Kereső toggle

Itt a csendes generáció

Tért vesztett fiatalság

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Passzivitás, bezárkózás, apolitikusság, fokozott létbizonytalanság jellemzi a fiatalokat. A házasság ma már nem az ifjúsági korosztály sajátja, a jobboldali politikai orientáció túlsúlya csökken, és a korosztály egyre inkább elidegenedik az idősebbektől. Sürgető a fiatalok helyi szintig lebontott részvételének megteremtése a politikai döntéshozatalban – hangzott el a Magyar Ifjúság 2012 című tanulmánykötet bemutatóján.

„Csendes generációként” jellemezte Székely Levente szociológus a mai 15–29 éves korosztályt, utalva ezzel a két világháború közti, szintén csendesként emlegetett ifjú nemzedékre azon a rendezvényen, amelyen a Magyar Ifjúság 2012 című kutatás tanulmánykötetét mutatta be a Kutatópont Kft. Mint a kutatási igazgató elmondta, a mai ifjúság annyiban hasonlít dédszülei fiatalságára, hogy egy alapvetően konform, szülei értékrendjét és a fennálló rendet elfogadó nemzedék, amely viszont egykori elődeitől eltérően rendkívül bizalmatlan a társadalmi intézmények iránt. Ez a bizalmatlanság – akárcsak a társadalom egészében – egyre nő, így már a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság vagy a helyi polgármester intézménye iránt is elutasítóakká váltak a fiatalok. További jelentős visszaesés történt a bankok, a parlament és az egyházak eleve negatív megítélésében. A kormányzat iránti bizalom, amely 2004–2008 között került mélypontra, és egyben a legutolsó helyre a rangsorban, szintén tovább csökkent.

Székely Levente a kutatás legfontosabb eredményei között a konformitás mellett a fiatalokra jellemző bizonytalanságot és passzivitást emelte ki. Az egész társadalomra jellemző atomizáltságot, passzivitást támasztja alá a civil aktivitás szinte teljes hiánya, az apolitikusság, a mozgásszegény életmód vagy a képernyő előtt töltött szabadidő. A bezárkózó, tévéző életmód, ami korábban inkább a huszonéves vidéki fiatalokra volt jellemző, általánossá vált: a 15–29 évesek 85 százaléka hétköznap, 76 százaléka hétvégén is otthon tölti szabadidejét, és leggyakrabban számítógépezik vagy tévézik.

A társas cselekvés színterei jórészt az online szférára szűkültek le: a fiatalok mindössze 1-2 százaléka látogat gyakran kocsmát, mozit, színházat, klubot vagy plázát.

Az eluralkodó bizonytalanságérzést mutatja, hogy a fiatalok kevésbé köteleződnek el, viszont nagyon vágynak a rendezettségre. Egyre kevesebb a tartós párkapcsolat, az ezredforduló óta 22-ről 10 százalékra csökkent a házasok, és 7-ről 17 százalékra nőtt az élettársi kapcsolatban élők aránya. Domokos Tamás szociológus megfogalmazása szerint a házasság ma már nem az ifjúsági korosztály sajátsága. Ugyanakkor a megkérdezettek

61 százaléka házasságban képzeli a jövőjét, és 79 százalékuk szerint a gyermek szükséges az egyéni boldogsághoz. Másik oldalról a 2012-es kutatás kimutatta, hogy a fiatalok körében gyökeret vert az akaratlagos gyermektelenség (11 százalék) és a vállalt egyedüllét, ami eddig csak a nyugati társadalmakban volt jellemző. A 25–29 éveseknek már a 18 százaléka nem kíván gyermeket vállalni hazánkban. Részben idetartozik a vallás folyamatos térvesztése: 2000 és 2012 között az egyháziasan (7 százalék), és a maguk módján vallásosak (31 százalék) aránya közel egyharmadával, összességében 56-ról 38 százalékra csökkent.

A 15–29 évesek 71 százaléka él ma a szüleivel, és mindössze 10 százalékuk utasítja el felmenői értékrendjét. Kérdésünkre Székely Levente megerősítette: ez az azonosulás állhat leginkább annak hátterében, hogy a fiatalok többsége pozitívabban viszonyul a rendszerváltás előtti időszakhoz, mint a mostanihoz. A nosztalgia annak fényében sem meglepő, hogy számukra az elsődleges problémákat – az előző, 2008-as kutatáshoz hasonlóan – a kilátástalan, bizonytalan jövő, a munkanélküliség, a létbizonytalanság és a céltalanság jelenti. Ezt támasztja alá az is, hogy a megkérdezettek gazdasági helyzetre vonatkozó prognózisa mind a saját, mind a társadalom tekintetében borús, ami a válság elhúzódó hatását tükrözi. A bizonytalanság növekedését mutatja, hogy 2008 óta 51-ről 30 százalékra csökkent a továbbtanulni szándékozók aránya. Az érvényesülés elsődleges záloga a fiatalok szerint a biztos munkahely és a jó kapcsolatok, ehhez képest sokadrendű az ambíció, a tisztesség, a nyelvtudás vagy a vállalkozó szellem.

Nagy kérdés, hogy a fiatalok a közélet iránt is érdektelenek-e, vagy csak a pártpolitika iránt elutasítóak. Szilágyi Levente szerint van fogékonyság a társadalmi problémák iránt, de ez inkább az elvek szintjén jellemző, politikai vagy civil aktivitásra kevéssé sarkallja a korosztály tagjait. A szakember szerint a migráció sem nevezhető tipikus válaszreakciónak: a többség itthon boldogulna, 23 százalék tervez biztosan külföldi munkavállalást, 9 százalék külföldi továbbtanulást. A legfőbb marasztaló erő a család.

Oross Dániel szociológus szerint a kutatás markánsan tükrözi a fiatalok romló társadalmi közérzetét, a politikai szocializáció zavarait, a demokratikus részvétel hiányosságait. A megkérdezettek háromnegyede szerint a politikusokat nem érdekli a fiatalok véleménye. Stabil 40 százalékuk demokráciapárti, egyharmaduk bizonytalan, és 5 százalékra csökkent a feltételesen diktatúrapártiak aránya, míg a válaszmegtagadók aránya 2008 óta nőtt. A politikai értékrend tekintetében a válaszadók többsége a semleges középértékek felé húz, úgy tűnik, a hagyományos kategóriák – bal-jobb, konzervatív-liberális, mérsékelt-radikális – leértékelődtek, markáns különbségeik mára elmosódtak. Ha megcsappanva is, de továbbra is jellemző a jobboldali orientáció túlsúlya: a 19 százaléknyi biztos szavazó körében a Fidesz 40, a Jobbik 29, az MSZP 17, az LMP 11 és a DK 3 százalékon áll, és jelentősen nőtt a válaszmegtagadók száma. Oross elemzésében utal arra: nem biztos, hogy a politikától való elfordulásról van szó, lehetséges, hogy a hagyományos politikai részvételi formák kiüresedését követő, új (online és offline) fórumok létrejöttét megelőző, átmeneti időszakban vagyunk.

Olvasson tovább: