Kereső toggle

Bajnai Gordon az idősotthonban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kedd van, fél kettő, a békásmegyeri Gaudiopolis szeretetház előtt várunk. Hamarosan megérkezik Bajnai Gordon, aki az idősek világnapja alkalmából tesz látogatást. Miért éppen ide? „Oda megyünk, ahol fogadnak”, tudjuk meg a stáb egyik tagjától, aki elismeri, hogy eléggé balul sült el a vasárnapi szobordöntés, pláne az a rész, amikor „Orbán Viktor” fejét és törzsét elcipelték a Terror Háza Múzeum elé, és közben woodoo szertartás módjára szurkálták.

Megjön Bajnai, oldalán az elegáns Szelényi Zsuzsa. Az idősotthon vezetője, Donáth László evangélikus lelkész, egykori szocialista parlamenti képviselő fogadja, majd kalauzolja őket, illetve minket, a sajtó képviselőit is. A szép épület belső kertjébe megyünk, Bajnai kezet fog 10-12 szépkorú hölggyel. „Vannak fiúk is”, szól oda egy fehérszakállú úr, így aztán Bajnai vele is kezet fog. Elkezdődik az ismerkedés. Egy szintén elegáns idős hölgy fonja a beszélgetés fonalát, ő nem az otthon lakója. Bajnai elegáns öltönyben, összekulcsolt kézzel áll és többnyire hallgat, kicsit úgy fest, mint a frissen érettségizett fiú, aki megannyi nagynéni és nagyszülő társaságában próbál a lehető legudvariasabb és érdeklődő lenni, de azért nem teljesen rászabott a szerep.
Hamar kiderül, hogy van Magyarországon sétálómozgalom, amelynek a tagjai sokat és rendszeresen sétálnak, ráadásul országszerte több ezren vannak. Még mindig az első hölgy beszél, amikor egy másik megszólít egy harmadikat: „Ági, te honnan jöttél?” „Újpestről”, feleli a megszólított hölgy. „De nem gyalog, ugye?”, szólal meg Bajnai. Nem. Nevetünk, én azonban nem tudom, hogy Bajnai is viccnek szánta, vagy csak így jött ki.   
A hölgy még sokáig tudna mesélni, de a sajtós jelzi, hogy el kellene indulni az épületbe, a „játszóba”. Így teszünk. A játszó a társalgót jelöli, ahol egy hosszú asztalnál nyolc nyugdíjas ül, és szókirakót játszik. Egy bácsi zongorázik. Bajnai leül az idős emberek közé, beszélget, aztán nyilatkozik az ATV stábjának. Aztán megint a betűkre koncentrál. Bonanza. Ezt például ki lehetne rakni a tolókocsiban ülő hölgy betűiből, véli. És tényleg, a hölgy kirakja a bonanza szót. A kamerák Bajnaira koncentrálnak, miközben a foglalkozást vezető munkatárs kiszórja elé az ő betűit.
Donáth László idős urat mutat be Bajnainak: harcos életet élt, amikor kellett, keblére ölelte Csoórit, Csurkát, de amikor annak volt ideje, megmondta nekik a véleményét. Kiderül, hogy néhanapján verseket ír. Amióta a nyugdíjasotthonban él, három verset írt. „Ritka madár a vers, de ha néha-néha nekiülök, sikerül”, mondja költői nyelvezettel. Bajnai megértően figyeli. Azután azt kérdezi, jön néha ihlet vagy a múzsa? Én inkább azt kérdeztem volna, miről írt legutóbb a bácsi, vagy hogy mit ad számára a költészet. Egyrészt azért, mert érdekel, másrészt ez nem eldöntendő kérdés, így hosszabban is lehet válaszolni rá. Arra ugyanis, hogy jön-e ihlet, annyit lehet mondani, hogy igen (vagy nem, de a bácsi igent mond). Donáth László gördíti tovább a beszélgetést: a bácsi 80 évesen megnősül, egy vele egyidős hölgyet vezet oltár elé. „Laci megígérte, hogy bemutat Gábornak”, vált témát váratlanul a bácsi, ám Donáth azt hiszi, tévedés történt. „Szerintem te a Gordonra gondolsz”. Kiderül, hogy nem, a bácsi nem szenilis, tudja, hogy Bajnaival beszélget. Kezd kényelmetlenné válni a dolog, de most Bajnai lép közbe: sok boldogságot kíván az esküvőhöz, majd visszaül a szókirakó játékhoz.
Vajon mire jó ez az egész látogatás, fogalmazom meg magamban a kérdést, miközben pontosan tudom, hogy milyen képmutató gondolkodásra vall (mármint a kérdés). Nyilván nem arról van szó, hogy a választási kampányhoz bármit is hozzátesz az itt élő 90 ember meglátogatása. (Valójában legfeljebb 30-40 lakóval találkozik az Együtt-PM vezetője, sokan nem jönnek ki lakosztályaikból, vagy éppen ebédelnek, pihennek.) Politikai értelemben a látogatás értelme és célja az, hogy Bajnai előbb-utóbb mond valami hírértékűt a megjelent lapok, televíziók mikrofonjaiba, kameráiba. De erre még várni kell egy kicsit.
Most ugyanis éppen azt veszik a kamerák, hogy milyen szavakat képes kirakni az elé tett betűkből. Az atya és a szőr szavakat teszi ki, viszont két betűt nem használ fel. Tudnék egy frappánsabb megoldást, de visszafogom magam. Tényleg nem savazni akarom, de a „politikus az emberek között” műfajban Orbán és Gyurcsány is utcahosszal veri. Ami egyáltalán nem baj, mert biztosan van egy jelentős réteg Magyarországon, akik nem igénylik a színészkedést. Sem azt, hogy az aktuális vagy egy korábbi miniszterelnök vakolja a választópolgár épülő házát néhány óráig, sem azt, hogy naponta huszonhatszor hallhassa a rezsicsökkentés szót. (Egy blogban olvastam, hogy a Rezsi lesz az Erzsébet hivatalos beceneve, mert így még többször hangzik el.) Szóval, Bajnai nem színész, és még viszonylag szűk körben is a sótlanságig korrekt. Ezért nem értem, mi szükség egy ilyen látogatásra. Az otthon egyébként bőven átlag feletti, ízléses, modern és barátságos. Egy hónapra 150 és 190 ezer forint az ittlakás, a teljes ellátás és az orvosi felügyelet ára. Már a második emeleten járunk, Donáth lelkész egy 90 éves operatőrnek mutatja be Bajnait. Az idős férfi minden jelentős magyar filmben dolgozott a háború után. Végül sok megállás, bemutatkozás után eljutunk a könyvtárszobába. Az asztalon sütemény, pezsgő, vörösbor, narancslé. A házi-gazda néhány szóban méltatja a nyugdíjasotthont és az ott zajló munkát. Szelényi Zsuzsa az időskor szépségéről beszél a tőle megszokott kedves stílusban, végül Bajnai kap szót, és elmondja a négy tételmondatot is: szükség van a nyugdíjügyi tanács visszaállítására, visszahozzák a külföldre távozott ötszázezer honfitársunkat, eltörlik azt a szabályt, hogy nyugdíj mellett nem lehet dolgozni (lehet, csak ilyen esetben most nincs nyugdíj), és a gazdaság bővülése esetén a nyugdíjak reálértéke is nőni fog. Ennyi. Illetve egy kiegészítés tőlem: mindezt akkor, ha az Együtt-PM kormányra kerül.

Olvasson tovább: