Kereső toggle

A választásokig biztosan kitart a devizahitelesek megmentése

Végtelen történet

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Frontális támadás helyett legfelsőbb bírói állásfoglalással igyekezne a kormány áttörést elérni a devizahitelesek megmentésében. Ezzel egyrészt elkerülhető, hogy drasztikus törvényhozási eszközökkel kelljen együttműködésre kényszeríteni a bankokat, másrészt a téma egészen a választásokig kitarthat. A november elejére beharangozott átfogó megoldáscsomaggal egyelőre a kormány nem lőtt el minden puskaport, ezért a bankok egyelőre megkönnyebbülhettek.

Nyáron a kormány még egy huszárvágással kívánta megoldani az 520 ezer devizahiteles problémáját. Navracsics Tibor igazságügyi és közigazgatási miniszter arról nyilatkozott, hogy a törvény erejével módosítanák a devizahiteles szerződéseket – visszamenőleg is. Mindezt arra alapozták, hogy a szerződéskötéskor fennálló körülmények időközben jelentősen megváltoztak, vagyis a fizetésképtelenné vált ügyfelek saját hibájukon kívül kerültek bajba (ezt jogi nyelven „clausula rebus sic stantibus” elvnek hívják, erről lásd korábbi cikkünket – Hetek 2013. 07. 26. Túlélőprogram – Megint megmentené a devizahiteleseket a kormány). Lehetőségként még az is felmerült, hogy a törlesztőrészleteket a szerződéskötéskor érvényes szintre csökkentenék, ami a bankoknak – ha önállóan viselnék ezt a terhet – évi 30-40 milliárdos pluszköltséget jelentene, összességében pedig 600 milliárdot kellene költeniük a devizahitelesek megmentésére. 

Orbán Viktor később mégis azzal bízta meg a nemzetgazdasági tárcát, hogy a bankokkal együttműködve dolgozzanak ki egy megoldási tervezetet. Miután a felek nem jutottak dűlőre, a szeptemberi visegrádi kormányülésen már konkrét határidőt szabtak a bankoknak: november 1-jéig kellett volna megállapodniuk a hitelesekkel. Bár a Bankszövetség október végén konkrét ajánlatot tett le a kormány asztalára, amelyben a kiszivárgott hírek szerint nemcsak a kilakoltatási moratóium előrehozása és az 500 ezer forint alatti adósságok esetében a kilakoltatás elmaradása szerepelt, hanem az is, hogy az árfolyamgátat kiszélesítik, és a rögzített árfolyam feletti tőkerészből valamennyit elengednek a bankok.

Ez meglepő módon nem volt elég a kormánynak, így november 1-jén saját csomagot alkottak, amely azonban a várakozások ellenére nem hozott a bankok ajánlatánál erősebb változásokat. Április 30-ig meghosszabbították a kilakoltatási moratóriumot – vagyis a választásokig senkit nem tesznek utcára –, valamint az árfolyamgátat ezentúl 90 napon túli tartozás esetén, és 20 milliós hitelösszeg felett is igénybe lehet venni.  A gyűjtőszámlahitelekre pedig az állam készfizető kezességet vállal, amennyiben a devizakölcsön összege nem haladja meg a fedezetül szolgáló lakóingatlan értékének 95 százalékát, vagyis a bank elengedi a tartozás egy részét. 

Úgy tűnik, a kormánypártok nem akarták az összes puskaport ellőni a devizamentés témakörében. Erre egyfelől az adhat okot, hogy egyelőre különösebb kampány nélkül is nyerésre állnak a jövő tavasszal esedékes választásokon. (Egy háttérbeszélgetés során munkatársunknak úgy fogalmazott egy fideszes vezető, hogy tavaszra is tartalékolnak olyan témákat, amelyekkel terveik szerint további félmillióval növelhetik 2,2 milliós táborukat. Konkrétumokat ugyan nem említett, de vélhetően a devizahitelesek megmentése is a kiemelt ügyek közé fog tartozni.) Másfelől a Kúria állásfoglalását várják a devizahitelesek által indított perekben tapasztalható, meglehetősen eltérő bírói gyakorlatot illetően.  Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter úgy nyilatkozott, hogy az úgynevezett jogegységi döntése alapján a parlament és a törvényhozás érdemi lépéseket tud tenni. Hangsúlyozta: még idén lesznek a devizahiteles ügyfeleket segítő kezdeményezések, és a következő hat hónapban további javaslatokat dolgoznak ki.

Gerő Tamás ügyvéd szerint ugyanakkor meglehet, hogy a kormány csalatkozni lesz kénytelen a Kúriával kapcsolatos várakozásaiban. Ugyanis a legfelsőbb bírói testület a jogegységi nyilatkozatban várhatóan nem a kérdés anyagi jogi részét fogja tárgyalni, hanem az eljárásjogi kérdésekben igyekszik rendet tenni. Vagyis nem azt írják majd elő, hogy az egyes esetekben milyen jogelveket kell alkalmazni, hanem technikai részletkérdéseket szabályoznak, például azt, hogy mi történjen akkor, ha egy szerződést részben vagy egészben semmissé nyilvánít a bíróság. A szakértő szerint egyébként jelenleg három „fronton” támadják a devizhitel-szerződéseket. Az első az egyoldalú szerződésmódosítások érvénytelenségének kimondatása; a második az árfolyamrés, vagyis a deviza vételi és eladási árával történő „ügyeskedés” kérdése (feltüntették-e egyáltalán a szerződésben, ha igen, akkor eladási árfolyamon számolva a bank szert tett-e indokolatlan extraprofitra a folyósításnál, valamint a törlesztőrészletek kiszámolásánál); illetve annak eldöntése, hogy a menet közben egyoldalúan változtatott kamatokat és kezelési költségeket devizában elszámolva becsapták-e az adósokat.

Gerő Tamás úgy látja, hogy a felek számára a legelőnytelenebb végkifejlet az, ha a bíróság semmisnek nyilvánítja a szerződést – ebben az esetben ugyanis az eredeti állapotot kell visszaállítani, ami a szerződéses összeg azonnali visszafizetését jelentené, amit a legtöbb adós nyilvánvalóan nem tud teljesíteni. (A jelenlegi állás szerint egyébként ezért a banknak perelnie kellene – ebben a kérdésben is döntést hozhat a Kúria állásfoglalása.) Az ügyvéd szerint jobb, ha a felek megegyeznek egymással a kezelési költségeket illetően, vagy abban, hogy középárfolyamon számolják az árfolyamrést.

Megkérdeztük, hogy a fentebb említett a „clausula rebus sic stantibus” elvre – vagyis praktikusan az előre nem látható gazdasági válság okozta vis maiorra – hivatkozva el lehet-e érni például, hogy a bíróság úgy döntsön, a szerződéskötéskor érvényes árfolyamon kell tovább fizetni a törlesztőrészleteket. Gerő Tamás kifejtette: Horvátországban hoztak ugyan erre vonatkozó, elsőfokú bírósági döntést, ám a magyar gyakorlat miatt erre nálunk nincs sok esély. Az ügyfelekkel ugyanis többnyire aláírattak egy kockázatvállalási nyilatkozatot, amelyben vállalják az előre nem látható kockázatokat. Ugyanígy dugába dőlni látszik az a – kormányfő által is hangoztatott – megközelítés is, hogy a devizahitelek alapvetően hibás termékek.

A héten meghozott, várakozásoknál erélytelenebb adósmentő jogszabály-módosításokban a bankokkal szembeni kormányzati kommunikáció felpuhulását véli felfedezni Balatoni András, az ING elemzője. „Mintha belátták volna, nem lehet a bankszektort teljesen a víz alá nyomni, hiszen így a hazai gazdaság számára nélkülözhetetlen finanszírozási feladatot nem tudja ellátni” – fogalmazott a szakértő, aki szerint az árfolyamgát kiterjesztése az árfolyamkitettség piacbarát kezelését jelenti, ráadásul nincs erkölcsi kockázata (vagyis az adósok felelősségét sem hagyja figyelmen kívül), és nem utolsó sorban olcsó megoldás.

Ugyanakkor, tette hozzá, a további, jelenleginél „keményebb” megoldások lebegtetése, vagy a Kúria állásfoglalására történő várakozás az ügyfeleket távol tarthatja az árfolyamgátba való belépéstől, hiszen úgy kalkulálhatnak, hogy lesz még ennél előnyösebb mentőcsomag is a számukra. Megjegyezte: éppen ebből a megfontolásból a jogosultaknak eddig is mindössze 40 százaléka élt a lehetőséggel.

Balatoni András szerint egy igazán drasztikus devizamentő megoldás azért sem lenne érdeke a kormánynak, mert egy ilyen csomag elképzelhetetlen a devizatartalék egy részének felhasználása vagy közvetlen költségvetési szerepvállalás nélkül, márpedig erre nincs nagy mozgástér, a jövő évi büdzsé „ki van centizve”. Hozzátette: a túladóztatott bankszektor az idei első félévben 50 milliárdos veszteséget termelt, ami hozzájárult ahhoz, bár a költségvetés mutatói több tekintetben is jól állnak (államadósság, hiány, infláció), a magyar gazdasági környezet megítélése nemzetközi szempontból tovább romlik. A Világgazdasági Fórum versenyképességi rangsorában például a tavalyi évhez képest 3 helyet rontva, a 63. helyen állunk, ami azt jelenti, hogy a 28 uniós tagállam között hátulról az ötödikek vagyunk.

Olvasson tovább: