Kereső toggle

Kábítószer  helyett  pálinka

Kereszténydemokrata kézben a drogpolitika

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nincs drogstratégia, és a korábbi források egytizedét szánja a kormány a hazai kábítószer-probléma kezelésére, amit elsősorban büntetőjogi kérdésnek tekint. A hazai drogpolitika mostoha sorsra jutott: ha úgy tetszik, liberális álproblémává silányult, szebben fogalmazva bevezették a zéró toleranciát.

Idén januárban nevezték ki Kiss Norbertet, Schmitt Pál korábbi személyi titkárát és sajtósát Simicskó István sportügyi államtitkár helyettesévé. Kiss a kinevezéshez osztályt is kapott, mégpedig az eddig a szociális és családügyi államtitkárság fennhatósága alá tartozó ifjúsági főosztályt, s azon belül a drogkoordinációs osztályt is ő irányíthatja majd. Ezzel kapcsolatban a fiatalember felfelé buktatását is emlegetik, hiszen részben az ő kommunikációs hibáinak tudják be, hogy Schmitt belebukott a plágiumbotrányába. Mindazonáltal a katolikus berkekben is igen sikeres Kiss Norbert új pozícióját a hírek szerint a volt államfő közbenjárásának köszönheti.
Túl azon, hogy Kiss Norbert drogellenes szakmai munkásságáról eddig nem sokat lehetett tudni, az ifjúság- és a drogpolitika főosztályi, illetve osztályi szintre való lefokozását a kormányapparátuson belül – és eleve a kereszténydemokrata kézbe való átengedését – az első Orbán-kormány ígéretesnek induló szakpolitikájának megcsúfolásaként emlegetik. Amikor 2000-ben egyhangúlag elfogadta a parlament az első, tíz évre szóló nemzeti drogstratégiát, akkor annak egyik kidolgozója, Topolánszky Ákos vezette a drogkoordinációt államtitkár-helyettesi rangban, s a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság (KKB) élén az ifjúságügyi-sportügyi és az egészségügyi miniszter álltak. Az Országgyűlés 2009-ben fogadta el a következő, ugyanazon szakemberek által kidolgozott nemzeti drogstratégiát is, melyet a 2010-ben színre lépő második Orbán-kormány visszavont, majd a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet (NDI) általa kinevezett szakembereivel újat íratott, ám „a megelőzés és elrettentés programját” a mai napig nem fogadta el, mellesleg a szakma is egyöntetűen elutasítja azt. Így nemzeti stratégia nélkül maradt az ország, de Téglásy Kristóf, drogkoordinációért felelős minisztériumi főosztályvezető-helyettes az ATV Szabad Szemmel című műsorában úgy nyilatkozott, hogy ehhez a nemrég elfogadott uniós drogstratégia is megfelelő keretet jelent.
A szakemberek szerint a drogpolitika eddig működő hazai fórumai a KKB-től az NDI-n át a Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok (KEF) országos hálózatáig bezárólag elsorvadásra lettek ítélve, a pályázati források elapadtak, átneveződtek, és ami tavaly megmaradt, annak is többnyire késett a kifizetése. 2009-ben drogprevencióra 960 millió forintot, idén összesen jó, ha 180 millió forintot szán a kormányzat – mondta lapunknak Topolánszky Ákos. Holott épp a prevenció az, amit már lehetőleg alsó tagozattól megerősítene az iskolákban Téglásy Kristóf, bár a gyakorlat nem a szavakat igazolja. Az uniós irányelvekhez igazodva a „célzott prevenció és teljes felépülésközpontú kezelés” az új kormányzati szlogen, miközben a prevenciós tevékenységek jelentős részét éppen felszámolják. Idetartozik a 2001 óta bevezetett iskolai drogprevenciós programok megszüntetése is, melyeket normatív alapon támogattak a különböző kormányok, és amelyek révén a 7–13. évfolyamok 25 százalékát érték el a komplex projektekkel, évi 350-400 millió forintos ráfordítással.   
„A különböző ellátások és szolgáltatók mondhatni végveszélybe kerültek” – mondta el kérdésünkre Németh Zoltán, az S.O.S. Alapítvány vezetője. Szavaiból kitűnt, hogy a baloldali kormányzatok alatt főleg a civilekre volt bízva ez a terület, most inkább az érződik, hogy a kormány nem nagyon akar foglalkozni a drogproblémával, azt úgymond a liberális oldal témájának tekinti. Mindent besűrítettek az uniós pályázatok (úgynevezett TÁMOP-programok) alá, sokkal komplexebb vállalásokban, kevésbé célzott formában lehet ma a forrásokhoz hozzájutni, miközben minimalizálták ezek költségeit, és a civileket egyre kevésbé tájékoztatják a lehetőségekről. Azt nem tudni, kikkel, pontosan milyen koncepció alapján akarnak együttműködni, de azt kezdettől fogva hangoztatták, hogy meg akarják erősíteni az egyházi szerepvállalást. Bizonyosan szűkültek a források, és nyilván ennek megfelelően egy eddiginél szűkebb kör között kívánják azokat elosztani. „Tény, hogy a szakma krémje a liberális oldalon áll, már csak azért is, mivel büntetéssel, zéró toleranciával nem oldható meg a probléma. A szervezett bűnözés elleni harc és a prevenció hatékony eszköz lehet a jelenség kezelésére” – véli az aktivista. Topolánszky szerint uniós szinten alapvetően nem a büntetéspárti megközelítések dominálnak, hanem sokkal inkább a beavatkozás, a kezelésoldali lehetőségek fejlesztése.
Téglásy Kristóf a forráscsökkentéssel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy a kormány komplexen kezeli a drogproblémát, az e célra szánt forrásokból 6 milliárd megtalálható más költségvetési tételeken belül, illetve az új Széchenyi Tervben is 10 milliárd forint áll erre rendelkezésre. „Ezek nagy területi európai uniós támogatások, amelyekben egy-egy alterületként a drogtéma is megjelenhet. Ezt eladni mint a drogterület állami finanszírozását, enyhén szólva is morális probléma” – állítja Topolánszky Ákos.
A kormány nagy büszkesége a nyáron bevezetett C lista, amely a dizájnerdrogok tiltólistáját jelentette. Ez Zacher Gábor toxikológus szerint két-három hetes visszaesést hozott, majd újra visszaállt a korábbi dizájnerdrogos forgalom a kórházi toxikológián. A tiltás ezen a téren különösen nehéz, hiszen a dizájnerdrogok állandóan frissülő kínálata könnyedén elérhető az interneten keresztül.
Ami a cseretűhiányt illeti, annak megoldására Balog Zoltán miniszter 6 millió forintot ígért hat krízishelyzetbe jutott szolgáltatónak, ami igen rövid távú segítség. A Téglásyék által sokat kritizált ártalomcsökkentés egyik fő eszköze a tűcsereprogram, amely főként a hepatitis C- és a HIV-fertőzés megakadályozására hivatott, de ez nálunk soha nem működött kielégítően, amit a fertőzések számának növekedése is mutat. „Míg egy intravénás heroinhasználó naponta 2-3-szor szúrja magát, addig a dizájnerdrogosok között van olyan, aki naponta 15-20-szor, ami azt jelenti, hogy 5-6-szor annyi tűre lenne szükség, mint eddig. A tűhiány tehát valóban növekvő kockázatot jelent. Az intravénás heroinhasználók számát korábban 3-4 ezerre tettük, de mára már a sokévtizedes heroinhasználók is átálltak a szintetikus szerekre, amiket intravénásan használnak” – magyarázza Topolánszky, hozzátéve, hogy a különböző szintű szolgáltatások leépülésével az érintettek teljesen kikerülnek a látószögből.
A kormány irányváltását kezdettől fogva azzal indokolták, hogy megbukott az eddigi „liberális drogpolitika”, amit a statisztikák romlása is igazol. Ezzel szemben eddig az első Orbán-kormány stratégiája érvényesült, s az úgynevezett kemény indikátorok továbbra is kevéssé jellemzőek Magyarországra: a halálozási arányok itt a legalacsonyabbak Európában, és a problémás drogfogyasztók aránya is rendkívül csekély nálunk. „A kedvező mutatóink nem a drogpolitikával, hanem sokkal inkább a társadalom hagyományos szerfogyasztási szokásaival állnak összefüggésben” – figyelmeztet a szakember, utalva arra, hogy az alkoholba belehalnak évi 10 ezren, a dohányzásba 23 ezren, s akkor az ezzel járó betegségek magas kezelési költségeit nem is említettük, ugyanakkor a drogfogyasztásba belehalnak évente 15-20-an. Az unió egyik legszigorúbb drogpolitikája a mienk, miközben Nemzeti Pálinka Tanács védi az alkoholfogyasztók és főként a gyártók érdekeit.
Különösen kiverte a biztosítékot szakmai körökben, hogy az EMMI politikai szempontok miatt kiadósan cenzúrázta a 2012-es, az uniónak készített drogjelentést, amit szakemberek írtak és lektoráltak. Miként arra a TASZ rámutatott, az államtitkárság kitörölte a dokumentum egytizedét, ami a jelenlegi kormányzat politikájáról vagy a szolgáltatók helyzetéről szólt. Az EMMI válaszközleményben tudatta, hogy ők az „objektív tájékoztatás” hívei. „Háború van, meggyalázása a szakmának: kiadott közleményeken keresztül a szakmabelieket rendkívül negatív színben tüntetik fel folyamatosan olyan emberek, akiknek soha nem volt közük ehhez a területhez, hacsak nem annyi, hogy maguk is pszichoaktív szereket fogyasztottak, illetve pálinka- és borlovagrendek tagjai” – kommentálta a történteket Topolánszky Ákos.

Olvasson tovább: