Kereső toggle

Földmutyi vagy új földosztás?

Kinek jó az állami földek kiárusítása?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Százéves kisgazda programot hajt végre a kormány, vagy a politikai hatalom átmentése érdekében tönkreteszi a magyar vidéket? Ez a két szélső álláspont fogalmazódott meg politikusok részéről, miután kiderült: októbertől mintegy 380 ezer hektár állami tulajdonú földterületet árusítanak ki egy kormányrendelet nyomán.

A Hetek úgy értesült, hogy a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetségének (Magosz) berkeiben formálódott ki az a koncepció, hogy az állami földek ne csupán bérleti keretek között kerülhessenek a gazdákhoz, hanem utóbbiak a tulajdonjogot is megszerezhessék. A miniszterelnök a vonatkozó kormányrendelet aláírása után fogalmazta meg, hogy ezzel egy százéves kisgazda programot hajtanak végre, hiszen a föld tulajdonjoga azoké lesz, akik azt megművelik. Forrásunk szerint ez a forgatókönyv ere-detileg nem szerepelt a kormány tervei között, a változást a Magosz tudta keresztülvinni: volt még egy „beváltatlan kártyájuk” a miniszterelnöknél, mivel az ígéretekkel ellentétben nem a szervezet elnöke, Jakab István lett a szakminiszter annak idején.
A gazdák földtulajdonhoz juttatása elvileg beleillik a kormány „földvédelmet” hirdető vidékstratégiájába. Könnyen belátható ugyanis, hogy ha a helyi gazdák jutnak földekhez, akkor a megtermelt haszon is helyben marad, ami növeli a vidék megtartóképességét. Forrásunk szerint az is logikus érv, hogy a földbérleti rendszer felesleges tőkekivonást eredményez, hiszen a bérleti díjként kifizetett összeg jobban hasznosulna, ha fejlesztésre költenék. Továbbá az sem elhanyagolható szempont, hogy előbb-utóbb ki kell majd tárni a kaput a nyugat-európai – sőt amerikai – tőke előtt, hogy az beáramolhasson a magyar mezőgazdaságba. A legjobb „védekezés” pedig az, ha a föld természetes személyek kezébe kerül, hiszen így az állami földeket bérlő cégek felvásárlásával sem lehet majd „lenyúlni” a magyar agráriumot.
Ráadásul a földhöz jutás rendszere is átlátható és tiszta lesz, hangsúlyozta Jakab István, aki szerint „nem lesz semmiféle trükk”. Mint a Magosz elnöke elmondta: a 350-380 ezer hektárnyi állami földre mindenki licitálhat, aki a földforgalmi törvénynek megfelel – tehát többek között természetes személy, van mezőgazdasági képesítése, helyben lakik, és a vásárlással földtulajdona nem nőne 300 hektár fölé. Továbbá, akik szeretnének földet vásárolni, de nincs elegendő pénzük, kedvezményes hitelt kaphatnak.
Mi több, a kormányzati érvek között még az is szerepel, hogy az úgynevezett „oligarchákat” is megrendszabályoznák ezzel, hiszen a bérelt földeket „eladnák alóluk”. Az már más kérdés, hogy ettől még a haszonbérleti szerződésük tovább él, adott esetben akár évtizedekig is – vagyis a „nagyoknak”, mint például Csányi Sándornak vagy Nyerges Zsoltnak vélhetően nincsenek álmatlan éjszakáik. Sőt, a Mészáros Lőrinchez hasonló „kisebbek” is meg tudják oldani „okosban”, hogy egyben tartsák a vagyont, hiszen ha egy család összefog, akkor a 300 hektár per fő korlátozás ellenére is ezres nagyságrendben kerülhet egy érdekeltségi körbe egykori állami föld.      
Gőgös Zoltán, az ügyben parlamenti vitanapot kezdeményező MSZP szakpolitikusa a Heteknek azt állította, hogy ügyvédekről, pénzemberekről, sőt még országgyűlési képviselőről is tud, akik hirtelen aranykalászos gazdák lettek – szerinte nyilvánvalóan azért, hogy befektetőként beszálljanak a földbizniszbe.
Vagyis – véli a képviselő – megjelentek a spekulánsok, akik meg fogják találni a módját annak, hogy – akár strómanokon keresztül – úgy jussanak földhöz, hogy a megtermelt haszon nem marad helyben. Szerinte az állami földek kiárusítása a jelentős részben korrupt haszonbérleti pályázatok szentesítésére szolgál, amelyek révén jól működő nagygazdaságokat is szétver a Fidesz, jelentős számú munkahelytől fosztva meg az érintett térségeket.
Ennél is erősebben fogalmazott lapunknak Sallai Róbert Benedek, az LMP szakpolitikusa, aki szerint a Fidesz ezzel a lépéssel politikai hatalmát transzformálja gazdasági erővé – éppen úgy, mint a rendszerváltás előtti politikai elit. Hozzátette: az egyenesen hazugság, hogy több mint százezer gazda előtt nyílik lehetőség, hogy földhöz jusson. Ugyanis csak két csoportnak lesz érdeke „bevásárolni”. Egyrészt a jelenlegi bérlőknek, akik közül többen bizonyíthatóan politikai kapcsolataik révén jutottak földhöz. Hiszen egy „földéhes” gazda miért is fizetne azért a területért, amelyet mondjuk csak 20 év múlva tud használni (a meghirdetésre kerülő területek 98 százalékát már haszonbérbe adták, és a bérleti jog a tulajdonosváltás után is tovább él). A másik csoportba pedig logikusan azok a befektetők tartoznak, akik ki tudják várni, amíg lejár az aktuális bérleti jog, és a 20 éves elidegenítési tilalom – majd jó haszonnal túladnak a földön.
A képviselő szerint a magyar gazdasági viszonyokat figyelembe véve a föld nem annál van jó helyen, aki megműveli, hanem annál, aki munkahelyeket teremt. Az állami tulajdonjog szerinte éppen azért is lenne fontos, mert így ösztönözhetnék a bérlőket a munkahelyteremtésre, vagy helyzetbe hozhatnák az önkormányzatokat, hogy azok szociális gazdaságokat hozzanak létre. Ha viszont a jelenlegi bérlők tulajdonjogot kapnak, akkor nemcsak a pályázatban vállalt kötelezettségeiket (munkahelyteremtés, állattartás) lesz majd lehetetlen számon kérni rajtuk, hanem az érdekeik is azt diktálják majd, hogy gazdaságuk minél hatékonyabban, vagyis minél kevesebb munkaerővel működjön.

Olvasson tovább: