Kereső toggle

Evangélikus püspökök az ügynöklistán

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Két egykori evangélikus püspök ügynökmúltját dolgozza fel az a kötet, amit a héten mutatott be a Magyarországi Evangélikus Egyház Múltfeltáró Bizottsága. „Minden egyház megkezdte a maga munkáját a múltfeltárásban, mindegyik egyház nagyon rögös úton próbál előrejutni, az evangélikus egyház ebben példaadó módon elöl halad” – hangzott el a kötet bemutatóján.

„Irigyelhetjük azokat az országokat, ahol nem kell ilyen könyveknek megjelennie, miként azokat az egyházakat is, akiknek nem kell ilyen kérdésekkel foglalkozniuk” – mondta el Prőhle Gergely, evangélikus országos felügyelő, külügyi helyettes államtitkár azon a könyvbemutatón, melyen a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) múltfeltáró bizottságának második tanulmánykötetét mutatták be. A Háló – Dokumentumok és tanulmányok a Magyarországi Evangélikus Egyház és az állambiztonság kapcsolatáról (1945-1990) sorozat második, Egyházfők 1. – Káldy Zoltán, Ottlyk Ernő című kötetében a szerzők két, már elhunyt püspök ügynökmúltját dolgozták fel.

„Nagyon későn indult a rendszerváltáshoz képest a tényfeltáró munka, és az, hogy a kiengesztelődés egyáltalán lehetséges-e, továbbra is kétséges” – tette hozzá Prőhle Gergely. Az egyházak szervezett múltfeltárását egy 2005-ben az internetre ismeretlenek által feltett ügynöklista indította el, amelyben jelentős számú, még élő egyházi prominens neve is szerepelt. Ezután az evangélikus egyház 2005-ben elsőként állította fel a tagjai ügynökmúltját vizsgáló Egyházi Múltfeltáró Bizottságot. A MEE zsinati határozata a szakértői bizottság feladatául a beszervezett egyháztagok belügyminisztériumi iratainak feldolgozását, az egyházi és állami szervek kapcsolatának feltárását és az erről szóló jelentéskészítést jelölte meg. „Minden egyház megkezdte a maga munkáját a múltfeltárásban, mindegyik egyház nagyon rögös úton próbál előrejutni, az evangélikus egyház ebben példaadó módon elöl halad” – mondta el a bemutatón Földváryné Kiss Réka, a nemrégiben felállított Nemzeti Emlékbizottság (NEB) elnöke – egyben a reformátusok titkosszolgálati iratainak kutatója –, utalva ezzel arra is, hogy a református és a katolikus egyház múltfeltáró bizottságai még semmilyen eredményt nem mutattak fel. Az evangélikusok legújabb tanulmánykötete, amely tágabb kontextusban, az állambiztonsági szervek működésére is kitérve teszi értelmezhetővé a közzétett dokumentumokat, Kiss Réka szerint a hazai egyházak történetében is mérföldkőnek számít.

2010-ben jelent meg az első jelentés, amely átfogó jelleggel számolt be az evangélikus egyház 1945 és 1990 közötti politikai szerepvállalásáról, s első körben három egykori ügynököt nevesített, köztük Káldy Zoltánt, aki 1958-tól 1987-ben bekövetkezett haláláig volt püspök, illetve Ottlyk Ernőt, aki 1967 és 1982 között volt püspök, és 1995-ben hunyt el. A két vezető ügynökmúltjával foglalkozik az új kötet, az 1956-tól 1972-ig tartó időszak állambiztonsági iratait dolgozva fel. Miként a szerzők utaltak rá, az ügynöki tevékenység a különböző személyek esetében eltérő indíttatású volt, amire a jelentések gyakoriságából, tartalmából, állambiztonsági értékeléséből is következtetni lehet. Az esettanulmányok alapján például megállapítható, hogy a Káldyhoz képest majdnem kétszeres mennyiségben jelentő Ottlyk az egyházának jóval többet árthatott. Ezt többek között a népszerű Deák téri lelkésszel, Keken Andrással kapcsolatos egyik jelentése is alátámasztja, amelyben Ottlyk egészen primitív rosszindulattal tett javaslatot Keken lejáratására és nyugdíjaztatására egy sajnálatos öngyilkossági ügyet felhasználva ellene.

Prőhle Gergely utalt a múltfeltárást kísérő vívódásra, az egyházon belüli vitákra és indulatokra arról, hogy miként tekintsenek arra, ami a múltban történt, és folytassák-e egyáltalán a feltárást. Prőhle szerint a besúgókat „lehet áldozatnak tekinteni, abban az értelemben is, hogy az egész kommunista múlt, az ügynöki tevékenység nem az egyházon belül kezdődött, hanem az egyházi ügynöki tevékenység volt a következménye mindannak, ami az országban történt”. Hangsúlyozta az ügynökök közti különbségtétel fontosságát is, hiszen szerinte „azok, akik ártás szándéka nélkül maguk is áldozattá váltak a beszervezés kapcsán, azok abszurd módon ennek az egyháznak a túlélését valamilyen módon segítették”. Elmondása szerint a tényfeltáró munkát egy tágabb történeti összefüggésbe kell helyezni, azért is, mert az egyháznak „nem legfontosabb feladata” a titkosszolgálati múlt feltárása, ez az állam, a NEB hatásköre, és az evangélikusok nem kívánnak ebből semmilyen politikai tőkét kovácsolni. Ugyanakkor az, hogy a múltat a MEE nem söpri a szőnyeg alá, hitelesíti az egyház jelenlegi tevékenységét is.

Kiss Réka szintén úgy tartja, hogy az ügynökmúlt igazából nem az egyháztörténet, hanem a pártállam történetének része. Becslések szerint az evangélikusok egyharmada működött együtt a diktatúrával, a kétharmada ellenséges vagy közömbös volt iránta. Az egyháztörténelmet az a kétharmad írta, aki kimaradt a jelentésekből – vélekedett a NEB elnöke. Ravasz László egykori református püspököt idézte, aki szerint a kommunista diktatúra idővel rájött arra, hogy az egyházat üldözéssel csak megerősítheti, de a támogatásával belülről tudja kikezdeni. „A módszer tehát ez volt, hogy meggyengíteni az egyházat az egyház által, ez az, amit az állambiztonsági szerv a belső bomlasztás politikájának nevezett. Megnyerni az egyház vezetőségét a maga szövetségesének, és vele bontatni le az egyház történelmi épületét” – szólt a citátum. Kiss Réka úgy összegzett, hogy feladatunk a nyomasztó múlt további körültekintő feltárása, megírása, de az ítélkezés nem a mi dolgunk.

A rendezvény alatti és utáni hittársi hozzászólásokból érzékelhető volt, hogy nincs könnyű dolga annak, aki saját egyházán belül múlttisztázó feladatra vállalkozik, a folyamat szükségszerűen indulatokat, heves vitákat generál. Már „az egyház túlélését segítő” ügynöki tevékenységek kapcsán jött a bekiabálás, miszerint „az elmúlt 20 év alatt a felére csökkent a létszámunk, miféle túlélésről beszélünk?” Egyes hallgatók azon méltatlankodtak, hogy ez az egész feltárás nem más, mint bűnbakképzés, az egyház utólag kiemel kollaboránsokat, hogy magát mosdassa, a vezetők kvázi eladták egykori hittársaikat. Azt sem mindenki értette, hogy minek a nyilvánosság, miért nem belső ügyként zajlik ez a meghurcolás, „bezzeg a katolikusok sokkal fegyelmezettebbek”. És egyáltalán: miért az evangélikusok kutakodnak, mintha egyedül ők lennének érintettek, míg a többi egyház nem bolygatja a maga múltját. Egyes hozzászólók – köztük Harmati Béla egykori püspök – pedig azt sérelmezték, hogy a még élő szemtanúkat kihagyták a könyvből, és nem hívták meg Káldy özvegyét sem a bemutatóra, sőt, nem is adtak helyet véleményének a kötetben.

Kiss Réka kérdésünkre, hogy a még élő és érintett egyháztagok mikor kapnak megszólalási lehetőséget, úgy reagált: a NEB-nek egyáltalán nem tartozik a feladatkörébe az egyházi ügynökmúlt feltárása, és Mirák Katalin történészhez irányított. Mirák Katalin sorozatszerkesztő elmondta: megkeresték Káldynét, és felajánlották neki, hogy írja meg a véleményét, és azt is beleteszik a kötetbe, de ő nem kívánt élni a lehetőséggel. Az érintettek megszólaltatása egyébként sem könnyű feladat, mert többnyire nem vállalják a nyilvánosságot. A bizottság a MEE zsinatának megbízása alapján dolgozta ki a kötetet, mandátumuk alapvetően nem a jelenlegi egyháztagok átvilágítására vonatkozik.

Olvasson tovább: