Kereső toggle

Kell-e rettegniük a BM-es újságíróknak?

Vajudtak a hegyek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A kormánypártok szerint január 1-jétől retteghetnek a Kádár-rendszer ügynökei, mivel új jogszabályok léptek életbe a múlt feltárása tekintetében. Mi több, létrejön a Nemzeti Emlékezet Bizottsága is, amely mai napig titkos aktákba is betekinthet. Az ellenzékiek szerint viccelnek odaát. Sőt, beszéltünk olyan politikussal, akinek az a véleménye, hogy az állambiztonsági lobbi újra megetette a kormányon levőket. Schiffer András, az LMP társelnöke egyenesen azt állította, hogy egy kis koncot odavetett a Fidesz a nyilvánosság elé. A lényeg azonban megint rejtve marad.

A Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) létrehozása azért is ellentmondásos, mert a kétharmados parlamenti többséggel, jogalkotás területén teljhatalommal rendelkező Fidesz évek óta nem tudott mit kezdeni az állambiztonsági iratok nyilvánosságának az ügyével. Mint arról a Hetek többször is írt, 2012. május 15-éig kellett volna a Nemzeti Emlékezet Bizottságáról  szóló kormányzati előterjesztést elkészíteni, de a Fidesz elnöksége évekig nem tudott dönteni a múltfeltáró intézményről szóló végső koncepció ügyében.

Ennek egyebek mellett az is oka volt,  hogy megosztottak voltak abban, hogy mennyire vegyék figyelembe az aktanyilvánosság kérdésében az úgynevezett „nemzetbiztonsági érdekek” klauzulát, amit titkosszolgálati vezetők előszeretettel hoznak fel a nyilvánosságpárti koncepció elleni érvként. Kövér László házelnök, a Fidesz országos választmányának az elnöke – aki korábban évekig a párt titkosszolgálati szakpolitikusa volt – például tavaly márciusban gumicsontnak, bosszantó álvitának, pótcselekvésnek nevezte az ügynökakták nyilvánosságra hozataláról szóló vitát, míg a teljes nyilvánosságpárti Lázár János a magyar demokrácia „gennyes sebének” nevezte az ügynökkérdést.

A NEB létrehozását megemlítette az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseiről szóló, két éve elfogadott törvény is (az Alkotmánybíróság egyébként megsemmisítette az átmeneti rendelkezéseket).  Ennek a jogszabálynak a preambulumában az olvasható, hogy a „kommunista diktatúrával kapcsolatos emlékezet állami megőrzése érdekében Nemzeti Emlékezet Bizottsága működik”. A törvény szerint „a Nemzeti Emlékezet Bizottsága feltárja a kommunista diktatúra hatalmi működését”. Idén 2013. március 11-én az Országgyűlés az úgynevezett negyedik módosítással beemelte az Alaptörvénybe a kommunizmus bűneiről szóló cikkeket, így a NEB-et is, de a működést megalapozó törvény nem született meg. Orbán Viktor az állambiztonsági akták ügyéről 2012. március 5-én a parlamentben azt mondta: komoly vita folyik az ügynökmúlt feltárásának módszeréről a kormánypárti frakcióban, azonban „a szándékok egyértelműek”, csak a megoldás mikéntje a kérdés.

Lépni kellett

Az idő múlásával azonban csapdahelyzetbe került az antikommunista retorikát előszeretettel alkalmazó Fidesz, hisz nehezen érthető, hogy az Európai Unióval konfliktust vállaló, 3000 milliárd nyugdíjvagyont pár nap alatt államosító, gazdasági szektorokat péntekről hétfőre átszabó kormánypártokon miért éppen az ügynökkérdés fog ki. Hosszú vajúdás után a Nemzeti Emlékezet Bizottságának létrehozását november végén törvényjavaslatban kezdeményezte Navracsics Tibor igazságügy-miniszter, a törvényt végül sebtiben, az utolsó parlamenti napon fogadták el. A független, önálló költségvetési szervként működő öttagú grémium feladata a kommunista diktatúra hatalmi működésének feltárása lesz.

A bizottság a kommunizmus bűneinek feltárásáért önállóan és az Országgyűlés kérésére is tehet megállapításokat, és előterjeszthet jogalkotási javaslatokat. A javaslat lehetővé tenné, hogy a diktatúrában megfigyeltek nyilvánosságra hozzák az általuk megismert adatokat, így az őket megfigyelő és velük foglalkozó titkosszolgálati személyek nevét. Az iratokból csak más megfigyeltek, valamint a rendszer működtetői közé nem tartozó harmadik személyek adatait kellene kitakarniuk. (Ez valóban újdonságot jelent, hisz így az ügynökök nevét nyugodtan nyilvánosságra lehet hozni. Igaz, ehhez be kell őket azonosítani, de erről később – a szerk.)  

A NEB tagjait kétharmados többséggel január-februárban választja majd meg a parlament. Tagja csak az lehet, aki 1972. február 14-e után született, felsőfokú társadalomtudományi, jogi végzettsége van, és öt év tapasztalattal bír. A bizottság az ügyészséggel folyamatosan együttműködik majd, és ha olyan iratokat talál, amelyek bűncselekményre utalnak, akkor saját maga továbbíthatja az iratokat az ügyészségnek. Ezután az ügyészség mint általános vádhatóság képviseli a vádat a bíróságok előtt.

Lehetőség nyílik arra, hogy nem csupán az áldozatok önszerveződő csoportjai, hanem maga az állami testület, a NEB készítse elő az iratokat, pereket.

A bizottságnak digitalizálási kötelezettsége is lesz, honlapján számos iratot kell ilyen formában megjelenítenie.

A NEB azokba az iratokba is betekinthet, ahol minősítés áll fenn, és még kutatók sem ismerhetik meg. Javaslatot tehet továbbá a titokgazdának, hogy a minősítéseket oldja fel, és nyomást gyakorolhat a minősítést elrendelőkkel szemben, hiszen a honlapján kötelessége lesz nyilvánosságra hozni azokat az eseteket, amikor javasolták a minősítés feloldását. Az áldozatok, és bizonyos esetekben a családtagjaik a levéltártól pár hét vagy hónap után megkaphatják az iratokat.

Kritika, hegyekben

Gulyás József nemzetbiztonsági szakértő, az Együtt-PM szakpolitikusa a Heteknek kifejtette, hogy aki meg akarja oldani a múltfeltárás ügyét, az nem egy új bizottságot hoz létre közvetlenül a választások előtt. Ráadásul nem is lehet pontosan tudni, hogy mikor és mekkora stábbal, hatáskörrel áll majd fel a NEB, hiszen azt a parlamentnek kell létrehoznia, tagjait megválasztania, miközben a T. Ház éppen téli szünetet tart. Ráadásul a 2014-es költségvetésben nem szerepel pénzügyi forrás erre a célra. Tehát Gulyás úgy véli, hiába a kormánypárti dicshimnusz, a közeljövőben nem történik semmi sem.

Gulyás szerint ráadásul pont az egyik legfontosabb kérdésről, a nemzetbiztonsági szolgálatoknál visszatartott iratokról nem rendelkezik pontosan a törvény. A politikus, aki korábban az SZDSZ-ben politizált, azt tapasztalta, hogy minél közelebbi az időpont a rendszerváltáshoz, annál kevesebb irat kutatható a levéltárakban, mert a titkosszolgálatok azok közül sokat aktuális nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva visszatartanak. Amikor Gulyás kikérte a megfigyeléséről szóló aktákat, csak felületes dokumentumokat kapott, amelyből ugyan az kiderült, hogy figyelték őket, de a besúgó csak kódnévvel szerepelt, több okiratot visszatartottak, amelyek nélkül nem lehet összerakni, hogy mi is történt valójában.  (Az állambiztonság emberei fedőnevet kaptak, néha egészen egyszerűeket, például Énekes, Boborján, Jogász, Mérnök. A belső anyagokban csak így, konspiráltan szerepeltek. Ha a rendszerváltás után is tovább szolgáltak, akkor máig államtitoknak számít a kartonjuk – a szerk.)

Mint arról már írtunk, az előző ciklusban életre hívott szakértői bizottság, a vezetője nevéről Kenedi-bizottságnak hívott grémium jelentéséből az derült ki, hogy 2008-ban a nemzetbiztonsági szolgálatok a fellelhető iratok 30 százalékát még visszatartották, miközben az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára is elmaradásban volt az oda átszállított, a titkosítás alól feloldott iratok feldolgozása és kutathatóvá tételében. Emellett találhatóak még titkos iratok az ügyészségen, a megyei levéltárakban, továbbá a Külügyminisztérium titkos ügyeket intéző attaséinak a jegyzetei is teljesen ismeretlenek, ahogy a börtönökben működő zárkahálózat jelentései is még elzárt világnak tekinthetőek a kutatók számára. A titoktörvény szerint az előbb említett iratok 30, 60 és 90 évre titkosak. 

Szakértők gyanúja szerint azért lehet óvatos a Fidesz „ügynökügyben”, mert a kommunista állambiztonságot vezető operatív (akkor többnyire rendőr) tisztekből mára sokan a nemzetbiztonsági terület, a média és a gazdasági élet vezetői lettek. A rendszerváltáskor alsó- és középvezetők az új rendszerben tovább léptek a ranglétrán, mára vélhetően sokuk felelős pozícióba került. Másrészt nem dolgozták fel teljesen az állambiztonsági rendszer gazdasági ügyeit sem, így – erről korábban Kenedi János kutató nyilatkozott a Heteknek – számos „akna” és akár „beragadt” pénz is lehet az orosz, kelet-német és bolgár kooperációban zajló gazdasági hírszerzési ügyekben. Ha kinyitnák ezeket a dossziékat, az akár diplomáciai és üzleti bonyodalmakat okozhatna. 

Kiknek kell rettegnie?

Arra a kérdésünkre, hogy a kormánypárti politikusok szerint január 1-jétől, a törvény hatályba lépésétől nincs egyetlenegy ügynök, SZT-tiszt sem biztonságban, azaz bármikor, bármelyik áldozatuk felfedheti nevüket, Gulyás József azt válaszolta: ez részigazság. A szakpolitikus szerint a Nemzeti Emlékezet Bizottsága szerepe is vitatható, mert a teljes aktanyilvánosság helyett a Fidesz a saját bizalmi holdudvarából kiválasztott és hosszú évekre bebetonozott kör kezébe adja az eddig titkosított állambiztonsági-titkosszolgálati múlt körül nem határolt részének kutatását, értékelését, és annak eldöntését is, hogy ebből mi tartozik a nyilvánosságra. A kormánytöbbség az új intézmény létrehozásával az eddig létező szakmai műhelyeket, tudományos teljesítményeket negligálja, és egy általa kiválasztott szűk kör kezébe adja a múlt értelmezését.

Schiffer András, az LMP társelnöke a Heteknek kifejtette: mindössze egy apró lépést jelent előre az új törvény, amit szerinte csak azért hozott meg a Fidesz, mert már tenniük kellett valamit az ügyben, hisz senki sem hitte el nekik, hogy kétharmaddal nem képesek lépni. „A kutatók számára jelenthet előrelépést, mert talán a vesztes perekkel kapcsolatos fenyegetettség kisebb lesz, könnyebben lehet nyilvánosságra hozni az exügynökök neveit” – magyarázta a politikus, aki azt lehangolónak tartja, hogy az aktanyilvánosság kérdésében – amit az LMP évek óta szorgalmaz – nem történt érdemi előrelépés. (A LMP azt követelte, hogy valamennyi állambiztonsági akta legyen bármely állampolgár számára hozzáférhető – a szerk.)

Schiffer szerint a Fidesz egyenesen szőnyeg alá söpörte ezt a kérdést, ami hatalmat pedig adott a Nemzeti Emlékezet Bizottságnak, azt is pártos, „narancsuralmi” alapon tette, hisz nem tárta tágra az ajtót, hanem egy szűk körből, a hozzá lojális emberekből fogja feltölteni ezt az intézményt.   

„Mi azt javasoltuk, hogy a NEB-nek legyen az a feladata, hogy meghatározott időn belül a nemzeti kerekasztal-tárgyalások résztvevőiről, illetve a 90 utáni politikai elit valamennyi szereplőjéről készítsenek profilt” – emelte ki Schiffer, aki ezt azzal indokolta, hogy mindenkinek joga van megtudni azt, hogy a Kádár-rendszer titkosszolgálata hogyan épült be a rendszerváltó politikai erők soraiba, a média átalakulásába (Schiffer szerint „vannak BM-s médiatulajdonosok”) és a privatizáció folyamataiba.

Olvasson tovább: