Kereső toggle

Így fogadta az amerikai közönség a Szegedi Csanádról szóló filmet

Maradj csendben!

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szegedi Csanád sorsfordulata mára világhírű lett. Maradj csendben! címmel brit filmesek készítettek dokumentumfilmet az egykori antiszemita politikusból mára ortodox hívővé vált ex-jobbikos történetéről. A filmet tavaly New Yorkban mutatták be először, legutóbb pedig a világ egyik legnagyobb zsidó filmes seregszemléjén, az Atlantai Zsidó Filmfesztiválon láthatta az amerikai közönség. A filmmel kapcsolatos kérdéseinket emailben küldtük el Köves Slomónak és Vona Gábornak. Válaszaikat keretes írásainkban olvashatják.

„Mocskos zsidók!” – zengett a néhány éve még jobbikos rendezvényekről ismert rigmus az amerikai moziban, angol felirattal. A közönség felszisszen, feszeng. A popcornos papírzacskók csörgése is elhalkul. Tapintható az értetlenség. Levegőben lóg a kérdés, hogy a 21. század elején, Budapest szívében, magyar nyelven, mindez mégis hogyan történhet meg, különös tekintettel a történelmi előzményekre. A felvétel a manapság középre igyekvő párt néhány évvel ezelőtti gyűlésén készült. Akkor, amikor még Szegedi Csanád a párt alelnökeként maga is a félelemkeltés generátora volt. A Jobbik korábbi frontembere a róla készült dokumentumfilmben mondja el, hogy a párt arculatának kialakításakor igenis tudatosan használtak nyilasokra emlékeztető szimbólumrendszert. Mindezt úgy, hogy ha kell, letagadható legyen, ám a náci ideológia hívei mégis megszólítva érezzék magukat. Céljuk a megfélemlítés volt. Tudatosan, szisztematikusan építkeztek. „Ott voltam a kezdeteknél a Jobbikban, amikor elkezdtük kitolni a határokat. De a legnagyobb kárt azzal okoztuk, hogy a társadalomban feszültséget gerjesztettünk. És én voltam az egyik fő indulatgerjesztő” – ismeri el a róla készült filmben Szegedi Csanád.

Mint ismert, a stratégia bevált: néhány év alatt a friss politikai alakulat az ismeretlenségből 2009-ben az Európai Parlamentbe, majd 2010-ben harmadik legerősebb pártként a Magyar Országgyűlésbe került. Ezt a pozíciójukat erősítették a 2014-es választásokon is. 

A Jobbik sikerszériája végül Szegedi Csanád bukását hozta, miután „kiderült” róla, hogy ő maga is zsidó. Származását az egyik Jobbik-közeli félkatonai szervezet tagja hozta nyilvánosságra. A dokumentumfilmben Ambrus Zoltán bemutatja azt a hangfelvételt, amelyen Szegedi Csanáddal folytatott telefonbeszélgetését rögzítette. Az nem derül ki, hogy az egykori skinhead honnan szerezte be a Szegedi Csanád felmenőire vonatkozó információkat. Az ex-jobbikos politikus ezután személyesen is felkereste Ambrust, majd saját szüleit és nagymamáját kérdezte a zsidó gyökerekről. Végül a nagymama „elismerte”, hogy megjárta a haláltábort és a család jelentős része odaveszett Auschwitzban. Unokája kérdésére, miszerint mit lehet tenni zsidóként Magyarországon, azt tanácsolja, amit maga is évtizedekig gyakorolt: „csendben maradni”. A dokumentumfilm ezzel magyarázza, hogy Szegedi Csanád miért nem tudott se származásáról, se arról, hogy családja nagy része odaveszett a vészkorszakban, illetve hogy nagymamája holokauszttúlélő.

***

A film címévé is vált „maradj csendben!” hozzáállás számtalan haláltábort megjárt túlélő életfilozófiája lett a második világháborút követően. Sokan közülük csak idősebb korukban kezdenek el a koncentrációs táborok borzalmairól beszélni. Ahogy a filmben szereplő Bobby néni is tette, aki Szegedi Csanáddal együtt, vonattal utazott el Auschwitzba. Eva „Bobby” Neumannt 1944 tavaszán 14 évesen szüleivel és két öccsével együtt deportálták Auschwitz–Birkenauba. A koncentrációs táborba érkezve édesanyját és testvéreit különválasztották és egyenesen a gázkamrába vitték. Édesapját később munkaszolgálat közben végezték ki. A filmben, több mint 70 évvel a szörnyűségek után, Szegedi Csanáddal együtt áll az auschwitzi krematórium mellett, és nem érti, hogy miért pont ő az, aki mindezt túlélte. „Az ember megszokja és él vele, és muszáj élni vele, de ez megmarad, és nem lehet elfelejteni. És nem akarom elfelejteni” – mondja Bobby néni. Szegedi Csanád a krematórium mellett jut sokkoló felismerésre, amiről elcsukló hangon beszél: „Elérkeztünk a krematóriumhoz, az szíven ütött… amikor ott volt az a terem, ahol elgázosították őket… ott álltam a krematóriumnál, hogy ez az ő sírjuk.”

***

„Az Atlantai Zsidó Filmfesztivál szervezői az aktualitása miatt döntöttek a dokumentumfilm bemutatása mellett. A Maradj csendben! című film egy magyar szélsőjobboldali politikusról szól, aki többévnyi holokauszttagadás és antiszemita megnyilvánulások után ismeri fel, hogy ő maga is zsidó. Sőt, hogy holokauszttúlélők is vannak a felmenői között. Mindez egy drámai, figyelemre méltó változást hoz létre benne. Másrészről az Európában is növekvő nacionalizmus és antiszemitizmus miatt ez a film nagyon lényeges és nagyon időszerű. Egy sokkoló történet, amiben az igazság néha megrázóbb, mintha fikció lenne” – mondja Kenny Blank, a filmfesztivál igazgatója.   

A moziteremből döbbent, lesokkolt nézők lépnek ki. Láthatóan több kérdéssel, mint ahány választ a vetítésen kaptak. „A film főszereplője hitelesnek tűnt, ám úgy gondolom, ezt majd az idő dönti el. Túl korai még megmondani, hogy egy ilyen változás lehetséges-e” – mondja Nancy Levine, aki évekkel ezelőtt a The New Yorker magazinban olvasta először Szegedi Csanád történetét.

„A nagymamája segíthetett neki megváltozni, annak ellenére, hogy nem élt zsidóként, sőt eltitkolta azt. Végül belátta, hogy el kell mondania. Ez segíthetett neki a változásban” – magyarázza egy másik néző, Charles Rosenberg. 

„A Maradj csendben! egy nagyon kemény film. Tudja azt, amit egy ilyen fesztiválon látni szeretnénk. Sok kérdést vet fel, időnként többet, mint ahány válasz születik. Inspirálja és gondolkodásra készteti a közönséget. Sokan például felteszik a kérdést, hogy a főszereplőben lezajló drámai fordulat valóságos-e, szélsőséges antiszemitából hogyan tud vallásos zsidó lenni. Kemény film, ami meglepi és sokkolja a nézőket, miközben rengeteg kérdést vet fel” – mondja Kenny Blank fesztiváligazgató. „Azt hiszem, egy igazi sorsfordulatot láthattunk ennek az embernek az életében, ami viszont még csak a kezdet a számára” – véli egy másik néző, Bob Levy.

Szegedi Csanád ezt az utat a jövőben Izraelben folytatja, ahova néhány hónappal ezelőtt családjával költözött.

„Gesztusokat nem a zsidóság, hanem saját felheccelt szavazóik felé kellene tenni”

Köves Slomó rabbi, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség egyik alapítója, vezetője
Mi a legfontosabb üzenete az ön olvasatában a Maradj csendben! című filmnek?
– Az, hogy gyakran az szól a leghangosabban, amit a legerőltetettebben próbálunk elhallgatni. Szegedi Csanád története ismételten bizonyítja: múltunk akkor is szerepet játszik jelenünkben, ha – sokszor amúgy nagyon is érthető módon – szeretnénk megszabadulni attól. A holokauszt utáni Magyarországon sokan választották a Csanád nagyszüleihez hasonló utat, a hallgatást, de saját identitásunkat nem lehet örökre elhallgatni.
Az ön számára mitől hiteles Szegedi Csanád sorsfordulata?
– Az őszinteség kérdése egy olyan belső intim ügy ebben a helyzetben, amit nem is biztos, hogy a mi feladatunk megítélni. Ez a megtérő-vissza-térő és Isten személyes ügye. Az egyetlen dolog, ami rajtunk múlik
az az, hogy amikor egy ember ilyen helyzetbe kerül, akkor megadjuk a lehetőséget arra, hogy javítson korábbi tettein.
Miben nyilvánult meg a katarzis Szegedi Csanád életében?
– A katarzis nyilván akkor jön el, amikor valaki, aki élete nagy részében a gyűlöleten szocializálódott és a gyűlöletet hirdette mint politikus, egyszer csak a saját gyűlöletének áldozatává válik, szembetalálkozik saját magával, és saját bőrén tapasztalja meg, milyen kirekesztettnek lenni. 
Egy ilyen jellegű fordulatnak nyilván több mérföldköve van. Ön, aki közvetlen közelről látta, sőt segítette Szegedi Csanád megváltozását, hogy látja, melyik volt a legkritikusabb időszak, helyzet ebben a történetben?
– Bizonyára a kezdeti időszak, amikor egy légüres térben mozog Csanád. A régi elv- és párttársaitól már elszakította magát, de az új utat még nem ismeri, és az új közössége még nem fogadta be.
Mennyire gyakori, hogy holokauszttúlélők nem beszélnek, eltitkolják vagy letagadják a múltjukat, még akár saját családtagjaik előtt is?
– Sajnos nagyon jellemző volt ez erre a nemzedékre.
Mi ennek az oka? 
– Több oka is lehetett. A félelem attól, hogy a borzalmak bármikor ismét megtörténhetnek. A lelkiismeret-furdalás, ami sokakat gyötört: miért én jöttem vissza, miért nem tettem többet a többiekért. Ráadásul sokan úgy remélték: a kommunizmus rendszerével a múlt teljesen lezárul, és soha többé nem lesz meghatározó.
Miért nem tudja elfogadni a Jobbik megváltozását, miközben gesztusokat próbálnak tenni a zsidóság felé?
– Gesztusokat nem a zsidóság felé, hanem saját felheccelt, gyűlöletre tanított tagságuk és szavazóik felé kellene tenni. Ilyen gesztusokat nem látok azonban. Sőt! Egyértelmű üzenet: most maradjunk kicsit csendben, hogy több szavazatot tudjunk magunkénak, ráérünk majd utána a gyűlöletet terjeszteni.
Mikor lenne hiteles ön számára a Jobbik középre húzódása?
– Akkor, ha tagjaik, szavazóik és ország-világ előtt egyértelművé tennék, mit tartanak és miért tartanak hibásnak korábbi megnyilvánulásaikban és vallott politikájukban. Egyértelműen ez az első lépés.

„Emberileg is megviselt akkor ez a történet”

Vona Gábor, a Jobbik elnöke
Elnök úr, látta a Maradj csendben! című filmet?
– Nem.
Tervezi, hogy megnézi?
– Egyelőre nincs a terveim között.
Hogyan látja manapság, pár év távlatából  Szegedi Csanád sorsfordulatát?
– Ahogy akkor is. A zsidó származásának felfedezése és a Jobbikban betöltött szerepe nem zárta volna ki egymást. Én akkor is arra bátorítottam, hogy próbálja meg a két utat együtt járni. Másképp döntött. Szerintem rosszul. Vannak ma is zsidó származású tagjaink, vezetőink, és jól látható, hogy a néppárti Jobbikban mindenkinek helye van, akinek hazája ez az ország, és aki tenni akar érte.
Mikor találkozott utoljára a párt egykori alelnökével?
– A pártból való távozása óta nem. Itt fontos eloszlatni egy félreértést. Csanád nem a zsidó származása miatt távozott, hanem egy zavaros pénzügyekről szóló hangfelvétel miatt. Amikor a származása kiderült, még a távozása előtt hetekkel, én tartottam egy sajtótájékoztatót, ahol elmondtam, a Jobbikban nem az számít, ki honnan jött, hanem hogy mit tett le a nemzet asztalára, ezért számítunk Szegedi Csanádra továbbra is. Ezt a magyar sajtó döbbenetes módon hallgatta el és hallgatja el azóta is. Nem illett bele a rólunk kialakított antiszemita skatulyába. Ezután egyébként a párt küldöttei még Borsod megyei elnökké is megválasztották őt.
Milyen volt a személyes kapcsolatuk? Önnek barátja volt Szegedi Csanád?
– Igen. Azt mondhatom, hogy barátok voltunk. Emberileg is megviselt akkor ez a történet.
Hogyan változott ez, miután Szegedi Csanád felismerte, hogy zsidó származású?
– Számomra ez nem változtatott semmit. Miután távozott, a Jobbik ellen kezdett beszélni, én viszont lezártam ezt a kérdést. Elfogadtam, hogy ő erre épít életstratégiát.
Szegedi Csanád a filmben azt állítja, hogy a Jobbik és a Magyar Gárda tudatosan használt  nyilasokra emlékeztető motívumokat. Ön is így emlékszik?
– Nem. És ő is nagyon jól tudja, hogy a leventemozgalom és az amerikai Nemzeti Gárda jelentette a mintát.
Utóbbi időben Ön személyesen tett gesztusokat a magyarországi zsidóság felé. Miért érezte ezt fontosnak?
– Mert a magyar népnek nyugodt, biztonságos építkezésre van szüksége. A zsidó és keresztény magyaroknak a 19. századi közös hazaépítés motívumaihoz kellene visszatérni a 20. századi konfliktusok és tragédiák miatti újra és újra feltörő szembefordulás helyett.
Megbánta esetleg a Jobbik korábbi viszonyulását a zsidósághoz?
– Az ember tanulni igyekszik. Jóból is, rosszból is. Van, amit megbántam, van, amit nem.
Köves Slomó több alkalommal elmondta, hogy hiányolja a megbánást az Önök részéről és mindössze politikai célú mozgást lát, nem őszinte közeledést. Mit gondol erről, és miért tette ezeket a gesztusokat?
– Nekem nem Köves Slomó a fontos, hiszen ha valaki politikai célú mozgást folytat, az inkább ő. Nekem azokkal a zsidó emberekkel, közösségekkel van dolgom, akik őszintén akarják a párbeszédet, a megértést, a békés és közös építkezést. Ha folyamatosan csak kioktatjuk egymást, akkor nem jutunk előbbre. Türelem, jó szándék és bátorság kell, hiszen aki hidakat próbál építeni, azt mindenhonnan támadni fogják azok, akik a lövészárkok fenntartásában érdekeltek.
Mit gondol arról, hogy Szegedi Csanád néhány hónapja Izraelbe költözött?
– Az ő élete, úgyhogy semmit nem gondolok erről a lépésről. Neki kell döntéseket hoznia.

Olvasson tovább: