Kereső toggle

Tanulás állami megrendelésre

Felajánlkozott az államnak az Apáczai

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Szent István-i országfelajánláshoz hasonlította az Apáczai Tankönyvkiadó által az államnak tett felajánlást az érintett kiadó igazgatója. A kedélyborzoló nyilatkozat ellenére sem valószínű, hogy az iskolák „elszabotálnák” a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) által javasolt tankönyvlistáról való rendelést, egyes szülőszervezetek, kiadók, sőt javasolt szerzők viszont tiltakoznak az államilag meghatározott, egy vagy két tankönyvből álló „választék” ellen.

A módszereket tekintve nem meglepő, hogy időben megcsúszva vállalta be a tankönyvrendelések lebonyolítását az oktatásügyi államtitkárság, közvetlenül a választások után, áprilisban kerítve sort az akcióra. Mindezt úgy, hogy tavasszal az állam megvette az Apáczai és a Nemzedékek Tudása kiadókat, majd a KLIK kiküldött az állami fenntartású iskoláknak egy ajánlott tankönyvlistát, amely a jelenleg hivatalos tankönyvjegyzék leszűkített változata, s amelyet a két államosított kiadó kiadványai uralnak. A KLIK-lista a pedagógusok szabad tankönyvválasztási jogát sérti, méghozzá arra hivatkozva, hogy – ugyancsak a törvény értelmében – a tankönyvrendelés a fenntartó „egyetértéséhez” kötött.

Mint azt megírtuk, a legnagyobb vesztes a kreatív és haladó szellemű tankönyveiről ismert Mozaik, amely jogorvoslat miatt a strassbourgi bírósághoz fordul. De a szabad választás korlátozása miatt, és különösen az erősen vitatható színvonal miatt szakmai oldalról tiltakozott már a Történelemtanárok Egylete, a Magyartanárok Egyesülete, több szülőszervezet, sőt, legutóbb a Bolyai János Matematikai Társulat Oktatási Szakosztálya is, amely a miniszterelnökhöz címzett levelében azt szorgalmazza, hogy függesszék fel a listát addig, amíg a szakmai egyeztetések révén egy mindenki számára elfogadható változat nem születik. A tantárgyanként egy-két könyvre redukált választék miatt tiltakozott az egyik szerző, Pethőné Nagy Csilla is, akinek irodalomtankönyvei felkerültek a javasolt listára. Mint a Facebookon is fogalmazott, ő nem akart kötelező tankönyv lenni, hanem a szabad taneszközválasztás híve.

Megkérdeztük a KLIK-től, hogy azok az iskolák, amelyek nem az általa javasolt tankönyvekből rendelnek, tényleg nem kapják-e meg az engedélyt, de kérdésünkkel átirányítottak az EMMI-hez. Az EMMI tájékoztatása csak annyit szögez le, hogy az iskolák kizárólag a jegyzékben jóváhagyott tankönyvekre adhatják le rendeléseiket, az 1–2, 5–6, 9–10. évfolyamok esetében ez az új kerettanterveknek megfelelő kiadványokat jelenti. Az államtitkárság az általa „javasolt listával” kapcsolatban annyit ír, hogy az abban szereplő új könyvek ára jelentősen csökkent a 2013. évi árhoz képest, így a családok már idén a beiskolázási költségekből egymilliárd forintot takarítanak meg. A deklaráció alapján a megtakarítás biztosra vehető, tehát az iskolák elvártak szerinti rendelése is.

A rendelési határidő április 30., és Mendrey László, a PDSZ elnöke szerint nem valószínű, hogy az iskolák szabotálnák a listát, mert a központosított eljárás révén olajozottá tették a mechanizmust: ha az iskolaigazgató át is engedi a helytelen rendelést, a tankerületi igazgató biztosan nem. Az index.hu ugyanakkor talált egy tankerületi vezetőt, aki megengedi, hogy a hozzá tartozó iskolák a teljes tankönyvjegyzékről válasszanak maguknak könyvet feltéve, hogy az nem drágább, mint az állam által ajánlott. Ez nem könnyű feltétel, miután a 12 ezer forintos fejenkénti normatíváról a tankönyvellátásért felelős miniszteri biztos is elismerte, hogy nem elég a javasolt tankönyvekből álló csomag összeállításához sem.

Az olcsóság a kormány vesszőparipája, amiről Mendrey lapunknak úgy fogalmazott: ez relatív, hiszen a tankönyvek árát közvetve és közvetlenül is az adófizetők fizetik meg, ráadásul az olcsóság nem feltétlenül a minőség szinonímája. Itt alapvetően a piac újrafelosztásáról van szó, bizonyos szereplők helyzetbe hozásáról, a többiek kiiktatásával. Ha ezt szakmai versenyben tennék meg, demokratikus módon, az más helyzet lenne, de így az ötvenes-hatvanas évekhez térünk vissza szerinte.

Ezt látszik alátámasztani Esztergályos Jenő, az Apáczai Kiadó ügyvezető igazgatója is, aki egy saját honlapjukon közzétett interjúban azt mondta, a Thália Színház Veled, Uram! című díszbemutatóján jött fel benne a katartikus gondolat, hogy ha Szent Istvánhoz hasonlóan szent koronát nem is tud felajánlani, legalább a kiadóját odaadja a magyar nemzetnek. A vételárral kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy „ebben – az átadás-átvételben különben sem az anyagi kérdés az első, hanem az, hogy az Apáczai Kiadó 24 éves szakmaiságát, eszmeiségét és szellemiségét tovább tudjuk-e éltetni”. Kitért arra is, hogy minisztériumi „ösmerőse” a szerződés aláírása után azt mondta neki: „Ugye tudod, hogy az Apáczai Kiadót Te most piedesztálra tetted. Megépítetted a magyar tankönyvellátásban a szobrodat.” Megkeresésünkre Esztergályos Jenő nem kívánt nyilatkozni, de szavaiból kiderült, hogy az interjúját ért bírálatokat szakmai köntösbe bújtatott politikai támadásoknak tekinti, s az általa elmondottakat továbbra is maradéktalanul fenntartja.

„Meggyőződésem, hogy minden ilyen korlátozás szűkíti az emberi gondolkodásnak, kreativitásnak a kereteit. Nyilvánvaló, hogy egy tanár felkészültsége határozza meg mindenek előtt, hogy mit és hogyan tanít, de a 21. században ilyen radikális módon korlátozni a rendelkezésére álló taneszközöket, amikre ő támaszkodhat a munkája során, érthetetlen intézkedés” – mondja Sipos Júlia, a Nyelvtudásért Egyesület szakértője. Példaként említi az Oxford University Press kiadványait, amelyek az ajánlott könyvek között szerepelnek, és kiváló minőségű kiadványok, viszont nem érti, hogy ha valakinek szimpatikusabbak a Cambridge kiadványai, amelyek ugyanolyan színvonalasak és korszerűek, akkor miért nem választhatja azokat. Ezeket a kiadókat sehol a világon nem rangsorolják, csak a mi államtitkárságunkon, ami megerősíti, hogy kiadói lobbizások állnak a háttérben.

Az ihlet helye és ideje

„Ott kezdődött, hogy részt vettünk feleségemmel a Thália Színház Veled Uram! című díszbemutatóján 2012.03.30. A drámai végkifejletben ott áll Szent István a színpadon fizikálisan, mentálisan, pszichésen, naturálisan mezítelen felsőtesttel kiszolgáltatottan, kezében a Szent Koronával. Miután a gaz Orseolo Péter megvakította Vászolyt, Szent Királyunknak nem volt kire hagyományoznia a Koronát, ezért felajánlotta a nemzetnek, Szűz Máriának... Ebben a tragikusan megrázó pillanatban nagyon halkan súgtam feleségemnek, hogy (már bocsánat, az érdemtelen hasonlatért!) nekünk nincs koronánk, de mi is felajánljuk az Apáczai Kiadót ennek a Nemzetnek, ennek a Hazának, „a homloknyi Magyarországnak”. Ezt a szándékunkat bejelentettem Államtitkárunknak, aki jó szívvel támogatott minket. Megkezdődtek a tárgyalások az állam legfőbb képviselőivel. Már most szeretném előrebocsátani, hogy mindvégig a legnagyobb segítőkészséggel, őszinte támogatással találkoztam.  Talán nem merő véletlen, hanem a sors különleges ajándéka, hogy az Apáczai Kiadó felajánlása Hazánknak, Magyarországnak egybeesett az oktatáspolitika irányelveivel.”
(Részlet Esztergályos Jenő interjújából, aki önként engedte át a kiadóját az államosításnak. Az interjút később eltávolították az internetről.)

Olvasson tovább: