Kereső toggle

Ellenzéki helyezkedés

Áttör-e a Jobbik a baloldali szavazók körében?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az MSZP és a DK nem kér a Jobbikból, a Jobbik nem kér a baloldali pártokból. Kér viszont a baloldali szavazókból, mert a matematika alapján a Fidesz csak a radikális jobboldal és a baloldal támogatóinak egyirányú szavazataival váltható le. Ezt ismerték fel balliberális véleményformálók is, akik közül sokan „az ördöggel” is összefognának Orbán Viktor leváltása érdekében.

A kormány már decemberben ráfordult a 2018-as választásra: a pozitív kampányelemek egyike a nyugdíjasoknak kiosztott tíz­ezer forintos utalvány volt, míg a nega­tív póluson a Vona Gábort és Gyurcsány Ferencet egy bohóc társaságában ábrázoló plakátkampányt láthatjuk. Az üzenet egyértelmű: „a két szélsőség” összefogott, hogy elveiket feladva megpróbálják leváltani a kormányt. De vajon valós-e a Fideszre leselkedő veszély? A közvélemény-kutatási adatok alapján egyértelmű, hogy a DK és a Jobbik támogatóit összeadva jelen­tősen kisebb számot kapunk a Fidesz szavazóinál, ám ha azt vizsgáljuk, hogy az MSZP- plusz DK- plusz Jobbik-szavazók hogy viszonyulnak a kormánypártiakhoz, már izgalmasabb a képlet.

Innen indulnak

A hét legjelentősebb közvélemény-kutató intézet méréseinek átlaga szerint a Fidesz jelenleg 31 százalékos támogatottsággal bír a teljes népesség körében. A Jobbik 12, az MSZP 10, a DK pedig 4 százalékon áll ugyanebben a körben, összesített, 26 százalékos támogatottságuk a mérési hibahatárnál alig nagyobb lemaradást mutat a Fideszhez képest.

A választani hajlandó tömegek körében pedig a bizonytalan szavazók alkotják a legnagyobb létszámot, így elvileg az ellenzék számára is van még bőven tartalék az erősödésre. 2016 utolsó napjaiban Medgyessy Péter korábbi szocialista miniszterelnök az ATV-ben azt mondta, a Fideszt csak e három párt összefogásával lehet leváltani, és a pártok vezetőinek el kell gondolkodniuk, hogy saját ellenzéki pozíciójuk megtartása a cél, vagy hajlandóak összefogni választóik akaratáért, a kormányváltásért. Hétfőn Kövér László fideszes házelnök úgy nyilatkozott, hogy a három párt tényleg összefogásra készül Orbán Viktor eltávolítása érdekében: „Az elvek teljes hiánya, a türelmetlen hataloméhség és az Orbán-fóbia a háttérben már ma is zajló együttműködés továbbfejlesztésével megteremtheti a technikai koalíciót a baloldal és a Jobbik között” – nyilatkozta Kövér a Nézőpont Csoportnak.

Az érintettek, ha nem is azonnal, de lapzártánkra mind elzárkóztak az ötlettől. Az MSZP vezetői már a Medgyessy-interjú másnapján kijelentették, hogy nem akarnak összeállni a Jobbikkal. A DK – bár korábban Gyurcsány Ferenc elnök nem zárta ki a „megváltozott” Vonáékkal való esetleges összefogást – szerda reggel szintén az ATV-ben tette egyértelművé, hogy nem hajlandó összefogni a Jobbikkal (sem az LMP-vel). A Jobbik többször is kifejezte, hogy szintén nem kér egy ilyen együttműködésből, ugyanakkor azt állítja, egymaga képes lesz leváltani a Fidesz–KDNP-t, mégpedig úgy, hogy saját szavazói mellé tömegeket nyer meg a baloldali pártok támogatói közül.

Annak ellenére, hogy most mindhárom párt elzárkózott az MSZP–DK–Jobbik összefogás ötletétől, van rá példa, hogy a korábbi „soha” éles helyzetben „igenné” módosult. Az 1998-as választások előtt a Fidesz egyértelművé tette, hogy a kisgazdákkal nem hajlandó együttműködni, a választás után mégis Fidesz–Kisgazdapárt–MDF-kormány alakult. A nem csekély fordulatot akkor úgy magyarázta a Fidesz, hogy a választók koalíciókötésre ítélték őket.

Nem túl valószínű az összeborulás…

Ezen az alapon elvileg létrejöhet a baloldal és a Jobbik összefogása is. Gyakorlatilag azonban több akadály áll az útban: az első kérdés, hogyan fogna össze a két baloldali párt: legutóbb az MSZP-s Botka László kavarta fel az állóvizet, amikor kijelentette, minden ellenkező állítással szemben igenis vállalna országos politikai feladatot, így miniszterelnök-jelöltséget is. A Szegedet 2002 óta vezető Botka azonban – jelenleg ő a legnépszerűbb szocialista politikus – a 168 órának adott decemberi interjújában feltételeket is szabott: közös ellenzéki listát akar, továbbá azt, hogy az egyéni jelöltek kiválasztásánál a szavazatszerző képesség számítson, ne a párthovatartozás, és az új baloldali politikáról is megállapodást kell kötni. A DK másnap reagált: Gyurcsányék emlékeztettek rá, hogy az MSZP eddig a miniszterelnök-jelölt és a képviselőjelöltek előválasztáson való kiválasztása mellett állt, és önálló előválasztási javaslatot is kidolgozott. Mivel mindez szemben áll a most közzétett állásponttal, a DK csak a szocialisták javaslatának tisztázása után tud állást foglalni Botka László jelöléséről, közölte a kisebbik baloldali párt.

Fentiek fényében még nehezebb elképzelni egy Fidesz-ellenes szövetséget a Jobbikkal kiegészülve. Ki lenne a közös miniszterelnök-jelölt? Vona Gábor? És hogyan egyeztetnék össze a sokszor homlokegyenest ellenkező programokat és ideológiákat? 

…de a Jobbik megítélése változóban van

Úgy tűnik azonban, számos balliberális véleményformálónál a súlyos ellentmondásoknál is többet nyom a latba a jelenlegi kormány leváltásának szándéka. Az egykori SZDSZ-es ügy­vivő, Kőszeg Ferenc nemrégiben azt írta: „Orbán ellenében még Vona Gáborra is lehet szavazni. Mert e pillanatban semmi sem előbbre való, mint Orbánt kirobbantani a székéből.” Horn Gábor korábbi szabaddemokrata államtitkár pedig úgy látja, „a baloldali szavazók számára is elfogadható alternatívává vált a Jobbik. Ezt láttuk Ózdon is, ahol csak az volt a kérdés, ki tudja legyőzni a Fideszt”. (A Jobbikra fanyalodás ugyanakkor a baloldali és liberális pártok kudarcát is jelenti, melyek a hat­éves – általuk katasztrofálisnak nevezett – Fidesz-kormányzás alatt sem voltak képesek kormányváltóvá válni.) A Hetek információi szerint budapesti értelmiségi körökben is egyre gyakrabban hallani, hogy a „gonosz Orbán-rendszer” leváltása érdekében „akár az ördöggel”, tehát a Jobbikkal is össze kell fogni. Az ilyen vélekedések nyilván pozitívan hatnak a Jobbikra, amely a baloldali pártokat elutasítja ugyan, a baloldali szavazókért viszont nyíltan bejelentkezett. Erről beszélt Volner János alelnök és Apáti István szóvivő is. Utóbbi az ATV-ben kifejtette: baloldali pártokkal szövetkezniük politikai öngyilkosság lenne, a baloldali szavazók meggyőzése és elhódítása viszont kifejezett célja a Jobbiknak, amely kizárólag magát tekinti váltópártnak 2018-ban.

Meddig bírják a jobbikos törzsgárda idegei?

A baloldali szavazók megnyerése azonban nem tűnik egyszerű ügynek: Vona Gábor hanukai üzenete például – melyben jókívánságait fejezte ki a zsidóságnak – súlyos reakciókat szült a veszprémi és a vecsési Jobbik alapszervezetben is. Utóbbi „eszement” ötletnek minősítette Vona üzenetét, a veszprémi Jobbik-vezető, Orbán Imre pedig emlékeztette Vonát korábbi zsidóellenes kijelentéseire. „Nem tudod, ki akart tízezer iráni gárdistát hozni szavazatszámlálónak? Nem emlékszel rá, hogy ki küldte Izraelbe Bethlen János műsorvezetőt? Nem tudod, ki írta Ilan Mornak, hogy soha nem lesz Izrael kutyája?”, reagált Vona levelére párttársa.

Az ilyen nyíltszíni pengeváltások újabb törésvonalakat képezhetnek a Jobbikban, ami egyébként a néppártosodás megkezdése óta egyáltalán nem erősödött, sőt, valójában kisebb a támogatottsága, mint „radikális” fénykorában. A Jobbikból származó információink szerint a vezetőség mégis örülne a „náci romantikát kereső” jobbikosok leválásának, mert úgy kalkulálnak, hogy a veszteségnél sokkal többet nyerhetnek a mérsékelt, bizonytalan szavazók megnyerésével.

A Závecz Research Intézet (ZRI) mérései szerint az MSZP-szavazók kétharmadának nincs másodlagos pártpreferenciája, tehát ha ez a réteg nem szavaz a szocialistákra, nem szavaz másik pártra sem. A Jobbikot pedig a szocialista szavazók mindössze 12 százaléka nevezte meg „második kedvencként”, ami nagyjából százezer szavazót jelent.       

A Jobbik viszont azért optimista, mert mérések szerint a párt egyre kevésbé elutasított. A negatív versenyben valóban a Fidesz vezet, a választók 25 százaléka utasítja el leginkább a kormánypártot. A Jobbik által megcélzott rétegben, az MSZP szavazói között pedig még súlyosabb a helyzet: a szocialista szimpatizánsok 65 százalékának legelutasítottabb pártja a Fidesz, míg a Jobbikot csak 16 százalékuk tartja annak.

Bár a helyzet meglehetősen ellentmondásos, a Fidesz szemmel láthatóan biztosra kíván menni a Jobbik gyengítésében. A Vona Gábor elleni november-decemberi lejárató kampány után – ami a ZRI szerint nem erodálta Vona népszerűségét, sőt a nyári 39 százalékról decemberre 43 százalékra nőtt –, a kormánypárti média most a baloldali pártokkal való összefogás veszélyét és a Jobbik folyamatos gyengülését kommunikálja. Jobbikos forrásunk viszont éppen ebben látja az ellentmondást: „ha a baloldallal való összeállás ilyen mértékű népszerűségvesztést okoz nekünk, miért riogat éppen az összeállással a kormány?”

Formálódó hátország?

A Fideszből származó értesüléseink szerint a kormánypártban azért is tartanak a Jobbiktól, mert úgy tudják, Simicska Lajos mindent Orbán Viktor megbuktatására tett fel, és mivel a mérések alapján a Jobbik a legerősebb ellenzéki párt, a nagyvállalkozó kész támogatni Vonáékat. Tény, hogy a Simicskához kapcsolódó média egyre nyíltabban támogatja a Jobbikot – az Index például három címlapsztorit közölt egy hónap alatt: kettőt a párt „mestertervéről” a 2018-as választás megnyerésére, egyet pedig a Vona elleni fideszes lejárató kampány kudarcáról –, ráadásul információnk szerint a vállalkozó nem csak médiatámogatásban gondolkozik. 

Kérdés ugyanakkor, hogy mindez mennyire ellensúlyozza majd a kormányzati médiafölényt és azt a napokban napvilágra jött tervet, miszerint a kormány 2017-ben rekordösszeget, 2500 milliárd forintot fizet ki az uniós felzárkóztatási keretből a pályázatnyertes cégeknek, és még idén dönt a 2020-ig járó teljes uniós támogatás nyerteseiről, vagyis nemcsak a negatív, de a pozitív kampányra is szépen futja majd.

Olvasson tovább:

  • A Kék bálna-átverés és az öngyilkos tinik

    A kamaszok körében terjedő, Kék bálna névvel fémjelzett internetes öngyilkossági hullámra, amely állítólag Európa-szerte terjed, különböző szervezetek, szakemberek, sőt a politika is rámozdult. A bulvármédia által erősen kiszínezett hír azonban, úgy tűnik, nem teljesen megalapozott, és felesleges...
  • Visszavonták a „rabszolgatörvény” tervezetét

    A Munka Törvénykönyve módosításának visszavonását kezdeményezte a héten az Országgyűlés gazdasági bizottsága, így az egyéni módosító lekerült a napirendről, és – fordított sorrendiségben – jövő héten a kormány és a versenyszféra egyeztető fóruma elé kerül. Bírálók szerint a tervezet, amely mögött...
  • A 7,2 milliós határ

    A kormány nemzetbiztonsági okokból tartja fontosnak a külföldről támogatott nem-kormányzati szervezetek (NGO-k) tevékenységének újraszabályozását. A bírálók szerint a tényleges nemzetbiztonsági kockázatot jelentő szerveződések kiszűrésére ez a módszer teljesen alkalmatlan.