Kereső toggle

Magyarország és a Nyugat

Elvesztettük a barátainkat?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Külpolitikai szempontból nincs elszigetelődve Magyarország, de Európában elég hűvös a magyarok megítélése. Szövetségesi kapcsolataink élnek, de már nincs az a barátság, amely például a lengyel és a német viszonyokat jellemezte – ez persze a nem hivatalos értékelése a magyar külpolitika teljesítményének, míg a hivatalos álláspont szerint sikerült új alapokra, a gazdasági érdekek képviseletére helyezni a magyar külügyet, illetve, hogy nincs szégyenkeznivalója Magyarországnak, mert Európában ez az ország a leginkább átvilágított nemzet.

A kormány látványos rendezvények keretében ünnepelte azt, hogy 25 éve Magyarország történelmi tettet hajtott végre. 1989 augusztusában ugyanis hazánk több tízezer keletnémetről gondoskodott, és a vasfüggöny felnyitásával számtalan barátot szerzett Nyugaton. Ma viszont nem telik el úgy nap, hogy valamelyik nyugati világlapban ne jelenjen meg kritikus írás, vagy aggódó nyilatkozat Magyarország jelenlegi közéleti viszonyai kapcsán. Az olykor egészen brutális hangvételű kritikák, mint például a Washington Post szerkesztőségi cikke, melyben azt fejtegették, hogy banditák vezetik Magyarországot, felveti a kérdést, hogy elvesztettük-e a barátainkat.

Az új keletű kritikus nyilatkozatoknak két ügy az eredője: Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde, melyben az illiberális államszervezési elvet propagálta, s amelyet többen úgy értelmeztek, hogy a miniszterelnök bejelentette, nem híve a liberális demokráciának. Nyugaton viszont csak ezzel a modellel találkozhatunk, ezért ezt a nyilatkozatot Orbán Viktor kritikusai – kissé eltúlozva – úgy értelmezték, hogy valójában a demokráciával és a Nyugattal kíván szakítani Magyarország. A másik vitatott kérdés az Oroszország-ellenes szankciók megítélése, aminek kapcsán a miniszterelnök szintén kritikát fogalmazott meg, mely szerint ezekkel Európa lábon lőtte magát.

Az „illiberális állam” kifejezés egyébként a Fidesz politikusai között is – igaz, még véletlenül sem nyilvános – nemtetszést váltott ki. Egy kormánypárti politikus azt magyarázta nekünk, hogy – a provokációra, az állóvíz felkavarására mindig kapható, rebellis Orbán Viktor – hibát követett el, amikor egy olyan kifejezést használt, ami félreérthető. Forrásunk azt magyarázta, hogy nem véletlenül korrigált utána a miniszterelnök későbbi beszédeiben, így például Sopronpusztán, a páneurópai piknik huszonötödik évfordulóján, amikor is azt fejtegette, hogy a magyarság szabadságharcos nép, amely csak a szabadság rendjében érzi magát jól. (Az angolszász kultúrkörben a szabadság rendje és a liberalizmus összefüggő gondolat – szerk.) Most hétfőn pedig a külképviselet-vezetői értekezletén egy gondolatsor mellékvágányaként elismerte, hogy az illiberális kifejezés félreérthető. Az értekezlet sajátossága, hogy a magyar külpolitika irányításában változás történt, az atlantistáknak tartott Martonyi János miniszter és Németh Zsolt államtitkár helyére Navracsics Tibor és Szijjártó Péter került. (A magyar közéleti várakozások szerint Navracsics Tibort jelöli a magyar kormány uniós biztosnak, és Szijjártó Péter lesz majd a miniszter.)    

Mindenesetre a kormányfő e grémium előtt is igyekezett elmagyarázni az ország „pozícióját” a világban. Orbán Viktor egyértelművé tette: Magyarország helye a nyugati szövetségi rendszeren belül, tehát a Nyugaton nem képezi vita tárgyát, de a kormány változtat korábbi külpolitikai stílusán. Ez az értékközpontú megközelítés helyett azt jelenti, hogy – idézzük Orbán Viktort – „elkötöttük magunkat az ideológiai megközelítésű külpolitikától”. A miniszterelnök szerint ugyanis „az ideológiai központú külpolitikai vonalvezetést a félnótás országok számára találták ki az okos országok”, hiszen – folytatta a kormányfő – nehéz másként magyarázni, hogy az Egyesült Államok a költségvetési hiánya tekintélyes részét Kínával finanszíroztatja, és „egy percnyi skrupulusa” sincs emiatt.

Az úgynevezett orosz ügyben Orbán azt fejtegette, hogy amíg például a balti államok és a lengyelek biztonságpolitikai kérdésként tekintenek a jelenlegi világpolitikai helyzetre, addig Magyarország azon országok közé tartozik, amelyek alapvetően gazdaságilag közelítik meg ezt a szituációt. Szerinte Magyarországnak a legrosszabbkor jött az orosz válság, mert kormánya épp olyan külpolitikai doktrínát hirdetett meg, amely szerint az ideológiavezérelt külpolitika helyett a kiindulópont az, hogy minden világgazdasági szereplőt érdekeltté kell tenni Magyarország sikerében.

Egy volt nagykövetet kértünk, hogy értékelje a magyar külpolitika helyét Európában, és értelmezze az új külpolitikai doktrína lehetőségeit. Megjegyzendő, forrásunk helyzeténél fogva – hiszen már nem tagja a nagyköveti karnak –, nyilván kritikus a jelenlegi kurzussal szemben. A volt diplomata azt állította, hogy ugyan a nemzetközi sajtóban megjelent kritikák rendkívül súlyosak, de nem jelentik azt, hogy Magyarország elszigetelődött volna. Ellenben már évek óta tapasztalja a külföldi diplomaták részéről, hogy egyre hűvösebb Magyarország megítélése, ami a félreérthető illiberális állammodell emlegetése, illetve az értékek helyett érdekalapúnak mondott külpolitika csak rontott. „Magyarország számára a szövetségesi viszonynál magasabb szintű volt a lengyel és a német kapcsolat. Talán a világpolitikában őket lehetett barátainknak nevezni. Korábban az Egyesült Államok is ide tartozott, de a vele való szívélyes kapcsolat már jóval korábban megszakadt. Az újdonság az, hogy az elmúlt időszakban a lengyel és a német »barátság« is kihűlt” – állította az egykori nagykövet, aki ezt követően nem tudta megmondani, hogy akkor kik is a barátaink.

Mint mondta: 2010–2011 időszakában arról volt szó, hogy Orbán Viktor és Donald Tusk lengyel miniszterelnök létrehoz egy stratégiai együttműködést, amiből mára annyi maradt, hogy a közelmúltban egy nyílt fórumon a két miniszterelnök összevitázott. Németországban a nagykoalíció révén a baloldal is kormánytényező lett, ráadásul a külpolitika is az ő kezükbe került. Így ez a viszony sem nevezhető rózsásnak, amit jól jelez Szijjártó Péter és a német miniszterhelyettes sértő hangvételű purparléja.

Forrásunk azt állította, hogy Európában jelenleg Robert Fico folytat Orbán Viktorhoz hasonló különutas politikát, mégsem szerepel a nemzetközi sajtóban annyi negatív kritika Szlovákiáról, mert Fico külügyminisztere ügyesen „takarít” főnöke után. Miroslav Lajčák ugyanis Brüsszelben, Washingtonban, sőt még Moszkvában is elfogadott külügyér, akihez karakterében Martonyi János „nyugdíjazott” magyar külügyminiszter hasonlított.  

Egy másik volt diplomata azt is elhibázottnak tartotta, hogy a Fidesznek nem sikerült Washingtonban elfogadott „értelmiségit” telepíteni vagy „kinevelni”, így az amerikai közéletben a korábbi korszakokból ismert szakértők szavára adnak, így például Charles Gati magyar származású, Marshall Shulman-díjas amerikai politológus professzor véleménye mértékadónak számít.

Olvasson tovább: