Kereső toggle

Globalizmus és kalifátus

Interjút közölt Németh Sándorral, a Hit Gyülekezete vezető lelkészével a Mandiner

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Életútinterjút közölt Németh Sándorral, a Hit Gyülekezete vezető lelkészével a Mandiner Balogh Ákos Gergely és Bukovics Martin tollából. Az alábbiakban a Mandiner hozzájárulásával a beszélgetés a Hetek olvasóinak érdeklődésére leginkább számot tartó részleteit közöljük.

Mi indította el azon az úton, hogy saját vallási mozgalmat alapítson?

– Ez egy nagyon bonyolult és hosszú történet. Katolikus neveltetést kaptam, sokáig követtem is a katolikus vallást. Gyerekkoromban, az ötvenes-hatvanas években a szüleim elvárták, hogy misére járjak. Így mindig is érdekelt a keresztény világ, annak ellenére, hogy a kettős nevelésnek én is áldozata voltam. Kétségtelenül hatással volt rám a hatvanas évek Jézus-mozgalmának kirobbanása – ez a Szabad Európa Rádión és bizonyos egyházi csatornákon keresztül hozzánk is eljutott –, de az igazi fordulópont az volt, amikor megpróbáltam elhagyni az országot, de elfogtak a jugoszláv határon.

Mi történt, mikor elfogták?

– Megvertek, megkínoztak. Az akkori jogszabályok szerint a jugoszlávoknak vissza kellett adniuk a határsértőket, akikre nyolc hónapos börtönbüntetés várt. Ott imádkoztam Istenhez először spontán módon, azaz nem abban a kötött formában, ahogy a katolikusoknál szokás. Megfogadtam: ha ebből a helyzetből megszabadulok, és nem kell Magyarországon börtönbe vonulnom, az egész életemet az igazság keresésének szolgálatába állítom.

[…]

A katolikus egyház akkor a titkosszolgálat megszállása alatt állt. Lehetett tudni, kiket rendeltek be kihallgatásra, illetve hogy a teológiai iskolában kik a rendőrség és a szolgálatok informátorai. Budapesten működött már a Bokor-közösség, számunkra tehát nyilvánvalóvá vált, hogy a hitgyakorlatnak csak egy hiteles formája lehet, az underground, illetve házi közösség. De én már azelőtt is ezt preferáltam, hogy a karizmatikus mozgalmat megismertem volna. Akkor az még nem is volt itthon. Olyanok voltak, akik a katolikus hitgyakorlatot kívánták megújítani, illetve spirituális tartalommal megtölteni – titkosszolgálati kontroll nélkül. Ezen mozgalmak egyik szimbolikus alakja volt Bulányi György. Nekem ez az irányzat túl merevnek tűnt, túl sok volt benne a racionalizmus és kevés a spiritualitás. A karizmatikus mozgalom jobban megérintett.

[…]

Mostanra mintha enyhültek volna az ellenérzéseik: sokkal kevésbé téma a katolikus egyház ostorozása a prédikációiban, illetve a Hit Gyülekezete kiadványaiban, mint húsz éve.

Ennek több oka van. Az egyik a kereszténység veszélyeztetettsége az iszlámmal, a modern humanizmus világnézetével vagy a modern szexualitást képviselő mozgalmakkal szemben. Egyre nyilvánvalóbb minden keresztény irányzat számára, hogy alapvető keresztény értékeket veszélyeztetnek ezek a kihívások. Ma sokkal inkább szolidaritásra, mint belső vitákra van szükség. A másik, hogy a Hit Gyülekezete a nyolcvanas években kifejezetten a tradicionális kereszténységgel, így a katolikus egyházzal szemben határozta meg magát, elfoglalva az evangéliumi keresztény világban a helyét. Akkoriban nyilvánvalóan sokkal többet kellett arról beszélnünk, hogy mi a különbség a Hit Gyülekezete és a hagyományos keresztények teológiája és világnézete között.

[…]

A politikai katolicizmussal 1990 és 1994 között voltak a legerőteljesebb konfliktusaink. Szerintem azért, mert szerepet vállaltunk az SZDSZ alapításában, így nemcsak vallási ellenzékként, hanem politikai szereplőnek is láttak minket, ez pedig nyilván ingerültté tette őket.

Mikor volt a legerősebb az SZDSZ-szel való együttműködés?

– 1989–1992 között.

Később már nem is?

– Részt vettünk a Demokratikus Charta szervezésében, sőt, mi biztosítottuk a technikai feltételeit. Utána indult el egy eltávolodás, mivel minket az antikommunizmus és az emberi jogokért való küzdelem vitt közel a demokratikus ellenzékhez. 1992-ig elég antikommunista jellegű volt az SZDSZ, utána alakult ki az együttműködésük az MSZP-vel. Elismerem, abban, hogy tovább támogattuk őket, szerepet játszott az is, hogy Horn Gyula behívatott minket még 1994-ben, pontosabban szólva ajánlatot tett, hogy találkozik velünk. Ott szocialista vezetőkkel együtt bocsánatot kért a minket a szocialista rendszerben ért zaklatásokért és üldözésért. Akkor úgy voltunk vele, hogy jó, próbáljuk meg. Láttuk, hogy van bennük szándék arra, hogy túllépjenek az előző rendszer örökségén.

[…]

Mi vezetett a szakításhoz?

– Ez egy folyamat volt. Hack Péter 1996-ban mondta el híres-hírhedt beszédét az SZDSZ színe előtt, hogy ki kellene lépni az MSZP-vel való koalícióból. Utána kezdődött el a mi kemény kálváriánk 1997 és 2001 között. […] A konszolidációs időszak 2002 óta tart. Sokak számára úgy tűnik, hogy 2010-ben a Hit Gyülekezete számára új korszak kezdődött azzal, hogy történelmi egyházzá vált, ám ilyen jogi kategória nem létezik. Annyi történt, hogy a mostani kormány – felismerve a Hit Gyülekezete társadalmi befolyását, erejét, nemzetközi kapcsolatrendszerét – nem akart velünk konfliktushelyzetet fenntartani.

[…]

Látványosan más a Fidesz és a Hit Gyülekezete viszonya ma, mint 1998–2002 között. Volt bármiféle formális kiegyezés a jobboldallal?

– Konkrét eseményt nem tudok mondani. A Hit Gyülekezetének az ATV-ben való megjelenése több jobboldali politikus fejében is pozitív változást hozott a gyülekezet megítélésében. De ez már 2001-ben elkezdődött.

Mi változott meg?

– Már a pártállam alatt is megkaptuk, hogy a Hit Gyülekezete destruktív, nemzetellenes, családellenes, szétszakítja a családokat, elveszi az emberektől a pénzt, bizniszszekta. Ezek a vádak először talán 1983-ban fogalmazódtak meg a Magyar Ifjúság hasábjain, és kísértenek bennünket azóta is. Ezeket az előítéleteket mindaddig fenn lehet tartani, amíg egy közösség nem jön ki a fényre. Mi ezért is tartottuk fontosnak, hogy a társadalom megismerje, mit teszünk, és mi az, amit nem.

Amit tehát az ATV-n látunk, az maga a Hit Gyülekezete?

– Csak a Vidám Vasárnap, illetve a 700-as klub, mivel utóbbi filozófiai-spirituális-teológiai értékrendje is közel áll hozzánk. Mi 2001-ben, miután a csatorna eredeti tulajdonosa felajánlotta, hogy felvesz minket a programba, ezekben gondolkodtunk.

Aztán már nemcsak műsoruk volt, hanem fokozatosan az egész csatorna a kezükbe került.

– Az ATV akkor egy sufnitelevízió, napi gondokkal küszködő adó volt. Tulajdonosa, Czikó Gábor háromnegyed éven keresztül győzködött minket…

Mármint nem Önök győzködték a tulajdonost?

– Egyáltalán nem. Ő keresett meg minket előbb a saját műsor lehetőségével, majd azzal, hogy tulajdonosként is vegyünk részt a televízió működtetésében.

[…]

Nem okoz feszültséget, hogy a karizmatikus kereszténységtől markánsan eltérő világképű műsorok, műsor- vezetők is vannak az ATV-n? Mit szólnak ehhez a gyülekezet tagjai?

– A Hit Gyülekezete nem bigott emberekből áll. Ma nagyobb probléma a politikai, mint a vallási bigottság. Minden letisztult, spirituális bibliai értékrenddel rendelkező hívő tisztában van azzal, hogy egy szekuláris társadalom plurális, a demokrácia egyik ismérve pedig az, hogy biztosítani kell a véleményszabadságot. Ezt a legtöbb hites messzemenőkig tiszteletben tartja – már csak azért is, mert nekünk is rengeteget kellett küzdenünk azért, hogy legyen ehhez jogunk, és olyan eszközeink és intézményeink, amivel ezt megtehetjük, és amiken keresztül ezeket közvetíthetjük.

Igénybe vettek ehhez külföldi segítséget a korábban említett nemzetközi partnerektől?

– Ez egy legenda. Aki ismeri ezt a világot, tudja, hogy a prosperáló gyülekezetektől a nyugati egyházak elvárják, hogy támogassák őket.

Tessék? Nem Amerikából támogatják, támogatták a Hit Gyülekezetét, hanem épp ellenkező volt a támogatások folyásiránya?

– Így van! Én összehasonlíthatatlanul több támogatást nyújtottam amerikai keresztény vezetőknek és szervezeteknek, mint fordítva. Amerikaiakkal máskülönben nincs barátság. Sajnos ezt sok magyar nem tudja, ahogyan azt se, hogyan lehet beilleszkedni egy nemzetközi rendszerbe. Ott nincs érzelem, nincs barátság, ott ha valakit értékelsz és bízol benne, akkor támogatnod kell adományok formájában. Ez önmagában nem rossz, csak a kelet-európai embereknek rendkívül szokatlan. Én a nyolcvanas években rájöttem, hogyan működik ez a rendszer. Amikor 1978-ban autót akartak vásárolni nekem az amerikaiak, hogy azzal evangelizáljam Magyarországot, meg volt döbbenve a misszionárius, hogy azt mondtam, nem, köszönöm szépen, nem kell autó. Nem akartam kiszakadni a magyar közegből. Azt mondták, ez kuriózum, még sosem tapasztalták addig kelet-európai országban, hogy valaki visszautasított volna egy Zsigulit.

[…]

Mennyire támaszkodhat [az evangéliumi keresztény] szavazótáborra Donald Trump?

– Nem könnyű amerikai barátaink helyzete. Ha szabad egyet idéznem, „két kretén közül kell választani”. Szerintem összeszorítják a szájukat, lenyomják az ellenszenvüket, és Trump úrra fognak szavazni. A fekete evangéliumi gyülekezetek pedig Hillary asszonyra. Ahogy hallom, a katolikusok is inkább Trumpot támogatják. A gendermozgalom, a szexuális forradalom új irányzata, a melegházasság, az uniszex vécék és mosdók sok keresztényt felébresztettek, hogy Obama irányvonalát nem szabad folytatni.

[…]

A Hit Gyülekezete már jóval azelőtt meglehetősen szigorúan bírálta az iszlámot, mielőtt ez mainstream álláspont lett volna…

– Nem szigorúan. A tényeknek megfelelően. Egyszerűen ismerjük a kereszténység és az iszlám közötti viszony közel 1500 éves történetét. Van most egy szinkretista irányzat, hogy a különböző vallási rendszereket közös nevezőre hozzák, integrálva egy egységes rendszerré. De akkora ellentét van a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás és az iszlám tanításai között, hogy csak felszínes emberek gondolják azt, hogy ezt a két vallási rendszert integrálni lehet. Ez nem működik. A Biblia egészen máshogy határozza meg az univerzum alapproblémáját – a bűnben, melynek megoldása az engesztelő áldozat, a jom kippur (engesztelés napja) ünnepe tartalmazza ezt az Ószövetségben, az Újszövetségben pedig Jézus Krisztus megváltói műve. Az iszlám másból indul ki, nem tekinti a bűnt az emberiség alapproblémájának, nem hisz az engesztelő áldozatban, nem hisz Jézusnak mint Isten fiának feltámadásában, csak hogy a kereszténység lényegéről beszéljek. Bár voltak csendesebb időszakok, az iszlám a kezdetektől fogva ellenségesen lépett fel a kereszténységgel szemben. A radikális iszlám a hatvanas évek vége óta egyre erősebb ellentétet szít a kereszténységgel és a zsidósággal, a judaizmussal szemben. Ezt egy modus vivendivel kellene megoldani, ragaszkodva a különállás jogához.

Különös tekintettel a közel-keleti keresztényekre.

– Az Iszlám Állam megalakulása előtt hárommillió keresztény élt Észak-Szíriában és Észak-Irakban. Ma háromszázezer.

Jelent ez bármiféle meghívót az onnan érkező menedékkérők számára?

– A Hit Gyülekezetében több közel-keleti keresztény is van. Komoly csoportot alkotnak.

[…]

Tisztában vagyok azzal, hogy a menekültek döntő többsége áldozat. Az áldozatokat nem akarom megsérteni. De kétségkívül fel fogják használni őket a jövőben, mert mindig is ezt tették. A hidzsra, a hit terjesztése békésebb helyre történő menekülés által nem új dolog, ismert az iszlám történetéből. Jelenleg Európa meghódításáról van szó. Nyugat-Európában kialakultak már a modern kori kalifátus szigetei. Az újságokban no-go zónáknak hívják őket. Sikerült ezekben egy olyan etnikai olvasztótégelyt létrehozni, ahol a marokkói, az afgán, az iraki és szíriai háttérből jövő iszlámhívő számára nem az etnikai, hanem a vallási hovatartozás lesz a fontos.

[…]

Sokat jártam a Közel-Keleten. [...] A kilencvenes években azt tapasztaltam, hogy a közel-keletiek számára az etnikai és a vallási hovatartozás ugyanannyira fontos. Csakhogy azóta hatalmas változás történt, az iszlámon belül nagyon erős az a mozgalom, amely ummává, a Koránon és a saríán alapuló egységes néppé akarja tenni az iszlám világot, feloldva az etnikai identitást. Szerencsétlen módon van egy találkozási pont a globalizmus és a kalifátus között, hiszen a globalizmus is a nemzeti identitás felszámolását, kiüresítését, a nemzeti szuverenitás feladását hirdeti. Persze más is szerepet játszhatott ebben, de ki tudott alakulni az iszlám és a balliberális oldal között egy szövetség. Minket, hívő keresztényeket ez olyan helyzetbe hozott, hogy végig kellett gondolnunk politikai világnézetünket.

[…]

Mik lehetnek a következmények?

– Ha Magyarországra nézünk, ez a demokrácia végét jelentené. Mi állam és egyház szétválasztásában gondolkodunk, az iszlám számára ez ismeretlen. Növekedni fog az antiszemitizmus, az anticionizmus. Ezek az országok már a második világháború előtt is meg voltak fertőzve a náci eszmékkel. Könyvkiadásuk toplistáján a második világháború után is a Cion bölcseinek jegyzőkönyve, illetve Adolf Hitler Mein Kampfja szerepelt. Növekedni fog a terrorveszély – rengeteget kell majd költeni ennek ellensúlyozására.

[…]

A Hit Gyülekezetét az elejétől fogva erős Izrael-barátság jellemzi. Hogyan változott a közvélemény szemében ennek megítélése?

– Az evangéliumi kereszténység egyik közismert jellegzetessége, hogy bibliai próféciákkal igyekszik értelmezni a világ eseményeit. A modern Izrael létezése nagyon fontos kulcs a próféciák értelmezéséhez. Erről nem beszéltem még, de a rabbiképzőnek is vendéghallgatója voltam. A zsidó–keresztény kapcsolat, illetve a megbékélés gyerekkorom óta érdekelt.

[…]

Gera Zoltán sokszor elmondta, hogy a Hit Gyülekezetének köszönheti, hogy megmenekült a teljes lecsúszástól. A labdarúgó Eb-n nyújtott teljesítménye után alighanem minden korábbinál népszerűbb a közösségükben.

– Gera Zoltán a Hit Gyülekezetén belül egy a sok hiteles keresztény közül. Tisztelik, szeretik, elismerik.

Nem sztár a gyülekezetben?

– Nem. Senki nem sztár. Normálisan, természetesen viszonyulnak hozzá, mint bárki máshoz. A tényleges keresztények azt nézik egy embernél, hogy az evangélium szellemi-erkölcsi értékei és igazságai megvalósulnak-e nála, vagy nem. Nincs semmiféle pozitív diszkrimináció.

Abban sincs hatása Gerának, hogy a példája sok fiatalban keltheti fel az érdeklődést a Hit Gyülekezete iránt?

– Biztos, hogy van valami befolyása erre, de hogy milyen, azt nehéz konkrétan meghatározni. A kereszténység és a Hit Gyülekezete szellemi és erkölcsi ereje, történelme és újszerűsége miatt vonzó.

Mennyire optimista a kereszténység mint a politikára hatással lévő eszmerendszer kilátásait illetően?

– Az amerikai keresztényeket ugyanez a kérdés izgatja. Obama alatt ébredtek rá, hogy kisebbségben vannak. Egyesek apokaliptikus víziókat festenek a falra a kereszténység hanyatlásáról. Az én álláspontom teljesen más. A kereszténység ideje ugyanis a jövő. A kereszténység ideje nem járt le, hiszen messzemenőkig nem merítette még ki forrásait. Tudom, hogy mit gondolnak a humanisták vagy a materialisták erről a szerepvállalásról. Sajnálom őket, hogy nem lesz igazuk. Jézus azt mondta, ez még nem az én időm.

Olvasson tovább: