az első húsz évében rendbe rakta az országot – akik pedig nem szeretik Horthyt, azok 1944-et hangsúlyozzák, amikor valóban nem állt a helyzet magaslatán. Orbán Viktor azzal, hogy bűnnek ítélte a nácikkal való kollaborálást, a Horthyval kapcsolatos álláspontját is egyértelműsítette.

– Egy ilyen találkozót le lehetett volna úgy bonyolítani, hogy ezek a mondatok ne hangozzanak el?

– Hollandia után Magyarországról deportálták legnagyobb arányban a zsidóságot, ráadásul időarányos összevetésben mi kerülünk az első helyre. Amikor izraeli politikus látogat hozzánk, akkor erről beszélni kell.

– Eddig leginkább a politikai együttállásról beszéltünk, de mennyire reális a gazdasági együtt működés?

– Magyarország a keleti és a déli nyitás keretében az uniós piac mellett új piacokat keres – Izrael pedig egy olyan fejlett ipari ország, amellyel érdemes kereskedni, ráadásul eleve az EU kiemelt partnere. Ez a kapcsolat segíthet abban, hogy ne legyen annyira kizárólagos a Nyugattól való gazdasági függésünk. A hadiipar mellett fontos terület lehet többek között az informatika és a turizmus.

Olvasson tovább: